Új Szó, 1977. március (30. évfolyam, 59-89. szám)

1977-03-01 / 59. szám, kedd

Gyorsabban — gazdaságosabban — tökéletesebben fejezzük be az építkezést Termékei iránt nagy a kereslet A szlovákiai építőipari vállalatok ez évre tett szocialista vállalásaik hiánytalan megvalósításával azt akarják elérni, hogy a következő évbe már kevesebb befejezetlen beruhá­zással lépjenek, mint az ideibe. A lemaradások behozása nem könnyű feladat, s ezzel a bolerázi Szlovák Keményítő­gyár építői is tisztában vannak. A keményítőgyár alapjait még 1916-ban rakták, le, ekkor mint mezőgazdasági szesz­főzde működött. Tulajdonosa a későbbi években vadgeszte­nyéből akart keményítőt előállítani, de kísérletezése kudarc­ba fulladt. Csupán az 1920-as évben kezdték meg a kemé­nyítő előállítását, kukoricából. Pár évvel később az édesipa­ri szirup, majd a felszabadulás előtti években a pudingpor gyártását is bevezették. Ezt az utóbbi terméket gyártják majd abban az új üzemrészlegben is, amelyet most építe­nek. A rövid történelmi visszapillantáshoz tartozik az is, hogy a háború utolsó éveiben a gyárat az ellenség szinte, telje­sen tönkretette. A felszabadulás után pedig azt végezték a dolgozók, amit lehetett, s a gyárat nagy erőfeszítéssel felújították. Nekik köszönhető, hogy a bolerázi üzemből 1950-ben már nemcsak keményítő, hanem 14 egyéb termék is kikerült a hazai piacra. A rohamos fejlődés eredmé­nye: ma már 83 féle áru készül ebben a gyárban. Ezek közé sorolhatjuk a különböző dextri­neket, az új típusú pudingporo­kat és a felhasználhatatlan hul­ladékból az állatok részére ké­szülő takarmányokat. Több áru­cikket — de elsősorban kemé­nyítőt — számos országba ex­portálnak. Például a Szovjet­unióba, Egyiptomba, Görögor­szágba, az NSZK-ba és más or­szágokba irányítják a szállít­mányokat. Ahogy azt Cyprián Hubinsk^tól, a Szlovák Kemé­nyítőgyár műszaki helyettesé­től megtudtuk, a termékeink iránti kereslet sokkal nagyobb, mint amennyinek eleget tud­nak tenni. A növekvő igényeket az épülő részleg üzembe he­lyezése után jobban kielégít­hetik. Röviden beruházás népgazdasági jelentőségéről A LIKO termelési-gazdasági egység irányítása alá tartozó vállalattól az egyes népgazda­sági ágazataink a külkereske­delemmel együtt sokat várnak. Sokkal többet, mint eddig. Ép­pen ezért 1973-ban Bolerázban 150 millió korona beruházással egy új létesítmény építését kezdték meg. Karol Kovarovic mérnök, a bratislavai LIKO termelési-gaz­dasági egység beruházási osz­tályának vezetője nem éppen kedveeő eredményekről adott számot. Az ok? A beruházás építkezési részének kivitelező­je, a trnavai Stavoindustria dol­gozói tavaly 4,5 millió korona értékű munka kivitelezésével adósak maradtak. Az építke­zésre fordított költségek ezen a beruházáson egyébként 60 millió korona értéket képvisel­nek. A lemaradás következté­ben nem kezdhették meg idejé­ben a külföldről behozott tech­nológiai berendezések felszere­lését sem. így nem tehetnek eleget a tervekben és a gazda­sági szerződésekben rögzített feladatoknak, amelyek értelmé­ben a nagy teljesítményű rész­leg próbaüzemelését ez év jú­niusában meg kellene kezdeni. A trnavai Szlovák Keményí­tőgyár vállalati vezetőségének egyik tagjával. Cyprián Hubin­sk^val közösen meglátogattuk Stefan Hascákot, a trnavai Sta­voindustria igazgatóját. Főképp azért, hogy a jelenlegi helyzet közös mérlegelése alapján meg­oldást találjanak e népgazdasá­gi szempontból fontos beruhá­zás kivitelezésének meggyorsí­tására. A beszélgetésből kitűnt, hogy a bratislavai LIKO termelési­gazdasági