Új Szó, 1977. március (30. évfolyam, 59-89. szám)

1977-03-19 / 77. szám, szombat

A CSEHSZLOVÁK ÉPÍTŐIPAR FELADATAI ES FEJLESZTVE A CSKP Központi Bizottságénak 6. ülésén az Elnökség jelentését Josef Kempný elvtárs terjesztette elő (Josef Kempný elvtárs beszámolóján nak első részét lapunk pénteki számá­ban közöltük.) Az eddiginél jobban ki kell használ­ni a bérpolitikát a terv döntő felada­tainak támogatására, az építőipar ha­tékonyságának fokozására. Az építő­ipari minisztériumoknak a bérszabá­lyozásban kell próbálniuk a differen­ciált mutatók érvényesítését, és intéz­kedéseket kell javasolniuk a bérek ha­tékonyságának fokozására, elsősorban a nagy teljesítményű gépekkel folyta­tott munkáknál a többmüszakos üze­meltetésnél, valamint a kiemelt épít­kezésekre átcsoportosított dolgozóknál. Ki kell terjeszteni a teljesítménybére­zést, és kísérletileg be kell vezetni a bérezés olyan formáit, amelyekben je­lentős szerepet játszanak a határidő, a minőség és a gazdaságosság. A gazdasági ösztönzésben ’ progresz- szív formát jelentenek az egyes objek­tumok és az egész építkezések idejé­ben való befejezéséért kiírt célprémiu­mok. Elsősorban a műszaki-gazdasági dolgozóknál következetesen érvényesí­teni kell azt az elvet, hogy a prémium a meghatározott cél elérésétől függjön, és a prémiumokat ne osszák szét min­den évben, figyelmen kívül hagyva a végső társadalmi hatékonyságot. A vállalatok vezetőségének nagyobb előrehaladást kell elérniük a hozras- csot elmélyítésében. Ez azt jelenti, hogy minden vállalatban meg kell ha­tározni a konkrét célokat az anyagok, az üzemanyagok és az energia megta­karításában, következetesen érvényesí­teni kell a progresszív normákat és li­miteket, a szigorú nyilvántartást, a ter­melési kalkulációk szerint kell dolgoz­ni, és a valóban elért eredmények sze­rint kell jutalmazni. A termelési kal­kulációkat, amelyeket eddig csak a vállalatok fő tevékenységére dolgoztak ki, ki kell terjeszteni a többi területre is. Ennek az a küldetése, hogy az egész vállalat az igazgatótól a munká­sokig tudja, milyen költségekkel dol­goznak. Ez nagyon hatékony eszköz az ellen a negatív gyakorlat ellen, hogy a mennyiségi mutatókat teljesítik, de ugyanakkor nem csökkentik a költsé­geket és nem érik el a tervezett társa­dalmi hatékonyságot. Mindenki vállaljon felelősséget Elvlársak! Az építészeti munkálatok növekvő mennyisége és struktúrájúk megválto­zása a technika bonyolultsága és a magas hatékonyság követelménye min­den szinten fokozza a közvetlen irányí­tás szerepét. Ettől függ a kitűzött feladatok Idő­ben történő, jó minőségű teljesítése a fennálló fogyatékosságok kiküszöbölé­se. az építkezések helyzetének rende­zése, az igényesebb légkör kialakítá­sa, amelyben jobban értékelnék a jó minőségű, idejében elvégzett munkát, és elítélnék a hanyagságot. Az építőipar feladatainak teljesíté­se a hatodik ötéves tervidőszakban megköveteli, hogy a két építőipari mi­nisztérium lényegesen jobb tevékeny­séget fejtsen ki. Elsőrendű kötelessé­gük a kitűzött feladatok teljesítésé­nek sokoldalú biztosítása, ehhez kell vezetniük, irányítaniuk, ellenőrizniük a termelési gazdasági egységek tevé­kenységét. Lényegesen nagyobb alkotó aktivitást és szervezőtevékenységet várunk el a két minisztériumtól az építőipar fej­lesztése