Új Szó, 1977. március (30. évfolyam, 59-89. szám)
1977-03-01 / 59. szám, kedd
Mindent e gyermekek érdekében Sokoldalú munkát végeznek — ÚJ FIL MÉH — ss mm ma m ma mm msa m «a «eb b VÉGRE MEGÉRTJÜK EGYMÁST (cseh) A Salai (Vágsellyei) Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskolát a galántai járás legjobb eredményeket elérő iskolái között tartják nyilván — különösen az utóbbi években. Ez talán nem lenne meglepő, ha egy új, korszerűen felszerelt iskoláról lenne szó. A régi, kopott iskola- épületben azonban a berendezés és a környezet alig változott fennállásának 25 éve alatt, s a főút mellett fekvő épületben nagyon magas a zajszint mértéke is. Ilyen körülmények között az eredmények még nagyobbra értékelhetők, mint másutt. A helyzeten a pedagógusok és a szülők közös összefogásával, ötletek kivitelezésével gyakran javítanak — kisebb- nagyobb sikerrel. Hogyan és mit tesznek a szülői munkaközösség tagjai a gyerekek érdekében, s általában hogyan működik a szervezet — ezekről a kérdésekről beszélgettünk Mészáros Imrével, a szülői munka- közösség elnökével és Mészáros Józseffel, a munkaközösség vezetőségének egyik tagjával. Mindketten fiatalok, kétgyermekes családapák. A vágsellyei Duslo vállalatban dolgoznak, s amint azt a beszélgetés során egymásról elmondták, egyikük sem vonja ki magát a közösségi munka alól más tömegszervezetekben sem. E rövid bemutatkozás után térjünk rá beszélgetésünk lényegére. A bevezetőkben leírtak Mészáros Imre szavai, aki beszélgetésünk elején szükségesnek tartotta elmondani az oktatás körülményeit, hogy a be nem avatott hű képet kaphasson az Iskoláról és a szervezet munkájáról. — Mit teszünk a gyermekek érdekében? — ismétli meg a kérdést a szü'ői munkaközösség elnöke és sorolni kezdi. — Először is a legújabb akciókról s a gázfűtés bevezetéséről beszélnék. Az iskolában eddig szénfütéses kályhák vannak, de ezeket hamarosan kicseréljük. A gázkályhák beszerelését engedélyezték. s ennek elvégzéséhez társadaln i munkában a szülők is hozzájárulnak. Nincs nagy gond azzal, hogy kit hívunk segíteni, mert nki csak teheti, eljön. Tapasztalataink az eddig végzett munkánk során nagyon kedvezőek. Szívesen segítettek a szidok az iskolaudvar betonozásában és más hasonló munka elvégzésében is. De az ilyen jellegű munkák tevékenységünknek csupán egy részét teszik ki. Szoros az együttműködésünk a pedagógusokkal, élükön Szabó Imre iskolaigazgatóval. Mindenről tudunk, ami az iskolával összefügg. Az iskolában például a múlt években megkezdték a matematikának új módszer szerinti oktatását. így szükségesnek tartottuk olyan előadássorozat megszervezését, amelyen a szülők felvilágosítást kaphattak az új oktatási módszer lényegéről. Három előadáson szemléltető eszközök segítségével mutattuk be a szülőknek, hogy mit és hogyan tanulnak a gyerekek. Erre főleg azért volt szükség, mert a tanulók otthon is kérdeznek, igénylik a szülők segítségét. — Más előadásokat is szerveztek, illetve szerveznek? — Természetesen — veszi át a szót Mészáros József — s nem kis sikerrel. Az elmúlt évben például egészségügyi témájú előadásokat tartottunk, amelyek látogatottsága elég nagy volt. Nagyon kedveltté váltak a gyermekpszichológussal folytatott beszélgetések, amelyeknek úgyszólván nem akart vége lenni. Nem maradunk le a politikai témájú előadások megrendezésében sem, s örvendetes, hogy a részvétel ezeken sem alacsony. Egy-egy téma előadására általában olyan előadót igyekszünk meghívni, aki közismert, megbecsült