egység vezérigazga­tóságán semmit sem túloztak el. Az építők a múlt évben va­lóban lemaradtak. Stefan Has­cák véleménye szerint az ok nem a felelőtlen hozzáállásuk volt, hanem ... — A múlt évben a fő figyel­met a Bánovce nad Bebravou-i Tatra Üzem első tjs harmadik részlege, valamint a leopoldovi Fémhulladékgyűjtő Üzem építé­sének szenteltük. Mert ezek ki­emelt beruházások voltak. Kü­lönben a bolerázi építkezést az év végéig befejezhettük volna. Ez a beruházás csupán ebben az évben lett kiemelt építkeziés. Mindent megteszünk, hogy a ránk háruló feladatokat októ­ber végéig befejezzük, hogy a próbaüzemeltetést a gyárban ez év november elején meg­kezdhessék^ A 37 objektumból álló építke­zés teljes befejezéséhez a tech­nológiai berendezések fő szállí­tójának 36,2 millió korona ér­tékű munkát kell elvégeznie, míg a trnavai Stavoindustriára 14,5 millió korona értékű mun­ka elvégzése vár. Ebben pedig benne van néhány régi részleg bontási és felújítási munkála­tainak elvégzése is. A bolerázi építkezésen Jozef Klcansk^ mérnök, a trnavai Keményítőgyár építkezései mű­szaki csoportvezetője kalauzolt bennünket. A látottak alapján elmondhatjuk, hogy a beruhá­zó jó irányításával a befejező munkálatok lényegesen meg­gyorsíthatok. Stefan Hasíák önbíráló beis­meréséből kitűnt, hogy az épít­kezésen jobb munkaszervezéssel már tavaly sokkal többet elvé­gezhettek volna a rájuk váró feladatokból. — Az építkezés folyamatossá­gának javítása és ütemének meggyorsítása érdekében min­dent megteszünk — mondja és hozzáteszi — további vállalati szintű intézkedéseket foganato­sítunk. Huszonnyolc országba exportálnak 1977. II. 1. Stefan Hascák az ipari épít­kezések termelési-gazdasági egységében azok közé a dolgo­zók közé tartozik, akik mindig tudják, hol mit kell tenni a sikeres munka érdekében. Véle­ménye szerint ők is szívesen részeseivé válnának egy olyan szocialista vállalásnak, amely a bolerázi beruházás gyorsabb és gazdaságosabb befejezésére irá­nyulna. Sajnos, ilyen vállalás még nem született, pedig eb­ben nagy lehetőség rejlik. A serkentő gondolatok kiaknázásával A keményítő iránti növekvő keresletet mind a hazai válla­latok, mind a dél-amerikai im­portáló vállalatok részéről rö­vid időn belül már teljes egé­szében figyelembe kellene ven­ni. A közvetlen beruházónak vi­szont minél előbb ki kellene használnia az összevont szocia­lista vállalás kidolgozására irá­nyuló gondolatot.,A vállalás ré­szeseivé válhatnának a követ­kező vállalatok is: a bratislavai Élelmiszeripari Gépgyár, a Hra­dec Králové-i Montas szerelő­vállalat, a pardubicei Malom­gépgyár, a Nővé Mesto nad Váhom-1 Légtechnikai Berende­zéseket Gyártó Vállalat és to­vábbiak. — Szükséges, hogy a fő ter­vező, a prágai Élelmiszeripari Tervezőintézet (Potravinopro­jekt) — az építkezés ütemterv­javaslatának alapján — meg­gyorsítsa „a hálógrafikum" le­zárását és jóváhagyását. Ennek alapján feltárhatnák a bolerázi Keményítőgyár építése meg­gyorsítását elősegítő lehetősége­ket. Ehhez hozzá kell járulnia a bratislavai Stavoindustria vál­lalat dolgozóinak is. A felso­rolt intézkedések és lehetősé­gek kihasználásával a 8—9 hó­napos lemaradást ugyan, telje­sen nem lehet behozni, de a minimumra lehet^ csökkenteni. Ezt igazolták Stefan Haéfíák elvtárs sokatmondó szavai is. A beruházónak tehát nem kell so­kat gondolkodnia, hanem min­denekelőtt cselekednie kell. A pozitív eredmény bizonyára nem marad el. (AN RAJNlC A FÓLIA ALATT MÄR TAUASIII Kátyúba került traktor küsz­ködik a fóliasátor mellett a Ze­lovcei (Zsélyi) Efsz