Új Szó, 1977. április (30. évfolyam, 90-118. szám)

1977-04-21 / 109. szám, csütörtök

^ f# |t;y j|>, " j, I I ^ ^ ^ ■ Baráti légkörben ® A fiatal kommunista A szocializmus győzelme után a szocialista társadalom már a saját alapján fejlődött tovább, s ez természetesen még inkább lehetővé tette a szocialista vi­szonyok megszilárdítását. A szocializmusnak két fejlődési időszaka van. Először a szocia­lizmus megszilárdulásának, az érett szocialista társadalom épí­tésének időszaka; másodszor a fejlett szocializmus tökéletesí­tésének, a kommunizmus anya­gi-technikai bázisa közvetlen megteremtésének időszaka. A Szovjetunióban a fejlett szocializmus építésének idősza­ka körülbelül 25 évig tartott. Ezt az időtartamot a második világháború, a hitleristáknak az ország elleni hitszegő támadása befolyásolta. A Szovjetunióban a hatvanas évek második felé­ben felépült a fejlett szocialista társa'dalom. Leonyid fírezsnyev, az SZKP XXIV. kongresszusán, 1971-ben a Központi Bizottság beszámolójában a következőket mondta: „A szovjet emberek önfeláldozó munkájával felépült a fejlett szocialista társada­lom ... Ez lehetővé tette szá­munkra, hogy hozzákezdjünk a párt programjának, az utóbbi pártkongresszusok által megje­lölt nagy feladatoknak gyakor­lati megvalósításához: a kom­munizmus anyagi-technikai bá­zisának megteremtéséhez.“ A fejlett szocializmus a kom­munista társadalomalakulat első időszakának fontos szakasza. Ebben a szakaszban megépül a kommunizmus anyagi-technikai bázisa, egyre jobban tökélete­sednek a társadalmi viszonyok, meggyorsul a munkásosztály és a kolhozparasztság, a városi és a falusi munka- és életkö­rülmények, a fizikai és szelle­mi dolgozók közötti lényeges különbségek felszámolása. A Szovjetunióban felépült fejlett szocializmus gazdasági alapjának jellemzője, hogy az ország hatalmas anyagi-techni­kai bázist teremtett, kialakultak az érett kollektivista termelési viszonyok. A fejlett iparra, a nagyüzemi szocialista mező- gazdaságra, a magas színvonalú tudományra támaszkodva gyor­san lehet növelni az ország gazdasági ütőerejét, óriási gaz­dasági feladatokat lehet meg­oldani. Csupán a kilencedik ötéves terv időszakában — 1971 és 1975 között — 43 százalékkal nőtt az ipari termelés, s ezen belül a gépipar termelése 73 százalékkal növekedett. Jelen­tősen emelkedett a termelési folyamatok gépesítettségének és automatizáltságának foka, a termelés műszaki színvonala. A tizedik ötéves terv megvalósítá­sához a Szovjetunió rendelke­zik a kellő mennyiségű energia- hordozóval és nyersanyaggal. Az előző ötéves tervidőszak fo­lyamán 13 százalékkal nőtt a mezőgazdasági termelés évi át­lagos volumene, 14 millió ton­nával növekedett az évi átlagos gabonatermelés. A Szovjetunió­ban az egy főre jutó reáljöve­delem körülbelül 15 évenként megkettőződik. A fejlett szocializmus gazdaságának fő vonásai: a társadalmi termelés olyan szín­vonalának elérése, amely bizto­sítja a nép anyagi jólétének és kulturális színvonalának állan­dó emelését: a népgazdaság va­lamennyi ágának együttes, ará­nyos fejlesztése, a gazdaság in­tenzív fejlesztésére való átté­rés; a gazdaságirányítás tudo­mányos elveinek alkalmazása, a tudományos-technikai forrada­lom eredményeinek egyre szer­vesebb egyesítése a szocialista gazdasági rendszer előnyeivel. A fejlett szocializmus anya­gi-termelési bázisa az egész or­szágra kiterjedő egységes nép- gazdasági rendszer. Szervesen egyesíti az egyes köztársaságok és ezen belül az egyes körzetek termelőerejét, egységes állami terv alapján fejlődik, az egész ország és klilön-külön