Új Szó, 1977. március (30. évfolyam, 59-89. szám)

1977-03-16 / 74. szám, szerda

önmagukért beszélő tények SZOCIÁLIS BIZTONSÁGUNK FORRÁSA ÉS TARTALMA A fiatal családok sokoldalú támogatása $ Ötvennégy százalékkal többet fordíta­nak szociális biztosításra, mint 1970 ben 9 Évente 4,7 milliárd korona az adókedvezmény A szocialista társadalomban a legnagyobb érték az ember, az ember szabadsága és boldogsága, képességeinek sokolda­lú kibontakoztatása. Mivel azonban ez a cél nem érhető el a megfelelő anyagi-műszaki alap kialakítása nélkül, nagy fi­gyelmetszentelünk a termelés fejlesztésének és a munkater­melékenység növelésének. Ami az embernek a szocialista tár­sadalomban betöltött szerepét illeti, véleményünk szerint ez elsősorban annak függvénye, milyen mértékben talál örömet munkájában, milyenek a képességei és hogyan kapcsolódik be a társadalom életébe. A dolgozók tettei azt bizonyítják, hogy ez az elv jelenti életünk realitását. A szocialista munkabri­gádok tagjainak büszkesége a munkában születik. Az a tudat, hogy az egyén vagy a kollektíva gazdagítja a társadalom életét, életbiztonságunk egyik kiapadhatatlan forrását jelenti. Népgazdaságunk tervszerű irányítása feltételezi, hogy az embereket a lehető legnagyobb mértékben bevonjuk a társa­dalmilag hasznos munkába, mi­vel a szocialista társadalom gazdagsága valamennyiünk tö­rekvésének eredménye, és azt az egyének munkája, illetve hozzájárulása szerint osztjuk el. Az SZSZK népgazdaságában tavaly az előzetes adatok sze­rint 2 147 000 személy dolgozott (a gyermekgondozási szabadsá­gon levő nők nélkül), vagyis a produktív korú lakossáa gaz­dasági aktivitása több mint 90 százalékos volt. Foglalkozta­tottsági politikánk alapvető célja: a dolgozókat azokra a munkahelyekre irányítjuk, ahol érvényesíteni tudják képessé­geiket és szakképzettségüket, s a legnagyobb mértékben hozzá­járulhatnak a közös értékek ki­alakításához. Ebben a folyamatban rendkí­vül fontos szerepe van a fiata­lok felkészítésének. Szlovákiá­ban ma gyakorlatilag nincs egyetlen olyan fiú vagy lány sem, aki a tanuláshoz szüksé­ges feltételekkel rendelkezve ne tanulna középiskolában vagy szakmunkásképző iskolában, vagyis ne készülne jövendőbeli hivatása betöltésére. Különösen örvendetes, hogy egyre több a Jány a gépipari és építőipari szaktanintézetekben. Az élet nap mint nap meggyőz bennün­ket arról, hogy nincs olyan foglalkozás, amely a férfiak ki­váltsága lenne. Ezt már az is meghatározza, hogy a Szlovák Szocialista Köztársaságban a dolgozók 46,2 százaléka nő. Az 1975—1976-os tanévben az SZSZK-ban az főiskolákon 20 374 leány tanult, vagyis a hallgatók 43 százalékát képez­ték. A nők szakképzettségének növekedését bizonyítja, hogy egyre többen töltenek be fele­lősségteljes funkciókat. Az SZSZK népgazdaságában a szak­emberek 49,5 százaléka nő. Egyötödüknek főiskolai, két­harmaduknak pedip középisko­lai végzettsége van. A társadalmi élet demokrati­zálásának ez a céltudatos fo­lyamata a teljes foglalkozta­tottság viszonyai között valósul meg. A kapitalista országokban egyes „szakemberek“ azt állít­ják, hogy a teljes foglalkozta­tottság elve ellentétben áll a gazdasági fejlődés egyik fontos alapelvével — a racionális és hatékony foglalkoztatottság el­vével. A szocializmusban telje­sen mást értünk a racionális és hatékony foglalkoztatottság fogalmán, mint a kapitalizmus­ban. A maximális haszonért küzdő vállalkozó számára az racionális, ha elbocsátja mun­kásainak egy részét. Természe­tesen a kapitalista racionalizá­lás áldozatai nemcsak azok, akik elvesztették munkájukat. Azoknak, akik továbbra is dol­gozhatnak, sokkal nagyobb erő­feszítést kell kifejteniük, nem egy esetben olyat, amely túllé­pi az ember képességeit. Ennek következtében növekedik a munkabalesetek