távlati koncepciójának kidol­gozásában, a kapacitások struktúrájá­nak megváltoztatásában e fontos 'nép- gazdasági ágazat iparosítása további szakaszának megvalósításában. Ezekben a minisztériumokban is jobb eredmé­nyeket kell elérni az egységes orszá­gos műszaki politika előkészítésében és megvalósításában, a tipizálás és a szabványosítás szélesebb körű érvénye­sítésében. A minisztériumoknak kezdeménye­zőbben és nagyobb körültekintéssel kell irányítaniuk a szakosított vállalatok és a vállalatokon felüli szervizszerveze­tek építését, ilyen pl.: a központi be­tonkeverő, raktárak, javítóműhelyek, gépesítési központok, szociális létesít­mények és munkásszállások. A Központi Bizottság mai gyűlése alapján a minisztériumok konkretizál­ják és kiegészítik a XV. pártkongresz- szus határozatainak teljesítésére hozott intézkedéseket. A kerületi és járási nemzeti bizott­ságoknak hatékonyabban kell irányíta­niuk a helyi építőipari vállalatokat. Elsősorban egyes munkaszakaszok — az anyagi-műszaki ellátás, a nagy tel­jesítményű gépek kihasználása, a mű­szaki fejlesztés, a termelés és munka- szervezés haladó módszereinek közpon­ti irányítása szükséges. Az irányítás javításához az eddigi­nél nagyobb mértékben kell hozzájá­rulnia a termelési-gazdasági egységek kezdeményező és koncepciós tevékeny­ségének. Elsősorban tőlük függ az egy­séges műszaki és beruházási politika megvalósítása, az elemző és ellenőrző tevékenység tapasztalatainak általáno­sítása és kamatoztatása. Megkövetel­jük tőlük, hogy az építőipari vállalatok lehetőségeinek, műszaki ellátottságuk­nak alaposabb ismerete alapján szak- avatottabban döntsenek. A hatékonyság növelése és a határ­idők megtartása érdekében a nagy épít­kezéseken és az összpontosított épít­kezéseken jobban ki kell használni az irányítás diszpécser-módszerét, bele­számítva az automatizált rendszerek alkalmazását is. Ez hozzájárul a kor­szerű építőipari technika, elsősorban a drága gépek és szállítóeszközök ha­tékony kihasználásához, valamint a munkaszervezés javításához. A nagy és az összpontosított épít­kezéseken a bonyolult feltételek kö­zött jelentősen megváltozik a munka­kollektívák kialakítása és szervezése. Az építésvezetők és a munkacsoport­vezetők közvetlen irányítómunkája a tervfeladatok teljesítésének fontos té­nyezője A CSSZK és az SZSZK kormányának szintjén, a szövetségi kormánnyal együttműködve, komplex módon mér­legelni. kell az irányítás és a tervezés elmélyítésével kapcsolatos kérdéseket, és intézkedni keli az építőipari kapa­citások szerkezeti módosításának meg­gyorsítására és szakosítására, az építő­ipar további iparosítására, valamint arra, hogy több erőt és eszközt össz- pontosíts^pak • legfontosabb építke­zéseken. 1977. III. 19. Elvtársak! Az irányítómunka minősége szem­pontjából rendkívül fontosak a vezető káderek. Az építőiparban munkájukban vitathatatlan pozitív eredményeket ér­tek el. Döntő mértékben hozzájárultak az építőipar dinamikus fejlődésének, valamint az építőanyagok gyártásának irányításához, valamint ahhoz, hogy előrehaladást értek el a kapacitások­nak a kiemelt területekre és kulcs- fontosságú építkezésekre való összpon­tosításában. Miben rejlik az irányítás fő problé­mája és az építőipari vezetők munká­jának legnagyobb hiányossága? Abban, hogy