kertészeté­ben. Pavel Bojtos a fiatal ker­tész, is ott segédkezik a trak­tor körül, de hiába igyekeznek, nem mozdul. A kerék egy hely­ben forog, segítséget kell ide hívni. Miktan Pali bácsi, a ker­tészet kocsisa is nekígyürkő­zik, de még ez is kevésnek bi­zonyul. Komolyabb segítség után kell nézni. — Látom, nem a legjobbkor érkeztem, mentegetőzöm a ker­tész előtt. — Az ilyesmi nálunk előfor­dul, különösen mostanában, amikor az idő oly változé­kony. Ezt az aggregátort akar­tuk áthelyezni, s ez az ered­mény. — Látom, már állanak a fó­liasátrak. Hol tartanak az elő­készületekkel? — A munkát a kertészetben már január első napjaiban meg­kezdtük. Tartjuk magunkat a dett. Termékeink a megszokot­tak: paprika és uborka, paradi­csom és hagyma. Ezek mellett egyéb zöldségfélét is termesz­tünk, hiszen míg a paprika „az előnevelőben" fejlődik, salátát, karalábét teszünk a helyére. Ezt április végén piacra adjuk, és utána kiültethetjük a papri­kát. — Vetőmaghiányuk nem volt? — Idén meg kell dicsérni a luceneci (losonci) kerületi el­osztóközpontot, mert idejében minden szükséges vetőmagot megkaptunk. Ez igen lényeges, hiszen így zökkenőmentesen, fennakadás nélkül termeszthet­jük a korai zöldséget. Február 10-e után megkezdhettük a sa­láta kiültetését. — Munkáskéz van elég? — Mostanában 10—13 nő és 3 férfi dolgozik itt, de külön­ben húsz tagú szocialista mun­kabrigád végzi a munkát. Nem lehet rájuk panasz, amit az is igazol, hogy az idén megkap­lányok és asszonyok szorgalmasan dolgoznak a fólia alatt. (A szerző felvétele) közmondáshoz: Ki korán kel, aranyat lel. Nem szeretnénk lemaradni, mert nálunk minden nap kiesés jelentős veszteséget okozhat. Két sátor alatt salátát és paprikát vetettünk, amelyek szépén ki is keltek. Folyamato­san újabb sátrakat állítottunk, azokba kerül majd a palánta, „gyors nevelésre". — Mekkora területen gazdál­kodik az idén a kertészet? — Összterületünk 13 hektár, ebből 3 hektárnyi a fóliával fe­ják a szocialista munkabrigád bronz fokozatát. Milyen eredményt vár az idei évben? — Jósolni nem hálás dolog. Különösen a mi szakmánkban, ahol sok tényező alakulásától fü§g az eredmény. Mindeneset­re mindent elkövetünk, hogy a hagyományokhoz híven minél előbb és minél több jó minősé­gű vitamint juttathassunk a dol­gozók asztalára. BÖJTÖS JÁNOS Megoldásra érett gondok Huszonnyolc országba exportálják a sportkerékpárokat a roky­canyi Favorit üzem dolgozói. Felvételűnkön: Miluse Jaluvková szereléshez készíti elő a kerékpáralkatrészeket. (Felvétel: CSTK — Z. I-Iavelka) A Vepor tövében akár egy kincsesláda húzódik meg Kle­novec, a gömöri nagyközség, melynek legdicsőbb napjait a Szlovák Nemzeti Felkelés írta meg. A község ellenálló harco­sainak hősiességéről legéndák keringenek, az elesett partizá­nok márványtáblába vésett ne­vei tiszteletet parancsolnak. A felszabadulás előtt a lakosság túlnyomó többsége mezőgazda­sági munkával és favágással lengette életét. Ma a nők nagy része egy közeli ruhagyárban, a férfiak pedig a Hnúsfai Vegy­ipari Művekben dolgoznak. Van a községben földműves­szövetkezet is, amelynek veze­tése a különleges természeti adottságok miatt igényesebb módszereket követel meg. A nagy teljesítményű gépek jó része itt nem szolgálhatja cél­ját, speciális kis gépekből azonban nem kielégítő a mező­gazdasági gépgyártás kínálata. A 70-es évek elejéig mindez nem okozott különösebb gon­dot, a munkaerők számának csökkenésével, illetve a tagság elöregedésével azonban rosz­szabbodott a helyzet. A klenoveci Csehszlovák— Szovjet Barátság Földművesszö­vetkezet összesen 6200 hektá­ron gazdálkodik, melynek nagy részét rétek és legelők teszik ki. Meghatározója ez a gazda­ság termelési profiljának is, amely egyre inkább az állat­tenyésztésre, főleg a szarvas­marha- és a juhtenyésztésre szakosodik. A 800 hektárnyi szántóterületen szemesek és tö­megtakarmányok termesztésé­vel foglalkoznak, ezenkívül burgonyatermesztéssel, mely­nek a községben szép hagyo­mányai vannak. Az utóbbi évek­ben a len termesztésével is kí­sérleteztek — több-kevesebb sikerrel. A növénytermesztési ágazat elmúlt évi eredményei nem hozták meg a várt eredménye­ket. A burgonya és a silókuko­rica esetében ugyan teljesítet­ték tervfeladntaikat, de a töb­bi ágazatban elmaradtak a kí­vánt eredmények. Amint azt a szövetkezet egyik vezető dolgozójától, Lackó mér­nöktől megtudtam, a kalászo­sok termesztésében sajátos vi­szonyaik között érthetően nem érik el, s nem is érhetik el a jobb termesztési adottságú kö­zös gazdaságok termelési szint­jét. Ráadásul a Kaukaz búza­fajtát a múlt évben megtámad­ta a lisztharmat, s ennek kö­vetkeztében egy mázsával el­maradtak a tervezett hektárho­zamtól. Érdekes, hogy a ko­rábban alkalmatlannak vélt Mi­ronovszkaja ezen a hegyvidé­ken is jó termést hozott. Kalá­szosaikban mindig nagy kárt tesznek a vadak, melyekben a környék igen gazdag. A nö­vénytermesztésben dolgozók korátlaga a legmagasabb, s nagy a munkaerővándorlás is. S végül, do nem utolsósorban itt van a hatalmas víztároló, mely tízezreknek ad jó minő­ségű vizet a járás határain in­nen és túl egyaránt. A nagy tároló és kornyéke védett te­rület. A szövetkezet ennek kö­vetkeztében mintegy 3000 hek­táron nem élhet a korszerű ta­lajművelés lehetőségeivel. Ezek nélkül a hozamok nehezen nö­velhetők. Növekvő állomány, haladó módszerek Klenovec köség már a múlt­ban is híres volt juhtenyészté­séről. Nemcsak az itt készített sajtnak és juhtúrónak volt jó ne­ve, hanem a gyapjúnak is, hi­szen nagy részét már akkor ex­portálták. A feldolgozó ipar nyomai még ma is fellelhetők. Egy-két ügyes kézműves meg­felelő rangra emelte a gubaké­szítést. A fehér és tarka bá­ránybőrből pedig bekecsek és bundák készültek és készülnek néhány műhelyben még ma is. A szövetkezet ápolni akarja ezeket a hagyományokat, hi­szen ez gazdasági érdeke is. A közösben ma háromezres juh­állományról beszélnek, de az elkövetkező években komoly növekedésre számítanak. Változtak a munkamódszerek is. Az öt hegyijuhász közül né­gyen már elnyerték a szocia­lista munkabrigád bronz foko­zatát. Antal Pavel, Martín Ku­baijak és Pavel Láska fényké­pei ott láthatók a község fő­terén. Méltán, hiszen a leg­utóbb értékelt időszakban is jó­val túlteljesítették termelési feladataikat. A korábbi évekhez viszonyítva a juhászok bérezé­sében változás történt. A sajt­és gyapjúhozamok és egyéb kritériumok alapján az anyagi érdekeltség figyelembevételé­vel történik a jutalmazásuk. A juhállományon kívül jelen­tős szarvasmarha-állománya van a szövetkezetnek. A közel­múltban adtak át rendeltetésé­nek egv korszerű tehénistállót. A több mint 2000 állatról való gondoskodás különösen télen jelent komoly gondot. A téli hónapokra szigorú takarékos­kodás! intézkedéseket vezettek be, s a legfontosabb feladatuk­nak tekintik a tejtermelésben elkerülni a visszaesést. A szö­vetkezet vezetősége a jelenlegi helyzetre úgy tekint, hogy egy sikeres év kedvezőbbre változ­hatja. Ennek tudatában készül­nek már napjainkban az igé­nyesnek ígérkező tavaszi me­zőgazdasági munkákra. HACSI ATTILA

Next

/
Oldalképek
Tartalom