Új Szó, 1977. április (30. évfolyam, 90-118. szám)
1977-04-27 / 115. szám, szerda
A leszerelés fontos fóruma Csehszlovák felszólalás a leszerelési bizottság genfi ülésszakán (ČSTK) — Az ENSZ leszerelési bizottságának genfi ülésszakán tegnap felszólalt Miloš Vejvoda csehszlovák külügyminiszter-helyettes. Bevezetőben hangsúlyozta, hogy a kétségtelen sikerek, amelyeket a leszerelési bizottság fennállásának 15 éve alatt elért, a fegyverkezés korlátozásának és a leszerelésre vonatkozó tárgyalások fontos fórumává teszik. Elsőrendű fontosságúnak jelölte meg az atomfegyver-kísérletek teljes és általános betiltásának kérdését. Egy másik rendkívül fontos kérdésben, melyben a leszerelési bizottság már bizonyos haladást ért el — a vegyi fegyverek betiltásának kérdésében — kifejtette Csehszlovákia álláspontját, miszerint az ellenőrzés nemzetközi módjai bizo* nyos nemzetközi eljárási szabályokkal összekapcsolva teljesen elegendőek a vállalt kötelezettségek teljesítésének ellenőrzésére. Hangsúlyozta továbbá az arra vonatkozó szovjet javaslat jelentőségét, hogy az államok világviszonylatban kössenek meg egy olyan szerződést, amelyben lemondanak az erőszak alkalmazásáról a nemzetközi kapcsolatokban. Bejelentette, hogy Csehszlovákia támogatja ezt a javaslatot, amelynek megvalósítása nagy mértékben hozzájárulna a nemzetközi biztonság erősítéséhez. Oj mezőgazdasági felvásárlási áraik a Közös Piac országaiban (ČSTK) — Tegnap virradóra hosszas tárgyalás után kompromisszumos megegyezésre jutottak a Közös Piac tagországainak mezőgazdasági miniszterei néhány mezőgazdasági termék felvásárlási árának kérdésében. Ezek az árak az 1977—78-as időszakra érvényesek. Az érintett termékek ára három és fél százalékkal emelkedik majd. Londonnak a megegyezést akadályozó ellenvetéseit végül azzal sikerült leszerelni, hogy a Közös Piac emeli a Nagy-Britanniának nyújtandó szubvenciót, s ezáltal megakadályozza az angol vaj árának rohamos emelkedését. jfö ŕ 'i’t WILLIBALD PAHR osztrák külügyminisztert, aki harmadik napja hivatalos látogatáson Lengyelországban tartózkodik, tegnap fogadta Henryk Jablons- ki, a Lengyel Népköztársaság Államtanácsának elnöke. DAVID OWEN brit külügyminiszter Kairóban Iszmail Fahmi egyiptomi külügyminiszterrel és Muhammed Abdái Gamazi tábornokkal a közel-keleti helyzet rendezésének lehetőségeiről tárgyalt. AZ USA Kongresszusának képviselőháza szavazattöbbséggel ismét visszautasította azt a javaslatot, hogy 50 ezer katonával csökkentsék az amerikai katonaság létszámát. A HORST SINDERMANN, az NDK Népi Kamarájának elnöke, az NSZEP KB Politikai Bizottságának tagja vezette küldöttség tegnap befejezte hivatalos baráti látogatását Magyarországon, és elutazott Budapestről. HUSSZEIN jordániai király tegnap Washingtonban megkezdte háromnapos tárgyalását James Carter elnökkel és más kormányképviselőkkel a közel- keleti válság rendezésének lehetőségeiről. James Callaghan brit miniszterelnök tegnap a Nyugat-Né- metországban állomásozó brit egységek kétnapos ellenőrzésére Nyugat-Németországba repült. KUBA és az Egyesült Államok kormányképviselői tegnap megkezdték a halászatról és a tengeri határokról szóló tárgyalás második szakaszát. A Prensa Latina leletplezö dokumentuma Mit fakar a ködfüggony? A CIA irányítja az uruguayi fasiszta kommandókat [ČSTK) — Mialatt az észak- amerikai kormány demagóg kampányt folytat az emberi jogok védelmére, addig Latin- Amerikában egyre meggyőzőbb bizonyítékok látnak napvilágot arról, hogy az amerikai kormányszervek, jőleg a CIA és a Pentagon a nemzetek fölötti monopóliumokkal együttműködve támogatják a latin-amerikai reakciós rendszereket — állapítja meg kommentárjában a Prensa Latina latin-amerikai hírügynökség. A teljes