mind­egyik köztársaság érdekeivel összhangban. Ez lehetővé teszi a társadalmi termelés gyors ütemű növelését, a gazdaság gyors fejlesztését az ország egyes területén. Ennek eredmé­nyeképpen a Szovjetunió né­peinek gazdaság'i fejlettségi szintje alapjában véve kiegyen­lített, e népek testvériesen se­gítik egymást. Társadalmi és gazdasági szempontból, a fejlett szocializ­mus egyik igen fontos jellem­zője, hogy egyre gyorsuló ütemben közeledik egymáshoz a szocialista tulajdon két formá­ja. Növekszik az össznépi tu­lajdon szerepe, emelkedik a kolhoztulajdon társadalmasítá­sának foka. Egyre inkább tért hódítanak az agrár-ipari komp­lexumok, s ezen az úton fejlő­dik tovább a szovhozok és a kolhozok termelése, mert már ezt követeli meg a termelőerők magas fejlettségi szintje. Az ag- rár-ipari komplexumok elősegí­tik az egyik fő feladat megol­dását, amelynek nem csupán gazdasági, hanem társadalmi jelentősége is van, nevezetesen azt, hogy a mezőgazdasági mun­ka az ipari munka válfajává váljon. Társadalompolitikai téren a fejlett szocialista társadalmat az jellemzi, hogy fokozatosan elmosódnak a társadalmi osztá­lyok, a társadalmi csoportok közötti különbségek, még in­kább közeledik egymáshoz a munkásosztály, n kolhozpa­rasztság és az értelmiség, fo­kozódik a társadalom egysége­sülése, miközben továbbra is ér­vényesül és erősödik a mun­kásosztály vezető szerepe. A Nagy Honvédő Háború előtt a szovjet társadalom osz­tályszerkezete alapjában meg­felelt a szocializmus építése időszakának. 1939-ben a lakos­ság 33,5 százaléka munkás, 47,2 százaléka kolhozparaszt és kis­ipari szövetkezeti tag volt. Még voltak egyéni parasztok és szö­vetkezeten kívüli kisiparosok, arányuk 2,6 százalék volt. 1975 elején a munkások aránya 60,9 százalék, a kolhozparasztok aránya 17,1 százalék volt, s az országban már alig maradt egyéni paraszt és kisiparos. Természetes, hogy miközben a társadalom osztályszerkezete a társadalmi egységesülés irányá­ban változott, ezzel párhuzamo­san tovább szilárdult a szovjet nép társadalmi-politikai és ideológiai egysége. Ugyanakkor új, harmonikus viszonyok ala­kultak ki az osztályok és a tár­sadalmi csoportok, a soknemze­tiségű ország nemzetiségei és népei között, s ennek eredmé­nyeképpen létrejött és megszi­lárdult az emberek új történel­mi közössége — a szovjet nép. A fejlett szocialista társada­lom további sajátossága, hogy a társadalom egységesülésének fokozódása alapján tovább tö­kéletesedik a társadalom politi­kai szervezete. A politikai hata­lom itt már az egész nép ha­talmaként érvényesül, a szovjet állam össznépi állam, amelyben egyre nő a munkásosztály és a kommunista párt vezető szerepe. Az össznépi állam tevékenysé­gének minden oldala tökélete­sedik, egyre bővül a szocialista demokrácia, mind nagyobb tö­megek vesznek részt a társada­lom ügyeinek irányításában, s ez az út egyenesen vezet a kommunista önigazgatáshoz. A kommunista pártnak, az egész szovjet nép elismert él­csapatának vezető szerepe to­vább növekszik, ahogy elmélyül és erősödik a kommunizmus irá­nyába mutató átalakulások tar­talma. Az SZKP tudományosan meg­alapozott politikája döntő fel­tétele és eszköze annak, hogy a szocializmus és a kommuniz­mus építésének törvényei meg­valósuljanak. A kommunista párt egyesíti az elméletet a gyakorlattal, s csak a párt egyesíti az elméletet a gyakor­lattal, s csak a kommunista párt képes arra, hogy megszer­vezze és nevelje a lörfíegeket, meghatározza a fontossági sor­rendet a gazdasági, politikai és kulturális feladatok megoldásá­ban, megkeresse a társadalmi folyamatok irányításának leg­hatékonyabb módszereit. Lényegesen emelkedik a kul­túra és a közoktatás színvonala. A városi és falusi lakosság is­kolázottsági színvonala közti nagy különbség csökken. 