Új Szó, 1977. március (30. évfolyam, 59-89. szám)
1977-03-10 / 68. szám, csütörtök
JÓ MUNKÁVAL TÁMOGATJUK A CSKP POLITIKÁJÁT EMBERE VÁLOGATJA A MOZGALMAT ÉLETTEL KELL MEGTÖLTENI A szokásos bevezető helyett mindjárt beszélgetésünk egy részét idézem: — Az irányítás tökéletesítése. Ez volt az egyik fő napirendi pontunk. Konkrétan miről van szó? Mindenekelőtt a középkáderek kiválasztásáról. Tudja, jó részlegvezetőkre, csoportvezetőkre stb. van szükségünk. Mert akármilyen jó határozatot hozhat a vezetőség, ha nem megfelelő tudású emberek csinálják végig, akkor igyekezetünk meddő marad. — Ez fordítva is érvényes. — Hogyan gondolja? — Úgy, hogy ha a vezetőség nem éppen a legjobb döntést hozza, a középkáderek javíthatnak rajta, például javaslataik útján. Hogy néz ez ki a gyakorlatban? — Embere válogatja. Tudja, nálam a terv számít. A terv, a munka a legfontosabb. Meg kell értetnie magát az embernek. Ez sem olyan egyszerű. Én lettem az egyesült szövetkezetben a főzootechnikus. Vegyük például, hogy utasítást kell adnom az egyik farmveze- tőnek, aki azelőtt abban a szövetkezetben főzootechnikus volt. — És simán megy minden? — Már mondtam, nálam az számít, ki hogyan végzi munkáját. A tervet teljesíteni kell. őszinte vagyok, nem veszem szívesen, ha utasításaimat nem tartják be. — Előfordul? — Nézze, lehet, hogy az illető azelőtt, a kisebb gazdaság feltételei között jól dolgozott. De a nagy gazdaságnak mások a követelményei. Senki sem veszi olyan szívesen az újat. De nekünk minden nap tovább kell lépni. Fegyelem kérdése az egész. Túl merész terv Lukovics Gusztáv főzootechnikus szavai az egyedieken túl számos általános vonást hordoznak magukban. Általánosakat abban az értelemben, hogy tulajdonképpen minden újonnan egyesített földművesszövetLuknvics Gus*s < kezeiben hasonlóak az irányítással járó problémák. — Kár, hogy nem jöttek egy héttel ezelőtt, akkor volt az évzárónk. Sok érdekes dologról írhatott volna — mondta még az elején. — Az irányítás tökéletesítése az egyik legfontosabb feladatunk. Szándékosan ismétlem meg az utolsó mondatot. Mint minden termelőüzemben, itt is nagy hatással vannak a gazdasági gondok az emberi kapcsolatok alakulására, akár a beosztottak és vezetők, akár a beosztottak egymás közti viszonyát tekintjük. Mert ahol minden jól megy, a hangulat is jó. Lukovics Gusztáv 1961-ben kezdett dolgozni a dercsikai szövetkezetben. Tizenöt év múlva, harmincnégy évesen — amikor egyesültek a királyfia- karcsai, egyházkarcsai, s a már előbb összevont bakai és ná- dasdi szövetkezettel — lett a több mint négy és fél ezer hektáros nagygazdaság főzootech- nikusa. Tagja az üzemi pártbizottságnak is. — Jelenleg a tejtermelés okozza nekünk a legtöbb gondot. Megoldását pártszervezetünk nemrégiben megtartott értékelő taggyűlése is feladatul lűzte ki. Az elmúlt évre 3500 literes évi fejési átlagot terveztünk, a valóságban csak 3270 lett. — Tehát rosszul terveztek. — Merészen: a megelőző év átlaga a különálló szövetkezetben jóval túlhaladta a 3300 at. Úgy gondoltuk, sikerülhet, ha az összevonáskor beválnak elképzeléseink. Az egyik farmon betegség ütötte fel a fejét,' tőgygyulladást kaptak az állatok. Azt sem mondhatom, hogy rossz volt a takarmány, ez inkább az idei évben okoz mnjd gondot. Okultak a tapasztalatokból, s az idei évre 3400 literes fejési átlagot terveztek. Ez nem sok, hiszen a járási átlag is 3500 körül mozog. Az első lépések Lukovics Gusztáv munkába állásával