ember, és alaposan kiismeri magát a problémakörben. Az sem utolsó szempont, hogy általában a szülők érdeklődésének megfelelően választjuk meg az előadások témáját. — Az előadások megszervezésével azonban még nem merül ki a tevékenységünk — mondja az elnök. — Mint már a bevezetőben említettem, mindent a gyermekek érdekében teszünk Ezt bizonyítja az is, hogy anyagi költségvetésünk nagy részét általában sportfelszerelések és különböző oktatási segédeszközök vásárlása teszi ki. Hozzájárulunk a sítanfolyamok és egyéb iskolai rendezvények, mint például a gyermeknapi ünnepség anyagi költségeinek fedezéséhez, jobbá, emlékezetesebbé tételéhez. Kiadásainkra az anyagi fedezetet a szülők részére már hagyományosan megrendezett „Katalln-bál“ és más rendezvények bevételeiből szerezzük. Visszatérve a kiadásokra megjegyzem, hogy sokat fordítunk ajándékkönyvek és egyéb jutalmak vásárlására is, amelyeket a legjobb eredményeket elérő tanulók és a matematikai és egyéb olimpiákon legjobban szereplők kapnak. Nagyon örülünk annak, hogy az utóbbi években tanulóink a különböző olimpiákon járási viszonylatban sem vallanak szégyent. Ez a siker pedig elsősorban a pedagógusok áldozatos és lelkiismeretes munkájának köszönhető, akárcsak a gyermekek sportszeretete. Tornaterem ugyan nincs, de az iskolában számos sportkör sikeresen működik. — A közelmúltban ünnepelhették az iskola fennállásának 25. évfordulóját. Mivel járult hozzá a szülői munkaközösség az ünnepély megrendezéséhez? — Az ünnepi akadémia megszervezése és rendezése teljes mértékben a szülői munkaközösség tagjaira hárult. A munka sok volt, de nem sajnáltuk a fáradságot. Nagyon vonzó volt a gyermekek műsora, amely viszont a pedagógusok leleményességét és soklodalú munkáját dicsérte. Nem volt kisebb a gyermekek lelkesedése sem, így a műsor valóban színvonalas volt. Az iskola volt tanulói részére megrendezett baráti találkozó sikere is azt bizonyítja, hogy érdemes volt fáradozniuk. A beszélgetés során még sok mindenről esett szó. Megtudtuk, hogy jól működik a munkaközösség eszmei-nevelő bizottsága, amelynek tagjai kapcsolatban vannak a gyengébb, fegyelmezetlenebb tanulók szüleivel. A bizottság együttműködik a pályaválasztási felelőssel is. Eredményes munkát végez az egészségügyi bizottság dr. Sáfár István vezetésével. A műszaki bizottság vezetője Vedrődi István, tagjai sokat segítenek a különböző szerelési munkák végzésében. Sok mindenről beszélgettünk még, amiből kitűnt, hogy a szülőt munkaközösség vezetőségének tagjaira az iskola mindig számíthat. Pedig a vezetőség nagy része más tö megszervezet és klubok munkájából is alaposan kiveszi a réSzet- PÄKOZDI GERTRÜD KULTURÁLIS hírek • A nemrég elhunyt kiváló író és politikus, André Mal- raux teret kap Párizsban. A franciák Nemzeti Színháza, a Theatre-Francais előtti teret nevezik el róla, hogy megtiszteljék emlékét. • Új Rjepin múzeumot építenek a nagy orosz festőművész egykori lakóhelyén, a Lenin- grádtól negyven kilométerre fekvő Rjepinóban. • Marlene Dietrich is memoárjain dolgozik. A világhírű színésznő életrajza az NSZK- beli Bertelsmann kiadónál jeA gyermeki lélek érzékenységével, a kamaszkor sajátosságaival foglalkozik a Végre megértjük egymást című cseh film. A rendező tulajdonképpen hálás témát választott, hiszen a kamasszá érés kérdései általában érdeklik a közönséget, s ha az alkotó a történetet ráadásul vígjáték formjában „tálalja“, könnyen megnyeri a nézők ro- konszenvét. Jaroslav Papoušek, aki évekkel ezelőtt a