száma, egyre több a foglalkozási ártalom, az idegbetegség. Gazdaságunk intenzifikálása nem jelenti az emberi erő ma­ximális kihasználását. Az igé­nyes termelési feladatokkal párhuzamosan fokozottan gon­doskodunk a munkafeltét elek­ről, a dolgozók egészségének védelméről és nem utolsósor­ban a. munkavédelemről, A Nemzetközi Munkaszervezetben egyesült országok között a dol­gozók védelmét illetően az élenjáró nemzetek közé tarto­zunk. Az állami munkavédelmi felügyelőséget hat szakágazati ellenőrző szerv egészíti ki, és a szakszervezeti funkcionáriu­sok is fontos munkát fejtenek ki ezen a téren. Már ennek alapján is leszö­gezhetjük, hogy a szocializmus­ban a teljes foglalkoztatottság nem zárja ki a munkatermelé­kenység növelését. Az SZSZK iparában pl. az 5. ötéves terv éveiben a foglalkoztatottak szá­ma 76 200 személlyel, az épí­tőiparban pedip 22 400 személy- lyel növekedett. Ugyanebben az időszakban az iparban a mun­katermelékenység 34,4 száza­lékkal, az építőiparban pedig 36,7 százalékkal lett nagyobb. Ez a gazdasági fejlődés teszi lehetővé a lakosság életszínvo­nalának állandó növekedését. A termelés és az életszínvonal kapcsolata dialektikus. A ter­melés ugyan meghatározza a szükségleteket, de a szükség­letek relatíve önállóan fejlőd­nek. A szocialista társadalom azáltal alakítja a gazdasági szükségleteket, hogy tudomá­nyosan felismeri a fejlődés irányzatát. Az életszínvonal és a gazdasági fejlődés kapcsolata tehát a szocializmusban nem ösztönös. Ezt a viszonyt teljes mértékben respektálja és céltu­datosan fejleszti bérezési poli­tikánk is, amely az életszínvo­nal emelkedését úgy irányítja, hogy az megszilárdítsa az egyé­ni és a társadalmi érdekek összhangját. A fogyasztás egyes területein a szocialista társadalom szük­ségesnek tartja, hogy az egyes értékek és szolgáltatások a gazdasági fejlettség szintjének megfelelően az egész lakosság számára egyformán hozzáfér­hetőek legyenek. A lakosság társadalmi fogyasztása a szo­cialista társadalom jelentős elő­nyei közé tartozik, s a lakos­ság létbiztonságának egyik fon­tos forrása. Az 5. ötéves terv­időszak éveiben pl. évente 6 százalékkal növekedett. Természetesen a szocialista társadalomnak a lakosságról való gondoskodása nem merül ki az ingyenes szolgáltatások és értékek juttatásában. A gyermekes családokról és a fiatal házaspárokról való gon­doskodáson kívül meg kell em­lítenünk az egészségügyi ellá­tást, valamint az öregek és a betegek gondozását is. A szociális folyamatok anya­gi támogatásának egyik meg­nyilvánulása: már évek óta kedvezően alakul a népesedés. Az utóbbi 3—4 évben Szlová­kiában mintegy 100 000 gyer­mek született. A szakemberek véleménye szerint ehhez nagy­mértékben hozzájárult az aktív népesedési politika. Erről képet alkothatunk egy olyan két­gyermekes fiatal család helyze­te alapján, ahol az anya máso­dik gyermeke születése után a háztartásban marad. Ez a csa­lád a második gyermek kétéves koráig 28 320 koronát kap a társadalomtól: 2000 korona se­gélyt a gyermek megszületése­kor és 12 000 koronát a szülési, illetve a gyermekgondozási se­gély, 10 320 koronát a családi pótlék fejében és további 4000 koronát az ifjú házasoknak járó kölcsön igénybe vétele eseté­ben. Az 5. ötéves tervidőszak éveiben az SZSZK-ban 22,7 mil­liárd koronát fordítottunk a gyermekes családok közvetlen megsegítésére, ami kétharmadá­val több, mint az előző öt év­ben. Ezt a segítséget kiegészítik a Munkatörvénykönyv egyes fe­jezetei, így pl. a terhes anyák, illetve a kisgyermekes anyák bizonyos munkaköröket nem tölthetnek be. Világviszonylat­ba azok közé az országok közé tartozunk, ahol a leghosszabb a gyermekgondozási szabadság — 26 hét, ikrek esetében 35 hét. Az egyedülálló anyák is hosszabb gyermekgondozási sza­badságot igényelhetnek. Szlo­vákiában ma 670 000 család kap családi pótlékot, ami azt jelenti, hogy 1 millió 360 ezer gyermekre évente 3,7 milliárd koronát fodítunk. A nők munkahelyi és társa­dalmi aktivitását nagymérték­ben elősegíti a gyermekintéz­mények hálózata. A bölcsődék­ben 27 ezer gyermeket, az óvo­dákban pedig 150 000 gyerme­ket gondoznak. 1976-tól anyagi támogatást, pénzsegélyt, illet­ve gondozónőt kapnak azok a családok, amelyek saját hibá­jukon kívül rendkívül kedvezőt­len helyzetbe kerültek. Az SZSZK-ban jelenleg 26 házassá­gi tanácsadó működik, amelyek egyre fontosabb szerepet tölte­nek be a szociális ellátásban, és ezért hálózatukat tovább­fejlesztjük úgy, hogy 1980-ig minden egyes járásban legyen tanácsadó. Természetes, hogy a csalá­doknak juttatott társadalmi se­gítségben a lakosság valameny- nyi csoportja teljesen egyenjo­gú. Ezt az elvet érvényesítjük a nyugellátásban is, amelyre tavaiy 9 milliárd koronával, vagyis 54 százalékkal többet fordítottunk, mint 1970 ben. A nyugdíj azonban nem jelenti az egyedüli gondoskodást azokról az emberekről, akik koruk vagy egészségi állapotuk miatt nem dolgozhatnak. A mi szociális gondoskodásunknak nincsen semmi köze a burzsoá társa­dalom különböző jótékonysági egyleteihez. Tavaly a nemzeti bizottságok a kiegészítő szo­ciális gondoskodásra 120 millió koronát fordítottak. A nemzeti bizottságok részvétele szociál­politikánk megvalósításában a szocialista demokrácia megnyil­vánulása. Hangsúlyoznunk kell, hogy a szocialista államok szociálpoli­tikája gyakorlatilag áthatja a társadalmi élet minden terüle­tét. Pl. Csehszlovákiában az adókedvezmény évente mintegy 4,7 milliárd koronát jelent, a gyermekruházati cikkek és a gyermekcipők árkiegészítésére pedig évente 1,5 milliárd ko­ronát fordítunk. A gyermekek és a diákok utazási kedvezmé­nye pénzben kifejezve évi 600 millió korona, a lakbérkedvez­mény pedig 100 millió korona. Sok-sok adatot közölhetnénk még annak bizonyítására, hogy a szocialista Csehszlovákiában a szociálpolitika céljai tettekké változnak. Állampolgáraink ma már mo­sollyal nyugtázzák ellensé­geinknek azt az állítását, hogy nálunk nincs szabadság és nincs szociális biztonság. Vala­mennyien saját magunk tapasz­taljuk, hogy. a CSKP szociál­politikája nemcsak egy bizo­nyos csoportnak, hanem min­denkinek javára válik, aki be­csületesen dolgozott és dolgo­zik, aki erejét és képességeit a társadalmi haladás szolgála­tába állítja. A CSSZSZK 1976 —1980. évi gazdasági és szo­ciális fejlődésének irányelvei és eddigi megvalósításuk sza­vatolják, hogy a Csehszlovák Szocialista Köztársaság állam­polgárainak létbiztonsága to­vábbra is állandó érték marad. KROCSÁNY DEZSŐ, az SZSZK munka- és szociálisügyi minisztere A Dőlné VestanicB-i SZNF Gumigyár szakmunkásképző intézeté­ben már öt éve oktatják a fiatalokat a gumi- és műanyagipari szakmára. A szakmunkásképző intézetet ez alatt az időszak alatt 300 fiatal végezte el. Felvételünkön: Éva Vavrová (bal oldalon) és pubica Pru(žincová első osztályos gumiipari szakmunkástanulók gyakorlati kiképzése. (Felvétel: J. Kolenčík — ČSTK) Mérlegen a tämegszervezeiek Hääja Az év eleje általában a szám­adások, a felmérések ideje, amikor az emberek számot ad­nak arról, hogyan sáfárkod­nak a lehetőségeikkel, s egy­ben kitűzik a jövő feladatait is. így tettek a Zlaté Klasy-i (nagymagyari) tömegszerveze­tek évzáró taggyűlésein is. Le­szögezhetjük, hogy a dinami­kusan fejlődő nagyközségben a hnb mellett a tömegszerveze­tek is nagyon sokat tettek a lakosság szociális, kulturális és munkakörülményeinek javításá­ért. De nézzük sorjában, ki mi­vél járult hozzá az eredmények­hez. — A CSEMADOK évzáró gyű­lésén kritikus szellemben ele­meztük az eddig végzett mun­kánkat — tudtuk meg Merva Tamástól, a szervezet fiatal el­nökétől, aki egyben a hnb tit­kára is. — Kitértünk a 130 ta­gú szervezet fogyatékosságaira, a tagság passzivitásának és a fiatalok távolmaradásának okai­ra. — Az a sokrétű tevékenység, amely a szervezetet a hatva­nas évek közepéig jellemezte, most valahogy hiányzik. A múltból élünk — jegyezték meg a gyűlés résztvevői. Szerveztek néhány sikeres rendezvényt, de a hullámvölgyből csak az egész szervezeti élet megformálásá­val lehet kijutni. Ezt látszik igazolni munkatervük is, amely­ben főleg a fiatalok aktív bevo­nására, a tagság politikai isme­reteinek elmélyítésére helye­zik a fő súlyt. AKTÍV ASSZONYOK A Szlovákiai Nőszövetség he­lyi szervezetének évzáróján a lányok és asszonyok nagy ér­deklődéssel hallgatták Vass Ferencnének a politikai és Len­gyel Ferencnének a szervezeti munkáról szóló beszámolóját. Nagy gondot fordítottak a XV. pártkongresszus határozataiból a nőszövetségre háruló felada­tok teljesítésére, a munkahelye­ken a dolgozó nők szociális és munkakörülményeinek ellen­őrzésére, a tömegszervezetekkel való együttműködés kiszélesíté­sére, a politikai nevelő munka javítására. Tizenhatan jártak rendszeresen politikai oktatás­ra, a Jednotával közösen ren­dezett szabás-varrás tanfo­lyamra pedig oly sokan je­lentkeztek, hogy még egy cso­portot kell szervezniük. A Deák Sarolta vezette kézimunka tan­folyam is népszerű. A közös színházlátogatások megtekinté­sén kívül az idős asszonytár­saikról sem feledkeztek meg, felkeresik őket, elbeszélgetnek velük. A LEGNÉPESEBB TÖMEGSZERVEZET A Szlovák Vöröskereszt helyi szervezetének évzáró taggyű­lésén zsúfolásig megtöltötte a tagság a tűzoltószertár tágas klubhelyiségét. A szlovák és a magyar tanítási nyelvű alap­iskola diákjainak ünnepi műso­ra után Farkas Jánosné, a szervezet elnöke tartott beszá­molót. Megtudtuk, hogy a 437 tagú szervezet 68 új taggal, köztük 18 fiatallal gyarapo­dott. A faluszépítési akció ke­retében 650 órát dolgoztak le. A két alapiskola diákjai részt vettek az ifjú egészségügyi jár­őrök járási versenyén. A ci­gányszármazású lakosok részé­re tanfolyamot szerveztek, és szép eredményeket értek el a térítésmentes véradásban is. A tervezett 30 fő helyett 55-en adtak vért. A JUBILÁLÓ TÜZOLTÖSZERVEZET eredményes tevékenységéről a korábbiakban már írtunk. Most csak annyit jegyzünk meg, hogy jó munkájukkal sikerült elérniük, hogy sem a község­ben, sem a környékén az el­múlt esztendőben nem fordult elő tűzeset. MÉRI FERENC FOGLALT Belépsz az étterembe. Tétován tekintesz körül az ízlésesen megteritett asztalok között. Ni csak, a sarokasztal is üres! Rend­kívüli világnap! Majd a pincér gyengéden megérinti a karodat. — Ez itt kérem, foglalt. — Ez mind? Mind a két sor? — Igen, kérem. Tessék talán ott, a túlsó oldalon ... A túlsó oldalon nagy üggyel-bajjal találsz magadnak helyet. Ingerel a két asztalsor. Az asztalokon elhelyezett táblácska: Foglalt. Nagy sokára megkapod a levest. Főétel? Közben elfelejtetted, mit is rendeltél. Ez itt a „túlsd oldal“ állapítod meg lemondóan. Bezzeg, majd ott, a másik „túlsó oldalon"!... Külföldi turistacsoport, sőt, küldötttség. Na hiszen! Elköltesz egy hideg fasírozottat, hideg főzelékkel és még hi­degebb főtt krumplival. Elkortyolgatsz egy hideg kávét,^ meg­iszol egy pohár meleg sört. Ott, a másik „túlsó oldalon“ még mindig semmi. Fehéren tündöklő, érintetlen asztalok. Fél kettő is elmúlt. A másik „túlsó oldalon“ semmi nesz. Az­tán könnyű léptű pincérlány jelenik meg a színen és összeszedi a táblácskákat. Nem érted. A főpincér lekicsinylő mosoly kíséretében adja meg a felvilá­gosítást: — Nem szakadhatunk szét!..; Ennyi asztal, aztán mindegyik mellé leülne valaki!... Elismerően bólintasz. Jó trükk! RAr.nííH P. IMRE 1977. III. 16.

Next

/
Oldalképek
Tartalom