Új Szó, 1977. március (30. évfolyam, 59-89. szám)

1977-03-16 / 74. szám, szerda

AZ IDEOLÓGIAI MUNKA NÉHÁNY KÉRDÉSE A CSKP XV. KONGRESSZUSA ÉS A TESTVÉRPÁRTOK KONGRESSZUSAI UTÁN írta: JÁN SKODA, az SZLKP Központi Bizottságának osztály vezetője A Szovjetunió és a szocialis­ta világrendszer további orszá­gai társadalmi fejlődésük fon­tos szakaszához értek. A test­vérpártok legutóbbi kongresz- szusainak beszámolói és doku­mentumai igazolták, hogy a szocialista országok sikeresen teljesítették ötéves terveik igé­nyes feladatait. A sikeres mér­leg alapján a tostvérpártok kongresszusai kitűzték orszá­gaik további politikai, gazdasá­gi, szociális és kulturális fej­lődésének a következő évekre és a hosszabb időszakra vonat­kozó űj, még nagyszerűbb prog­ramjait. A szocialista közösség orszá­gai kimagasló sikereinek a testvérpártok által elemzett mérlege kimutatja, hogy a szo­cialista világ ebben a fejlődé­si szakaszban erősebb lett és pozíciói megszilárdultak. Az el­múlt esztendőkben jelentősen gazdagodott a szocialista és a kommunista építés elmélete és gyakorlata, jobban megnyilvá­nulnak a szocializmus általá­nos törvényei és a kapitaliz­mussal szembeni előnyei. A szocialista országok a múlthoz viszonyítva jóval erőteljeseb­ben és mélyebben hatnak a világ fejleményeire. A szocialista társadalmi rend fejlődésének egyik jellemző vo­nása a szocialista országok kö­zeledésének folyamata. „A szo­cialista országok fokozatos kö­zeledésének ez a folyamata — állapította meg L. I. Brezsnyev elvtárs az SZKP XXV. kong­resszusán — most objektív tör­vényként nyilvánul meg.“ A közeledés folyamatának széles körű és sokoldalú jel­lege van minden területen: tár­sadalompolitikai, ideológiai, gazdasági, külpolitikai stb. vo­natkozásban. Ennek a folyamatnak objek­tív alapját országaink azonos társadalmi rendszere, az új tár­sadalom felépítéséért folytatott harcban közös érdekeik, a szo­cializmus nemzetközi pozíciói megszilárdításában és a szocia­lista vívmányoknak az imperia­lizmus felszámolásukra irányu­ló kísérleteivel szembeni vé­delmében a közös feladatok, va­lamint a marxizmus—leniniz­mus egységes internacionalista tanítása képezi. A világtörténelmi fejlődés és annak új szakasza, amelyet a Nagy Októberi Szocialista For­radalomban az oroszországi proletariátus győzelme nyitott meg — ennek 60. évfordulójá­ról az egész haladó világ éppen éz idén emlékezik meg — je­lentősen s meggyőző módon do­kumentálja a marxizmus—leni­nizmus eszméinek átalakító ere­jét, a szocializmus és a kom­munizmus erejét és fellendülé­sét. A fejlett szocializmus problé­mái az SZKP XXV. kongresszu­A testvérpártok legutóbbi kongresszusainak dokumentu­mai rendkívül pontosan jelle­mezték a fejlett társadalmat. Rá­mutattak arra, hogy ennek a társadalomnak jellemző vonása a gazdasági, a társadalompoli­tikai, a tudományos-műszaki és a szellemi folyamatok ismereté­nek magas foka. „A fejlett szocialista társa­dalmat, amelyet az adott sza­kaszban építünk — állapítja meg a G. Husák elvtárs által a CSKP XV. kongresszusán elő­adott beszámoló — főleg az jellemzi, hogy a tudományos­műszaki forradalom eredmé­nyei összefonódnak az új tár­sadalmi viszonyokkal, a politi­kai, társadalmi-gazdasági, kul­turális és eszmei-nevelési kér­dések megoldásával, ami lehe­tővé teszi az emberek növekvő szükségleteinek kielégítését.