Új Szó, 1977. április (30. évfolyam, 90-118. szám)

1977-04-27 / 115. szám, szerda

A BRONZEREM VfiROMANYOSAI ÜJ EMBEREKET FORMÁLÓ KÖZÖSSÉG Hatalmas csarnok — akár fe­llelt jégpályának is megfelelne — mégis túl zsúfoltnak tűnik. Előbb egy kerekeitől megfosz­tott teherautót kell megkerül­nöm, majd pótkocsi álljíi uta­mat. Szinte hozzásimul egy szétszedett rakodó, odább kom­bájn látható, és a sor még ve­le sem ér véget. A gépek kürül emberek szor­goskodnak. A teherautónak a tengelyével lehet baj, a pótko­csira magasabb oldalt szerel­nek, a rakodót pedig darabjaira szedik, hogy ismét összerakhas­sák. Jobbról kalapácsolás zaja hallatszik, a csarnok túlsó vé­gét pedig hegesztőpiszloly lángja világítja be. A svódíni (szőgyéni) Barát­ság ľ.fsz központi javítóműhe­lye megszokott hétköznapját éli. Az emberek figyelmét teljes egészében leköti a munka, a főgépesítő irodáját kereső ide­genre is csak egy úlbaigazító, kurta mondat erejéig pazarolják idejüket. — A műhelyben ma már nincs uborkaszezon. Hatalmas gépparkkal rendelkezünk, és bőven akad javítanivaló az év minden szakaszában — feleli Siimegh András mérnök, a szö­vetkezet főgépesítője, amikor a tapasztalt munkaütemet hozom szóba. Részletesen felsorolja gépei­ket. Csak a jelentősebbek — traktorok, teherautók, kombáj­nok és motoros járvaszecskázók — száma is eléri a százhúszat. És még hol a többi: vetőgépek, egyéb vontatott és földmeg­munkáló gépek, az állatte­nyésztésben használatos gépi berendezések ... Felmérhetetlen szolgálatot tesznek, feltéve, ha rendszeresen karbantartják és megfelelően kijavítják őket. Ez viszont a megközelítően ötven- tagú javítócsoporttól folyama­tos és példás helytállást igé­nyel. Szavai meggyőzően hatnak, nincs is jogomban kétségbe vonni, hogy a javítócsoport min­den tagja becsületesen kiveszi részét a munkából. Ezúttal mé­gis arról a huszonegy javítóról szeretnék bővebben hallani, akik két évvel ezelőtt elhatá­rozták, hogy kollektívát alakít­va, versenyezni fognak a szo­cialista munkabrigád címért. — E napokban nem maga az egyedüli, aki irántuk érdeklő­dik. Megérdemlik a figyelmet, hiszen nem véletlen, hogy rö­videsen átvehetik a bronzérme­ket. Elnézést — mondja gyors elhatározással, és kiszól a szomszéd irodába, hogy küld­jék be Konterman Lászlót, a műhely vezetőjét. Mondja el ő, hogy tulajdonképpen miért ala­kult meg a kollektíva és mit jelent a műhely számára. — Alkalmanként tervezett feladatainkon túl bizonyos többletmunkát is el kell végez­ni, mégpedig általában a ren­des műszak után. Ez együtt könyebben megoldható. Számos jó ötlet, újítás is születik dolgo­zóink fejében, aminek megvaló­sításához több ember összefogá­sára van szükség. Javítóink érezték a kollektíva hiányát. Akarták, hogy létrejöjjön, és mi a kezdeményezést örömmel tá­mogattuk. Örömmel, mert re­méltük, hogy a szövetkezetben lesz egy közösség, amely példa­ként szolgál majd továbbiak megalakulásához, és a rendkí­vüli feladatok teljesítését is megkönnyíti. Reményükből valóság lett. A közösség szinte átformálta az embereket. Amiről azelőtt egyé­nileg kellett meggyőzni őket, arról most — a kollektíva tag­jaiként — egymást győzik meg. Fra/ Dénes (balról}, a brigád egyik legszorgalmasabb újítója és Siimegh András főgépesítő Magától értetődőnek veszik, hogy a kis közösségért, annak jó hírnevéért