1939- ben ezer városi lakos közül 218-nak, ezer falusi lakos kö­zül pedig csak 52 embernek volt középiskolai vagy annál maga­sabb végzettsége; 1975-ben ez az arány már 681-re, illetve 350-re módosult. Vagyis a vá­rosi és a falusi lakosság iskolázottsági szintje jelentősen közeledett egymás­hoz. 1940-ben a Szovjetunióban megjelent könyvek összpél- dányszáma 462 millió volt, 1974-ben már elérte az 1731 milliót. Ugyanezekben az évek­ben a folyóiratok és más idő­szaki kiadványok évi példány­száma 245 millió, illetve 2973 millió, az újságok egyszeri pél­dányszáma 38 millió, illetve 164 millió volt. 1974-ben a műked­velő művészeti csoportoknak körülbelül 15 millió tagja volt. Mindez arról tanúskodik, hogy nagymértékben nőit az ország kulturális ereje. Az érett szocializmus szaka­szában a társadalom megteremti a személyiség sokoldalú fejlő­désének, az új ember nevelésé­nek kedvező feltételeit, hiszen olyan emberre van szükség, aki képes építeni a kommunista társadalmat, és méltó arra, hogy benne éljen. Lenin hangsúlyozta, hogy a szocializmusban a termelés a társadalom minden tagjának szabad, sokoldalú fejlődését kel] hogy szolgálja. A szocializmus és a kommunizmus építését olyan összetett feladatnak te­kintette, amelynek végrehajtása során a gazdasági és társadal­mi-politikai problémák megoldá­sa szervesen összekapcsolódik azzal „hogy minden irányban fejlett és minden irányban is­kolázott embereket, olyan em­bereket neveljenek, tanítsanak és képezzenek ki, akik min­denhez értenek." A szocializmusban kezdettől fogva az a cél, hogy a szemé­lyiség ilyen irányban fejlőd­jék, de ehhez a kedvező felté­telek nagyobb arányban csak meghatározott szakaszban jön­nek létre. Ezzel kapcsolatban hangsúlyoznunk kell az új rendszer szociális stratégiájá­nak lényegét, amely nem kor­látozódik a társadalom anyagi lehetőségeinek jelentős növe­lésére. Hiszen a szocializmus körülményei között az anyagi javakat azért terme­lik, hogy a kommunista világ­nézet elveivel összhangban ki­elégítsék az emberek ésszerű szükségleteit, mivel az anyagi javak elengedhetetlen előfelté­telei annak, hogy fejlődjenek az emberi képességek, kibontakoz­zon a személyiség, hogy a tár­sadalom minden tagja tartalma, teljes értékű élettevékenységet fejtsen ki. Ezért mondhatjuk, hogy a szocializmusban a gaz­daság célja az emberek szük­ségleteinek legteljesebb kielégí­tése, a társadalmi haladás célja pedig az emberek mindenol­dalú fejlődése. N. FILIMONOV (APN) A vasúti közlekedés jövője is a fiatalok kezében van. Szlo­vákiában több mint 11 000 fia­tal dolgozik a vasút szolgála­tában, és többségben becsület­tel teljesítik kötelességeiket. A fiatalok felelősségteljes tiszt­ségeket töltenek be, lehetősé­gük nyílik arra, hogy érvény­Procházka Miklós (E. Adamovicová felvétele) re juttassák munkakedvüket, kezdeményező aktivitásukat, hogy ilyen módon bizonyítsák szocialista társadalmunk iránti magatartásukat. Példamutatóan" járnak el fő­leg az ifjú párttagok és tag­jelöltek. Egyikük Procházka Miklós, a Nové Zámky-i (ér­sekújvári) vasútállomás tranzit- előkészítő dolgozója. Noha önmagáról nem nagyon sizívesen beszél, kérdéseinkre mégis készségesen válaszolt. — A családi körben kapott nevelés vitt arra az elhatáro­zásra, hogy belépjek a pártba. Szüleim sorsa nem volt köny- nyű. A szegény ember otthoná­ban mindennapi vendég volt a nyomor. Szüntelenül másokra