egyidőben lépett a pártba. Megszokta, hogy az egyenes kérdésre egyenes választ adjon. A szakember büszkeségével magyarázza: — A járás hústermelésének 7—10 százaléka a mi szövetkezetünkből kerül ki. A barom - fin kívül 165,5 vagon sertéshúst és 45,75 vagon marhahúst adunk el évente. Viszont szakosításról még nem igen lehet beszélni, ez irányban a közeljövőben tesszük meg az első lépéseket. Itt, Dercsikén megszüntetjük a szarvasmarha nevelését, és tisztán anyasertéseket fogunk tenyészteni. Több nagy beruházást eszközlünk az állattartás korszerűsítése érdekében. Ez főleg a szarvasmarha-tenyésztésre vonatkozik, a sertéseknél már van két korszerű, 2400 férőhelyes hizlaldánk. Az automatikus berendezések minimális emberi munkát követelnek, az állatok gondozását két-két nő látja el. Búzakalász Ez a neve a szövetkezeti újságnak, melynek első számát a múlt év októberében adták ki. Miért vélték szükségesnek az újság létrehozását? Ivanics István, a lap szerkesztője elénk tesz három számot. Az elsőbe Bartal Rudolf, az üzemi pártszervezet elnöke írt köszöntőt, Kovács István mérnök, a szövetkezet elnöke pedig vezércikkben méltatta vállalkozásukat: ,... októberi számunk már nem a sokszorosítással készített Tájékoztató, ... szebb nyomdatechnikai eljárással, tartalmilag is gazdagabb újság formájában jelenünk meg.“ Ivanics István (Gyökeres György felvételei) — Ha egy üzemnek szüksége van üzemi lapra, nálunk ez kétszeresen érvényes, hiszen több mint 30 kilométeres körzetben dolgoznak embereink. Minden közérdekű probléma megtárgyalása miatt bajos lenne gyűléseket összehívni. Meg aztán a propagandamunka színvonalának növelése is célunk. Tavaly 21 szocialista munkabrigád alakult. Élettel kel) a mozgalmat megtölteni. Remélem, ehhez újságunk révén hozzájárulhatunk. A legkedveltebb a képes összeállításunk. Természetes, először mindenki saját magát keresi a fényképeden. Valahogy így alakul ki olvasótáborunk — összegezte céljaikat Ivanics István. Ipar, ipar, ipar Az ipar fogalma szinte jelszóvá vált a mezőgazdaságban, ha a színvonalat emlegetjük. A szövetkezet arra törekszik, hogy a termelést ipari szintre emelhesse. Amint kitűnt, a propagandamunkában sem akarnak az ipari üzemektől lemaradni. A dolgozókról való gondoskodás terén sem tettek még meg mindent. Már vannak korszerű szociális helyiségeik, igaz, nem minden részlegen. Lakásokat építenek, a fiataloknak és tovább is ecsetelhetnénk még tevékenységüket. A szövetkezet növénytermesztése — az időjárási viszonyokat figyelembe véve — nem zárta rosszul a tavalyi évet. A kertészetben túl is teljesítették tervüket. Az állattenyésztők is megoldották feladataikat a már tárgyalt tejtermelésen kívül. Idei céljaikat a szövetkezet elnöke foglalta össze tömören vezércikkében: „ ... nem elégszünk meg ennyivel.“ MALINAK ISTVÁN Kommentáljuk KEZDEMÉNYEZÉS Immár hagyomány, hogy a jelentős politikai eseményeket és évfordulókat dolgozóink a kommunistákkal az élen .különféle felajánlásokkal köszüntik. így köszöntöttük a Szlovák Nemzeti Felkelés 30., hazánk felszabadításának 30. évfordulóját és a CSKP XV. kongresszusát. Ez idén a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulóját ünnepeljük. Tudjuk, milyen jelentős esemény a NOSZF az emberiség történetében. 