Új Szó, 1977. április (30. évfolyam, 90-118. szám)
1977-04-16 / 104. szám, szombat
5 1977. IV. IB. „A Nagy Októberi Szocialista Forradalom azért tudott győzni, mert élén a nagy Lenin által létrehozott új típusú párt állt, amely a kor leghaladóbb osztályának, a munkásosztálynak a forradalmi energiáját' testesítette meg. A párf töretlenül folytatta és következetesen megvalósította fő irányvonalát a trockizmus, a jobboldali és „baloldali” opportunizmus és a nacionalista elhajlók elleni elvi harcban, és biztosította sorainak lenini egységét” Az Áprilisi Tézisek A polgári forradalombői a szocialista forradalomba vezető lenini út meghatározása Hetven évvel ezelőtt Oroszországban különösen mozgalmas napok követték egymást. Az 1917 -februárjában győzött polgári demokratikus forradalom eredményeként kettős hatalom jött létre. Egyfelől működött a burzsoá diktatúra szerve: az Ideiglenes Kormány, másfelől a munkás- és katonaküldöttek szovjetjei. Bár a februári forradalom utáni helyzet — az előző időszakhoz viszonyítva — széles körű politikai szabadságjogokat biztosított az országnak, a hatalmat a munkásság és a parasztság nem tudta kizárólag gyakorolni. A lakosság túlnyomó többségének, az elmaradott kispolgárságnak hatása a munkás- osztály magatartását is befolyásolni tudta. A kispolgári hullám juttatta a szovjetek élére az eszer és mensevik vezetőket és tette lehetővé az Ideiglenes Kormány megalakulását. A cárizmus megdöntésével Oroszországban lezárult a fejlődés polgári demokratikus szakasza, a februári forradalom azonban a nép legfontosabb követeléseit nem teljesítette. Az Ideiglenes Kormány a tömegek bizalmát hódító tervei megvalósításának szolgálatába igyekezett állítani, és azt a jelszót hirdette, hogy ,,Háború a végső győzelemig“. Ugyanakkor nem nyúlt ü földesúri birtokhoz, a parasztokat csupán ígéretekkel hitegette, és minden rendelkezésére álló eszközzel megpróbálta elfojtani a paraszti tömegek földet követelő megmozdulásait. A gazdasági válság felszámolása érdekében sem tette meg a szükséges lépéseket. Nem javult a nemzetiségek helyzete, nem ismerték el a nemzetiségek önrendelkezési jogát. A kettős hatalom a megoldatlan problémák sokasága miatt nem bizonyult tartósnak, szilárdnak. A febrúári forradalom befejezetlen maradt, a februári forradalmat tovább kellett fejleszteni szocialista forradalommá. A nagy mű, a szocialista forradalom megvalósítása Lenin nevéhez fűződik. Lenin hét évig tartó emigráció után 1917. április 3-án Pet- rográdba érkezett. Munkások, parasztok, katonák ezrei kitörő lelkesedéssel üdvözölték, A pályaudvar előtti zsúfolásig megtelt téren beszédet mondott, és a szocialista forradalom kivívására hívta fel a munkásokat, a parasztokat és a katonákat. Lenin Pétervárra érkezése másnapján, április 17-én (az eseménynek holnap ünnepeljük hatvanadik évfordulóját), a régi orosz időszámítás szerint április negyedikén, írásba foglalta tíz pontból álló téziseit, melyek a követendő irányvonal minden lényeges vonatkozását tartalmazták. Téziseit még aznap felolvasta a vezető bolsevikok gyűlésén, és néhány nappal később A proletariátus fel- adatai a jelenlegi forradalomban címmel a Pravda is közölte. A szocialista forradalomra vonatkozó irányvétel a bolsevikok körében szinte magától értetődőnek tűnt. A konkrét taktika azonban, amelyet Lenin az Áprilisi Tézisekben fejtett ki, teljesen újszerűnek hatott a korábbi elképzelésekhez, és nagy