Új Szó, 1977. április (30. évfolyam, 90-118. szám)

1977-04-21 / 109. szám, csütörtök

Hem szabad a véletlenre hagyni

Sikeres főpróba — kukoricavetés előtt

Karol Kabacka és Iványi Vince mérnökkel — a Galántai Járási Mezőgazdasági Igazgatóság főgépesítőjével és főagro- nómusával — az élen az elmúlt hét csütörtökjén u vlöanyi (jarkasdi) Haladás Ejsz központi épületében találkoztak mindazok, akiknek a napirenden levő kukoricavetésben döntő szerepük van. A járás földművesszövetkezeteinek elnökei, állami gazdaságainak igazgatói, továbbá agronómusai, gépe- sítői és kiválasztott traktorosai előadás, majd vita formájában előbb elméletileg, az ezt követő bemutató során pedig gyakorlatilag is megismerkedtek a minőségi kukoricavetés elengedhetetlen feltételeivel.

— A nagy munkák előtt már hagyományosan találkozunk, hogy megbeszéljük a legfontosabbakat — mondta még a tanácskozást megelőzően a járás főgépesítője. — Most a kuko- ricavetés következik, « végső sikert nem bízhatjuk a véletlenre, ezért tartjuk e járási értekezletet. Találkozásunknak különös jelentőséget kölcsönöz az a tény, hogy megkaptuk a 11 új, Monoair típusú vetőgépet, és kezelésüket is megismertetjük mindazokkal, akik a gépekkel dolgozni fognak. Ez szükségszerű, hiszen egy gép negyedmillió koronába kerül, és ilyen drága szerkezetet csak hozzáértő kezekbe adhatunk.

Az új mindig egy sor problémát vet fel, és az ezúttal is érvényes. Egy vetőgép napi teljesítménye 50—60 hektár, tehát az eddig használt SPC—6os gépek teljesítményének a négyszerese. Alihoz, hogy e teljesítményt teljes egészében kihasználhassák, „forradalmasítani“ kell a talajelőkészítést, ami napi két, sőt három műszak bevezetését jelenti. Sajátos formában történt a gépek elosztása is. A vágsellyei kooperációs körzet üzemei hat gépet közösen vettek meg, és közösen fogják használni is. A további öt gépet a diószegi és a galántai kooperációs körzet egy-egy üzemének eladták ugyan, de eleve meghatározták, hogy a géptulajdonosok melyik üzemeknek segítenek a vetésben.

— Azt akarjuk — hangsúlyozta a főgépesítő —, hogy minden üzemünk a kukorica felét már az új géppel vesse el. Elképzelésünk például, hogy egy-egy százhektáros táblát — azonos hibriddel — felesben vessenek be az új, illetve a régi vetőgéppel. Ez alkalmat ad az összehasonlításra, ami a legkorszerűbb módszerek megtalálásának lényeges feltétele. Köztudomású ugyanis, hogy a szemes kukorica takarmányozási célokra a legjobban fizető kalászos. Ennek megfelelően járásunkban is fokozatosan növeljük vetésterületét. Az idén például 14 500 hektáron termesztjük, de 1980-ban már 23 000 hektár szemes kukoricánk lesz. Egy növényt ilyen területen csak iparszerű módon lehel eredményesen termeszteni.

Az új vetőgép a tanácskozás központjában állt, de nem az egyedüli témája volt, hiszen a szemes kukorica felét még SPC—6-os vetőgépekkel kell elvetni. František Fortuník mérnök, a Rovinkai Mezőgazdasági Technikai Kutatóintézet dolgozója előadásában részletesen elemezte azokat a területeket, ahol a kukoricatermesztés agrotechnikájában még mindig fogyatékosságok tapasztalhatók. Rámutatott a pontos tőtávolság és a vetési mélység megtartásának jelentőségére. Foglalkozott a talajelőkészítés követelményeivel és módjaival, rámutatva az e szakaszon előforduló hibák káros következményeire.