60. évfordulóját tehát méltóképpen akarjuk megünnepelni. Hogy ez mennyire így van, azt a kezdeményezés fokozódása, a NOSZF jubileuma tiszteletére eddig vállalt kötelezettségek is bizonyítják. Örvendetes, hogy ezek a kötelezettségek egyáltalán nem formálisak, hanem a népgazdaság időszerű feladataiból, a Nemzeti Front választási programjaiból, a szövetkezetek, üzemek, vállalatok és egyéb munkahelyek, a községek és városok konkrét feladataiból indulnak ki. Hadd említsünk meg néhány konkrét példát. A Komárno i (Komáromi) Állami Gazdaság dolgozói a NOSZF 60. évfordulója tiszteletére 3 226 975 korona értékű munka- felajánlást lettek. Többek között vállalták, hogy szemes terményekből 2 366 000 korona értékkel termelnek többet, állattenyésztési tervüket pedig 205 000 koronával szárnyalják túl. Ezenkívül takarmányt és tüzelőanyagot takarítanak meg jelentős mennyiségben. Községek, városok, járások példáját is említhetjük. A nyilraiak például 125,3 millió korona értékű felajánlást tettek a Nagy Október 60. évfordulója tiszteletére. A Banská Bystrica-i járás kötelezettségvállalásainak értéke 133,5 millió korona, a trnavai járásé pedig 204 millió korona. Az utóbbi járás dolgozói az említett értéket 2,8 millió óra társadalmi munkával érik el. Méltóképpen köszüntik a kerek évfordulót az ország újítói is, akik újítási javaslataikkal nem kis mértékben járulnak hozzá a feladatok megoldásához, a tudomány és a technika vívmányainak mielőbbi alkalmazá- zásához, az anyagokkal és nyersanyagokkal való takarékoskodáshoz. Ezt akkor értjük meg igazán, ha figyelembe vesszük, hogy hazánkban jelenleg mintegy félmillió aktív újító van. A társadalom erkölcsileg és anyagilag egyaránt támogatja az újítókat, amit az is bizonyít, hogy évente mintegy 35 millió korona jutalomban részesíti őket. Figyelemre méltó az újítóknak és a feltalálóknak az az elképzelése, hogy ebben az ötéves tervidőszakban találmányokkal és újításokkal megtakarítható 30 milliárd korona. A példákat még soká sorolhatnánk. Ám az eddig említettekből is világosan kitűnik, hogy a dolgozók kezdeményezésére milyen hatással van a NOSZF 60. évfordulója. Minden okunk megvan tehát arra, hogy az elkövetkező időszaktól a kezdeményezés további fokozását várjuk, hiszen ez az emberiség hajnala, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom jubileumának méltó köszöntése. FÜLÜP IMRE Napjaink követelménye NÉHÁNY SZÓ A HATÉKONYSÁGRÓL Í mijjár elmondhatjuk, hogy a politikai munka hatékonyságának vizsgálata gyakorlattá vált. Olyan gyakorlattá, amelynek kritériumai ugyan nem minden esetben körvonalazhatók teljes élességgel, mégis jól nyomon követhetők a pártszervezetek, de a társadalmi szervezetek tevékenységében is. Egy valóban tapasztalt tisztségviselő jegyezte meg: egyszer s mindenkorra véget ért a jegyzőkönyvekbe temetett határozatok időszaka! A megjegyzés kétségkívül lényegre tapint. Annak a gyakorlatnak a káros voltára, amely célt és eszközt tévesztett ösz- sze, és sok esetben a politikai munka merevségét eredményezte. Nyilvánvaló, hogy a hatékonyság vizsgálata elsősorban a határozatok teljesítésiéből indul ki. Viszont nem téveszthető szem elől a határozatok „minősége“ sem! ... Volt egy időszak, amikor mind a pártszervezetek, mind a társadalmi szervezetek tevékenységében felfigyeltető méreteket öltött a formális határozatok aránya. „Fokozzuk harcunkat a béke megvédéséért; mindent megteszünk tagságunk politikai ismereteinek bővítéséért; törekvéseink homlokterében a terv teljesítése, illetve túlteljesítése áll a jövőben is stb.