Új Szó, 1977. március (30. évfolyam, 59-89. szám)
1977-03-04 / 62. szám, péntek
A Szovjetunióból érkezett, magyar nemzetiségű Gáli János tábornok vezette XV. nemzetközi brigád — amely tulajdonképpen anglo-amerikainak számított — 3. zászlóaljának három gyalogszázadát jugoszláv, bolgár, vagyis főleg balkáni és olasz önkéntesekből szervezték. A 4., a gépfegyveres század legénysége zömében csehszlovák volt. Zászlóaljunkat a világhírű antifasiszta harcosról, G. Dimitrovról neveztük el. A zászlóalj parancsnoka Grebenarev elvtárs, ugyancsak bolgár nemzetiségű volt. Azzal a javaslattal is, hogy a gépfegyveres század a nagy huszita hadvezérnek, a trocnovi Jan Žizkának nevét viselje, mindnyájan egyetértettünk. A 4. század vezetését azonban egy Gede álnevet viselő lengyel elvtársra bízták. A 4. század első szakaszának, amelyben cseh nemzetiségű önkéntesek voltak, a cseh Tondo Kobilákot, a cseh és a szlovák nemzetiségű 2. szakasznak Ka- las elvtársat, az ún. magyar szakasznak — csehszlovákiai magyarok —, amelynek a Pe- íő/i-szakasz nevet adtuk, a magyar nemzetiségű Máté Lajost zervet, — pedig mint később tapasztaltuk, inkább több vizet vihettünk volna magunkkal. A sok szomjúság okozta kínok örökké emlékezetesek maradtak minden Spanyolországban harcolt interbrigadistának. — Aztán gyalog folytattuk utunkat. Már az ellenséges gépfegyverek golyói sziszegtek fejünk felett. — Hol van az ellenség? ... Hol vannak a köztársaságiak állásai? — kérdeztük parancsnokainktól. A választ a visszavonuló milicionistáktól tudtuk meg. Állásaink nincsenek. A fasiszták átkeltek a farama folyón. Szemben az ellenséggel Morata de Tajuna határában, jóval innen a Jarama folyón, leraktuk nehéz hátizsákjainkat, amelyekkel támadásba menni lehetetlen lett volna. (Többé meg sem találtuk őket.) Harci oszlopokba, majd csatárláncok- ba fejlődve elindultak abba az irányba, amely felől a fegyverek zaját hallottuk. Az ellenséget még nem láttuk, de veszteségeink mind sebesültekben, A múlt emlékei- A jaramai csata 40. évfordulójára 1977. III. 4. nevezték ki parancsnokává. Fábry István politikai komiszszárunk volt, jómagam pedig egy nehézgépfegyveres rajparancsnok voltam. Katonai kiképzésünk — kinek hosszabb, kinek rövidebb ideig, aszerint, mikor érkezett — Albacete közelében egy Mahora nevű faluban volt. A katonai „tudományt“ — szinte hasznavehetetlen fegyverekkel — körülbelül úgy sajátítottuk el, csak talán valamivel magasabb szinten, mint ahogy azt a katonailag tapasztaltabbak az első világháborúban tanulták meg. A légi csata Nagy örömünkre végre kiosztották közöttünk a szovjet gyártmányú „Mexikói“ puskákat, de egységünk minden tagjának — nem is kevésnek —, sajnos nem jutott. Az idő viszonylagos rövidsége miatt jóformán meg sem tisztítottuk fegyvereinket a gyári vazelintól, a parancsnokság elrendelte a készültségi állapotot. Február 5-én megérkeztek Mahorába a kamionok. Fábry István értesülése szerint Malagát erős fasiszta egységek támadták meg. Csak bizalmasan súgta meg, hogy egyéni véleménye szerint kb. oda visznek bevetésre. Éjszaka útra keltünk. Reggelre Chilon nevű városkába érkeztünk. Egy hideg templomban szállásoltak el ‘ bennünket. Gépfegyvereinket légvédelmi állásokba helyeztük. Éjszaka ugyanis egy onnan közeli várost, Chinchont bombázták a fasiszták. A következő éjjel Malaga helyett — amely közben elesett — a teherautók Madrid irányában robogtak velünk. Reggelre a Madridtól 33 km-nyire levő Morata de Tajuna nevű községen átrobogva leszálltunk járműveinkről. „Az égen“ olasz Fiat vadászrepülök úsztak irányunkban, hogy legéppuskázzanak bennünket, de a köztársaság Moskito-i (szovjet vadászgépek) is ott termettek. Felvették a harcot a többségben levő Fiatokkal, amely rövid lefolyású volt. A Fiatok megfogyatkozva elmenekültek. A Moski- tók közül egy sem esett le. Ez volt az első élesre menő légi csata, amit láttam. A légi párbajt mi, gyalogság ép bőrrel úsztuk