— A kukoricát jól és hibátlanul csak azok az üzemek tudják elvetni, ahol a cukorrépa vetését követően a talajmegmunkáló gépeket és a vetőgépeket gondosan kijavították. Nagyon lényeges, hogy a vetőgépekkel csoportosan dolgozzanak, és minden csoporthoz állandó jelleggel egy gépkezelőt is beosszanak — hangsúlyozta többek között.

Az előadást követően került sor a bemutatóra. Az új vető gép működését figyelmesen szemlélők sorában sok ismerőssel találkoztam, köztük Varga Lászlóval és Takács Gyulával, a Veľké Ol'any-i (nagyfödémesi) szövetkezet agronómusával és főgépesítőjével. Az utóbbi már napokkal előbbre gondolt, amikor saját határukban fog dolgozni a gép.

— Az idén 950 hektár kukoricánk lesz, és az új vetőgép napi teljesítménye lehetővé teszi, hogy az eddigieknél gyorsabban elvethessük a szemet. Két traktorosunkat is elhoztuk, hogy megismerjék az új gépet. Azért kettőt, mivel vetni két műszakban fogunk, sőt, ha szükséges, még az esti órákban is. A gépbe beépített vetésellenőrző ezt lehetővé teszi, mivel automatikusan jelzi a traktorossal a vetés elakadását.

— Tehát nyugodtan várják az indulást.

— Nem egészen — szólt az agronómus. — Az igazság az, hogy „kisöpörtük“ a műtrágyaraktárt, s közel 400 hektár ku koricaterülelre mégsem jutott foszfortartalmú műtrágya. Ha gyorsan nem kapunk, enélkül kell elvetni a kukoricát. Köztudomású azonban, hogy a vetés után a műtrágyát már nagyon nehéz beledolgozni a talajba és nincs meg az igazi hatása. Tehát úgy fest a dolog, hogy amit nyerünk az új vetőgéppel, azt elvesztjük a műtrágyahiány miatt.

Karácsony Sándor, a mostovái (hidaskiirtiJ Vörös Csillag Efsz agronómusa is elsősorban az automatikus vetésellenőrzőt emelte ki.

— A régi vetőgépeknél előfordul, hogy elszakad a velőkorongot hajtó lánc, vagy az előző évről visszamaradt kukoricaszár beszorult a kerékbe, és a gép nem vetett, amit a traktoros csak a fordulónál vett észre. Nem volt kellenes visszamenni a soron, és néha száz méterrel odább megtalálni a vetés végét. E géppel a traktoros akár éjszaka is dolgozhat, hiszen a vezetőfülkében sípszó jelzi, ha elakad a mag, sőt a kigyulladó lámpa azt is megmutatja, hogy hol a hiba. Nagy előny a sort lazító forgó tárcsa, amely lehetővé teszi, hogy a mag valóban a kívánt mélységbe jusson el. Ugyancsak a gép előnye, hogy nagy munkaszélessége ellenére is jól kopírozza a talajt.

Közben Szabó Dániel, a Horné Saliby-i (felsőszeli) Cseh szlovák—Szovjet Barátság Efsz agronómusa is csatlakozott hozzánk. A felsőszeli szövetkezet egyelőre nem kap gépet, a hidaskürtiek fognak náluk dolgozni. Az itteni találkozás alkalmat adott arra is, hogy a két agronómus az együttműködést is megbeszélje.

— Ügy látjuk jónak — mondta Szabó Dániel —, és lényegében ebben egyeztünk meg, hogy a gép két-két napot felváltva fog dolgozni, hol az egyik, hol a másik szövetkezetben. így majd győzzük a talajelőkészítést, és a gép teljesítményét is maximálisan kihasználjuk, nem beszélve arról, hogy az új így mindkettőnknek szolgálni fog.

EGRI FERENC

Agronómusok és gépesílők eszmecseréje a Dunajská Luzna-i Efsz udvaián ^ szerző felvételei)

K1SSIEÜE HIDEG IDŐBÉR!

Meggyorsítják a korai zöldségfélék palántázását

Változó az időjárás, amikor határszemlére indulok a Bra- tislava-vidéke járásban. Olykor csalóka napsugarak törik át a felhőket. Ismétlődő záporok után vad északnyugati szél nyargal végig a sivár rónákon.

Pár hétel ezelőtt még haragoszöld volt a búza színe, de már a hideg megkínozta leveleit, s messziről sárgállik a tavaszi árpa is. „Meleg kellene már“, hallom több mezőgazdasági üzemben. De az időjárás — fittyethányva a kívánságoknak — továbbra is kedvezőtlen; tomboló, hideg szél „borotválja“ a zsenge zöldségpalántákat, cibálja a már amúgy is megrongált sátrakon a fóliaponyvákat.

Kissé borús hangulat uralkodik a Dunajská I.užná-i „Virradat“ Efsz gépparkjának udvarán is. Gépesílők, agronómusok, szerelők készítgetik, javítgatják, próbálgatják a velőgépeket.

— Meg kell kezdenünk a kukorica velését — mondja Miloslav Kopčo agronómus. —

Jó lenne még várni, amíg a föld melege 10 fok fölé emelkedik. Az idő viszont sürget.

Több mint 1500 hektár földbe kell elvetnünk a magra termesztett és a silókukoricát.

Az agronómusok és gépesí- tők elmondják, hogy repülővel permetezik a búzát, liszt- harmat ellen. Ezer hektárra pe- dik helikopterrel juttatják a gyomirtószereket.

Miloslav Trusik szakosított agronómus arról tájékoztatott, hogy hetven hektárba védő növénnyel vetették a lucernát.

Az első kaszáláskor — számításuk szerint — legalább 250 mázsa zöldanyagot takarítanak be hektáronként. Készülnek a kétszáznegyven hektár szója vetésére is. Földjeiken a Merit, a Zora és a Dunácska fajták adják a legnagyobb termést. A szóját kedvelik, mert általában 16—20 mázsát terem hektáronként — jól fizet a szakszerű munkáért.

A tavaszi munkák második szakaszára jól felkészültek, de nyugtalanítja őket, hogy kevés a Zeazin gyomirtószer és a E—218-as takarmánybe takarító

— Rég volt ilyen mostoha tavasz — állapítja meg gondterhelten Mózes Ferenc, a féli efsz föagronómusa

géphez nem kapnak vágószerkezetet.

Mózes Ferencet, a Tomášovi (Féli) Efsz föagronómusát is gondok között találom. Amint mondja, az árpa a hideg miatt alig fejlődik, napról napra sárgább. Lisztharmat terjed az egyik búzatáblán. Más növény- betegségektől is tartanak. Ezért megfelelő növényvédő szerekről gondoskodnak. Aggasz^a, hogy a kétszáztíz hektár lucernát is megtépázta a hideg, ezért későh kaszálhatják, mint ahogy tervezték. A kukorica vetését megkezdték, de aggasztja őket, hogy még nem kaptak elegendő vetőmagot.

— Régen volt már ennyi problémával teli tavaszunk! — mondja az agronómus. — De majd csak lesz valahogy. Mi mindent megteszünk a jó termés érdekében.

A szomszédos Malínovói (Eberhardi) Csehszlovák—Magyar Barátság Szövetkezetben vetik a kukoricát, de Stefan Bálázik mérnök, gépesítő és Ján Sprto mérnök, agronómus panaszkodik hogy az illetékesek még mindig nem küldték el üzemüknek a silókukorica vetőmagját.

Kint, a szabadföldi kertészetben Pavlina Fondrková vezetésével egy csapat asszony palántákat ültet a fagykárt szenvedett növények helyébe.

— Egy hektáron megfagytak a karfiolpalánták — újságolja. — Jelentősek a károk, de arra törekedünk, hogy a terveket teljesítsük. Ezért pótoljuk a lehető leggyorsabban a ter- mőképtelen palántákat.

A községben működő mező- gazdasági középiskola tangazdaságában meddőn zöldellnek a kajszibarackfák. Termésüket elvitte a fagyhullám. Alžbeta

Cavojeová, a zöldségkertészet vezetője szomorúan állapítja

meg:

— Nyolc fóliasátrat Toppantott össze a nehéz hótakaró. A benne levő növények azóta az időjárás viszontagságai miatt már úgyszólván nem fejlődnek. Ezért a saláta egy részét gyorsan értékesítik, és helyére más növényeket palántá- zunk. Reméljük, a most telepi* tett palánták jó termőképessé- gűek lesznek.

