Új Szó, 1977. január (30. évfolyam, 1-30. szám)

1977-01-06 / 5. szám, csütörtök

LUIS CORVALÄN B€SZÉDE A MOSZKVAI NAGYGYŰLÉSEN A chilei nép győzni fog JELENTŐS ÉVFORDULÓ Harmincöt éve alakult meg a Lengyel Munkáspárt Moszkva — Mint már tegna­pi számunkban közöltük, Moszk­vában Luis Corvalánnak, a Chi­lei Kommunista Párt főtitkárá­nak részvételével a fasizmus ellen küzdő chilei néppel való szolidaritás jegyében nagygyű­lést tartottak, amelyen felszó­lalt Luis Corvalán is. Beszédét az alábbiakban ismertetjük. A Chilei KP főtitkára beveze­tőben a szolidaritási mozgalom nemzetközi jellegéről beszélt. Köszönetét mondott a szovjet népnek, a Szovjetunió Kommu­nista Pártjának és Leonyid Brezsnyev főtitkárnak a szoli­daritásért és kijelentette, hogy a szovjet nép és az SZKP sok­oldalú együttérzése a chilei néppel a Szovjetunió elkötele­zettségét igazolja a lenini el­vekhez, a proletár internaciona­lizmushoz és a fasizmus elleni harchoz. Pinochetnek nem sikerül pár­tunkat megsemmisítenie, mint ahogy nem sikerült és nem si­kerül a szocialista és az egysé­ges radikális pártot, a munkás- paraszt pártot sem megsemmisí­tenie, sem pedig az egységes népi akciót, a keresztény balol­dalt és a kereszténydemokrata pártot támogató mozgalmat, amely a chilei nép demokrati­kus eszményeit személyesíti meg. A Que Pasa című lap adatai szerint Chilében 3300 embert tartanák vizsgálati fogságban, s mintegy 2500 személy nyom­talanul eltűnt. A kommunista párt és a Népi Egység pártjai közös akciókra törekszenek a Keresztényde­mokrata Párttal és a többi de­mokratikus erővel; az akciók célja a diktatúra megdöntése és a szabadság felújítása. Ez az egység napról napra erősö­dik. Az illegális harp a mun­kásosztály, a nép és a fasiz­mus között létező nyílt konf­liktusok számtalan formájához kapcsolódik. A munkásosztály ebben a harcban ismét bebizonyítja, hogy a legösszeforrottabb, a leghatározottabb és leghaladóbb osztály. Annak ellenére, hogy a kö­rülmények megváltoztak és vál­toznak, Chilében a Pinochet- diktatúra után is lesznek majd kommunisták, szocialisták, ra­dikálisok, kereszténydemokra­ták és más áramlatok. A portu­gáliai és spanyolországi esemé­nyek azt mutatják, hogy ezek Felvételünkön: Luis Corvalán a szónoki emelvényen (Telefoto: ČSTK — TASZSZ) Varsó — Tegnap megemlé­keztek a Lengyel Munkáspárt megalakulásának 35. évfordu­lójáról. A pártot 1942. január 5-én Varsóban a hitlerlsta ter­ror időszakában alapították meg. A Lengyel Munkáspárt tevé­kenysége mindenekelőtt a Len­gyel Kommunista Párt hagyo­mányaira épült. A lengyel mun­kásmozgalomban azonban első­ként kapcsolta össze program­jában a nemzeti és szociális felszabadulás céljait, s a többi baloldali erővel együtt vállalta a nemzet sorsáért a fő felelős­séget. Kidolgozta a lengyel nép fel­szabadításának és Lengyelor­szág szocialista törvényeken alapuló megújhodásának helyes koncepcióját. A második világháború ideje alatt a párt tevékenysége min­denekelőtt arra irányult, hogy minden erőt fegyveres harcra, a háború után pedig az ország újjáépítésére mozgósítsa. Kez­deményezései nyomán jelentős forradalmi változásokra került sor, így megvalósult a mező- gazdasági reform és a kulcs­fontosságú ipar államosítása. 1945 decemberében a Lengyel Munkáspárt első kongresszusán elfogadták az ország gazdasági újjáépítésének hároméves ter­vét, amelynek teljesítésével Lengyelország túlszárnyalta a termelés^iáború előtti mutatóit. 