illegalitásban dolgozó uruguayi szakszervezeti központ a közelmúltban egy dokumentumot hozott nyilvánosságra, amelyben leleplezi, hogy az uruguayi fasiszta kommandókat, amelyek üldözik és bebör- tönzik a rendszer ellenségeit, a CIA irányítja és képezi ki. E megtorló szervek központja a General Electric északamerikai társaság montevideól fiókjának épületében van elhelyezve. Itt bonyolult rádió-berendezéseket helyeztek el, amelyek a szocialista országokat összekötő rövidhullámú adások zavarására szolgálnak. Ezek a tények arról tanúskodnak, hogy a washingtoni kormány fenyegetései, miszerint korlátozza vagy teljesen megszünteti az emberi jogokat rendszeresen megsértő jobboldali latin-amerikai rendszereknek nyújtott katonai' segítséget, csupán ködfüggöny, amelynek lepleznie kell az említett rendszerek és az észak-amerikai kémszolgálat szoros kapcsolatát. Annak a nagyméretű propagandának, amelyet az Egyesült Államok hivatalos körei az emberi Jogok védelmére felkavartak, egy célja van csupán: leplezni, hogy Washington valójában támogatja a latin-amerikai fasiszta rendszereket, — fejezi be a Prensa Latina kommentárja. A brazil fasiszta rezsim terrorista önkénnyel tudja csak fenntartani uralmát. A terrorhullám leginkább a kommunisták ellen irányul. A legutóbbi húsz hónap alatt a párt központi bizottságának nyolc tagját gyilkolták meg. A katonai kormány börtöneiben brutálisan vallatják és kínozzák a haladó gondolkodású egyénekei. Felvételünkön egy kommunistát hallgatnak ki. (ČSTK — repró) Az indonéziai választások előtt „Május 2-án tartják meg In- donéziában az általános választásokat. A 360 parlamenti man- dátumért a katonai kormány fö politikai szervezete, a GOI.KAR (Funkcionális Csoportok), továbbá a muzulmán Egységes Fejlesztési Párt (PPP)' és az Indonéziai Demokrata Párt (PDI) küzd majd. E csoportok a nemzeti burzsoázia érdekeit képviselik. A megválasztott 360 képviselőn kívül 100-at a hadsereg „képviseletében“ az elnök nevez ki. A kommunista pártot és más haladó szervezeteket Indonéziában törvényen kívül helyezték, és nem vehetnek részt a választásokon. Több tízezer kommunistát és más hazafit tartanak börtönökben. Az ellenzéki PPP és Pül a választási kampány során elsősorban azt hangoztatja, hogy a kormányzó katonai körök nem teljesítették az 1971-es választásokon adott ígéreteiket s nem tudták megoldani a munkanélküliség problémáit a városokban és a parasztok földjeinek elrablását vidéken, korlátozni az idegen töke befolyását, megvédeni a nemzeti vállalkozásokat, leszámolni a korrupcióval az állami igazgatási szervekben és megállítani a szociális egyenlőtlenség elmélyülését. Ezekkel a bíráló hangokkal igyekeznek elnyerni a parasztok, a városi proletariátus, a kiskereskedők, a diákok és más rétegek szavazatait, mely rétegek a legkeservesebben érzik a mai indonéz társadalom ösz- szes rákfenéit. A jelenlegi rendszer politikáját bíráló egyik említett párt sem nyújt demokratikus alternatívát, minek következtében a lakosság zöme közömbös a választások eredményei iránt. Indonézia Kommunista Pártja Központi Bizottsága a választásokkal kapcsolatban kiadott nyilatkozatában megállapítja, hogy ezek a választások nem oldhatják meg az ország kiéleződött problémáit s nem vezethetik ki Indonéziát a hosz- szan tartó politikai és gazdasági válságból. Ezt egyedül csak az ország valóban független, demokratikus fejlődése alapján lehet elérni.“ — írta a moszkvai Pravda. 