Új Szó, 1977. április (30. évfolyam, 90-118. szám)

1977-04-01 / 90. szám, péntek

Akár esik, akár fúj a szél Á szakszervezetek bratislavai konferenciáján nagy feltűnést keltett Stefan Oríšek felszóla­lása, aki a Csehszlovák Gép­kocsifuvarozó Vállalat 758 dol­gozójának problémáiról beszélt. Huszonöt éve dolgozik a vál­lalatnál, tíz éve az üzemi szak- szervezet elnöke, tehát jól is­meri a vállalat gondját-baját. A beszámoló főleg a „tejesek“ gondjainak halasztást nem tűrő megoldására figyelmeztetett. Talán sokaknak úgy tűnhetett fel: meghúzta a vészharangot. De ... jobb félni, mint meg­ijedni. Ugyanis a vállalatnak — egyebek között a tejszállítás is a feladata. Pontosabban a fővá­ros tejjel és tejtermékekkel va­ló ellátása. Begyűjtik a tejet és a feldolgozó üzembe szállít­ják, majd pedig a főváros üz­leteibe, iskoláiba, kórházaiba. A "konferencia szünetében si­került néhány percre „elrabol­ni“ Štefan Oríšeket. — Tényleg olyan komoly a helyzet? — Ha nem történik gyors in­tézkedés, nem tudom, mi lesz télen. A tejesek, mintegy nyolc­vanötén, ingázók, főleg csalló­köziek. Tizenhat órás műsza­kokban dolgoznak, a begyűjtés­nél délután négykor kezdenek, és másnap délben egykor, ket­tőkor végeznek, a széthordás- nál pedig éjjel tizenkettőkor kezdenek, és másnap' kora dél­után végeznek. Altól függően, mennyi a megrendelés, milye­nek az útviszonyok (az új la­kótelepeken bizony kétségbeej­tő állapotban vannak az utak). Kevés az ember, állandó mun­kaerőgondokkal küzdünk. Ilyen körülmények között aztán, ha megtörténik, hogy valaki egy­szerűen nem lép munkába ... — Arra céloz, hogy igazolat­lanul mulasztanak? — Igen. Sajnos, előfordul, hogy éjjel hiába várjuk a gép­kocsivezetőt, nem jön. A tejet szét kell hordani. Olyan áron is, hogy a diszpécser megy és felkelti valamelyik sofőrt, aki — esetleg — szolgálat után van. — Felszólalásában említette, nemcsak a munkaerő kevés, a géppark sem kielégítő. — Nemcsak, hogy nem kielé­gítő, régi is. A kocsik állandó javításra szorulnak, de nincs pótalkatrész. Legjobban az ak­kumulátorok hiányoznak. Sok esetben a gépkocsi jó, de nincs akkumulátor — ez körülbelül 1500 koronába kerülne — a te­herautó viszont áll, holott egy hónap alatt mondjuk harminc­ezer korona hasznot hozhatna. — Hány teherautóra volna szükségük pillanatnyilag? — A darabáru-küldemény szállítására húsz, a tejszállítás­ra harminc kellene. Fontos vol­na, hogy IFA kocsik legyenek. mert csakis erre szerelhető fel a VUD—3, mely az áru mechani­kus fel- és lerakására szolgál. — Hány teherautó szállítja jelenleg a tejet? — Tizenkét Praga S5T, de ezek már 9—19 éves kocsik, ennélfogva minduntalan meghi­básodnak, és a pótalkatrésze­ket sem tudjuk beszerezni. Ezen úgy segítünk, hogy a ka­rambolozott kocsikat szélsze­reljük: ez a mi — nem túl ol­csó — pótalkatrész-tartalékunk. — Kapnak-e ebben az évben teherautókat? — Két IFÁ-t ígértek, de har­minc kellene. Ha mégse kapjuk meg, kénytelenek leszünk 706- osokat beállítani, ezek pedig magas kocsik, márpedig arra is tekintettel kell lennünk, hogy a kocsivezetőnek és a -kísérő­nek emelnie kell, s nem mind­egy, milyen magasról. Az IFÁ-k alacsonyabbak, azért megfele­lőbbek erre a, célra. — Jövő év január elsején át­veszik a vasúttól a darabáru­küldemény szállítását. Hogyan birkóznak meg ezzel a feladat­tal? — Nem tudom. Nemcsak te­herautókra, hanem emberekre is szükségünk van. Azok, akik jelenleg ezt a munkát végzik a vasútnál, nem hajlandók át­jönni a mi vállalatunkhoz. Gyors intézkedést és segítséget várunk. — Mire volna még szüksé­gük? — Lakásra. Huszonhatan igé­nyelnek pillanatnyilag