meg. Morata de Tajuná- ra azonban a német gyártmányú funkersek és az olasz Cap- roni típusú bombázók leszórták nehéz terhüket. Polgári ruhában A légi harcok zajának megszűnése után a Jarama folyó felől, már közelről hallottuk az ágyúzást, az aknák robaját és mint kísérő zümmögést, a gépfegyverek és puskák ropogását is. Minden lehetőséggel számolva egységünk valamennyi tagjának, azoknak is, akik polgári ruhában puska nélkül jöttek mind halottakban már voltak. Érthetetlen volt, hogy ellenség sehol sem látható, és soraink mégis ritkulnak!? Azután valaki felkiáltott. — Ott, az olajfák lombjai között rejtőznek a mórok! Onnan tizedeltek bennünket. E felfedezés után gyalogságunk is, gépfegyvereseink is megelégedésünkre végezték harci feladataikat. Több gépfegyverünk — főleg az amerikai hadseregből rég kimustrált „Mexikói“ Coltok, de egy-egy Maxim is — már az első órában felmondta a szolgálatot. Ilyenkor, amíg a szakembereink megjavították, elesett bajtársaink puskáival tüzeltünk. Egész napon át mint a hullámló tenger, mint az apály és dagály mozgott a frontvonal. Hogy milyen erőbevetésekkel operált az ellenség, nem tudom, de a mi oldalunkon az újabb és újabb zászlóaljak bevetései után is az volt az érzésem, hogy ők vannak túlsúlyban. Lukács (Zalka Máté) és Gáli magyar nemzetiségű tábornokok a jaramai fronton Franco hadvezetősége nem kímélte haderejét, tartalékait. Minden áldozat árán át akarta vágni azt az egyetlen országutat, amely még összekötötte Madridot a köztársasági hátországgal. Nagy veszteségek árán — szanitéceink olyan sűrűn hordták hátra sebesültjeinket és halottainkat, mintha futószalagon szállították volna őket —, de részünkre stratégiailag nem is rossz helyen estére feltartóztattuk, megállásra kényszerítettük a fasiszták jól kiképzett, jól felszerelt idegenlégio- nista, zsoldos mór és elit fa- langista hadait. Éjszakai előőrsben Éjszakára egy bajtársammal, Turcsek Józseffel előőrsbe osztottak be. A szemben álló frontvonalak között az éjszakai lövöldözések a — foszforozott golyók — a nappalinál sokszorta félelmetesebbek. Amikor ezt a „tűzijátékot“ a katona először éli át, a legjobb idegzetűnek sem közömbös. Nem leányálom! A hideg februári éjszaka ollonóro \tA 1 forr A ÚQ A segítség Hosszabb ideig szinte akadálytalanul, „büntetés“ nélkül, csaknem azt tették a fasiszta repülősök, amit hadvezetőségük megparancsolt nekik, aztán egy váratlan pillanatban lég- elhárító tüzérségi tűz lepte meg őket. Három Fiat-vadászgép zuhant a földre. A csehszlovák légelhárító üteg érkezett meg Jaramára, a Gottwald-üteg mutatkozott be nekik! Hosszan tartó, mindkét részről súlyos ember és anyagi veszteségeket követelő támadások közben abban a térségben ástuk be magunkat, ahol bevetésünk napján megütköztünk, ahol az első napokban feltartóztattuk a felkelők Madrid elleni döntőnek szánt támadását. Hadállásunkat egészen közel a fasiszták lövészárkaihoz építettük ki, hogy mind a tüzérségi tüzet, mind a repülőtámadásokat kizárttá tegyük. Ezzel a módszerrel ellensúlyoztuk hadi- technikai fölényüket. Ez a frontszakasz így maradt egészen a háború befejezéséig. OLVASTUK... Kompromisszum nélkül mtficTAiivUcH z e mi. srom seiTÉT©# RUĽEPRÁVÚ A különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének és a feszültség enyhítésének politikája aktivizálja a haladó és békeszerető erőket. A feszültségenyhülés új folyamat — állapítja meg Erna Bukovská és Jan Du- rej, a Békés egymás mellett élés, ideológia és propaganda című, a Rudé právoban megjelent írásában. A békés egymás mellett élést nagymértékben befolyásolják a világ katonai, gazdasági, politikai és tudományos-műszaki erőviszonyai. A békés egymás mellett élés politikájának reális lehetőségei lehetnek objek- tívek és szubjektivek. Az objektív tények közül legnagyobb hatása az erőviszonyok alakulásának van. A szubjektív tényezők között mindenekelőtt az erőviszonyok teljes ismeretét és