egyénileg is helyt kell állniuk. — Milyen tulajdonképpen a bronzérmet váró kollektíva? — kérdeztem. A főgépesítő és a műhelyve­zető úgy vélte, hogy e kérdés megválaszolására a legilletéke­sebb Csókás János, a brigád ve­zetője. Amíg megjön, a műhely- vezető elmesél egy sokat eláru­ló epizódot: — Hónapokkal ezelőtt ma­gyarországi jutái o m k irá n d ul á- son vett részt a csoport. Az egyik pihenő alkalmából autó­buszuk a tilosban parkolt, amiért egy rendőr a vezetőt meg akarta bírságolni. ,,A meg­beszélés szerint tíz perc múlva indulunk“ — mondta az, elné­zést kérő hangon. A rendőr a még félig üres autóbuszt látva, megadta a tíz perc haladékot, de azzal a kikötéssel, hogy ha később is ott állnak még, kiró­ja a bírságot. példát, de ő elhallgat. Ha be^ szélne, önmagát is dicsérné, és ez valahogy nehezére esik. A főgépesítő siet segítségére. — Amikor gyorsan be kellett szerelnünk vetőgépeinkbe a ve- tésellenőrzőket, zokszó nélkül vállalta a többletmunkát. És en­nek is részese — mutat ogy gé pet ábrázoló fényképet. — Ne gyedmagával készítette el. — Mi ez? — Legújabb újításunk. A sző­lészetben' az új telepítést már faoszlopokra futtatjuk, hogy kombájnnal szüretelhessünk. E szerkezettel három hét alatt 20 ezer faoszlopot nyomtunk le a földbe. Hagyományos módon 75 000 koronával került volna többe a munka. Halász Imre és Krajcár Béla tagja volt annak a héttagú cso­portnak, amely a Bábolna típu­sú szárító felállításakor szer­zett elismerést a brigádnak. Három hónap alatt hozták tető alá. Tavaly Szlovákiában 16 ilyen szárítót hoztak be, és el­Rendkívüli feladat a brigád számára. Csókás János brigádvezető (balról) és Konterman László, a műhely vezetője — Nem fizettünk — veszi át a szót az időközben megjött brigád vezető. — megjelölt idő­pontra valamennyien vissza­mentünk, egyikünk sem akarta, hogy rá várakozzanak a töb­biek. E példa nyomán talán si­kereink lényege is megérthető. Ha valamit el kell végeznünk, az emberek úgy vállalják a munkát, hogy az mindenkire egyformán kötelező, teljesítése pedig törvényszerű, mivel azt kívánja a közösség érdeke. Sorra kerülnek a szavakat bizonyító tények. így jutunk el Fraj Déneshez, a brigád egyik tagjához. — Mit jelent ön számára a közösség? — Nagyon sokat. Elsősorban a valakikhez való szoros tarto­zást, akikért áldozatot vállalni is kell tudni. Megkérem, említsen egy-két A jatu elején díszkapu fogadja az érkezőt. A brigád tagjai ké­szítettéit — műszak után (A szerző felvételei) sóként a szőgyéni kezdett üze­melni. — Általában hattól hatig dol­goztunk, amikor azonban közel volt már az átadás ideje, nem néztük az órát. Az utolsó na­pokban csak éjfélkor hagytuk abba a munkát, hogy határidő­re elkészüljünk. — Szavunkat adtuk, hát meg is tartottuk — summázza Kraj­cár Béla kollégája szavainak tanulságát. — Ilyen tagjaink vannak — mondja nem kis büszkeséggel a brigádvezető. — Az alkatré­szek felújításával egy év alatt ötvenezer koronát takarítunk meg, az újítások kilencven szá­zalékát pedig tagjaink nyújtják be. Ügy igyekszünk, hogy mun­kahelyünkön kívül is lássák hasznunkat. Mi készítettük pél­dául az óvoda játszóterének be- berendezését, a falu elején lát­ható díszkaput és a kultúrház- ban a korlátokat. — Sok időt igénylő munka. A brigád tagjainak többsége nős. A feleségek — ha mind­járt hivatalos is a kimaradás — nem sokallják? — A kollektíva érdekében ők is belátóbbak. Vállalják az ott­honi többletmunkát, és mi cser rébe róluk sem feledkezünk meg. Velünk voltak a jutalom­kiránduláson és — egy pilla­natra elhallgat: mondja, ne mondja? — bizonyára a bronz­érem átvétele alkalmából is ta: tálunk módot, hogy legalább részben megháláljuk n megér­tést. EGRI FERENC Az utóbbi években stagnálnak a hektárhozamok a kelet csehországi kerület cukorrépa termesztésében. A répa cu kurtartalnia már hosszabb idő óta állandóan csökken. A jicíni járásban a cukorrépa termesztésének régi hagyomá­nyai vannak. Már az előző évtizedben beható elemzéssel feltárták a tartalékokat, amelyekre a jiöíni felhívásban mu­tattak rá. Ez szolgált alapul a járás cukorrépa-termesz­tőinek felajánlási mozgalmához. Miután felhívással fordul­tak hazánk összes cukorré­pa-termesztő járásaihoz, megszületett a jicíni mozga­lom, amely a prosenLcei mozgalom hagyományán ala­pul, és azt a célt tűzte ki, hogy a cukorrépa-termesztés problémáit a fokozódó tudo­mányos-műszaki fejlődés te­kintetbevételével oldja meg. Az 5. ötéves terv időszaká­ban a jicíni járás cukorré­pa-termesztői becsülettel léi­dért, hogy az összterület nagyságától függően gondos­kodjék a munkákról 200— 300 hektár cukorrépaföldön. Ezen gondozók számára ki kell dolgozni az anyagi ösz­tönzés szabályait, figyelem­be véve azt, hogy az egyes munkákat idejében és jó mi­nőségben elvégezték-e. Ezen belül az egyes munkák el­végzéséért számított része­sedést aszerint kell megálla­pítani, milyen hatással van Ä Jicíni mozgalom új eSemei jesítették a tervfeladatokat. A felvásárlás tervét 105,6 százalékra teljesítették, s terven felül 50 000 tonna cu­korrépát szállítottak. A jicí- ni mozgalom felújított elveit lényegében helyesen tűzték ki, amelyek nemcsak a jicí­ni járásban, hanem alapjá­ban véve az egész ország­ban hozzájárultak a cukor­répa-termesztés színvonalá­nak emeléséhez. A járás cukorrépa-ter­mesztése a terv szerint 1980-ig 21,7 százalékkal nő. Ez a feladat arra az elhatá­rozásra késztette a terme­lőket, hogy tovább fejlesz- szék a bevált módszereket. A felhívás keretében fel­ajánlást is hirdettek, mely szerint 1980-ig minden hek­tárról 44,1 tonna cukprrépát kell betakarítani, olyan mi­nőségben, amely lehetővé teszi, hogy minden hektáron termelt répából 7,5 tonna cukrot állítsanak elő. Ugyan­csak része a felhívásnak az ötszázasok mozgalma, a- melynek célja, hogy 1980-ig a vetésterületnek legalább az egyharmadán a hektár­hozam elérje az 500 má­zsás átlagot. A 6. ötéves tervidőszak első éve nem volt sikeres a járás termelői számára, mert hektáronként csak 27,5 tonna cukorrépát tudtak begyűjteni. A hoza­mot természetesen a rend­kívül kedvezőtlen időjárás rontotta. Ez azonban egyút­tal a technológiai fegye­lem betartása terén mutat­kozó számos fogyatékosság­ra is rávilágított. A végrehajtott elemzés eredményei és a meghirde­tett elvek érvényesítésével kapcsolatban az egyes me­zőgazdasági vállalatokban szerzett tapasztalatok meg­győzően bizonyítják, hogy nem elég általánosságban megfogalmazni a fő elveket, hanem minél gyorsabb érvé­nyesítésükért konkrét in­tézkedéseket kell foganato­sítani az irányítás és a mun­kaszervezés területén, bele­értve az anyagi ösztönzést is. A szükséges intézkedések között fontos helyet foglal el a