lakást. Tavaly mindössze egyetlenegy egyszobásat kaptunk. Üdülést, gyógykezelést biztosítunk a dol­gozóinknak, szuana áll a ren­delkezésükre. Víkendházat is vettünk, de nincs telkünk ... — Nem tudom, jól értet- tem-e, hogy óránként 6 kiló hamu és 6 kiló kéntrioxid tá­vozik a központi fűtés kémé­nyéből Vagyis az önök üzeme is szennyezi a főváros levegő­jét. — Jól értette. Üzemünk terü­letén vezet keresztül a Slov­naft hővezetéke. Kértük a vál­lalati igazgatóságot, hogy kap­csoljanak rá bennünket a táv­vezetékre. Mintegy 800 ezer ko­ronába került volna. Nem en­gedték. Mi a helyzet most? Ha kint mínusz hat fokos a hideg, az autójavító-műhelyben mind­össze nyolc fok meleg van. Vat­tabéléses kabátokat utaltunk ki a javítóknak, de ez nem meg­oldás. Képzelje el, hogyan le­het alvázat javítani így felöl­tözve! Nagy hiba volt elszalasz­tani ezt a lehetőséget. Vagy egy másik eset. Tizenöt garázst kellett átengednünk a számító- központnak. Igaz, hogy a negy­venmilliós gépek nem állhatnak a szabad ég alatt. De most a mi sofőrjeink végzik a minden­napi karbantartást a szabad ég alatt. Este, vagy éjjel megjön­nek a kocsival, és akár esik. akár fúj a szél, kint javítják a defektet. Télen is. Elöregedett géppark, munka­erőhiány, lakáshiány, rossz munkakörülmények; az elmúlt három évben egyetlenegy öt­tonnás teherautót sem kapott az üzem. Január elsején átve­szik a vasúttól a darabáru- küldemény szállítását. Megbir­kóznak-e a feladatokkal? Kap­nak-e segítségei? Egy-két hó­nap múlva felkeressük Oríšek elvtársat, és olvasóinkat is tá­jékoztatjuk a változásokról. KOPASZ CSILLA Ä szövőszéktől a korszerű gépekig Mindig a legjobbak között 1977. IV. 1. A lučeneci (losonci) Pofana Textilgyárban Rudolf Bobál fő- mester irodájának asztalán vas­tag iratcsomó tornyosul. Amint belelapoz, a különböző jelenté­sek, termelési kimutatások és a hozzá nem értőnek szinte sem­mit sem mondó számjegyekkel kitöltött táblázatok között egy másfél oldalas névsor látható. — A szövődé legjobb dolgo­zóinak névsora — mondja Bo­bál elvtárs a sűrűn gépelt ol­dalra mutatva. — Erről sem feledkezünk meg, amikor egy- egy hónap végeztével értékel­jük a tervteljesítést. Persze nemcsak a nyilvántartás ked­véért vezettük be ezt a mód­szert ... A nevek mellett százalékszá­mok sorakoznak. Mindenütt kü­lön jelzik a mennyiségi és a minőségi mutatók teljesítését. Azonnal szembetűnik, hogy se­hol sem látni kisebb számot száznál. — Nem kevés az olyan dol­gozónk, aki minden hónapban rendszeresen túlteljesíti a ter­vet. Például Elena Jozafová elv­társnő, aki már hosszú ideje a legjobbak egyike. Nem volt még olyan hónap, hogy munká­ját ne végezte volna rendesen. A fiatal szövőnő nevét sokan ismerik. Pedig még nem tar­tozik a törzsgárda tagjai közé. Mindössze öt éve dolgozik a gyárban. Szorgalmára, ügyessé­gére azonban hamar felfigyel­tek a többiek. Munkatársai el­sősorban ezért tisztelik. — Nem véletlenül választot­tam ezt a szakmát — mondja, amikor önmagáról faggatom. — Az innen tíz kilométerre levő Podrečanyban, ahonnan napon­ta bejárok a gyárba, gazdag hagyománya van a háziszőtte­sek készítésének. Édesanyám is nagy mestere volt ennek. Gyer­mekkoromban szinte minden télen beállították a szobába a szövőszéket. Egyszerű, fából készült szerkezet volt, amit ott­hon láttam, mégis mindig örül­tem, ha segíthettem körülötte valamit. A szövést már akkor megszerettem. Szüleim ezért nem is igen csodálkoztak azon, hogy ipari tanulónak jelentkez­tem. A gyár iskolájában két évig tanulta a szakmát. Most hat nagy teljesítményű szovjet sző vőgépen dolgozik. Hetenként más-más műszakra Jiozza be az