értékelését kell látni: Helyesen analizálni azt, és a gyakorlati külpolitika számára reális következtetéseket levonni. Az egyes tényezők a nemzetközi kapcsolatokban nem egyformán érvényesülnek. Csakis a jelenlegi erőviszonyok mellett jöhetnek létre a nemzetközi kapcsolatokban olyan további tényezők, amelyek új, kedvező lehetőségeket teremtenek a világpolitikában. Az atom- és rakétafegyverek magas színvonala mellett a véletlen is tragikussá válhat egy- egy nemzet életében. Ezért rendkívül fontos, hogy a békés egymás mellett élés elvei a nemzetközi kapcsolatok tiszteletben tartott irányvonalai legyenek. Az osztályharc eszmei és politikai formáinak jellegzetes tulajdonsága, hogy amíg a politikai osztályharcban lehetséges és gyakran szükséges a kompromisszum, addig az eszmei harcban ez megengedhetetlen. Az eszmei harcban nagyon fontos szerepet játszanak a tömegtájékoztatási eszközök, amelyek tulajdonosai — valamely társadalmi osztály képviselői — ezt ideológiájuk népszerűsítésére használják fel. A kapitalista országokban a tömegtájékoztatási eszközük komoly eszmei-politikai fegyvert jelentenek, amit a társadalmi osztályok tudatának befolyásolására alkalmaznak. Ennek végső célja a kapitalista társadalmi rendszer életbentartása, és a nemzetközi feszültségenyhülési folyamat fékezése. A szocialista országokban a tájékoztatás és a kultúrértékek cseréje a békét, a kölcsönös megértést és a nemzetek fejlődését szolgálja. A szocialista tömegtájékoztatási eszközök valódi kultúrértékeket népszerűsítenek a szocialista államok kultúrpolitikája elveivel összhangban. Ha a feszültségenyhülés megvalósításáról beszélünk — írják többek között az említett szerzők —, nemcsak a leszerelést kell szem előtt tartanunk, hanem a tájékoztatás és a propaganda kérdéseit is, amellyel a különböző társadalmi rendszerű államok egymásra hatást gyakorolnak. Arról van szó, hogy a propaganda és a kölcsönös információcsere járuljon hozzá a feszültség enyhítéséhez, hogy azok az európai biztonsági és együttműködési értekezlet elveivel összhangban legyenek. Az erőforrás A CSKP XV. kongresszusa ál- I tál kitűzött feladatok nemcsak I a dolgozók anyagi jólétének I emelkedését feltételezik, hanem I az ember életének más terüle- I lein is jelentős változásokat I követelnek — állapítja meg B. I Kuchar A kollektíva ereje és I becsülete című, a Pravdában I megjelent írásában, majd így I folytatja: Mindenekelőtt a szo- I cialista öntudat további elmé- I lyítéséről van szó, amit csak I az eszmei nevelő munka álian- I dó fejlesztése eredményezhet. I A CSKť XIV. és XV. kongresz- I szusa között eltelt időszak iga- I zolta, hogy büszkék lehetünk I dolgozó népünk erkölcsi tulai- I donságaira, a világnézeti állás- I pontjukban bekövetkezett mély I változásokra. Az új ember e I jellemvonásainak köszönhető, I hogy társadalmunk a tőkés vi- I lág gazdasági válságának ked- I vezőtlen hatása ellenére teljesítette feladatait. Kommunista pártunk ismeri dolgozó népünk alkotó adottságait és a munkakollektívák nevelő hatását. Ezért arra törekszik, hogy minél jobban elmélyüljenek az olyan jó tulajdonságok, mint az állampolgári ön- tudatosság, eszmei meggyőződés és becsületesség. Az ilyen tulajdonságú ember erkölcsi felelősséget érez nemcsak saját munkájáért, hanem az egész kollektíva munkájáért. Az említett jellemvonások fejlesztésére legnagyobb hatást a munkakollektíva gyakorol. A fejlett szocializmus építésének feltételei között a munkakollektíva jelentősége egyre fokozódik. A kollektíván belül lehet legjobban megteremteni azt az erkölcsi-pszichikai légkört, amely kedvező feltételeket biztosít a gazdasági, szociális és eszmei feladatok megoldásához, valamint a személyes, kollektív és társadalmi érdekek harmonikus összehangolásához. A munkacsoport iránt érzett büszkeség vezet a társadalmi aktivitás és a dolgozók felelősségének fokozásához, a szocialista demokrácia lehetőségeinek teljes