Új Szó, 1977. január (30. évfolyam, 1-30. szám)
1977-01-18 / 17. szám, kedd
K a nem volt már életében I beteg? önérzetében sér- I tett, kedélybeteg? Kivel nem történt meg, hogy jó volt, jót akart, és mégis megbántották, rossznak mondták? Az igazságtalan büntetés, a rossz osztályzat, a meg nem érdemelt büntetés szívet facsaró élményével mindnyájan találkoztunk, akkor is, ha nincs olyan kalandos életünk, mint Koronyej Csukovszkij mesejá- téka hőseinek. Talán ez az oka, hogy nem akar szűnni a taps az Albatros Gyermekszínházban, amikor befejeződik az előadás, összecsa- .pódik a függöny, és meghajolnak előtte a szereplők. Prágában vagyunk. Az Albatros Könyvkiadó alig 90 férőhelyes színházában. Vége az előadásnak. Már a tapsorkán is elcsendesedett, a közönség kifelé szállingózik. Az előcsarnokból balra lépcsősor vezet felfelé. Többen arra mennek. Mi utánuk, és szabadpolcos rendszerű könyvesboltba érkezünk. Nézegetjük a könyveket. Megpillantjuk Csukovszkij egyik kötetét. Természetesen azonnal a pénztárhoz visszük: — Ezt kérjük becsomagolni! Másnap délután újra a színházban ülünk. Igen, délután, mert ez gyermekszínház, este nem tart előadást. A közönség zöme gyermek, köztük szétszórva, itt-ott fiatalok ülnek, de a hátsó sorokban főleg felnőttek. Érdekes: sok közöttük a külföldi, orosz, angol, német nyelven társalognak. Azután megszólal a gong. Tömény csoda amit látunk. Valóban csak sö- sét, egészen fekete, koromfekete hátteret látunk, meg felvillanó arcokat, kezeket, de minden valóságnál hatalmasabb a káprázat. A kísérő zenét inkább csak érzékeljük, mint halljuk. Furcsa, de igaz. Nincs időnk arra, hogy ezen gondolkozzunk, mert figyelmünket leköti a történés. Persze, az is furcsa. Tárgyak szerepelnek, de a színészekből is csak arc, arcrészlet, kéz látszik. Az is csak addig, amíg fekete csuklyával és kesztyűvel el nem tüntetik. Csak az első percekben jut időnk arra, hogy ezeket a jelenségeket megfigyeljük, mert elkap bennünket a színház varázslata. A színészeknek szólniuk sem kell, mégis értjük a történetet. Ha a színház törvénye úgv akarja, a Doktor Jcíjdefáj az Albatros Gyermekszínház színpadán. A „Függöny nélküli színház“ (Divadlo bez opony) művészeinek előadásában Doktor Jajdefáj többiek es a aránt. És a szürke estébe kilépve, a prágai utcazajon át is hallom az erdő zúgását, pedig nem is láttam erdőt, ha kirakatüvegre pillantok, látom Mákfej ügyes ugrását, pedig nincs ott Mákfej, a kirakatban. Viszem magamban a tömény csodát, a színház varázslatát. És igaz, ami igaz: szeretném elolvasni František Nepil meséit, szeretném felidézni most már a magam fantáziájának erejével Mákfej történeteit. Kinek köszönhető mindez? — kérdeztem másnap az Albatros Könyvkiadó igazgatójának titkáráról. Margita Harnič- ková készségesen tájékoztatott. Elmondta, hogy a könyvkiadó által létesített ALBATROS KLUB vezetője René Ditmar. A klubhoz tartozik a színház és a galéria. Érdekes tematikus - kiállításokat szoktak rendezni a galériában. Az illusztrátorok erkölcsi kötelességüknek tartják, hogy alkotásaikból kiállításokat állítsanak össze. Engem azonban inkább a színház érdekelt. Erről Dr. Slabý Z. K. a gyermekszínház dramaturgja, rendezője tájékoztatott. — Hány tagú a színház együttese? — Nincs egyetlen színészünk sem. — És akiket láttunk? A Peti házasodik című történet egyik jelenete. A Hradec Krá- lové-i DRAK bábszínház művészeinek előadásában. (A szerző felvételei) sötétség, a koromfekete háttér hullámokat vet és muzsikál, sellők, vagy egyszerű tárgyak tűnnek elő mélyéből. A történést azonban értjük. Figyeljük. A szünet után pantomim-játék következik. Tudjuk a színlapról. František Nepil mesejátéka, Mákfej története. Két pantomimjátékos, Zdenka Kra- tochvílová és Miroslav Nohýnek bájos, sokat kifejező, mozgásművészete érdekes történeteket elevenít