nem felel meg a fejlődés inten­zív tényezői gyors növekedése szük­ségleteinek. Ezek a tényezők a tudo­mányos-műszaki ismeretek széles körű alkalmazásának szükségszerűségével függnek össze. És éppen ezek a dön­tőek a társadalmi munka ráfordításá­nak csökkentésében, a források opti­mális kihasználásában, a tudomány, az emberek alkotóképessége és kezdemé­nyezése hozzájárulásának fokozásában. Az irányító káderek — és ez nem­csak az építőiparra, vagy az építke­zési beruházásokra vonatkozik — ed­dig még nem tudják teljes mértékben irányítani a társadalmi munkamegosz­tás elmélyülésének következményeit. Ez az elmélyülés az építőiparban fo­kozza az összefüggések bonyolultságát s a rendszeres egybehangolással szem­ben támasztott igényeket a szükséges folyamatosság és hatékonyság elérése érdekében. Nagyon gyorsan növekszenek a kö­vetelmények a döntések fontosságával és idejével, az irányítási akciók ki­dolgozottságával szemben, ami elkép­zelhetetlen az irányítás új módszerei nélkül, beleszámítva természetesen a megfelelő műszaki eszközök kihaszná­lását is. A kiindulópontot a vezető dolgozók politikai és szaktudásának rendszeres elmélyítése, személyes képességeik és ismemteik továbbfejlesztése, valamint annak a képességüknek a kihasználá­sa jelenti, hogy irányítani tudják a gazdasági szervezetek konkrét felada­tainak megoldását, a kollektívák szo­ciális fejlődését. A gazdasági vezetők között soknak bevált, gazdag gyakorlati tapasztalatai vannak, sok építkezésen vettek részt, és bebizonyították, hogy jól tudják irá­nyítani a munkakollektívákat. Azonban a feladatok igényességének növekedé­se, valamint a munkások és a műszaki­gazdasági szakemberek szakképzettsége növelésének fontossága megindokolja azt a követelményt, hogy a vezetők is fokozzák szakképzettségüket; nem tűrhetjük meg, hogy képzettségük egy szinten mozogjon, sőt, ami egyes ese­tekben előfordul, csökkenjen. A szakképzettség rendszeres elmé­lyítésének meg kell felelnie a szako­sítás szükségleteinek és az építőipari kapacitások ezzel kapcsolatos rugalmas átcsoportosíthatóságának. Az építőipar­nak ez a specifikus jellemvonása a következő időszakban is megnyilvánul majd. Ezen a téren egyre jelentősebb a műszaki és irányító dolgozók- szerepe. Elsősorban tőlük és szakképzettségük­től függ, hogy a hagyományos foglal­kozású helyi kollektívákkal együttmű­ködve, hogyan tudják idejében és jól teljesíteni a feladatokat. Az építőiparban a vezetés hatékony­ságának fokozása érdekében az illeté­kes párt-, állami és gazdasági szervek­nek intézkedni kell többek között a kadertartalékok kiválasztásának és felkészítésének tökéletesítésével, a káderek elosztásával és értékelésével kapcsolatban. Elvtársak, a CSKP Központi Bizottsá­ga értékeli az építőknek és a társa­dalmi termelés azon ágai dolgozóinak a munkáját, akiknek érdeméből sikere- sen telJesítjük a párt beruházási poli­tikájának céljait. A szocializmus nagy építkezései, a népgazdaság hatalmas anyagi-műszaki bázisa az iskolaügy, a tudomány és a kultúra, az egészség­ügy, a sport és a társadalom szociális szükségleteinek fejlesztését szolgáló nagyarányú építkezés a kiterjedt la­kásépítkezéssel együtt azt igazolja, hogy sikeresen teljesítik partunk prog­ramját ezen a területen. Ugyanakkor az építők, a tervezők és a