Homolka-családról szóló szatirikus filmjeivel hívta fel magára a figyelmet, ezúttal a serdiilőkorúak érzelmi életét „leste meg“. Filmjének szinte alig van cselekménye: egy 16 éves fiú a nyári vakáció után beülve az iskolapadba szomo-' rúan kénytelen tudomásul venni a megmásíthatatlan tényt, hogy diákszerelme egy fejjel túlnőtte őt. A lány mellőzi iskolatársát, hiszen voltaképpen kisfiút lát benne. Az érzékeny, sebezhető lelkületű kamaszfiúnak ez sok csalódást okoz és előmenetelének rosz- szabbodását idézi elő. A szülők tanácstalanok, nem tudják miElia Kazan neve már régen fogalommá vált az amerikai filmművészetben. Az örmény származású művész munkásságát a negyvenés évek végén határozott társadalomkritikai él és haladó szemlélet jellemezte, a „boszorkányüldüzés“ idején elveit azonban feladta. Az ötvenes évek végén visszatért korábbi felfogásához és számos filmjében hű képet rajzolt az amerikai társadalomról, illetve felemelte szavát az antihuma- nista és reakciós tendenciák ellen. Kritikai éleslátással elemezte és leplezetlenül ábrázolta az élet valóságát. (Nálunk az utóbbi évtizedben az Amerika, Amerika, a Ragyogás a fűben, A vad folyó, Ä megegyezés című filmjeit láthattuk. ) Kritikai él és éleslátás jellemzi A látogatók című filmjét is, mely öt évvel ezelőtt készült, abban az időben, amikor Vietnamban amerikai fegyverek ropogtak és az amerikai katonák sorozatos gaztetteket hajtottak végre. Bár Vietnamban már elhallgattak a fegyverek, vei magyarázni gyermekük visz- szaesését a tanulásban ... A rendező a vérszegény, szinte cselekménytelen történetből ízléses, ötletes, sok-sok humorral átszőtt vígjátékot kreált. Érdeme, hogy a kamaszfiú csalódásának, boldogtalanságának bemutatása során hiteles képet fest a felnőttek (a szülők és a nagyapa) világáról is és a szürnapokat megkapó költőiséggel tudta ábrázolni. Csupán a sajátos egyéniségű és tehetségű rendezőnek köszönhető, hogy az alkotás nem fullad unalmas történetbe vagy érzelgősségbe; a jeleneteken átsüt Jaroslav Pa- poušek eredeti látásmódja. A film tempója mindvégig friss, a vígjáték — egészét tekintve — üde, könnyed. Az alkotó szerencsés kézzel válogatta össze a szereplőket; Václav Medek a kamaszfiú szerepében rendkívül természetes, játéka eszköztelen s ráadásul jó humorérzéke van. A többi szerepben Jirí Pleskotát, Karel Au- gustát, Zdenka Uadrbolcovál láthatjuk. Elia Kazan filmje azonban mit sem vesztett időszerűségéből. Hiszen alkotásában nemcsak ezt a szégyenteljes háborút ítéli el, hanem az amerikai társadalomban elhatalmasodott erőszak és brutalitás, a közöny természetrajzát adja. A látogatók című film egyetlen napnak és éjszakának a története. A cselekmény egy távoli településen játszódik le Amerikában. Váratlanul ideérkezik két férfi; a látogatók korábban Vietnamban harcoltak, s azért keresik fel „barátjukat“, hogy bosszúi álljanak, mert az a vietnami háborúban megpróbált ember lenni, s humánus magatartást tanúsítani. A komor hangvételű filmben az alkotó egyértelmű állást foglal a vietnami háború ellen, gyökereiben mutatja be az Amerikában eluralkodott erőszakot és kritikusan elemzi a brutalitás összetevőit. Mélyenszántó erkölcsi, politikai képet rajzol az amerikai társadalomról, hogy felrázza az embereket a közönyből, a letargiából. Kongresszusa készülve Egy kérdés Jaroslav Dudeknak, a prágai Vinohrady Színház rendezőjének • Nézete szerint mire van szüksége korunk színházának ahhoz, hogy igazán jó lehessen? — Ez rendkívül bonyolult kérdés