Szemlélgetjük a szél és a hó által tönkretett sátrakat. Közben Ján Sarvaš, a tangazda* ság üzemgazdásza előzetes számításokat végez. Szerinte a hideghullámok a zöldségkertészetben kétszáznegyvenezer, a gyümölcsösben pedig 220 000 korona kárt okoztak.

Bent, a tangazdaság udvarán, az üvegházban és az épségben maradt fóliasátrakban a tanulók és a dolgozók gyors ütemben pikíroznak és palántáznak. Kint, a határban a korai káposztát palántázzák. Szél marja, eső veri az arcokat, de a munkát kitartóan végzik.

HALLA JÖZSEF

Gyors ütemben ültetik a karalábé palántákat az eberhardi Csehszlovák-Magyar Barátság Efsz-ben

KEDVEZŐ FORDULAT

Az elmúlt évek során a Rimavská Sobota-i (rimaszombati) járás mezőgazdasági szakembereinek összejövetelein szinte állandó napirendi pont volt a tejtermelés kérdése. Nem véletlenül, hiszen általában már az első negyedév után millió liternyire nőtt a tejadósság, melyet gyakran a nyári hónapok ütemtervének túlteljesítésével sem sikerült törleszteni. Az áldatlan állapotot előidéző okok közül elsősorban a tömegtakarmány hiányát és a helytelen etetési módot emlegették. Az elmúlt 12 hónap alatt a takarmánytermesztés terén nem sikerült látványos eredményeket elérni, a téli kezdeményezés viszont megtette hatását.

Az elmúlt negyedév során 8 millió 487 ezer liter tejet vásároltak fel a járásban, 1,7 millió literrel többet, mint 1976 azonos időszakában. Az egy tehénre jutó tejtermelés terén a Rimavské Janovce-i (Jánosi/ Egységes Földmüvesszövetkezet

érte el a legszebb sikert, ahol a negyedévi tervet 115,5 százalékra teljesítették. Érdemes lenne általánosítani a Rimamenti szövetkezet tapasztalatait, mivel állandóan gyarapítják az állatállományt, s növelik a hasznosságot is. Hozzá kell még tenni, hogy az új technológia szerint, felújított gazdasági üzemrészekben történik a termelés, ahol jóval magasabb a munkatermelékenység, mint a hagyományos tenyésztelepe- ken. A sikeres gazdálkodók közé sorolhatók továbbá a ge- meri (gömöri), drienčanyi (de- rencsényi), és immár hagyományosan a Hrnčianské Zaluža- ny-i és a tisoveci szövetkezetek is, főleg annak köszönhetően, hogy nein becsülték le a jó minőségű takarmányalap fontosságát, hanem idejében gondoskodtak elegendő tömeg- takarmányról a szarvasmarhák számára.

A kétségkívül kedvező jelenségek okán sem tehetnek pontot a járás vezetői a tejtermelés kérdéseinek végére. Ma is sok még az olyan közös gazdaság, melyekben nem lehetnek elégedettek a tenyésztés színvonalával.

A rimaszombati járásban az első negyedévben a tojáseladáson kívül az összes állati eredetű termék felvásárlási tervét túlteljesítették. Az értékelt időszak során 3806 tonna vágóállatot vásároltak fel, melyből 1877 tonna a szarvasmarhák és 3895 tonna a sertések részaránya. Vágóbaromfiból 478 tonna került piacra, ami az elmúlt esztendő hasonló időszakához viszonyítva 110 tonnányi többletet jelent.

Mindenképpen pozitív jelenség az is, hogy a járási irányítószerv a felvásárló üzemmel karöltve biztosította az állati eredetű termékek folyamatos felvásárlását, ami a korábbi időszakhoz viszonyítva nagy előrelépést jelent.

HACSI ATTILA