“ — olvashatjuk régi jegyzőkönyvekben, dokumentumokban tallózva. Első látásra szembetűnő, hogy a szóban forgó határozatok — bár politikai helyességükhöz nem férhet kétség — nélkülöznek minden konkrétumot. Hogyan harcolunk a béke megvédéséért? Mit teszünk a tagság politikai ismereteinek bővítéséért? Mennyit és hogyan termelünk a terv teljesítése érdekében? Hyen és hasonló kérdések ötlenek fel az emberben önkéntelenül is. Ugyanakkor nem elhanyagolandó momentum, hogy az említett határozatok szinte kivétel nélkül teljesíthetők, pontosabban: minden esetben k i - m u t a t h a t 6 teljesítésük. A határozatok minősége, tartalma, szélesebb összefüggésekben objektivitása tehát vitathatatlanul a politikai munka hatékonyságának sarkköve. Nem is olyan régen részt vehettem a Galántai Járási Építőipari Vállalat üzemi pártbizottságának az ülésén. Számos probléma szerepelt napirenden, termeléssel, politikai munkával és személyi problémákkal összefüggő kérdések. Nyugodt lel ki ismerettel írom le: meglepett a gyűlés vezetésének korszerű módszere. Tömör, lényeget markoló hozzászólások hangzottak el, világos, egyértelmű beszámolók taglalták az egyes napirendi pontokat. És ami a legfontosabb, olyan határozatokat, döntéseket hoztak, fogalmaztak a pártbizottság tagjai, amelyek eleve lehetővé tették a tényszerű ellenőrzést, következésképp a hatékonyság minden igényt kielégítő vizsgálatát. A XV. pártkongresszus, a Központi Bizottság ülései szinte kivétel nélkül hangsúlyozzák a politikai munka hatékonyságának fokozását. Nos, nem lehet vitás, hogy a hatékonyság fokozása mintegy feltételezi annak tudományos alaposságú vizsgálatát is. Ez pedig nem csupán politikai, hanem tágabb értelemben szociológiai feladat. Súlypontja a szempontok megválasztásában is rejlik. Hiszen a politikai munka csak akkor válhat társadalmi irányító és formáló energiává, ha megfelelő színvonalon jut el a dolgozók legszélesebb rétegeihez. Éppen ezért válik rendkívül fontossá, sőt meghatározó jellegűvé, hogy tevékenységünk hatékonyságát, végső eredményét ezen a szinten vizsgáljuk a legalaposabban. Nem szeretnénk a propagandamunka lélektani vonatkozásaiba bonyolódni, viszont szerfelett fontosnak tartjuk: mérjük-e és milyen mércével mérjük politikai tevékenységünk hatékonyságát. A példának okáért: a helyi hangszóróban elhangzik egy politikai eseményt méltató előadás, a faliújságon cikk jelenik meg a munkafegyelem megtartásáról; vajon minden esetben levonjuk-e a szükséges következtetéseket? Vizsgáljuk-e hányán hallgatták az előadást, hányán olvasták a cikket, milyen hatást váltott ki? Vagy csupán jelentésbe foglaljuk, elhangzott, megjelent... Ez utóbbi gyakorlat ugyanis óhatatlanul formalizmusba vezet, az , ezt is letudtuk“ elvének megvalósulásához. A hatékonyság fokozásának követelménye a politikai munkában nem új keletű. A pártirányítás lenini elvének érvényesülése olyan gyakorlat, amelynek feladása megkérdőjelezheti tevékenységünk létjogosultságát. Politikai életünk hétköznapjai során gyakran elhangzik: a kevesebb többet jelentene ... Nos, nem a mennyiségi mutatók kétségbe vonására helyeznénk a hangsúlyt. Az ésszerű gazdálkodás alapelveivel párhuzamosan ebben a vonatkozásban is a hatékonyság kérdése kerül előtérbe. A mennyit, mit, hogyan háromszögében szükséges gondolkodnunk, ha az ideológiai munka végzését társadalmunk korszerű követelményeihez akarjuk igazítani. Végeredményben ezt a gondolatot tárják elénk — különböző szempontokból megközelítve — a legutóbbi párt- dokumentumok. BALOGH P. IMRE ÜJ SZÓ 1977. III. 10.