kihasználásával és a szocialista versengés legkülönfélébb formáinak fejlesztésével. A munkakollektíva lehetőséget nyújt az egyén adottságainak továbbfejlesztéséhez. Társadalmunk érdeke megköveteli a jó minőségért és a termelés hatékonyságáért kialakult mozgalom tömegessé fej* lesztését. A Bánovce nad Beb- ravou-i Tatra, a púchovi Maky- ta, a nitrai Elitex példákkal bizonyítják, hogy ezt a feladatot csakis úgy lehet sikeresen teljesíteni, ha az üzem rejtett tartalékainak feltárását összekapcsoljuk a tudományos-műszaki fejlődés lehetőségeivel. A kollektíva kedvezően befolyásolja az egyén személyes és erkölcsi jellemvonásainak alakulását. A munkacsoport tagjainak elvtársi kapcsolata, a hiányosságok bíráló feltárása olyan jelentős tényező, amely az egyén gondolkodásában és cselekedetében mélyreható változásokat okoz. A kommunista párt alapszervezeteinek januári és februári taggyűlésein bebizonyosodott, hogy a munkakollektívák sikerei a kommunisták jó munkájától függnek. A kommunista párt tagjai képviselik azt a mozgató erőt, amely a többi dolgozót a termelés irányításában való aktív részvételre ösztönzi. A szerző azzal zárja cikkét, hogy pártunk alapszervezetei gazdag tapasztalatokkal rendelkeznek. A munkacsoportok megfelelő foglalkoztatása, politikai, kulturális, erkölcsi és esztétikai hatása a legjobb módszer a marxista—leninista világnézetre nevelésnek. (ki) SZÁRAZ IfiZSEF hideg hőhullám járta át min- I den porcikánkat, lüktettek halántékereink, ingadozott vér- I nyomásunk. De a tudat, hogy I mi a nemzetközi szolidaritás I önkéntes katonái vagyunk, a I fasizmus ellen, a Spanyol Köz- I társaságért, annak függetlensé- I géért, a népek szabadságáért I harcolunk, és — többen, vérez- I ve is, az első arcvonalban — I az ellenséggel farkasszemet né- I ző elvtársaink bíznak bennünk, I hiszik, hogyha az ellenség éj- I jeli támadásra indulna, riadó- I zunk, mérhetetlen akaraterővel I ruházott fel. Helytállásra, ki- | tartásra kényszerítettük magun- I kát. Rögtönzött arcvonlunk ellen I reggel folytatódott a méretei- I ben megsokszorosodott, a ha- I ditechnikával, tüzérséggel, pán- I célosokkal, harckocsikkal és az I akkori legkorszerűbb olasz, né- I met és más gyártmányú min- I denfajta repülőgépekkel támo- I gatott újabb támadások soroza- I ta. Mindegyiket visszavertük Az egyik ellentámadásunkban zászlóaljunk parancsnoka, Grebenarev elvtárs is elesett. Frontszakaszunkat olasz tankokkal támogatott idegenlégiós egységek olyan túlerővel támadták, hogy kénytelenek voltunk meghátrálni. Üldözésünkkel azonban hamar felhagytak. Újabb állást foglaltunk el. Mégha kényszerítettek volna is, csak nagy veszteségek árán folytathattuk volna visszavonulásunkat, mert az erdei tisztást, amelyhez elérkeztünk, a fasiszták olyan tüzérségi zárótüz alá vették, hogy az első pillanatokban nem értettük az okát. A pergőtűz zenebonájában egyszer csak Madrid irányából éles, nehéz motorok zúgása ütötte meg a fülemet. Amikor az ellenségre összpontosított figyelmemet megszakítva jobbra tekintettem, már csak annyi időm maradt, hogy félrefordul-, jak, hogy a felénk robogó tankosztagból az első — hosszúcsöves tankóriás — el ne tiporjon. (Ezek motorzúgásai hatottak át az ágyúk, gránátok, re- peszgránátok és aknák zaján.) Addig ilyen tankokat nein láttam. Amikor már a halált váró ember hideg verítéke öntötte el I testemet, amikor befejezettnek I véltem életemet, az első tank I megállt mellettem. Felnyílott I kupolájának teteje, s egy fia- I tál katona feje tűnt elő. Megle- I petésemre szívélyesen csak I annyit mondott: — Zdravszt- I vujte, tovariš. I Hol vannak a I fasiszták? Megmutattam. I A tankisták tűs- I tént ágyúik tü- I ze alá vették az olasz tankokat, j amelyek teleta- lálat esetén mint ha csak kartondobozok lettek volna, átszakadtak. Tehát a szovjet tankok* láttára torpant meg a fasiszták előretörése. Nekik szánta pergőtüzét az ellenséges tüzérség.