kellett dolgoznia. Mi fiatalok ezt már el sem tudjuk képzel­ni. Szocialista társadalmunk olyan lehetőségeket adott és olyan előnyüket kínál, ame­lyekről az öregebb munkatár­saink álmodni sem mertek. Sze­retek szolgálatba járni, jó ér­zés tölt el, hogy a munkakö­zösségben baráti légkörben dol­gozom. Megtudtuk, hogy a szakszer­vezet üzemi bizottságának tag­ja, és az ifjú szakszervezeti funkcionáriusok évi tanfolya­mának hallgatója. Vajon ma­rad-e még egy kis ideje kedv­teléseire? — Szép és korszerű állomá­sunk van, amely jobban meg­felel a személyszállításnak, mint a teherszállításnak. Prob­lémánk is akad elég, ezeket meg kell oldani. Hiszen az em­berekkel való munka nem könnyű. Mindegyiknek van ké­relme, óhaja, személyes és a munkára vonatkozó problémá­ja is. A szakszervezeti funk­ció elég sok időt igényel. — Természetesen itt van még a család, ami nem azt je­lenti, hogy nem foglalkozom a kedvteléseimmel is. Nagyon szeretem a természetet és min­denekelőtt szenvedélyes hor­gász vagyok. Érsekújvárban elegendő alkalom kínálkozik ehhez is. Az ember horgászás közben pihen meg a legjobban. A vasúti szolgálat a szellemi és a testi erők tökéletes össz­pontosítását igényli. Ezért a szolgálatba megpihenten, össz- pontosultan megyünk. Szak­mánkban nincs helye a rosz- szul végzett munkának, hiszen nem csupán milliós értékekért, hanem az emberek egészségé­ért és életéért is felelősek va­gyunk. * * * A beszélgetéskor türelmetle niil vetett néhány pillantást az órájára. Az idő sürgette. Vár­ták a vonatok ... F. R1SZDÜRFER Pártfeladat A Vörös Csillag Szocialista Brigád címért Galántán a Járási Ipari Vál­lalatban ülést tartott az egyik pártcsoport. A legfiatalabb párttagot: Komrhel Máriát az­zal a feladattal bízta meg, hogy a seredi kárpitosműhelyben lé­tesítsen a szocialista munkabri­gád címért versenyző kollektí­vát. Komrhel elvtársnő tudta, hogy ez nem lesz könnyű, ám vállalta a feladatok. A trnavai Skloplast üzemben, attól ré­gebben dolgozott, már tapaszta­latokat szerzett a brigádok lé­tesítésében. jó minőségben, reklamációra nem adva okot végzik majd el. Ezen kívül még arra kötelez­ték magukat, hogy az üzem környezetének szépítésében 240 órát dolgoznak le társa­dalmi munkában, továbbá, hogy mindenki saját lakóhelyén is bekapcsolódik a választási program feladatainak teljesíté­sébe. Az idén 200—300 kg textil­hulladékot szállítanak a hulla­dékgyűjtő vállalatnak. Ezenkí­vül még 100 kg papírt is gyűj­A kárpilosműhely munkaközössége. A kép bal oldalán Komrhel Mária, a brigád vezetője. (A szerző felvétele) A kárpitosműhelyben két párttag van, a brigád megalakí­tásával pedig Michal favor mű­vezető is egyetértett. A kezde­ményezést mások is támogat­ták és a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 60. évforduló­jának tiszteletére, még értékes szocialista vállalást is tettek. Elhatározták, hogy versenyre kelnek a Vörös Csillag Szocia­lista Munkabrigád megtisztelő címért. A munkaközösség vala­mennyi tagja aláírta azt a szo­cialista vállalást, melynek alap­ján az összes kárpitosmunkát tenek. A „Szocialista módon él­ni“ jelszó keretében közös szín­házlátogatásokat és egy kirán­dulást szerveztek. A munkában is kisegítik egymást. Komrhel Mária átnyújtotta a pártszervezet elnökének a szo­cialista vállalásokat s ezáltal teljesítette a pártfeladatot is. A pártbizottság megdicsérte a párt fiatal és aktív tagját, akit a munkaközösség a szocialista munkabrigád vezetőjévé válasz­tott. KRAÍCSOVICS FERDINAND 1977. IV. 21. A vonal nem vár

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom