Új Szó, 1977. március (30. évfolyam, 59-89. szám)
1977-03-17 / 75. szám, csütörtök
AZ IDEOLÓGIAI MUNKA NÉHÁNY KÉRDÉSE A CSKP XV. KONGRESSZUSA ÉS A TESTVÉRPÁRTOK KONGRESSZUSAI UTÁN irta: JÁN SKODA, az SZLKP Központi Bizottságának osztályvezetöge (A cikk első részét lapunk tegnapi számában közöltük.) A kommunistáknak példát kell mutatniuk A szocialista közösség országaiban a kommunista pártok nevelő munkájában jelentős szerepe van a párttagok és a tagjelöltek további eszmei fejlődésének. Elsősorban a kommunistáknak kell helyesen és rugalmasan tájékozódniuk a gyorsan változó világban, megérteni a jelenlegi társadalmi fejlődés szükségleteit és képesnek kell lenniük arra, hogy a tudományos megismerés segítségével cselekvően harcoljanak a kommunista eszmék gyakorlati megvalósításáért. „A kommunistáknak példát kell mutatniuk a munkában, magatartásukban, egész életükben, a pártpolitika meggyőződött és aktív harcosainak kell lenniük" — mondotta G. Husák elvtárs a CSKP XV. kongresszusán. Szavaiban kifejezésre jut a párttagok küldetésének mélyreható értelme, a párttagság jelentőségének lenini felfogása. Kommunista pártunk tapasz* talatai egyértelműen bizonyítják, hogy éppen a marxizmus —leninizmus mélyreható ismerete, amennyiben az ember szilárd meggyőződésévé válik, lendületessé és céltudatossá teszi gyakorlati lépéseit és jó eredményekhez vezet. A marxizmus—leninizmus a kommunisták magas fokú eszmeiségének, a párt eszmei egységének, tagjai gondolkodásmódja és cselekvése egységének alapja. A párttag nem lehet kommunista csak a pártszervezet gyűlésén: aktívan kell hatnia munkatársaira és polgártársaira. A kommunistákra nagy és igényes feladatok hárulnak, amelyek kizárják annak lehetőségét, hogy kényelmesek legyenek. E feladatok teljesítése ideológiai fejlettségüktől és a pártpolitika helyességébe vetett mély meggyőződésüktől függ. A kommunisták ezeket a feladatokat önként vállalták, s ezáltal önként vállalták a párttal és a társadalommal szemben azt a kötelezettséget is, hogy megvalósítják a munkásosztály történelmi küldetését. Ezért a politikában igazodnak a tudományos elmélethez, azt a pártoktatás különféle formáiban cselekvően és önként elsajátítják. Demokráciánk előnyei 1977. 111. 17. Az egyik alapvető fontosságú kérdés, amellyel nagyon figyelmesen foglalkoztak a testvérpártok kongresszusain s amelyet megfelelőképpen meg kell világítani az eszmei nevelő munkában, a fejlett szocialista társadalom politikai rendszere és a szocialista demokrácia kérdései. A szocialista társadalom politikai rendszere megtestesíti a fejlett demokráciát, a társadalom eszmei-politikai és erkölcsi egységét, az osztályok és a társadalmi csoportok szoros kapcsolatát és együttműködését. A szocialista politikai rendszer a legmagasabbrendű, szocialista demokrácia eszközeként szavatolja a dolgozók szüntelenül növekvő részvételét az állami és a társadalmi ügyek irányításában és igazgatásában, és demokratizálja a társadalmi ellenőrzést. A szocialista demokrácia főleg abban nyilvánul meg, hogy a társadalmi szervezetek kezdeményezése a politika kidolgozásában összefonódik részvételükkel e politika megvalósításában. Valamennyi társadalmi szervezet részt vesz a kommunista párt, a szocialista állam és a Nemzeti Front politikája gyakorlásában, miközben egységes marxista—leninista politikáról van szó, amely megkívánja az eszmei és a politikai egységet, s megvalósításának differenciált módozatait. A szocialista demokrácia a fejlett szocialista társadalom építésének, a szocialista termelési viszonyok és a termelés, illetve a munkatermelékenység gyors fejlődése összhangjának múlhatatlanul szükséges feltétele. Lehetővé teszi az emberek ideológiai és politikai fejlettsége mind nagyobb mérvű érvényesülését, és sokoldalú aktivitásukat a szocialista életmód formálásában. Oj társadalmi és osztálystruktúrára támaszkodik: erős és rendkívül öntudatos munkásosztályra, amely a társadalom vezető ereje, továbbá a szövetkezeti parasztságra és a szocialista értelmiségre, a dolgozók közösségére. A fejlett szocialista társadalom építésének feltételei között különösképp kiemelkednek a szocialista életmód reális politikai alapját jelentő szocialista demokrácia nagy előnyei. Az új életmód reális tényezőjévé válik a munkásosztály, a szövetkezeti parasztság és a szocialista értelmiség egysége. A társadalom szociális egyöntetűségének további megszilárdítása megalapozza a szocialista demokrácia fejlesztését. Csak a szocialista rendszert, a szocialista életmódot jellemzi az irányításban a tömegek részvételének fokozatos növelése. A szocialista társadalom gazdasága és kultúrája széleskörűen lehetővé teszi a munkás- osztály és az összes dolgozó anyagi gazdagsága és szellemi fejlettsége színvonalának további emelését. Az életmóddal kapcsolatos kérdések elemzése időszerű a két világrendszer ideológiai harca, valamint a burzsoá életmód propagandájának tudományos bírálata szempontjából is. A szocialista életmód elemei megnyilvánulnak nemcsak az anyagi fogyasztás és a szociális, valamint a létbiztonságot nyújtó eredmények helyes hasznosításának területén, hanem főleg a kulturális, a szociális és a társadalmi viszonyok elmélyülő új minőségében is. A szocialista életmód a proletár életmód haladó forradalmi hagyományai alapján formálódik és válik tökéletesebbé. Alapjai a szocializmus jellegétől függnek. A szocialista életmódnak társadalmi-gazdasági alapja a termelőeszközök össznépi tulajdona, a szocialista termelési viszonyok, valamint a szocialista országok tervszerűen és dinamikusan fejlődő gazdasága. A szocialista életmód pohti- .kai alapja a munkásosztály, a szövetkezeti parasztság és a szocialista értelmiség szövetsége, a nemzetek internacionalista barátsága, a szocialista állam és a széles körű szocialista demokrácia. A szocialista élettnód eszmei alapja a marxista—leninista ideológia. A szocialista életmód tehát minőségileg új, amely szöges ellentétben áll a burzsoá életmóddal. Megnyilvánulnak benne a szocialista módon gondolkodó és cselekvő szocialista ember erkölcsi tulajdonságai, aki számára jellemző a gondolkodásmód és a cselekvés, a szavak és a tettek egysége. A kibontakozódó tudományos- műszaki forradalom új hozzáállást követel meg és új követelményeket támaszt az ideológiai front propagandistáival és dolgozóival szemben. Ezzel egyidejűleg figyelmeztetni kell arra, hogy a tudományos-műszaki fejlődés megteremti a propagandamunka új lehetőségeit is. A rádió, a televízió, a film és más hasonló eszközök lehetővé teszik a -hallgatók és a nézők számának jelentős gyarapítását és a nagyobb propagandahatás elérését. A kommunista nevelés és pro-« paganda felöleli egyrészt a pozitív fejlődés ecsetelését és a marxista—leninista elmélet magyarázatát, másrészt a burzsoá, a reformista és a revizionista ideológia bírálatát és az ellene folytatott harcot. Gustáv Husák elvtárs, a CSKP KB főtitkára hangsúlyozta: „Az ideológiánkkal konfrontációban álló burzsoá ideológia a ma emberének nem nyújthat semmi pozitívumot. Ez egy olyan osztály ideológiája, amely távozóban van a történelmi színtérről. Ebből következik borúlátása, a jövőtől való félelme és Epakciós jellege. Ebből fakad f A világ osztály-erőviszonyainak a szocializmus javára történt alapvető megváltozása, valamint a Szovjetunió és a többi szocialista ország következetes békepolitikája következtében mindinkább érvényesül az a tendencia, hogy a nemzetközi kapcsolatok a békés egymás mellett élés elveire épüljenek. A békés egymás mellett élés politikája osztályjellegű. Ezt a politikát a szocialista államok gyakorolják és érvényesítik, amelyekben vezető szerepe van a munkásosztálynak. Céljai megfelelnek az összes dolgozó legmagasabb rendű érdekeinek. Ez az objektív alapja forradalmi szerepének a jelenlegi történelmi szakaszban s ez magyarázza azt a szüntelen éles ideológiai harcot, amely nem ért véget az 1975. évi helsinki értekezlettel, hanem még intenzívebb, bonyolultabb és igényesebb lett. Igaz az, hogy az imperialista országoknak le kellett mondaniuk a szocializmussal való közvetlen konfrontációról és a helsinki alapokmányban hivatalosan vállalták a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének politikáját. Viszont kialakulnak az ideológiai harc új formái, amelyek az imperializmus ideológusainak arra irányuló törekvéséről tanúskodnak, hogy fokozzák antikommunista tevékenységük hatását. Ezeknek jellemző vonása egyrészt a szocializmus és a nemzetközi kommunista mozgalom elleni támadások erősödése, másrészt a szocializmus iránti színlelt lojalitás megnyilvánulásai. Jellegzetes, hogy manapság a burzsoá ideológusok a helsinki dokumentummal való szembe- helyezkedésük nyílt megnyilvánulásai mellett igyekeznek olyan látszatot kelteni, hogy a tőkésországok harcolnak az dühödt antikommunizmusa is. Ez egy olyan ideológia, amely napjainkban tükrözi a kapitalizmus általános válságát.“ Ezzel összefügg a burzsoá és általában az antikommunista ideológia manipulációjának az a törekvése, hogy megtévessze és megzavarja a dolgozókat nemcsak a tőkésországokban, hanem a szocialista államokban is. Ezért a marxizmus—leniniz- mustól idegen ideológia elleni harc továbbra is időszerű feladat. eszményi, sokoldalú és tökéletes békés egymás mellett élésért, míg a Szovjetunió és további szocialista államok megszegik a helsinki záróokmány elveit. Feltüntetik magukat a „tárgyilagos információk“ kiforrásainak, a „szabad vélemény- és személycsere“ jelszavak egyedüli megvalósítóinak, miközben az ő felfogásukban ezek az információk és jelszavak valójában csak a szocialista országok, életmódunk, demokráciánk rágalmazását, a militarizmus, a fasizmus, a nemzeti és a faji gyűlölet, a durva erőszak stb. eszméi szabad propagálását jelentik. A szocializmus elveti az imperializmus mizantróp ideológiáját — az individualizmust, a fajelméletet, a burzsoá nacionalizmust, a háborús propagandát stb. Ugyanakkor azonban széles körben lehetővé teszi a tudomány, a művelődés, a művészet és a kultúra fejlődését. A szocialista országok harcolnak azért, hogy minden állammal fejlődjenek a kulturális kapcsolatok és javuljon a kölcsönös tájékoztatás. Természetesen ezt a tájékoztatást ügy kell megvalósítani, hogy megőrizzük minden ország szuverenitását, ne sértse a törvényeket és szolgálja a nemzetek kölcsönös szellemi gazdagodását, kölcsönös bizalmuk elmélyülését s a béke megszilárdítását. A tőkés világ antikommunista központjai az év első napjaiban leközölték a hivalkodóan charta ’77-nek nevezett pamfletet. Ezt az imperialista körök közvetlen megrendelésére az ún. demokratikus szocializmus volt teoretikusai és az 1968—1969-es években az ellenforradalom szervezői dolgozták ki, élükön J. Hájekkel, V. Havellel, L. Vaculíkkal, P. Kohouttal, L. Mlynárral stb. Tartalmánál-fogva ezt a „chartát“ úgy jellemezhetjük, mint a biztonságról és együttműködésről szóló helsinki értekezlet záróokmánya értelmezésének burzsoá formáját, amely részét képezi az ellenünk és az egész szocialista közösség ellen irányuló imperialista „hullámverésnek“. Mindez arról tanúskodik, hogy egy pillanatra sem engedhetünk éberségünkből és elvszerűségünkből a fő veszély, a jobboldali opportunizmus és hordozói ellen folytatott harcban, akik — amint azt a charta ’77 aláíróinak esete bizonyítja — részt veszne!, a szocializmus, a párt és a dolgozó nép ellen irányuló nyílt támadásokban. Az ideológiai ellenfeleinkkel vívott harc akkor a leghatásosabb, ha a munkásosztály és a marxizmus—leninizmus pozícióiból rendszeresen feldolgozzuk a szocialista építésnek és az egész nemzetközi fejlődésnek időszerű problémáit. A fejlett szocializmus anyagi-műszaki alapjának építése, a szociális és az osztál/jellegű változások, a párt vezető szerepe és az új ember nevelése kérdéseinek feldolgozása mellett felette szükségesnek mutatkozik tüzetesen foglalkozni a tudományos-műszaki forradalom kérdéseivel, annak következményeivel, a társadalmi rendszer, a szocialista életmód tökéletesítése kérdéseivel, a burzsoá ideológia és a nem marxista nézetek elleni harc kérdéseivel. A marxista—leninista elmélet fejlődése, ami fejlődést jelent a sokoldalúbban igaz megismerés irányában, mindig összefügg ennek az elméletnek konfrontációjával és harcával az ellenséges nézetek ellen. Ebben a harcban megnyilvánul a marxizmus—leninizmus fölénye a burzsoá és a revizionista koncepció fölött. A testvérpártok kongresszusai példáját szolgáltatták a marxizmus—leninizmus alkotó szellemű továbbfejlesztésének, az emberiség kapitalizmusból kommunizmusba történő átmenetének jelenlegi szakaszában. Most az a feladatunk, hogy a szocialista országok testvér- pártjai közelmúltban megtartott kongresszusain elhangzott gondolatokkal tüzetesen megismerkedjünk, elsajátítsuk a fejlett szocialista társadalom építésének általános érvényű törvényeit, hogy azok alkalmazása feltételeinkre továbbra is ösztönzőleg hasson a CSKP XV. kongresszusa irányvonalának sikeres megvalósítására. Nem torpanunk meg Katona Mihály, a dercsikai szövetkezet javítóműhelyének 24 éves lakatosa megállja helyét a munkában, három éve tagja a helyi ifjúsági szervezelnek is. [(Gyökeres György felvétele)