1948 decemberében a Lengyel Munkáspárt és a Lengyel Szo­cialista Párt a Lengyel Egyesült Munkáspártban egyesült. az áramlatok hatalmas mére­tűek, s a fasizmus ezt nem tud­ta és nem tudja megtörni. Ezek­ből a tényekből kell kiindulni. Ml, kommunisták nem mon­dunk le elveinkről és nem kö­veteljük ezt másoktól sem. Hűek vagyunk és hűek mara­dunk a proletár internacionaliz­mushoz. Nem teszünk és nem fogunk engedményeket tenni a szovjetellenességnek. A társadalom fejlődésével kapcsolatban határozott állás­pontra helyezkedünk. Olyan tár- ^sadalomban, amely antagonisz- tikus osztályokból áll, bármely vezetési forma az uralkodó osz­tály diktatúrájának valamely változata, s a proletariátus dik­tatúrája demokratikusabb, mint a burzsoá diktatúra bármely formája. Ezt tanúsítja a nem­zetközi tapasztalat. A demokrácia számunkra nem taktikai kérdés. Más szóval az antifasiszta egységre és a de­mokratikus koalíciós kormány kialakítására nem azért törek­szünk, hogy azt valamiféle má­sodrendű célokra használjuk fel. Hogy előre haladhassunk, a történelmi feladat minden szakaszában arra törekszünk és fogunk törekedni, hogy a leg­szélesebbkörű kölcsönös meg­értésen, de mindenekelőtt az emberi jogok tiszteletben tartá­sán alapuló államot hozzunk létre. Nem törekszünk véres bosz- szúra, nem akarunk polgárhá­borút, de úgy gondolom, hogy a fasizmus gaztettei nem ma­radhatnak büntetés nélkül. Pi­nochetnek és klikkjének érde­me szerint el kell nyernie bün­tetését. Nézetünk szerint ille­tékes bíróságoknak kell felet­tük ítélkezniük, amelyek az igazságos ítélet szavatolói lesz­nek. A Chilei Kommunista Párt él. A párt mindenütt segíti a mun­kásosztály és a 'néptömegek harcának megszervezését. Chi­lében továbbra is működnek és harcolnak a Népi Egység párt­jai. A Szocialista Párt képvise­lőjének és a nép hősének — Salvador Allendenek harcostár­sai Chilében és külföldön egye­sítik erőfeszítéseiket, és akciói­kat koordinálják valamennyi chilei antifasisztával. Luis Corvalánt beszéde vé­geztével a nagygyűlés résztve­vői lelkesen ünnepelték. Lengyel—szovjet együttműködés Varsó — A lengyel—szovjet gazdasági és tudományos-mű­szaki kormányközi együttműkö­dési bizottság Varsóban meg­kezdte 18. ülésszakát. A tár­gyalásokon a lengyel küldöttsé­get Kazimierz Olszewski mi­niszterelnök-helyettes, a szovjet delegációt Mihail Leszecsko, a Szovjetunió Minisztertanácsá­nak elnökhelyettese vezeti. A napirenden szerepel egye­bek között a hosszútávú együtt­működés kérdése a gépiparban és a bányászatban, az előző öt­éves árucsere-forgalmi szerző­dés értékelése és egy 1980-ig terjedő hasonló megállapodás. Leber a NATO lövőiéről Bonn — A NATO az elmúlt esztendőben Közép-Európában erősödött és működőképességé­hez semmi kétség sem fér. Aggodalomra az Észak-Atlanti Tömb szárnyain, elsősorban a délen kialakult helyzet ad okot — jelentette ki szerda reggeli rádiónyilatkozatában Georg Le­ber nyugatnémet hadügyminisz­ter. A miniszter a NATO két gyenge láncszemének Olaszor­szágot és Nagy-Britanniát mi­nősítette. Szavai szerint az utóbbi — elsősorban anyagi okokból — „pillanatnyilag nem képes eleget tenni szövetség­beli kötelezettségeinek“. Leber kifejtette, hogy a NATO-tagországok nem járhat­nak külön utakon, például a bécsi haderőcsökkentési tárgya­lásokon, hanem egymás között messzemenően egyeztetniük kell álláspontjukat. Foglalkozott a NATO jövőjé­vel is. Kívánatosnak mondta, hogy Spanyolország mielőbb csatlakozhassák a katonai szö­vetséghez. Üdvözölte a török— görög viszonyban bekövetke­zett javulást. Ugyanakkor el­zárkózott attól a gondolattól, hogy valamelyik NATO-tagál- lamban kommunisták kerülhes­senek kormányra. Mint Leber leszögezte, ez „nem hagyná érintetlenül a NATO egész szerkezetét“. ÁRVÁLTOZÁSOK A SZOVJETUNIÓBAN Moszkva — A Szovjetunió Ál­lami Árbizottsága kedden köz­zétette az egyes árufajták és szolgáltatások fogyasztói árá­ban és díjában végrehajtott vál­toztatásokat. Egyes áruk ára 5—25 száza­lékkal csökkent. Január 5-től kezdve 10—25 százalékkal ol­csóbbak egyes fajta kötszövött készítmények, fehérnemüek és női cipők. A gyógyszerek ára 5 százalékkal csökken. Csökkent a hűtőszekrények ára — átlagosan 12 százalék­kal —, a porszívóké — 15 szá­zalékkal —. a különböző típusú magnetofonoké — 20 százalék­kal, valamint az első osztályú Horizont típusú tv-készülékeké W 1977. I. 6. Moszkva — A Szovjetunió Minisztertanácsa mellett működő Állami Árbizottság tegnapi közleményét né­hány áru és szolgáltatás kiskereskedelmi árának, il­letve tarifáinak változásai­ról a TASZSZ tudósítójának kérésére NYIKOLAJ GLUS- KOV, a Szovjetunió Minisz­tertanácsa mellett működő Állami Árbizottság elnöke az alábbiakban kommen­tálta: „Az SZKP XXV. kongresszu­sa határozataival összhangban országunkban következetesen folyik a szociális program és a nép életszínovnala emelésé­nek megvalósítása. Ez külön­féle intézkedések széles ská­láját foglalja magában a mun­ka, és az élet valamennyi te­rületén, a bérek, a jövedelmek és egyéb juttatások, valamint a közös fogyasztási alapokból nyújtott pótlékok, a lakásépí­tés, a lakosság vásárlóképes­ségének teljesebb kielégítése terén és mindez a szocialista életmód további fejlesztésére irányul. A szociális program abból indui ki, hogy a lakos­ság jövedelme növelésének leg­fontosabb formája a munka dí­jazásának emelése. E téren az egyik legfontosabb intézkedés, hogy a nem termelő ágazatok­ban mintegy 31 millió dolgozó­nak 18 százalékkal emeltük át­lagosan a bérét, ami évente 7 milliárd rubel ráfordítást ie- lent az állami költségvetésből. Ezt az SZKP Központi Bizott­ságának, a Szovjetunió Minisz­tertanácsának és a Szovjet Szakszervezetek Központi Ta­Az SÚV Mi. kOHnSSIDSfiMt Nyikolaj Gluskovnak, a Szovjet Állami Árbizottság elnökének nyilatkozata nácsának határozata irányozza elő, amelyet 1976. december 28-án tettek közzé. A 10. öt­éves terv előirányozza a köz­szükségleti cikkek gyártásának további széles körű bővítését, ami mintegy 27—29 százalékos áruforgalom-növekedést tesz le­hetővé az 1975 ös évhez viszo­nyítva. A 10. ötéves tervnek a lakosság életszínvonala eme­lésére vonatkozó intézkedései lényegében minden szovjet csa­ládot érintenek. Ezeket állan­dó, állami kiskereskedelmi árak mellett hajtják végre az élelmiszerekre és a nem élel­miszeripari árukra vonatkozóan egyes árufajták árának csök­kentésével aszerint, hogyan alakulnak a feltételek és ho­gyan halmozódnak fel az áru­készletek.“ Nyikolaj Gluskov a kiskeres­kedelmi árak stabilitása bizto­sításával kapcsolatban elmon­dotta, hogy olyan alapvető közszükségleti cikkek árai, mint a kenyér, a liszt, a tész­tafélék, a cukor, a hús, a nö­vényi és állati eredetű zsira­dék, a margarin, a halfajták, a tea, a gyapjú és lentermé­kek, valamint a belőle készí­tett ruházati cikkek, a kötött­áru és a szovjet gyártmányú cipők, valamint számos továb­bi áru árszintje a Szovjetunió­ban változatlan. A nem élel- miszerjellegű áruk több fajtá­jánál már nemegyszer csök­kentették a kiskereskedelmi árakat. 1977. január 5-től 5—25 szá­zalékkal csökkentették több közszükséglett cikk kiskereske­delmi árát. Szem előtt kell tartani azt is, hogy az élelmiszer és nem élelmiszer jellegű áruk kiske­reskedelmi ára változatlan ár­szinten marad annak ellenére, hogy néhány árufajta termelé­se és értékesítése jóval na­gyobb kiadásokat igényel, mint amilyen magasak a kiskereske­delmi árak. Ez esetben a ter­melési költségek és a kiske­reskedelmi árak közötti kü­lönbségeket az állami költség- vetésből egyenlítjük ki. Pél­dául a húsipari és tejipari ter­mékek állami dotációja . 1975- ben elérte a 19 milliárd ru­belt. Ezenkívül az állami költ­ségvetésből finanszírozzuk a gyermekruházati cikkek gyár­tását csakúgy, mint a lakás- és kommunális gazdálkodást. Az árcsökkenésekkel párhu­zamosan emelkednek a szőnye­gek, a kristályüveg, a nyers­selyem anyagok kiskereskedel­mi árai. Az áremelés nagyon kevés árut érint. Ezen áruk árai a legtöbb esetben elégte­lenül tükrözik a minőségben és a választékban bekövetkezett változásokat, valamint a terme­lési költségeket. Egyes könyvek ára is meg­változik. A gyermekirodalom, a tankönyvek, politikai irodalmi művek ára változatlan marad. Az utóbbi években sokat ja­vult a könyvek művészi és po- ligráfiai színvonala. Ez azt eredményezte, hogy megnöve­kedtek a könyvek kiadási költségei. Ezzel összefüggésben célszerűnek mutatkozott több különféle publikáció árának emelése. Nyikolaj Gluskov egyes szolgáltatások díjszabá­sának emelésével kapcsolatban elmondotta, hogy például a ru­havarrás árait még több mint 30 évvel ezelőtt állapították meg. A szabóműhelyek ilyen árak mellett veszteséggel dol­goznak és több esetben a mér­ték utáni varratás olcsóbb, mint a konfekció ipar hason­ló jellegű készítményeinek gyártási költségei. A polgári légiforgalmat, a tengeri és folyami közlekedést, az autó taxiparkot tökéletesebb korszerű közlekedési eszközök­kel láttuk el. A menetdíjak módosítása lehetővé teszi, hogy azokat összhangba hoz­zuk a valós költségekkel és a lakosságnak nyújtott szolgálta­tások színvonalával. Az egyes árufajták emelése és a szolgáltatások díjszabásá­nak módosítása nem jelentenek változást a kitűzött irányvonal­ban — az alapvető élelmiszer- ipari és nem élelmiszeripari áruk árstabilitásának biztosítá­sában — mondotta Nyikolaj Gluskov. — 17 százalékkal. Az igen kelen-, dő villanyborotva ára 20 száza­lékkal csökkent. Ezzel egyidejűleg emelkedett egyes, nem mindennapi szük­ségletet kielégítő áruk ára. Ilyenek a szőnyegek, a nyers­selyem anyagok és a kristályok. Egyes — gazdag kiállítású — könyvek ára is emelkedett. Ez­zel szemben a gyermekkönyvek, a tankönyvek és a politikai iro­dalmi művek ára változatlan maradt. Annak érdekében, hogy meg­szüntessék egyes szállítóeszkö­zök veszteséges üzemeltetését és javítsák a lakosságnak nyúj­tott szolgáltatásokat, ez év áp­rilis elsejétől új taxi- és repü- lőgép-viteldíjakat vezetnek be, az 1977. évi hajózási idény kezdetétől pedig felemelik a tengeri és folyami szállítások díját, tekintetbe véve a hajó típusát és kategóriába való be­sorolását. Elbocsátások az amerikai autóiparban New York — Az amerikai au­tógyártó konszernek nem min­dennapi „ajándékkal“ lepték meg dolgozóikat. A Chrysler cég az új év alkalmából üd­vözölte dolgozóit és alkalma­zottait, s egyidejűleg bejelen­tette, hogy megszünteti Hamt- ramek városban működő sze­relőrészlegét, és bizonytalan időre csaknem tízezer alkal­mazottat bocsát el. A Ford Motors, a General Mo­tors és az American Motors cég 30 000 dolgozója is rendkí­vüli „karácsonyi és újévi sza­badságot“ kapott. A munkások tömeges elbo­csátását az autómágnások úgy magyarázták, hogy az amerikai gazdaság legfontosabb ágazata okult az elmúlt évek hanyat­lásából. A szakemberek azon­ban úgy ítélik meg, hogy 1977- ben az USA autóiparának ko­moly nehézségekkel keli majd megküzdenie. A legderülátóbb előrejelzés szerint az autógyár­tás az elmúlt évben csupán 80 százaléka volt az 1973-as, „vál­ság előtti“ év termelésének. Az amerikai autóipar nehéz helyzetét súlyosbítja a nyugat­európai és japán autók egyre növekvő konkurenciája, mert a japánok olcsóbb és gazdasá­gosabb személygépkocsikkal le­pik el az amerikai piacot.

Next

/
Oldalképek
Tartalom