“ Egyrészt olyan fejlődési sza­kaszról van szó, amely jóval igényesebb és bonyolultabb, mint azt valaha is elképzeltük. Másrészt látnunk kell, hogy a fejlett szocializmus a marxiz­mus—leninizmus offenzívájá- nak minőségileg új, magasabb rendű szakasza. Növekszik pél­sa figyelmének homlokterében álltak. A kongresszusi doku­mentumok megfogalmazták a párt gazdasági stratégiáját a fejlett szocializmus szakaszá­ban, elemezték és megoldották ennek a szakasznak jelenlegi kulcsfontosságú gazdasági, po­litikai és ideológiai kérdéseit, megfogalmazták a párt felada­tait a fejlett szocializmus fel­tételei között és foglalkoztak egyéb kérdésekkel és problé­mákkal, amelyek elválasztha­tatlanul összefüggnek a fejlő­dés elért fokával. A testvéri szocialista orszá­gok, a BNK, az MNK, az NDK, az LNK és az RSZK kormányzó kommunista és munkáspártjai kongresszusaikon jóváhagyták a fejlett szocializmus további építésének útjait kijelölő prog­ramokat. A fejlődés elért foka, amint azt a CSKP XV. kongresszusán állapították meg, feltárja a szo­cialista rendszer előnyei kiak­názásának további lehetőségeit. Gustáv Husák elvtárs, a CSKP KB főtitkára kongresszusi elő­adói beszédében hangsúlyozta, hogy ezekre az előnyökre „bát­ran támaszkodhat a fejlett tár­sadalom további építésének programja“. A testvérpártok kongresszu­sai előterjesztették és jóvá: hagyták azoknak a céloknak tudományos megindoklását, amelyek szavatolják a fejlett szocialista társadalom, a Szov­jetunióban pedig a kommuniz­mus anyagi-műszaki alapja si­keres építését. A mi tapaszta­lataink is arról tanúskodnak, hogy fontos pontosan jellemez­ni a társadalom fejlődésének adott szakaszát és meghatároz­ni további fejlődésének alapve­tő tendenciáit. Emlékeztessünk például a 60- as évek elejére, amikor hazánk­ban a szocialista termelési vi­szonyok győzelmével kapcsola­tos helyes megállapítások mel­let vulgarizált nézeteket is ter­jesztettek a kulturális forrada­lom betetőzéséről, továbbá olyan nfem reális elképzelése­ket, mintha a tulajdoni viszo­nyokban bekövetkezett szocia­lista változások következtében automatikusan átalakult volna az emberek tudata és megszi­lárdult volna az egész társa­dalom erkölcsi-politikai egysé­ge. Nem tudatosították azt, hogy a szocializmus építése vi­szonylag hosszú ideig tartó fo­lyamat. Sőt, közismertek olyan kijelentések is, hogy már ez a nemzedék a kommunizmus­ban fog élni. Ez negatívan nyil­vánult meg az irányító és az eszmei-nevelő munka minden területén, amint arra találóan rámutat értékelésében pártunk fontos dokumentuma — A CSKP XIII. kongresszusa után a pártban és a társadalomban be­következett válság tanulságai. 'dájának vonzereje, s ezáltal az emberek gondolkodásmódjára gyakorolt eszmei befolyásának ereje is. Persze naiv, káros és veszé­lyes lenne úgy vélekedni, hogy a marxizmus—leninizmus tör­ténelmi igaza, a helyes néze­tek és a tudományos világné­zet már léte tényénél fogva győzelmet arat az ellenséges ideológia fölött. Ezért a test­vérpártok kongresszusai külön kiemelték az ideológiai munka jelentőségét, amelynek elméle­ti, művelődési, nevelő és szer­vező szerepe van, miközben ki­indultak a társadalom alapvető termelőereje, az ember szocia­lista arcéle további sokoldalú fejlesztésének szükségszerűsé­géből. „Törvényszerű — mondotta Gustáv Husák elvtárs a CSKP XV. kongresszusán —, hogy eb­ben a szakaszban tovább nö­vekszik a marxista—leninista párt szerepe, mind nagyobbak a kommunisták munkájával, fejlettségükkel, a párt szervei és szervezetei azon képessé­gével szemben támasztott igé­nyek, hogy érvényesítsék a párt vezető szerepét. Növek­szik a szubjektív tényezőnek, az emberek aktivitásának és ön­tudatosságának jelentősége.“ Ez nem a véletlen műve. A szocialista társadalom az em­beriség történetében az első olyan társadalom, amely a né­pet tudatosan irányítja a tár­sadalmi fejlődése tudományo­san megalapozott és objektíve ható törvényei alapján. Ebben A testvérpártok kongresszu­sai törvényszerűen rendkívüli figyelmet szenteltek a párt ve­zető szerepe megszilárdítása és elmélyítése, továbbá a szocia­lista és a kommunista társada­lom építésében a munkásosz­tály helyzete kérdéseinek. A kommunista párt vezető szerepét objektíve meghatároz­za a munkásosztály vezető helyzete a szocialista termelés és a társadalmi viszonyok rendszerében, szerepe a társa­dalmi haladás elmélyítésében. Ez az osztály küldetése telje­sítéséhez rendelkezik minden szükséges feltétellel, forradal­mi múltja, dicső hagyományai vannak, magas fokúan szerve­zett, politikailag öntudatos és rendíthetetlenül hisz a kom­munizmus győzelmében. A munkásosztály a társada­lom alapvető termelőereje volt és továbbra is az. Forradalmi- sága, fegyelmezettsége, szerve­zettsége és kollektivizmusa ha­tározza meg vezető helyzetét a szocialista társadalmi viszo­nyok rendszerében. Ezért telje­sen természetes tehát, hogy a testvérpártok kongresszusain rendkívüli figyelmet fordítot­tak a munkásosztály kérdései­re és azokra a változásokra, amelyek ebben az osztályban végbemennek a szocialista épí­tés folyamatában, a tudomá­nyos-műszaki forradalom idő­szakában. A munkásosztály, mint a leg­jelentősebb forradalmi, törté­nelmi erő, közismert módon marxista—leninista pártja köz­vetítésével érvényesíti törté­nelmi küldetését. Ennek ma­gyarázata, hogy a párt sorai­ban tömöríti a munkásosztály, a szövetkezeti parasztság és az értelmiség legjobb képvise­lőit, fegyvere a marxista—leni­nista elmélet és a leggazda­gabb tapasztalatokra tett szert a politikai, az ideológiai, a szervező és a nevelő tevékeny­ségben. A párt vezető szerepének to­vábbi elmélyülése, ami kifeje­zése és megnyilvánulása a szub­jektív tényező mind nagyobb szerepének a történelmi fejlő­désben, függ nemcsak a szocia­lizmus építése mind nagyobb és összetettebb feladataitól, ha. nem a tömegek alkotó kezde­ményezésének fellendülésétől, a szocialista demokrácia továb­bi elmélyülésétől és tökélete­sedésétől, s attól a szükségsze­rűségtől, hogy létrehozzuk a sokoldalúan fejlett szocialista társadalmat. Ezen érdekek és célok meg­valósításának szférája elsősor­ban a politika területe, a poli­tikai gyakorlat. Érvényes az a marxista—leninista tézis, hogy az elmélet csak akkor 1 válik erővé, ha összefonódik a mun­kásosztály politikai harcával, a társadalom szocialista és kommunista átalakulását célzó igyekezetével. A forradalmi elmélet és a forradalmi gyakorlat dialekti­kus egysége kifejezésre jut a testvérpártok programjaiban és a párthatározatokban, amelyek kijelölik a fő irányvonalat s a szocialista építés különböző fejlődési szakaszaiban megha­tározzák a politikát, a straté­giát, a taktikát és a szerveze­ti feladatokat. A kommunista •párt ezzel kapcsolatban nem­csak fő alkotója a marxista— leninista politikának, hanem egyben megvalósításának is al­teljes mértékben érvényre jut az a lenini tézis, hogy a poli­tika gyakorlatilag az ember­milliók sorsa. Vagyis az objek­tív tényezők hatásából követ­kező követelményeknek csak az olyan szubjektív tényező út­ján tehetünk eleget, amilyen a dolgozó tömegek öntudatos, irányított tevékenysége a mun­kásosztály és élcsapata, a kommunista párt vezetésével. A párt vezető szerepe további elmélyítése szempontjából igen értékes az SZKP XXV. kong­resszusán kifejtett tézis hogy a kommunista párt a fejlett szocializmus feltételei között sem veszíti el osztályjellegét, amikor az egész nép pártjává vált. jellegét tekintve a mun­kásosztály pártja volt és az is marad. „Elsősorban a munkásosztály, társadalmunk vezető ereje ké­pezi az alkotó energiának, az erőnek és a képességeknek óriási potenciálját — mondotta G. Husák elvtárs a CSKP XV. kongresszusán, majd így foly­tatta: „A jövőben is sokolda­lúan törekedni fogunk a mun­kásosztály alkotó potenciálja széles körű érvényesítésére, ak­tivitása fejlesztésére, öntuda­tossága növelésére, részvétele fokozására a politikai és a társadalmi életben és ügyelni fogunk arra, hogy a munkás- osztály élén álljon az újító kezdeményezésnek, és javulja­nak munkájának, valamint éle­tének feltételei.“ Ezekről a tényekről ideoló­giai és propaganda« unkánkban nem szabad megfeledkeznünk Ellenkezőleg, még jobban és céltudatosabban kell azon mun­kálkodnunk, hogy a pártunk kongresszusán kitűzött felada­tokat komplex módon valóra váltsuk. kotó szellemű szervezője, a szocializmusban a politika alap­vető fontosságú és elsődleges szubjektuma. A szocialista tár­sadalom politikai vezetésének és irányításának rendszerében a megismerés és az irányítás központja és a politikai szer­vezet legmagasabb rendű for­mája. A fejlett szocialista társada­lom építése az egész társadal­mi szeľvezet és egyes terüle­tei, a gazdaság, a kultúra, a tudomány, az iskolaügy, a szo­ciális szféra stb. fejlesztésé­nek céltudatosan szabályozott és irányított folyamata. Ezek a folyamatok sikeresen csak a társadalmi fejlődés megismert és céltudatosan alkalmazott ob­jektív törvényei alapján bonta­kozhatnak ki. Ezeket a törvé­nyeket csak az olyan párt is­merheti meg és gyakorlatilag alkalmazhatja, amely igazodik a forradalmi, ’ marxista—leni­nista elmélethez, s amely óriá­si tapasztalatokra telt szert sa­ját tevékenységében és a dol­gozó tömegek aktivitása áram­latában. A kommunista párt a szocia­lizmus építése gyakorlatában összehangolja a szocialista ál­lam tevékenységét a dolgozók társadalmi szervezetei tevé­kenységével. Csak a párt tevé­kenységének köszönhetően vá­lik a szocialista állam és a tár­sadalmi szervezetek a szocia­lista-politikai rendszer aktív elemévé. Polilikájának köszön­hetően a szocialista állam a munkásosztály által vezetett dolgozók tényleges tömegszer- vezeteként formálódik, amely­nek társadalmi és osztályalap­ja szüntelenül bővül. A kom­munista párt a szocialista ál­lam minden láncszemében és az állami mechanizmus minden szintjén — a képviseleti szer­vekben, a szövetségi kormány­ban és a nemzeti kormányok­ban, a biztonsági szervekben, a hadseregben, a bírósági és az ügyészségi szervekben stb. — érvényesíti vezető szerepét. Az elmélet és a gyakorlat kapcsolata A szocializmusban a megis­merés folyamata olyan össze­tett, mint maga a társadalom. A szocialista társadalom tudo­mányos kutatóintézményekkel rendelkezik, amelyeknek sajá­tos küldetése elemezni a tár- sa.dalmi fejlődés új folyama­tait és jelenségeit, megismerni a szocialista építés gyakorla­tának különféle vonatkozásait, t. munkahelyek eredményeinek nagy jelentőségük van a szo­cialista társadalom fejlődése szempontjából. A kommunista párt és az egész szocialista társadalom számára a tudományos kutatás ismeretei a szocialista építés bonyolult folyamatai általáno­sításának jelentős forrását ké­pezik. A CSKP XV. kongresszusa ez­zel kapcsolatban hangsúlyozta: „A tudományos megismerés hatásfoka és eredményeinek gyakorlati alkalmazása mind nagyobb mértékben függ a tár­sadalom-, a természet- és a műszaki tudományok kölcsönös kapcsolatától, az elméleti ku­tatás komplex jellegétől, az alapkutatás és az alkalmazott kutatás szoros együttműködésé­től és kölcsönös gazdagodá­suktól." A testvérpártok kongresszu­sain az elmélet jelentőségének' kiemelése mellett kijelölték azokat a főbb területeket és feladatokat is, amelyekre kü­lönleges figyelmet kell fordíta­ni a fejlődés adót szakaszában. Társadalomtudományi területen a kutatómunka magvává és fő tartalmává kell hogy váljanak a szocialista és a kommunista társadalom építésének problé­mái. Ez a tézis, amely a CSKP XV. kongresszusán hangzott el, most kifejezésre jut tudomá­nyos intézményeink kutató te­vékenységének alapvető felada­taiban. Ez vonatkozik főleg a Szlo­vák Tudományoo Akadémia, a főiskolák tudományos intézmé­nyeire, a Marxizmus—Leniniz­mus Intézetre, valamint a CSKP KB Politikai Főiskolája karára. Nem kell külön hangsúlyozni, hogy milyen jelentősége van a tudományos munkának az esz­mei-nevelő tevékenység, a pro­paganda stb. szempontjából. Hatékonysága annál nagyobb lesz, minél jobban feltérképe­zik és elméletileg általánosít­ják azokat a kérdéseket, ame­lyek összefüggnek a szocialis­ta ember, életmódja formálása kérdéskomplexumával, s azokat a témákat, amelyek a két rend­szer, a szocialista és a kapita­lista rendszer küzdelmére vo­natkoznak. A párt vezető szerepe kérdé­seinek, sokoldalú megértése jelentőségének propaganda- munkánkban mind több figyel­met kell szentelni, mivel e kér­désekre koncentrálódik az egyik oldalon a kommunisták és a haladó emberek, a másik oldalon a különféle an'ikom- munista, revizionista és oppor­tunista irányzatok képviselői között folyó éles ideológiai harc. Az utóbbiak annak bizo­nyítására törekednek, hogy a munkásosztály pártjáról szóló lenini tanítás „elavult“, „pers­pektíváját vesztette“ és minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy megfosszák forradalmi jellegétől, internacionalista és oszlálytartalmától. Nem véletlen, hogy pártunk kongresszusa a többi testvér­párt kongresszusaihoz hasonló­an a fejlett szocialista társa­dalom építésének alapvető ve- tületei mellett kiemelte azt az igényt, hogy „elméletileg fel kell dolgozni a pártnak, veze­tő szerepe elmélyítésének, a párttörténet kidolgozásának kérdéseit.“ A párt vezető szerepe elmé­lyítésének szükségszerűsége to­IFolytatás a 6. oldalonJ Magasabbrendií szakasz A kommunista párt áll az élen a munkásosztály vezetésével

Next

/
Oldalképek
Tartalom