autóbusz. — Jó kollektívába kerültem. Számomra ez különösen sokat jelent. Olyan jól megértjük egymást, hogy a közelmúltban már munkabrigádot is alakítot­tunk. Egyelőre kilencen va­gyunk. — Könnyű, vagy nehéz a munkájuk? — Amióta az új csarnokba költöztünk, sok tekintetben könnyebb a munka, mint a ré­gi épületben volt. Itt már lég­kondicionáló berendezés is van. Az állandó zaj azonban to­vábbra is zavar. Persze ezt is könnyen meg lehet szokni, ha szereti a szakmáját az ember. Gyakran észre sem veszem, milyen gyorsan véget ér a mű­szak. Többnyire csak olyankor nehezebb a nap, amikor fonal­hiány vagy meghibásodás miatt le kell állítani valamelyik gé­pet. Elena Jozafová műszak után is gyakran marad a gyárban. Amióta 1975 júniusában a SZISZ-szervezet vezetősége párt­tagjelöltnek javasolta, még job­ban igyekszik megszolgálni a bizalmat. Egyik konkrét fela­datként a fiatalok tevékenysé­gének szervezését vállalta. Nemrég az ifjúsági szervezet üzemi bizottságának vezetőségé­be is megválasztották. —■ Bár ezzel ismét megsza­porodott a gondom, örülök az újabb feladatoknak. A szerve­zeti munkát már az iskolában is szívesen végeztem. Itt a gyárban azonban jóval nagyobb felelősséget, több szorgalmat kíván a munka. Persze annál örömtelibb érzés, ha sikerül tel­jesítenem a rám bízott felada­tot. Akkor is, ha mondjuk egy SZISZ-gyűlés előkészítése, meg­szervezése a feladat. így mondja, így gondolja ezt a fiatal szövőnő, akinek a gyár legjobb dolgozóival együtt em­lítik a nevét. LALO KÁROLY A kelet-szlovákiai gép­gyár határidő elűtt szál­lította a Szovjetuniónak a megrendelt tíz auto­mata gyorsvágőgép kö­zül az elsőt. Januárban magasan túlszárnyalták az exporttervet, a ter­melési tervet pedig 101,2 százalékra teljesítették. Az eredmény nagyrészt a szocialista munkabrigád cím elnyeréséért ver­senyző 154 munkacso­port érdeme. Felvételün­kön: Nagy István, a Csehszlovák—Szovjet Ba­rátság szocialista mun­kabrigád tagja, egy, a Szovjetunió szániára gyártott sajtológép sze­relését végzi. (A. Haščák — CSTK felv.) Aktív hozzáállás, reális célok Kiváló eredmények a világnézeti nevelésben Befejeződtek a pártszerveze­tek értékelő taggyűlései. A já­rás kommunistái a CSKP XV. kongresszusa határozatainak szellemében értékelték munká­jukat, és konkrét, ellenőrizhe­tő és reális célokat tűztek ki az elkövetkező időszakra. Az iskolai pártalapszervezetek ed­digi munkájáról és a megol­dásra váró problémákról be­szélgettünk Plavy Dezsővel, az SZLKP Dunajská Streda-i (Du­naszerdahelyi) Járási Bizottsá­ga ideológiai osztályának dol­gozójával. — Az értékelő taggyűlések valamennyi iskolai alapszerve­zetben a járási pártbizottság ideológiai osztályának irány­elvei alapján zajlottak le — kezdi a beszélgetést Plavy elvtárs. -*• Örömmel nyugtáz­tuk, hogy az iskolai alapszer­vezetek aktív és céltudatos munkája következtében tovább szilárdult a párt vezető szere­pe iskoláinkban, a kommunista pedagógusok elkötelezett és példamutató tevékenysége kap­csán emelkedett a nevelőmun­ka színvonala. Nagyon pozití­van értékeljük a járás pedagó­gusainak iskolánkívüli munká­ját, melyet különösen a tömeg­szervezetekben végeznek. A já­rás pedagógusai közül 45-en a járási pártbizottság lektorai­ként tevékenykednek, a Mar­xizmus—Leninizmus Esti Egye­temén 23-an folytatják tanul­mányaikat. Emelkedett a párt- oktatás színvonala. A járás iskoláiban már ha­gyományosan jó eredményeket érnek el a tanulóifjúság világ­nézeti nevelésében. A párlalap- szervezetek az iskolavezetéssel és a szülői munkaközösségek­kel karökve elmélyítették a pedagógiai propagandát a szü­lők körében. Valamennyi