ahhoz, hogy így kapásból komplex feletetet adhassak rá. Szinte mindent felölel, ami a színházat jelentheti. Ezért válaszom csupán részleges lehet. Ogy hiszem, elsősorban darabokra lenne szüksége a színháznak. Több jó, mindenekelőtt mai tárgyú darabra. Korunk színháza ugyanis, ha ki akarja fejezni a mát, valami lényegeset akar mondani a korról, a kor, tehát a ma emberének, ezt mindenekelőtt a máról a mának írott műalkotások által teheti. Nézetem szerint még valami hiányzik: az intenzívebb kapcsolat a világ drámairodalmával és színházművészetével. Erre, mondanom sem kell, főleg azért van szükség, hogy drámairodalmunk jobban bekapcsolódhassák Európa vagy a világ drámairodalmának áramába, ami nélkül szinte elképzelhetetlen színművészetünk fejlődése. A cseh drámairodalom is csak így juthatna el arra a művészi színvonalra, amit a huszadik század utolsó negyede joggal elvár tőle. Ogy látom, hogy jelenleg meglehetősen keveset tudunk a világ drámairodalmáról és színművészetéről. Nem azt mondom, hogy utánoznunk kellene, amit a nagyvilágban a színházak tesznek, de vannak dolgok, amelyekről tudnunk illene és kellene, mert a szerzett ismeretek, tapasztalatok sok tekintetben segíthetnék színház- művészetünk gazdagodását. Megfigyelésem szerint ez a magyar színházból is hiányzik, noha tény, hogy a mai magyar drámairodalom és színjátszás bizonyos értelemben reneszánszát éli. A külföldi műveket nem is kellene mindenáron játszani, csak az arra érdemeset, többnyire talán az Is elég lenne, ha a világirodalom drámai alkotásai megjelennének fordításban, hogy olvashassuk őket. Több külföldi színházi együttest is meghívhatnánk például, vagy több színházi embert kiildhetnénk ki külföldre, hogy lássák, mit és hogyan csinálnak más nemzetek színházaiban — elsősorban a szocialista országokban —, hogy elevenebb legyen kontaktusunk a világgal. Én annak idején hosszabb-rövidebb időt töltöttem Magyarországon, Ausztriában, Nyugat-Német- országban, s ennek tanulságaként ma úgy vélem, azt is fontos látni, hogyan csinálják mások a színházat. Aki csak magát nézi, az nem láthat túl messzire, sőt, ha másokat is láthat, talán önmagát is mélyebben, sokoldalúbban képes látni, mert közben fölfedezheti saját fogyatékosságait. Persze, valószínű, hogy közben mi is adnánk a külföldi színt^áznak valamit. A kölcsönhatás — természetesen elvi, ideológiai kritériumok alapján — sohasem árthat a művészetnek. Ezzel nem mondok semmi korszakalkotót, ezt mások is mondták már, ez alapvető dolog. Csak azért említem, hogy nem szabad lebecsülni a szocialista és más haladó kultúrák közötti „közlekedőedények“ szerepét, a termékenyítő kölcsönhatás fontosságát. A csehszlovák színház az utóbbi években határozottan fejlődött. Tehetséges rendezőink és előadóművészeink vannak, úgyhogy az európai színvonalat képesek vagyunk tartani, csak több rugékonyság, több frisseség kellene. Remélem, hogy a művészeti alkotószövetségek most esedékes kongresz- szusai újabb lendületet adnak majd a különböző művészeti ágak fejlődésének és további színesedésének. Korszerű csak az a színház lehet, amely elevenen reagál .a kor fontos kérdéseire és gazdag, színes tükörképe a kornak. KÖ7ESDI JÁNOS —ym — Bratislavában a múlt hét végén fejeződött be a cseh és szlovák filmek fesztiválja. A rendezvény során láthattuk többek közt „A Sztracenai völgy“ című szlovák filmet is. A képen: tx alkoké lítR7ólaPr pcvhimii'i hétközJelenet a cseh vígjátékból; balra Václav Medek, a főszereplő A LÁTOGATÓK (amerikai)