elénk. Egyre érdekesebbek a történetek. Már-már aggódva kérdeznénk: — Értik a gyermekek? Nincs ok az aggodalomra, mert lám: megszólalnak. Nem beszélnek sokat, nem fecsegnek, de a rövid kérdések, hangosan kimondott megállapítások nyomán a gyermekek is értik, amit látnak, ami a színpadon történik. Amikor legördül a függöny, felállva tapsolunk. Felnőttek és gyerekek egy— Más színházak művészei. — Vendégszereplők? — Nem, mert nem alkalmi, vagy esetenkénti fellépésekről van szó, hiszen a mi sajátos dramaturgiánk, a mi rendezésünk nyomán kerül sor szereplésükre. Úgy tekintjük őket, mintha a mieink volnának. Illetve azok is. A mieink. — Milyen elv alapján állítják össze a repertoárt, a programokat? — A mindenkori könyvkiadás szerint. Valójában a nálunk kiadott könyvek propagálása céljából. Elmondta, hogy a gyermekszínház vezetősége mintegy 30 művészt foglalkoztat ilyen módon. A prágai „Zsebszínház“, valamint az „Irodalmi Színház“ és a „Fekete Színház“ művészein kívül a Hradec Králove-i DRAK Bábszínház együttesének tagjait. És persze a könyvkiadás, illetve a színház terve szerint esetenként más művészeket is. A most nagyon népszerű, „Doktor Jajdefáj“-t és társait a neves „Függöny Nélküli Színház “(Divadlo bez opony) tagjai elevenítik meg. A „Fekete Színház" néhány művészével a titkársági szobában találkoztam. Ez a színház 1961-ben alakult. Tagjai nem hivatásos színészek: festőművészek, szobrászok és pantomimesek alkotják a kitűnő gárdát. Színházuk alapja a több mint kétezer éves — a kínaiaknál hagyományos — színpadi forma: a látható ember és tárgy, valamint a láthatatlan ember, aki a segédeszközöket, vagy a sokszor főszerepet képviselő tárgyakat mozgatja, irányítja. Kitűnő produkcióikkal bejárták már szinte az egész világot. Nagy sikerükre jellemző, hogy eddig 23 fesztiválon nyertek jelentős díjakat. Az Albatrosz Gyermekszínházban bemutatott előadásuk egyik része kitűnő megfigyeléseken alapuló, nagy fantáziával alkotott darabokból áll. A másik része egy összefüggő — pantomimmel és a sötétből mozgatott tárgyakkal elmondott — lírai fantázia. Ennek előadói sem hivatásos színészek. P. Fi- lipovská mosolyogva mondja: — Nem. Tovább kérdezősködöm: — Kik előtt nehezebb játszani? A felnőttek, vagy a gyermekek előtt? — A szerepet el kell játszani. Ez a lényeg. Egyébként nehezebb feladatnak hittem gyermekek előtt játszani. Nagyon érzékenyek, és nagyon őszinték. A Jóra, a Rosszra, a Halálra másképpen reagálnak, mint a felnőttek. Hangosan és szenvedélyesen. És nincsen két egyforma előadás. — Elégedett önmagával? Úgy értem, mint színésznő? — Örülök a szerepeimnek. Ez természetes. Ahogyan megoldom, az már feladat, amit sohasem lehet elég jói teljesíteni. Lehet, hogy sikeres a fellépés, de közben tudom, még többet kell adnom. Még többet! Ez' a lényeg. Félbeszakítanak. A rendező szétosztja a következő negyedévre szóló munkatervet. Időpontokat egyeztetnek. Elképzelésekről beszélnek. Nem akarok tovább alkalmatlankodni. Néhány érdekesség, amit még feljegyzek: ebbe a színházba, 1 korona a belépődíj, — a prágai iskolák közül néhány állandó bérletet is váltott. Viszont sok felnőttet, — főleg külföldieket — azért látni az előadásokon, mert könnyen érthető, de érdekes, kimondottan művészi színvonalú műsor nyújt felejthetetlen élményt ebben a színházban. Naponta két előadást tartanak. Szombatonként, vasárnap hármat. Gyakorta érkezik előzetes hely- foglalásra szóló távirat távoli városok iskoláitól, pionírcsapataitól. Végül egy üzenetet jegyzek fel, melyet Margita Har- niöková, az Albatros Könyvkiadó igazgatójának titkára mond tollba: — Szívesen és szeretettel várjuk a Bodrogközből, Gömörből, Csallóközből érkező érdeklődőket, gyermekeket, pionírokat és felnőtteket egyaránt. Jöjjenek el hozzánk! Gondolom: Ha Prágában járnak majd, eleget tesznek a ezíves meghívásnak. HAJDÚ ANDRÁS 01 FILMEK Dolgozók Filmfesztiválja Változatos és igényes műsor várja a nézőket a mozikban: január 21-e és február 10-e között országszerte megrendezik a Dolgozók Filmfesztiválját, a hagyományos filmszemlét. Szlovákia csaknem harminc városában estéről estére egy egy új film kerül a nézők elé. Az előkészítő bizottság a seregszemle műsorának összeállítása során arra törekedett, hogy az érdeklődők megismerhessék hazai filmgyártásunk legújabb termékeit és ízelítőt kapjanak a szocialista és kapitalista országok legjelentősebb alkotásaiból. A gondos válogatás eredményeként tehát átfogó képei alkothatnak a világ filmművészetéről, égy-egy ország művészeti törekvéseiről és konfrontálhatják a nagy rendezőegyéniségek munkáit. A szemlén 16 ország 18 filmje szerepel; hazánk három új alkotást mutat be. A fesztivál valóban színvonalasnak ígérkezik, hiszen a műsorra tűzött filmek java része valamely nemzetközi filmfesztivál díjnyertes alkotása. A szemlét — ünnepélyes keretek között — január 20-án a bratislavai Slovan moziban nyitják meg. Bemutatják Ján Lacko legújabb filmjét, a Szakadást. A fesztiválfilmek egyébként a Slovan, a Pohraničník, a Mier és a Mladosť, mozikban tekinthetők meg. A filmfesztivál során az alábbi alkotásokat láthatjuk: A ház, Kócsagok szigete (cseh), A piros alma (szovjet), Árvácska (magyar), Katina (bolgár), Negyedévi mérleg (lengyel), Chilei kantáta (kubai), Férfi a férfi ellen (NDK), A balta (román), Hitler a mi utcánkból (jugoszláv), Legenda az oázisról (mongol), Piszkos kezű ártatlanok (francia), Családi portré (olasz), Katharina Bume elvesztett tisztessége (nyugatnémet), A Pa- rallax-t ár saság (amerikai), jelenetek egy házasságból (svéd), A régensnő (spanyol). (A filmeket az Oj Szó január 23-i vasárnapi számában részletesen ismertetjük.) A Dolgozók Filmfesztiválja során bemutatják A ház című cseh filmet is, melyet firí S v o b o d a rendezett. Az alkotás megtörtént eseten alapszik: egy, 1928-ban Prágában történt súlyos szerencsétlenséget mutat be, illetve annak hátterét ábrázolja. A képen a film egyik kockája GYILKOSSÁG AZ ORIENT-EXPRESSZEN (angol) Ha egy könyvet több millió ember olvasott, sokan bizonyára szívesen látják viszont az ismerős alakokat a vásznon. Ebből a felismerésből kiindulva filmesítették meg az angolok a detektívregény koronázatlan királyának, Agatha Christie-nek a Gyilkosság az Orient-expresz- szen című regényét. A könyv a harmincas években aratta első sikereit, s azóta számtalan kiadást ért meg, főhőse, Hercule Poirot felügyelő pedig még több Agatha Christie-regényben visszatért. A Calaisból induló s Jugoszláviába tartó Orient-expresz- szen meggyilkolnak egy rejtélyes múltú amerikai üzletembert. Hercule Poirot detektív (Albert Finney alakítjaJ számára mindenki gyanús, aki a vonaton utazik: a remegő kezű, kicsit hibbant misszionáriusnő (Ingrid Bergman szemé- lyesiti meg), a délceg gárdista (Sean Connery), az idős, de még mindig szekszepiles, éles nyelvű hölgy (Lauren Bacall), s a többiek. S a „többieket“ olyan világhírességek keltik életre, mint Jean-Pierre Cassel, Anthony Perkins, Vanessa Redgrave, Michael York, Jacqueline Bisset, John Gielgud, Wendy Hiller és még így sein teljes a lista. Sidney Lumet, a film rendezője a műfaj bevált, hagyományos módszereivel dolgozott. A népszerű regény igazi bűnügyi játszma, ugyanez azonban nem mondható el a filmről. A rendező kissé nehézkesen kezeli az alapanyagot, papírfigurákat formál a vonat utasaiból. A hosszadalmas, meglehetősen vontatott krimit nem tudták megmenteni sem a brilliáns nevek, sem a századelő hangulatát idéző remek képek. Az Agatha Christie-regény kedvelői, illetve a krimi-rajongók számára a film azonban így is vonzó. —ym— 1977. I. 18. jelenei az angol krimiből; a felvételen jobbra Hercule Poirot jeliigyelő (Albert FinneyJ