munka minősége sze­rint meghatározott anyagi ösztönzés azoknál a fontos gépesített mezei munkák­nál, amelyek döntő mérték­ben befolyásolják a cukor­répa hektárhozamát és cu­kortartalmát. Az anyagi ösz­tönzés rendszerét nem köny- nvű megvalósítani a gyakor­latban. Ezért a járásban több mezőgazdasági vállala tot kijelöltek e célra, tekin­tetbe véve az irányító káde­rek szakképzettségét. Az a feladatuk, hogy az idei év­ben kipróbálják a munka minőségétől függő anyagi ösztönzés rendszerének ér­vényesítését, beleértve az irányító- és a szervező mun­kát is. A kijelölt mezőgaz­dasági vállalatok konkrét feltételei közepette a követ­kező elveket kell alakal- mazni: Közvetlen felelősséggel kell felruházni a cukorrépa- termesztés egyes szakaszai­ért egy arra alkalmas nö­vénytermesztési irányító ká­az adott munka a végered­ményre. A termesztés tavaszi sza­kaszának legfőbb kritériu­ma, hogy a cukorrépát ide­jében elvessék, miközben te­kintettel kell lenni a hóolva­dásra, továbbá arra, hogy erős növények fejlődjenek, és minél több répa legyen a megmunkálás után, beleért­ve az egyelést. Az elvetés koraiságát a tavaszi búza vetése befejezésének idő­pontja szerint állapítják meg, a növények számának pedig a most alkalmazott technológia szerint 80—100 ezernek kell lennie hektá­ronként, megfelelő elosztás­ban. A cukorrépa betakarítása során törekedni kell a vesz­teségnek a minimumra való csökkentésére, arra, hogy semmiképpen se haladja meg a 8 százalékot. A gyomirtószerek a növénybe tegségek és a kártevők el­leni védekezés minőségéért való anyagi ösztönzést a végeredményhez kell mére tezni. Ezenkívül anyagilag kell ösztönözni azokat a dolgozó­kat is, akik a legfontosabb mezei gépesített munkát végzik. A vetés során a traktoros, esetleg a kisegítő személy­zet pénzjutalma két részre oszlik; a jutalom második része — az egész jutalom­nak mintegy 40 százaléka — a növények felnövése után, erősségük szerint ál­lapítandó meg. Ezt az ab szolút erősség százalékában kell kifejezni, ami függ a cukorrépa sortávolságától, a vetőmag csírázó képessé­gétől, a mezőgazdasági vál­lalat ezért felelős dolgozói­nak munkájától. A gyomlá- lás során állandóan ellen­őrizni kell a munka minősé­gét, abban az esetben, ha a növény károsodást szenved, annak mértékétől függően, csökkenteni kell az anyagi ösztönzést. A répa egyelését végző dolgozók jutalmazását a munka után hektáronként visszamaradt répa mennyi­ségétől kell függővé tenni. A felhívás többi elvei közül konkretizálni kell az agro­technikai kérdéseket. A répa sortávolságát úgy kell meg­állapítani, hogy minél na­gyobb legyen a hozam, és elérjük az optimális sűrűsé­get. Fokozott figylemet kell szentelni a cukorrépa trá­gyázásának, tekintetbe véve a progresszív trágyázási rendszereket és az esetleges kedvezőtlen vagy kedvező talajreakciókat. A jicíni mozgalom kezdet­től fogva a cukorrépa-ter­mesztés és -begyűjtés új progresszív technológiáinak fejlesztését szolgálta, és fő jellegzetessége tömegjellege volt. Tudatában vagyunk an nak, hogy a politikai tömeg­munka széles körű érvénye­sítése nélkül még a legszeb­ben megfogalmazott elvek sem érnek sokat, különösen akkor nem, ha nem válnak a cukorrépát termesztő dol­gozók saját ügyévé. ZDENEK JAROŠ mérnök úl szó 1977. IV. 27. 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom