Új Szó, 1977. február (30. évfolyam, 31-58. szám)

1977-02-01 / 31. szám, kedd

NEM SIKERÜL NEKIK!

Számos világtörténelmi esemény, mint ahogy inár Marx Károly megállapította, úgymond kétszer is jelentkezik: egyszer mint tragédia, másodszor mint bohózat.

Nincs inég negyven éve sein, hogy az eigyik igen befolyási)« hatalom miniszterelnöke úgy beszélt Csehszlovákiáról és népéről, mint egy „távoli országról és népről, amelyről mi semmit sem tudunk1'. Ez a tudatlanság azonban nem gátolta meg őt abban, hogy erős nyomást kifejtve ne avatkozzék be országunk belügyei- be. Az anlikominunizmus talaján állva Hitler kezére játszotta az országot, azzal a szándékkal, hogy ezzel gyengítse a Szovjetuniót. S ez a politika világégéssel végződött, Nagy-Britan>nia pedig nagyhatalmi pozíciójának elvesztésével fizette meg a „tandíjat“.

Ma viszont olyan politikusok, akik Csehszlovákiáról és népéről nyilván még kevesebbet tudnak, mint annak idején Mr. Chamberlain, kendőzés nélkül be szétütnének avatkozni beliigyeinkbe, hogy nemz-etkozi fórumon szégyentelen bohózatot játszanak a világ közvéleménye előtt.

így például Meany amerikai szakszervezeti vezető azt akarta, hogy az ENSZ foglalkozzék va-. la miféle „csehszlovák kérdéssel“, azt állítva, hogy orszá.gunk „tele van koncentrációs laborokkal“. Nyilván szívesen átalakítaná az itteni valóságot saját elképzelése szerint. Mert hiszen egyáltalán nem titok, hogy éppen az általa irányított szakszervezeti szövetség, az AFL/CIO finanszírozták Chilében az Allende-kormány ellen irányuló autófuvarozói sztrájkokat és más szabotázsakciókat, amelyek oly kiadósan elősegítették a hatalom átvételét a fasiszta katonai diktatúra számára, amely Chilét valóban egyetlen nagy koncentrációs táborrá változtatta.

Mr. Meany információit Csehszlovákiáról az amerikai sajtóból meríti és ezért fecseghet rólunk olyan tájékozatlanul. Megfontolandó azonban, hogy politikusok, akiknek mégiscsak hitelt érdemlő információkra kellene támaszkodniuk, a nyugati sajtó által nyújtott görbe túkür alapján és egy maroknyi renegátnak és nyugati pénzeken kitartott lakájnak az információi alapján vonnak le következtetéseket Csehszlovákiáról.

De vajon valóban olyan rosszul tájékozottak-e azok, akik Washingtonban a külpolitikát csinálják, hogy a Csehszlovákiában végbemenő „letartóztatásokról és üldözésekről szóló állítólagos hírekre hivatkozva megvádolják kormányunkat, hogy nem tartja be a helsinki értekezlet Záródokumentumában lefektetett elveket? Nem lenne jó bizonyítvány ez a számukra. Vagy talán hitelt adnak a kohoutok és mlynáfok jajveszékelésének arról, hogy a „halálba üldözés“ veszélye fenyegeti őket, amikor ugyanezek élhetnének az osztrák kancellár által felkínált politikai menedékjoggal, teljesen ellentétben azzal, amit korábban állítottak, egyszeriben kijelentik, hogy „boldognak érzik magúikat“ Csehszlovákiában és az üldözéstől való félelem semmiféle jelét nem mutatják. Tudják ugyanis, hogy nálunk, más országoktól eltérően, megtartjuk a jogrendet, de ezt Washingtonban, úgy vélem, szintén tudják, mert az Egyesült Államok itteni nagykövetsége jól van tájékozódva az országban uralkodó viszonyokról, fgy tehát az Egyesült Államok külügyminisztériuma nyilván szándékosan hamis információkra támaszkodik, hogy olyan nemzetközi légkört teremtsen, amely határozottan nem segíti elő azoknak a céloknak a megvalósítását, amelyeket a helsinki értekezlet kitűzött.

Ügy látszik, Carternek, az Egyesült Államok elnökének sincs túlságosan ínyére a külügyminisztériumnak ez a „forrórejűsége", mert vasárnap kijelentette, hogy „a más államok kormányaihoz intézett túlzott prédikálás ... komplikálhatja a helyzetet és árthat a haladásnak“. Ebben biztosan igaza van.

A londoni Sunday Times végül is ezt nyíltan kifejezésre juttatta: „Ha a (belgrádi) júniusi értekezleten bizonyítékokat terjesztenek elő, hogy a kommunisták durván megsértik a helsinki konferenciának az emberi jogokra vonatkozó határozatait, veszélybe kerülhet a Kelet és a Nyugat közötti egész enyhülés.“

S így a „disszidensek" különböző pamlfetjeit akarják felsorakoztatni „bizonyítékokként“, békeellenes küldetést szánva nekik. Határozottan nincs szó itt semmiféle „emberi jogokról“. Mivel

Elhunyt Vlastimil David

(ČSTK) — A Csehszlovák Szocialista Köztársaság Szövetségi Gyűlése fájdalommal tudatja, hogy Vlastimil David, a Népi Kamara képviselője, az Aero vállalat vodochodyl üzemének dolgozója hivatásának teljesítése közben tragikusan elhunyt.

— ha az Amerikai Egyesült Államok kormányszervei valóban figyelmet kívánnak szentelni az emberi jogoknak — éppen elég munkájuk lesz a saját országukban. S a kelleténél is több alkalmuk van erre az amerikai kontinensen, mindenekelőtt ennek déli részében, ahol az észak-amerikai monopóliumoknak, de az USA hivatalos kormányszerveinek, mint púidául a CIA-nak segítségével is fasiszta rendszerek kerültek uralomra, amelyek a legdrasztiku- sabban megsértik az emberi jogokat. Eddig azonban nem hallót-, tunk róla, hagy ezek ellen az országok ellen tiltakozást jelentett volna be az Egyesült Államok kormánya. Ellenkezőleg, segítséget nyújt nek,ik és védelemben részesíti őket.

Ha egyes burzsoá kormányok képviselői most egyszerre veszélyben látják a szabadságot és az emberi jogokat Csehszlovákiában, s emellett nein képesek saját országukban biztosítani a legalapvetőbb emberi jogokat — a munkára s a félelem nélküli életre való jogot, akkor ez csak színtiszta képmutatás. A csehszlovák kormány kötelezte magát, hogy érvényre juttatja, tiszteletben tartja és megtartja az emberi jogokat és az alapvető szabadságjogokat mindenki számára és ezt meg is teszi, amit nem lehet elmondani sokakról azok közül, akik szeretnének nekünk prédikálni. Sokan közülük nem csatlakoztak az emberi jogok konvenciójához abban a tudatban, hogy a fő emberi jogokat — a munkára és az anyagilag biztosított öregségre való jogot nem képesek biztosítani. Ezért is beszélnek oly nagy hangon az emberi jogokról és a polgári szabadságjogokról mindig inkább elvont, mint konkrét formában.

Nekünk azonban kissé mások az elképzeléseink arról, hogy mit jelentenek az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok, mint ami a burzsoá társadalomban érvényes. A mi társadalmunk szocialista, s ezért nálunk az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok tartalma is szocialista jellegű.

Csehszlovákia, amely külpolitikájában a békés egymás mellett élés elvéből indul ki, következetesen megtartja a helsinki értekezlet Záródokumentumának határozatait, amelyeknek megtartására az aláíró államok kötelezték magukat, a más államok bel- ügyeibe való bármiféle közvetlen, vagy közvetett, inviduális vagy kollektív beavatkozás nélkül. A helsinki megállapodásokat azonban azok sértik meg, akik nem törődnek a Záródokumentum hatodik cikkelyében rögzített rendelkezéssel és kendőzetlenül beavatkoznak beliigyeinkbe.

Szégyentelen bohózatot akarnak játszani a világ közvéleménye előtt: Helsinkire hivatkozva támadást folytatni a helsinki értekezlet Záródokumentuma, magának a békés egymás mellett élés elvének lényege ellen.

Ez azonban nem sikerül nekik!

Rp.

ÚJABB ALÁÍRÁSOK

További művészek csatlakoztak aláírásukkal a csehszlovákiai művészeti szövetségek bizottságainak felhívásához:

írók: Miroslav Florián, Václav Kaplický, Július Lenko, František Nechvátal, Zdenék Plucháf, Ladislav Stehlík, Ja- romír Tomeček, Jarmila Urbán- knvá, J. R. Vávra, František Kožík, Miroslava Tomanová, Čestmír Jefábek, Jarmila Otra- dovicová, Vojtôch Steklač, Eduard Petiška, Vojtech Trapl, Markéta Zimierová, Petr Bureš, Karel Bodlák, Otakar Chaloup- ka, Milan Cais, Kamil Marík, Daniela Dušková, Vladimír Stuchl, dr. F. Kafka, Helena Lisická, Dušan Jefábek, Vladimír Pazourek, josef Hrabák.

Képzőművészek: Jirí Mihálek, Jiŕí Mikula, Jan Mikeš, Jozef Nemec, Vilém Nowak, Karel Plicka, Arnošt Paderlík, Jaroslav Šmídra, Sauro Ballardini, Ferdinand Kotvald, Josef Sémin.

Zeneszerzők és előadó művészek: Vladimír Bor, Rudolf

Strubar, Zdenék Jonák, Arnošt Koštál, Jirí Majer, Ivan Rezáč, Miloš Vacek, Václav Dobiáš, Zdenek Košler, Josef Suk, František Hanták, Ilja Hurník, Petr Hannig, Jifí Dvofáček, Svätopluk Havelka, Jaromír Kríž, Miloslav Masier, Milan Slavický, Jindŕich Praveček, Jan Tausinger, Oldfich Flosman.

Színművészek: Lída Pláchá,

Oldfich Augusta, Stanislav Látal, Adolf Wenig, Evžen Sokolovský, Jifí Sovák, Jaroslav Hu- žera, Miloš Kopecký, Čestmír

Randa, Josef Vétrovec, Bohumil Svnrc, Milada Albínóvá, Jindrich Dvorak, Jaroslav Moučka, Ivan Koudelka, Josef Velda, Lu- dék Kopfiva, Václav Tomšovs- ký, Milan Riehs, Vladimír Vodička, Miroslav Doležal, Sobés- lav Sejk, Viktor Malcev, Vladimír Čech, Jaroslav Dudek,

Vlasta Fabiánová, Dana Med- fická, Milan Mačku, Nelly Gaie- rová, Milan Friedl, Václav Ha- nuš, Jifí Vala, Ivan Zmatlík,

Milada Davidová, Boŕivoj Horák, Josef Mach, Oldŕich Musil, Vladimír Brabec, Vera Jordá- nová, Libuše Havelková, Jaroslava Adamová, Jan Stejček,

Jindfich Janda, Stanislava Bar- tošová, Karolína Slunéčková, Iva Janžurová, Stanislav Re- munda, Pelr Haničinec, František Laurin, Miloslav Česal, Hana Talpová, Jan Bonaventöra, Stanislav Vyskočil, Jan Škoda, Karel Kalaš, Mira Holzbahová, Véra Krilová, Miloslava Fidle- rová, Vlastimil Slezák, Stanislav Strnad, Alexandr Rašilov, Vlasta Vlasáková, Antonín Jedlička, Hynek Matuška,

Igazi művészeink és kulturális dolgozóink a nép ügyét, a szocializmus építését szolgálják

(Folytatás az 1. oldalról) kulturális dolgozóink nagygyűlését, s a találkozóról sokat beszéltünk. Több tucat, sőt több száz ismerős arcot, személyt láttunk a gyűlésen, akiknek aláírásukkal megerősített nyilatkozata találó válasz a pamflet szerzőinek, akik kultúránk és a demokrácia képviselőinek

nyilvánították magukat. A prár gai Nemzeti Színházban megtartott nagygyűlés babizonyítot? ta, hogy igazi művészeink és kulturális dolgozóink a nép ügyét támogatják, neki áldozzák tehetségüket, amellyel a szocializmus építését, boldog jövőnket és a béke ügyét szolgálják.“ —ki—

A CSSZSZK Főügyészségének álláspontja a charta '77-tel kapcsolatban

(ČSTKJ —Január 31-én, tegnap a Csehszlovák Szocialista Köztársaság Főügyészségén beszélgetést folytattak dr. Jifí Há- jekkel és dr. Jan Patočkával. A Főügyészség képviselője arra figyelmeztette dr. Hájeket és dr. Patočkát, akik a charta ’77 elnevezésű nyilatkozat szószólóinak vallják magukat, hogy ez a nyilatkozat, valamint a vele kapcsolatos tevékenység s mindezek terjesztése itthon és külföldön olyan tevékenységnek számít, amely az érvényes csehszlovákiai törvényekbe ütközik. A charta ’77-et nem lehet a csehszlovák alkotmányban biztosított petíciós jog érvényesítésének tartani.

Nevezett személyekkel közölték, hogy alkotmányunk 28. cikkelye biztosítja a vélemény- nyilvánítás szabadságát a társadalmi élet minden területén, és a 29. cikkely értelmében magánszemélyeknek és szervezeteknek joguk van javaslataikkal, indítványaikkal és panaszaikkal a képviselő-testületekhez és más állami szervekhez fordulniuk. Alkotmányunk értelmében azonban ezt a jogot a dolgozó nép érdekeivel és az alkotmány 34. cikkelyével összhangban kell érvényesíteni, amely kimondja: az állampolgárok kötelesek megtartani az alkotmányt és a többi törvényt, és minden cselekedetükkel szem előtt kell tartaniuk a szocialista államnak és a dolgozók társadalmának érdekeit.

Bár a charta ’77-et formálisan a csehszlovák állami szerveknek címezték, de szövegét már előre megküldték a nyugati hírügynökségeknek és közzétették a burzsoá sajtóban. Az okmányt csak nyugati közzététele után küldték el néhány csehszlovákiai állami szervnek is. A charta ’77 szerzői és szervezői, akik az 1968—69-es válságért felelős különféle szocialistaellenes elemek és csődbe

jutott politikusok soraiból ke? rültek ki, az emberi jogok védelmének álszent ürügyén tu-r datosan és durván meghamisítják az igazságot az itteni élet^ ről és Csehszlovákia valódi helyzetéről, gyűlölettel rágalr mázzák állami és társadalmi rendszerünket és szerveit. Tagadják a CSKP vezető szerepét, amelyet a csehszlovák alkotmány 4. cikkelye mond ki. Rágalmazzák munkásságunk, parasztságunk és értelmiségünk azon forradalmi küzdelmének és sokéves áldozatkész munkájának eredményeit, amelyet a szocializmus győzelméért és építése érdekében fejtettek ki Csehszlovákiában. Lényegében lehetőséget biztosítottak az ellenséges központoknak gyalázkodó kommunistaellenes és Csehszlovákia-ellenes kampány kibontakoztatására, amely szerves része a szocialista országok közössége ellen indított koordinált ellenséges támadásoknak.

Mindez szöges ellentétben áll dolgozó népünk érdekeivel, a csehszlovák törvényekkel és a helsinki értekezlet záróokmányának elveivel, amelyek hangsúlyozzák az egyes országok belügyeibe való be nem avatkozást, és minden ország érvényben levő törvényeinek tiszteletben tartását.

Dr. Ilájeket és dr. Patočkát a Csehszlovák Szocialista Köztársaság Főügyészsége az államügyészségről szóló törvény első paragrafusának első bekezdése és második paragrafusának harmadik bekezdése értelmében arra figyelmeztette, hogy a charta ’77 elnevezésű nyilatkozat és a vele kapcsolatos tevékenység az érvényben levő csehszlovák törvényekbe ütközik. Aki ilyen tevékenységet folytat, annak számolnia kell azzal, hogy a csehszlovák törvények megszegése miatt magatartása büntetőjogi következményeket von maga után.

Disszidensek segítségével

A helsinki megállapodások ellenzői kiforgatják az igazságot

Jurij Kornyilov, a TASZSZ hírügynökség politikai kommentátora írta: Nem első alkalommal vagyunk tanúi annak, hogy a zömmel cionista vagy más reakciós szervezetekhez tartozó csoportok úgy szeretnék beállítani a helyzetet, mintha a Szovjetunió a helsinki megállapodások aláírásának pillanatától kezdve azokat rögtön megsértette volna. Ennek a teljesen hamis állításnak mintegy bizonyítékául vetik fel az emberi jogok szovjetunióbeli kérdését, azon személyek védelmének a kérdését, akiket a Nyugaton disszidenseknek neveznek, és akik a Szovjetunióban állítólag a helsinki megállapodások következetes megvalósításáért harcolnak.

A „helsinki megállapodások védelme a Szovjetunióban“ jelszó alatt folytatott kampány nem más, mint rágalomhadjárat. Valójában ugyanis kifejezetten szovjetellenes kampányról van szó, amelyet az Egyesült Államok bizonyos központjaiban olyan szervezetek készítenek elő, melyek közvetlen kapcsolatot tartanak fenn és szervezik a felforgató ideológiai és egyéb akciókat a Szovjetunióban és Kelet-Európa többi szocialista országában.

Ebben a kampányban jelentős szerephez jutnak azok a Szovjetunióban élő egyének és csoportok, amelyek meggyőződése eltér a szovjet nép döntő többségének meggyőződésétől. Ezeket az egyéneket a Nyugat speciális szolgálatokra használja fel, arra, hogy szappanbuborékokat fújjanak az emberi jogok állítólagos megsértéséről a Szovjetunióban.

Az említett egyéneket á múltban egyes nyugati lapok tudósítói támogatták, akik saját lapjukban mindig bő terjedelemben foglalkoztak a disz- szidensekkel. Az ilyen anyagok, amelyek durva beavatkozást jelentenek a Szovjetunió belügyeibe, egyáltalán nem minősíthetők barátiaknak. Még a legelfogultabb ember sem gondolhatja azt, hogy ezek hozzájárulnak a helsinki jnegállapo- dások teljesítéséhez.

Leginkább az a meglepő, hogy az utóbbi napokban ebbe a szégyenteljes ügybe bekapcsolódott az Egyesült Államok külügyminisztériumának szóvivője is, aki beosztásából eredően a kormány hivatalos álláspontját kell, hogy képviselje. Akár tudatosan akár nem tudatosan cselekedett az illető, közzétett nyilatkozatában védelmébe vette A. Szaharovot.

Az amerikai sajtó közölte, hogy a külügyminisztérium vezetősége nem kapott kellő tájékoztatást afelől, hogy valójában mi is történt. A tények azonban a következők: a külügyminisztérium képviselője valóban tett egy ilyen nyilatkozatot. És mi több, ez a kijelentés hivatalos! És amint ez ilyenkor lenni szokott, még jóformán meg sem száradt a nyilatkozaton a nyomdafesték, az amerikai burzsoá tömegtájékoztatási eszközök már szét is

kürtölték az egész világba...

Mi történt valójában? Vizsgáljuk meg a dolgok tényleges összetevőit. Mint már említettük, a nyilatkozat összefüggésben van Szaharov nevével. Ez az úr jól ismert Nyugaton, de a Szovjetunióban is ismerik nevét — bár egészen más fényben. Vagy olyan nyilatkozatokat tesz, amelyekben befeketíti a szovjet népet és a szovjet rendszert, vagy a Szovjetunióba utazókat szovjetellenes koholmányokkal traktálja. Ezúttal Szaharov azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy kijelentette: szovjet hatóságoknak és a KGB-nek köze van a moszkvai metróban a közelmúltban történt robbanáshoz. Szaharovot a nyilatkozat elhangzása után beidézték a Szovjetunió Államügyészségére. Azzal vádolták, hogy nyilatkozatával szándékosan hazug módon gya- lázza a szovjet rendszert, egyúttal félrevezeti a világ közvéleményét és ezért hasonló kijelentései társadalmilag veszélyesek és büntetendők ...

Jellemző, hogy az esettel kapcsolatban több nyugati lap leszögezte: Szaharov rágalmazó kijelentései okot adnak arra, hogy felelősségre vonják. A nyugati lapok szintén rámutattak arra, hogy más országokban is jogilag büntetendő, ha valamely egyén szándékosan hazug állításokat terjeszt, amelyek államellenes jellegűek.

Szaharov, aki azt állította, hogy szovjet biztonsági szervek szerepet játszottak a metrórobbanásban, a kijelentés megtételéhez nem rendelkezett semmiféle alátámasztó érvekkel, amit be is ismert a szovjet államügyészségen.

Felmerül a kérdés: hogyan

lehetséges, hogy a Nyugaton olyan készségesen belekapaszkodtak Szaharov rágalmazásaiba, sőt hivatalos személyek is védelmükbe vették azt? Nyilvánvaló, hogy Washingtonban még mindig erős a szovjetel- lenesség és az igyekezet arra, fiogy a Szovjetuniót a helsinki megállapodások meg nem tartásával rágalmazzák.

Ügy tűnik, hogy éppen ez a lényege a szovjetellenes magatartásnak a Nyugaton.

Milyen megállapítást szűrhetünk le mindezekből végezetül? Azok az urak a Nyugaton, akik olyan következetesen vigyáznak a helsinki megállapodások megtartására a Szovjetunióban, 380 fokos fordulatot tehetnének és inkább azt nézhetnék meg, hogyan fest a helyzet az említett megállapítások teljesítésével saját országaikban. Azokban az országokban, ahol a munkanélküliek milliói nyomorognak kenyér nélkül, ahol továbbra is létezik a fajgyűlölet, ahol politikusokat gyilkolnak meg és ahol milliószámra gyűjtik a másként gondolkodó emberek nevét tartalmazó kartotékokat... Azoknak, akik a szovjetellenes renegátakat a Szovjetunió rágalmazására használják fel, egy ismert orosz közmondással felelnék: ,,Ne üsd az orrodat mások dolgába!“