műépíté­szek nagy seregének ügyes munkáját bizonyítja. A kommunisták példamutatása A sikerek, amelyeket elértünk, ösz- szefügnek a kommunista építők áldo­zatkész munkájával, a pártszervek és -szervezetek céltudatos tevékenységé­vel a népgazdaság e jelentős terüle­tén. A CSKP Központi Bizottsága mai ülése határozatainak valóra váltása so­rán a pártmunka állandó fejlesztésé­ből, a tartalékok és lehetőségek is­meretéből indulhatunk ki. Ezeket pártmunkánk hosszú időre szóló irányzataként kell értelmezni, amelynek során a kommunisták áldo­zatkészsége és személyes példamuta­tása, a hatékony politikai-szervezői, eszmei-nevelő és tömegpolitikai munka a párttagokat magas fokú aktivitásra ösztönzi, és lényegesen növeli a párt­munka befolyását és hatékonyságát ezen a szakaszon. A határozatok igényessége, amelye­ket ma jóváhagyunk, megkövetelik, hogy harcoljunk a rutinosság, a mara­diság, a szűkkeblű helyi és csoportér­dekek ellen, küzdjünk a személyes fe­lelősség és fegyelem lenini alapelvé­nek megszilárdításáért. Ezt alátámaszt­ják azoknak a felméréseknek az ered­ményei is, amelyeket a CSKP Közpon­ti Ellenőrző és Revíziós Bizottsága végzett a két Építésügyi Minisztérium­ban. Ezeket a következtetéseket fel kell használnunk. A pártmunka haté­konysága kritériumának a kitűzött fel­adatok konkrét teljesítésében elért eredménynek kell lennie. A pártszer­veknek és -szervezeteknek erre kell összpontosítaniuk a kommunisták erő­feszítését, e cél érdekében kell meg­nyerniük a dolgozókat. Ezek a követelmények vonatkoznak a minisztériumokban, a főigazgatósá­gokon, a vállalatokban, a nagy épít­kezéseken, a kutató- és tervezőinté­zetekben és az építőipari termelés va­lamennyi egységében működő pártszer­vezetekre. Mindenekelőtt haladéktala­nul és kezdeményezően kell lebonta­niuk a CSKP határozatait saját munka­helyük feltételeire azzal a céllal, hogy az alkotó erőfeszítéseket a hatodik öt­éves terv feladatainak teljesítésére, napjaink kulcsfontosságú kérdéseinek a megoldására — a teljesítmény növe­lésére, a munka minőségének javítá­sára, s a népgazdaságnak ezen a sza­kaszán észlelhető bonyolult problémák megoldására és fogyatékosságok kikü­szöbölésére összpontosítsák. A CSKP KB Elnökségének jelentése rámutat a teendőkre. Ez azonban meg­követeli, hogy a pártszervek és -szer­vezetek, valamint az illetékes gazda­sági vezetők a problémákat ne csak számon tartsák, hanem rugalmasan, haladéktalanul és határozottan keres­sék a problémák megoldásmódját. Az építőiparban tevékenykedő párt­szervek és -szervezetek politikai-szer­vező és eszmei-nevelő munkájának igé­nyességét megsokszorozzák a bonyolult munkafeltételek, az a tény, hogy a dolgozók gyakran hosszú ideig távol vannak családjuktól, kénytelenek vál­toztatni munkahelyüket és más-más kollektívában dolgozni. Ehhez járul az a körülmény is, hogy bizonyos javulás ellenére ebben az ágazatban még min­dig alacsony fokú a pártszervezettség — csupán 5—10 százalék között mo­zog. Habár folytatódik a tagállomány általános fejlődésének emelkedő irány­zata —a tagállomány a XIV. kongresz- szustól 1976. december 31-ig 5,9 száza­lékról 10,1 százalékra növekedett —, még mindig vannak olyan munkahe­lyek, ahol kevés a párttag. Olyan mun­kahelyek is találhatók, ahol egyetlen kommunista sem dolgozik. Ez