telje­sen szervezett iskolában meg­szervezték a szülők akadémiá­ját, amelynek keretében a szü­lők eszmei-politikai, világnéze­ti, pedagógiai és pszichológiai nevelését helyezték előtérbe. — A szülők körében végzett rendszeres tudatformáló munka kedvezően éreztette hatását a tanulók világnézeti nevelésé­ben. Jelenleg járásunkban a vallásoktatásra járó tanulók aránya 6,7 százalék, ami kerü­leti viszonylatban is kimagas­ló eredmény. Ma már egyre kevesebb azoknak a tanulók­nak a száma, akik vallási szer­tartásokon vesznek részt. E té­ren aktív tevékenységet fejte­nek ki a pionírszervezetek is. Eddig nyolc iskolában rendez­tek be ateista kabinetet. A du­naszerdahelyi, a čalovói, a Zla­té Klasy-i, a hrobonovói isko­lában már teljes mértékben fel­számolták a hitoktatást, s fo­lyamatosan gondoskodnak a ta­nulók szabad idejének hasznos és célszerű eltöltéséről. A pártalapszervezetek évzáró gyűlései pozitívan értékelték az iskolákban folyó, szocialista hazafiságra és proletár inter­nacionalizmusra való nevelést. A pedagógusok mindenekelőtt a hazafiságra nevelést helyez­ték előtérbe. Az oktató-nevelő munkában és az iskolán kívüli tevékenységben arra töreked­tek, hogy elmélyítsék az isko­lák politechnikai jellegét, kö­zelebb hozzák az elméletet a gyakorlathoz. Kapcsolatokat lé­tesítettek a szocialista munka­brigádok tagjaival, ellátogat­tak termelőüzemekbe, beszél­getéseket szerveztek élenjáró dolgozókkal. Elmélyült a tanu­lóifjúság proletár internaciona­lista szellemű nevelése. A kom­munisták nagy súlyt helyeztek a szocialista világrendszer né­peihez, mindenekelőtt a Szov­jetunióhoz való őszinte viszony kialakítására. A CSSZBSZ isko­lai alapszervezeteiben dolgozó kommunisták kezdeményezésé­re eddig hat iskolában alapí­tották meg a Szovjetunió fiatal barátainak klubját, melynek ke­retében az orosz nyelvű tár­salgást, a Szovjetunió népeinek életét és kultúráját, valamint az első szocialista állam gaz­dasági és tudományos fejlődé­sét helyezik előtérbe. A haza­fias és internacionalista neve­lést kedvezően befolyásolják az iskolákban berendezett törté­nelmi emlékszobák és vörös sarkok. — A pártszervezetnek nem kis érdeme van abban, hogy javulást értünk el a tanulók pályaválasztásában, folytatja a beszélgetést Plavy elvtárs. — A kommunisták rendszeresen foglalkoznak ezzel a problé­mával és a többi pedagógussal együtt megkülönböztetett gon­dot fordítanak a munkás- és parasztszármazású tanulók fel­karolására. Az utóbbi években teljesítjük a bányászat, a gép­ipar és a katonaiskolákba meg­határozott irányszámokat, s egyre több munkás- és paraszt­származású tanuló folytatja ta­nulmányait közép- és főiskolá­kon. A pártalapszervezetekben dolgozó kommunisták átfogóan és elemzően foglalkoznak a magyar tannyelvű iskolákban folyó szlovák nyelv oktatásá­val. Emelkedett a szlovák nyelv oktatási színvonala, ami abban is megnyilvánul, hogy évről évre több fiatal folytatja tanulmányait szlovák tannyelvű középiskolában. Eredményesen fejlődtek a járás magyar isko­láinak a Spišská Nová Ves-i járás iskoláival létesített bará­ti kapcsolatai, melyek kedve­zően befolyásolják a tanulók szlovák beszédkészségének ja­vulását. Az értékelő taggyűlések vitá­jába a résztvevők több mint 50 százaléka kapcsolódott be. A legtöbb hozzászóló az iskola­ügy előtt álló igényes felada­tok megvalósításának módjai­ról beszélt. A pártszervezetek egyöntetűen foglaltak állást a csehszlovák iskolarendszer to­vábbfejlesztésének tervezete mellett. Nagy gondot fordítot­tak az új tanítási formák és módszerek alkalmazásának el­mélyítésére. SVINGER ISTVÁN

Next

/
Oldalképek
Tartalom