meglepetést keltett. A pártban is nézeteltéréseket idézett elő. A z Áprilisi Tézisek első pontja a háborúval kapcsolatos állásfoglalást tartalmazza. A polgári demokratikus forradalom az Imperialista háború viszonyai között győzött, ugyanakkor a háború tovább folytatódott. így a forradalom továbbfejlesztésére irányuló taktikának is mindenekelőtt az e háborúval kapcsolatos állás- foglalását kellett újólag tisztázni. A februári forradalom, a cárizmus megdöntése után, a hatalomra jutott burzsoázia „honvédő“ hangulatot terjesztett. S mivel a tömegek ekkor még az új kormányt és rendszert a magukénak tartották, úgy gondolkodtak, hogy annak háborúja az ő háborújuk. Lenin nagyarányú propagandamunkát kívánt, amely megmagyarázza a „forradalmi honvédelem“ naiv híveinek, hogy a háború az új burzsoá kormány alatt is imperialista jellegű. Ugyanakkor helytelenítette a „szuronyok földbe döfésre“ irányuló ultrabaloldali agitációt. Azt hangoztatta, hogy nem vagyunk pacifisták, támogatjuk a forradalmi honvédelmet, de a valóságosat, nem pedig azt, amit csak annak neveznek. Lenin az Áprilisi Tézisek-ben pontosan meghatározta, milyen feltételek közepette lehet szó forradalmi honvédelemről: „Foradalmi há borúhoz, amely valóban igazolja a forradalmi honvédelmet, az öntudatos proletariátus csak a következő feltételekkel járulhat hozzá: a) ha a hatalom a proletariátus és a hozzá csatlakozó szegényparaszt rétegek kezébe megy át; b) ha valóban, nem pedig csak szavakban, lemondanak minden anne- xiófól; c) ha valóban teljesen szakítanak minden tőkés érdekkel.“ Az Áprilisi Tézisek második pontja Oroszország sajátos belső helyzetét ismerteti. Lenin nemcsak a forradalmi eseményektől való elmaradástól védte a pártot, hanem legalább annyira az előreugrástól,^ a kalandorpolitikától is. Az Áprilisi Tézisek-ben kiadott jelszó, hogy „Minden hatalmat a szovjeteknek!“ azt jelentette, hogy likvidálni kell a kettős hatalmat, hogy létre kell hozni a szovjetek egyeduralmát és teljhatalmát, hogy meg kell szervezni az új típusú államot, hogy meg kell semmisíteni a nép fölött álló régi államgépezetet, és a szovjetek talaján alulról felfelé ki kell építeni a nép érdekeinek mindenben megfelelő új államapparátust. Bár a tézisek nagyon határozott hangúak, a „Minden hatalmat a szovjeteknek!“ lenini jelszó az akkori körülmények között nem volt egyértelmű az Ideiglenes Kormány azonnali megdöntésére, a fegyveres felkelésre történő felhívással. Elsősorban azért, mert az Ideiglenes kormány erőszakos megdöntése a szovjetek elleni fellépést is jelentette volna, tekintve, hogy a szovjetek megegyezésre léptek a polgári kormánnyal és támogatták azt. L enin éppen úgy, mint Marx, a forradalmat, a fegyveres felkelést álalános szabálynak tekintette, abból az alapigazságból kiindulva, hogy egyetlen elhaló osztály sem engedi át hatalmát önként, harc nélkül a helyére lépő másik osztálynak. Oroszország konkrét történelmi viszonyai között azonban a februári forradalom után lehetőség nyílt arra, hogy a teljes hatalom, mint Lenin mondotta „kivételképpen“ békés úton menjen át a szovjetek kezébe. Lenin azt tartotta, hogy a forradalom békés fejlődése „a történelemben rendkívül ritka és rendkívül értékes“ lehetőség. Ezért ragaszkodott a békés fejlődés minden lehetőségének kiaknázásához, de egy percre sem feledkezett meg a forradalom fejlődésének másik útjáról, arról, hogy a burzsoázia diktatúráját esetleg fegyveres felkeléssel kell meg- dönteni. Az Áprilisi Tézisek-ben Lenin módosította a korábbi programot, mely szerint a cárizmus megdöntése után össze kell hívni az alkotmányozó nemzet- gyűlést. így írt: „Nem parlamentáris köztársaság — a Munkásküldöttek Szovjetjeitől ehhez visszatérni hátrafelé tett lépés volna —, hanem Munkás-, Földmunkás- és Parasztküldöttek országszerte alulról fölfelé felépített Szovjetjeinek Köztársasága.