1977. IV. 27. tait, hogy megkaphassa azokat, akikhez a legszentebb joga van, saját gyermekeit...! Ez rendkívül embertelen, barbár követelés volt. De sok napilap mégis nagybetűs címekben hozta. Vlasta Zludkynová elment Sin Bernardinóba. És ekkor kezdődött életének eddig legborzasztóbb kálváriája. A kis Vlasta és Bedfich nagy lelkesedéssel fogadta anyját, állandóan vele akart maradni, semmi akadályt nem jelentett az, hogy már alig értették egymást. Zludkynová Roggen- dorféknál kapott szállást, a bírósági tárgyalások végtelenül hosszú napjai idején a gyermekek is itt éltek. Bár a San Bernardinó-i közvélemény liberálisabb fele tudomásul vette az anya és a gyermekek forró kapcsolatát, a reakció ismét felháborodott. Annál is Inkább, mert Vlasta Zludkynová minden kétséget kizáróan kijelentette, hogy a bíróság döntése után, amely — mint gondolta — bizonyára visszaadja neki gyermekeit, egy percig sem marad az Egyesült Államokban, hanem hazatér. Ablaka alatt ezek a reakciós elemek a gya- lázkodás és a szitkozódás szó- áradatával árasztották el. Több tömegtájékoztatási eszköz hatalmas kampányt indított ellene. Az Is megtörtént, hogy gyermekeivel el kellett rejtőznie, mert attól félt, hogy erőszak áldozata lesz. A végén Roggendorfék egyszerűen kitessékelték házukból és Vlasta Zludkynovának annál a csehszlovák konzuli tisztviselőnél kellett menedéket keresnie, aki a bírósági tárgyalások során a fordító szerepét töltötte be. De számára a legrosszabb 1972. március 15-én következett be. Ekkor tartotta záróülését az ügyben a San Bernardinó-i bíróság. Don Turner úr szeretetteljes ironikus és cinikus megjegyzésekkel teletűzdelt záróbeszédében kijelentette: nincs bizonyítéka arra vonatkozóan, hogy Zludkynová jól tudná nevelni gyermekeit; ezért úgy határozott, hogy a gyermekeknek az Egyesült Államokban kell maradniuk a Smith család gondozásában...! Később, 1974 júliusában Kalifornia állam legfelsőbb bírósága véglegesen megtárgyalta Vlasta Zludkynovának Don Turner ítélete ellen beadott fellebbezését, s most már aztán véglegesen, a fellebbezés lehetősége nélkül igazat adott Don Turnernak. Az amerikai jogszolgáltatásban elterjedt gyakorlat, a jogtalanság győzött. Vlasta Gabrielová-Zludkyno- vá egyedül tért haza. Olyan anyaként, akitől elrabolták gyermekeit. Olyasmi nevében, amire az amerikai igazságszolgáltatás esküt tesz: az isten, az emberiesség és az igazság nevében. Csak néhány tényt soroltunk fel a Gabriel gyerekek esetéből. Ezek a tények természetesen távolról sem fejezik ki azt, amit ez az anya átélt saját gyermekeiért vívott becsületes, de mégis hiábavaló harcában, az az anya, aki nem árulta el hazáját, gyermekei hazáját. Egy olyan idegen világgal küzdött meg, amely brutálisan kifejezte iránta a legszebb, a legmélyebb, a legtisztább érzés, az anyai szeretet iránti lenézését. öt év telt el a San Bernardinó-i bíróság botrányos ítélete óta, Kalifornia állam legfelsőbb bíróságának —, amely a nyilvánvaló jogtalanság ellenére Is mosta kezeit — döntése óta pedig három. Zludkynová azonban nem sajnálja az időt arra, hogy tovább küzdjön gyermekei visszaadásáért. Mindent megtesz azért, hogy ismét üdvözölhesse őket háza küszö bén. Hisz testéből, véréből valók ezek a gyerekek, nagy fájdalmat érzett és rendkívüli örömöt, amikor világra hozta őket, ő vezette ki őket a tehetetlenség állapotából, vele tették meg az első lépéseket, neki mondták ki az első szavakat, teljesen nekik áldozta magflt, csak nekik ... Nincs mit csodálkozni azon, hogy Vlasta Zludkynová-Gabrielová ilyen levelet írt James Carter amerikai elnöknek. Bár, már több év telt el egyesült államokbeli tartózkodása óta, nem felejtette el az Egyesült Államok életéről szerzett égetően keserű tapasztalatait. Az anyának mégis joga van hinni a legkisebb reménysugárban is, amely gyermekei sorsát illeti. James Carter pedig sok nagy szót mondott az erköl- cslségnek és az emberi jogok védelmének felújításáról tavaly az elnökválasztási kampány során, és Idén a Fehér Házban elmondott beszédeiben. Vlasta Gabrielová-Ziudkynová azt követeli az elnöktől, hogy szavait tettek kövessék. Hangsúlyozzuk, nem kéri, hanem követeli. Joga van ehhez. A Gabriel gyermekek visszaadásáról hosz- szú éveken át lefolytatott tárgyalások tapasztalatai arról tanúskodnak, hogy Vlasta ' és Bedfich, valamint anyjuk az Egyesült Államokban kitervezett és lefolytatott igen durva Csehszlovákia-ellenes kampány áldozatai lettek. Például a Csehszlovákia társadalmi és politikai viszonyairól tanúskodó személyek, akiket Don Turner bíró kihallgatott — bár az egésznek nyilvánvalóan semmi köze sem volt az ügy lényegéhez — 1948 februárja után emigrált személyek voltak, olyan gyanús emberek, akik természetesen semmit sem tudnak a mai Csehszlovákiáról, de azért szüntelenül gyűlölettel beszélnek arról az országról, amelyben születtek és amelyet elárultak. Gyalázkodá- suk és hisztérikus analfabetizmusuk Don Turnernek okot adott arra, hogy megtiltsa a Gabriel gyerekek visszaadását anyjuknak és visszatérésüket igazi hazájukba. Már maga ez a tény arról tanúskodik, amit a bernardinól bíróság el akart érni. Turner megadta azt, amit az amerikai reakció tőle várt. Amikor Csehszlovákia-ellenes rágalmazó kampányra volt szükség, a tisztelt bíró úr nem habozott megsérteni és lebecs mérelnl az anyát, és a gyűlölet lángjait könyörtelenül kiterjesztette a két kisgyermekre is. Az ilyen jogtalanság az amerikai és általában a tőkés életmód megszokott jelensége; ha szükséges elnyomni az amerikai négerek Jogos követeléseit, az FBI mindig gyorsan talál valamilyen „tizek bandáját“, a „szabadság“ ellen elkövetett legborzalmasabb cselekményekkel vádolja meg és a bíróság már készen áll, hogy meghozza az ítéletet. Amikor az NSZK- ban szükségesnek tartják, hogy a csehszlovákiai „terrorról“ beszéljenek, jól jön nekik Mičica repülőgép-kapitány gyilkosa vagy Bečváŕ, a bűnöző, csak szép szavakat kell mondania a „kommunista pokolról“; és amikor arra van szükségük, hogy kifejezett szovjetellenes és szo- clalistaellenes gesztust tegyenek, megnyílnak a Fehér Ház kapui egy olyan emfterl nulla előtt, amilyen Bukovszkij, csak az a fő, hogy disszidens hírében áll... És hány példát tudnánk még sorolni I Bármikor, amikor a kapitalizmus támadást intéz a szocializmus ellen, mindig elnyomja az ember jogát és az igazságot igazságtalansággal helyettesíti. De ez már törvényszerű, a kapitalizmusnak Hlncs más lehetősége. Mindez figyelmeztetés lehetne Vlasta Gabrielová-Zludkyno- vá számára. De az anya mindig küzd a gyermekeiért, utolsó leheletéig. Nyilvánvalóan nem ez az egyedüli ok, amiért Vlasta asszony nyílt levélben fordult James Carterhez. Ez a nő szocialista társadalmunkban nőtt fel. Itt végezte el az építőipari szakközépiskolát, és tervezőnő lett. Itt váltotta valóra vágyait és álmait, itt szülte meg gyermekeit, itt élte át örömeit és csalódásait, itt, ebben az országban, körünkben olyan ember vált belőle, aki megismerte és elsajátította az igazi emberi értékeket. Azt hiszem ez a fő oka annak, hogy Vlasta Gabrielová- Ziudkynová megírta levelét James Carter amerikai elnöknek. Egy olyan ember, aki a mindennapi életéből Ismeri az igazi szabadságot, egy olyan ember, aki naponta érvényesítheti jogait és ezért ismeri hatalmas értéküket/ egy olyan ember, aki tudja, hogy ebben az országban ura saját sorsának, akit még az Egyesült Államokban sem tudnak megtörni — az egy olyan határozott, szilárd, becsületes ember, aki nem adja fel a harcot. Talán meghallgatásra találnak az ameriaki elnöknél Gabrielová-Ziudkynová szavai. Ebben a percben várni kell. Az ameriaki elnökhöz egy olyan anya fordult, akinek gyermekeit elrabolták az Egyesült Államokban. És ez az anya most legszentebb Jogának érvényesítését követel!... STANISLAV OBORSKÍ