vonatko­zik a tervezőintézetekre és a vállala­tok műszaki osztályaira is, ahol az át­lagos szervezettség csupán 5,8 száza­lék. Annál nagyobb a vezető dolgozók fe­lelőssége, hogy a CSKP XV. kongresz- szusa irányvonalának megvalósítására irányuló törekvés élén álljanak és sze­mélyes példamutatásukkal megnyerjék a dolgozókat a hatodik ötéves terv­időszak feladatainak kezdeményező tel­jesítésére. Az a tény, hogy az építőiparban ala­csony a párttagok aránya, nagyban fo­kozza a párttagok és -tagjelöltek ma­gas fokú elkötelezettségével szemben támasztott igényeket. Fel kell őket vér­tezni és el kell mélyíteni az eszmei­nevelő munkát úgy, hogy a párttagok és tagjelöltek tájékozottságuk és tájé­kozódási képességük folytán nevelő hatást fejtsenek ki a dolgozók között. E probléma fokozatos megoldásával egyidejűleg a pártszervezeteknek a fel­sőbb pártszervek hathatós segítségével szerfb-ző és eszmei-nevelő munkájuk­kal meg kell teremteniük a tervfela­datok sikeres teljesítésének feltételeit. Ez egyebek között megkívánja, hogy az eddiginél nagyobb figyelmet fordít­sanak a kulcsfontosságú kérdéseknek, az egyes munkahelyek problémáinak, a a terv minőségi mutatóinak és azoknak az okoknak bíráló elemzésére, amelyek fékezik a munka hatékonyságának növe­kedését. Hatékonyabban kell kihasznál­ni a korszerű technikát és a munkaidőt, mert ennek elmulasztása gyakran ko­molyan gátolja a jó gazdasági eredmé­nyek elérését. Ezzel egyidejűleg feltét­lenül következetesebben kell élni a gazdasági vezetés feletti ellenőrzés jo­gával, ami azonban nem korlátozható — amint ez még megtörténik — csu­pán a vezető dolgozók beszámolóinak és tájékoztatójának formális megvita­tására. Szükséges, hogy az egyes mun­kahelyek helyzetének konkrét ismere­tére, a párttagok és pártonkívüliek széles körű aktívája ismereteire, javal­lataira és bírálatára támaszkodjanak, és ezeket az észrevételeket fel tudják használni az adott problémák megol­dása során. Az Igényes feladatok teljesítésében jelentős szerepük van a nagy építke­zéseken létesített üzemi és építkezési pártbizottságoknak, valamint a válla­lati pártbizottságoknak. Egyéb tevékenységükön kívül na­gyobb áttekintéssel kell irányítaniuk és segíteniük az alapszervezeteket a pártélet kibontakoztatásában, növelniük kell munkájuk hatékonyságát, céltu­datosan kell egybehangolniuk a kom­munisták és a többi dolgozó erőfeszí­téseit a tervfeladatok teljesítése érde­kében, mindennapos munkát kell kifej­teniük az emberek körében problémáik megoldására törekedve. Ezzel egyidejűleg gondoskodniuk kell arról, hogy a kommunisták poli­tikai munkája a gazdasági szervekben, az FSZM-ben és a SZISZ-ben is olyan feltételek kialakításához vezessen, amelyek közepette széleskörűen érvé­nyesülnek a jó ötletek, a konstruktív bírálat és a gyümölcsöző kezdeménye­zés. Egyszóval olyan légkört kell ki­alakítani, amelyben növekszik az em­berek öntudatos részvétele a közös munkában, s ezzel szemben nem tud­nak érvényesülni azok, akik a többiek, az egész társadalom rovására szeretné­nek ügyeskedni. A szakszervezetnek a SZISZ-szerve- zelekkel szoros együttműködésben sok­oldalúan támogatnia kell a fiatal dol­gozók kezdeményezésének kibontako­zását, meg kell nyerni őket, hogy a (Folytatás a 6. oldalonJ

Next

/
Oldalképek
Tartalom