“ A szovjeteket addig is a forradalom vezető szerveinek tekintették, de nem a forradalom által kialakítandó új államrend szervezetének. A szovjetek — Lenin szavaival — „új államformát, helyesebben új államtípust képviselnek“, olyant, amilyen a Párizsi Kom- miin is volt. Ennek az új államtípusnak fő vonásait A kettős hatalomról címmel írott cikkében jellemezte. A tézisek további pontjai körvonalazzák az agrárprogramot és a forradalom gazdasági feladatait. M ivel a szociáldemokrácia vezérei már akkor csaknem az egész világon elárulták a szocializmust és a burzsoázia oldalára álltak, Lenin a párt nevének a megváltoztatását is javasolta. A proletariátus feladatai a forradalomban című írásában így írt: „Kommunista Pártnak kell neveznünk magunkat — ahogy Marx és Engels kommunistáknak nevezték magukat... Ismételten ki kell jelentenünk, hogy mi marxisták vagyunk és alapul a „Kommunista Kált- vány“-t vesszük ...“ Lenin a bolsevik pártnak a szocialista forradalomban való átmenetre vonatkozó stratégiai és taktikai tervét a kispolgári eszer, mensevik állásponttal és a bolsevik párton belüli jobb- és „baloldali“ nézetekkel szemben polemizálva dolgozta ki. A tézisek meghatározzák a proletárforradalom mozgatóerő - it, megjelölik az átmenet szakaszait, politikai és gazdasági platformot adtak a pártnak. A bolsevikok ellenfelei körében Lenin tézisei különösen nagy felháborodást váltottak ki. A mensevikek kiáltvánnyal fordultak a munkássághoz és a parasztsághoz. Azt hazudták, hogy a forradalom veszélyben van. A jobboldal a burzsoá demokrata forradalom szintjén akarta megállítani a történelem folyását, és nem törődött a dolgozók érdekeivel és a szocializmussal. Plehanov, a mensevikek ismert teoretikusa „lázas félrebeszélés“-nek minősítette az Áprilisi Tézisek-et. A történelem azonban bebizonyította, hogy a mensevikek és az eszerek Plehanovval, Kerensz- kyvel és társaikkal (akárcsak ötven évvel később, az 1968— 1969-es időszakban nálunk a re- vizionisták és a joboldali opportunisták) rossz politikusoknak, rossz pártfunkcionáriusoknak bizonyultak. Lenin tézisei nem az illúziót, nem a tévelygést, hanem a szocialista forradalom legmélyebb logikájának tudományos felismerését, a forradalmi gyakorlat módszertanát, a szocialista forradalomba vezető út vezérvonalát jelentették. Tulajdonképpen elméleti alapot nyújtott a Nagy Októberi Szocialista Forradalom diadalához. ( A z Áprilisi Tézisek és Leninnek az 1917-es két forradalom közötti elméleti munkássága mintegy fókuszba sűríti a marxizmus lényegét, egész elméletét. Útmutatása ma is tanulságos: erőt nyújt a forradalmi cselekvéshez. BALÁZS BÉLA (Részlet az SZKP Központi Bizottságának a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának megünneplésére hozott határozatából.) OROSZORSZÁG 1917-beii Barikád Petrográáon a februári forradalom napjaiban A februári forradalom áldozatainak temetése A Munkás- és Katonakiildötlek Szovjetjének ülése (Archív-felvételek) Lenin felolvassa a Szovjetben az Áprilisi Téziseket
