Új Szó - Vasárnap, 1976. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1976-08-01 / 31. szám
A zok a befolyásos nyugati imperialista körök, amelyek a féktelen kommunistaellenesség politikájával kötötték össze sorsukat, óriási erőfeszítéseket tesznek abból a célból, hogy ideológiai ellentámadást bontakoztassanak ki a világszocializmus ellen. Az utóbbi időben képmutató módon az eszmei harc , homlokterébe állítják a kulturális csere, a demokrácia és az életmód kérdéseit, ugyanakkor álszent jelszavakkal propagandahadjáratot folytatnak „az emberi jogok védelmére“ a szocialista országokban. Semmi okunk nincs arra, hogy kitérjünk az emberi jogokról szóló komoly eszmecsere elől. A szocializmusról szóló igazság — hatalmas fegyver ebben az eszmecserében, az ideológiai harcban. Mint ahogy Leonyid Iljics Brezsnyev elvtárs, az SZKP KB főtitkára, a XXV. párt- kongresszuson elhangzott előadói beszédében kiemelte, „A szocializmus biztosítja a dolgozó embereknek a szabadságot, a valóban demokratikus jogokat, a jólétet, az ismeretek legszélesebb körű hozzáférhetőségét, a jövöjükbe vetett szilárd hitet. A szocializmus békét hoz, biztosítja valamennyi ország szuverenitásának tiszteletben tartását és az egyenjogú államközi együttműködést, a szocializmus a szabadsagukért és függetlenségükért harcoló né- , pék támasza. Ami pedig a holnapot illeti, be a televízióban, mint ahány szocialista országokból érkező programot mutatnak be a nyugati televíziótársaságok. Helyénvaló megkérdezni azokat, akik a legtöbbet beszélnek „a cserék és kontaktusok szabadságáról“: ugyan milyen kapitalista országban vannak ugyanolyan tág lehetőségek a szocialista államokból érkező művészek, alkotók bemutatkozására, mint amilyeneket például a Szovjetunióban biztosítanak a nyugatiak számára? A külföldi művészek csupán tavaly több mint 6 ezer műsort és előadást tartottak a Szovjetunió 92 városában. Jó lénne, ha a tőkés világban azok a körök, amelyek „a közeledés révén változásokat“, vagyis politikai és ideológiai téren engedményeket próbálnak rákényszeríteni a szocialista államokra, belátnák szándékaik tarthatatlanságát. A feszültség enyhülése nem válhat a szocialista országok belső életére gyakorolt nyomás eszközévé. Az antikommunizmus ideológusai azon mesterkednek, hogy bemocskolják a szocialista demokráciát, hogy eltorzítva mutassák be a szovjelország társadalmi- politikai éleiét. Az imperialista propaganda az olyan demokrácia mellett kardosAZ ESZMEI HARC ÉS AZ EMBERI JOGOK az kétségkívül újabb bizonyítékait adja majd a szocializmus korlátlan lehetőségeinek, történelmi felsőbbrendűségének a kapitalizmussal szemben.“ A szocializmus nagyszerű eredményei K\ fokozott aggodalmat váltanak ki a reakció köreiben. A monopolista főkolompo- F) sok és Ideológusaik aktivizálva arra lré- y. nyúló kísérleteiket, hogy a nemzetközi '*•' légkört a Szovjetunióban ős más szocialista országokban élő emberek Jogainak „védelmével“ kapcsolatos koholmányokkal mérgezzék, nem kis erőfeszítéseket tesznek abból a célból, hogy álcázzák a dolgozók Jogainak megsértését a kapitalista világban, hogy eltereljék figyelmüket a szabadság és a demokrácia r í. gyökeres problémáiról. A mai burzsoázia az „egyetemes emberi eszmények“ spanyolfala mögé rejti valódi szándékait. Az imperialista reakció erői azt akarják, hogy a szocialista államok tegyenek egyoldalú engedményeket ideológiai téren. A Nyugat és a Kelet közti intenzív csere kihasználásával szeretnék — Marshal Schullmannak, az USA-beli kolumbiai egyetemen működő orosz intézet igazgatójának szavaival élve — megnyitni a zsilipeket a szocialista társadalomtól idegen burzsoá nézeteknek a szocialista társadalomba való „szabad behatolása", a kapitalista életmód erkölcsi elveinek, gyakorlatának és szokásainak propagálása előtt. Nem kell különösebben éleseimé jünek lenni ahhoz, hogy észrevegyük: e megfontolások mögött nem az emberi jogokkal való törődés, hanem az az óhaj rejlik, hogy legalizálják az imperializmus ideológiai termékeinek a szocialista országokba irányuló akadálytalan exportját. Pedig áz európai értekezlet záróokmánya világosan és egyértelműen kimondja, hogy az együttműködésnek humanitárius és más területeken az államközi kapcsolatokat szabályozó elvek teljes megtartásával kell megvalósulnia. Az egyik ilyen elv azon jog kölcsönös tiszteletben tartása, hogy ki-ki szabadon választhatja meg és fejlesztheti politikai, szociális, gazdasági és kulturális rendszerét. Manapság azonban bizonyos nyugati körökben nyilvánvaló feledékenység tapasztalható ezzel kapcsolatban. Sőt, mi több, igyekeznek elsikkasztani és megmásítani a Helsinkiben elfogadott záróokmánynak magát a lényegét, s ezt a dokumentumot a szocialista országok belügyeibe való beavatkozásra felhasználni. Aligha van ma' a világon olyan ország, amely az emberek és a népek közötti kontaktusok és szellemi érintkezés fejlesztésének területén az állami szinten végzett munka méreteit illetően összehasonlítható lenne a Szovjetunióval. A szocializmus megteremtette az emberi jogok reális biztosítékait azzal, hogy minden állampolgár számára széleskörűen hozzáférhetővé tette a világkultúra értékeit. Az UNESCO adatai szerint a Szovjetunióban kilencszer annyi fordított könyvet adnak ki, mint Angliában, négy és félszer any- nyit, mint japánban, négyszer annyit mint az Egyes'ült Államokban. A Szovjetunió és a többi testvéri ország kétszer annyi Nyugatról kapott programot mutat kodik, amely a „politikát pluralizmus“ elvén nyugszik, amely nélkül, úgymond, nem lehet valódi szabadság. Persze a burzsoá hamisítók által a szocialista demokráciáról terjesztett elképzeléseknek semmi közük a reális valósághoz. A szocializmus nem működhet normálisan a demokrácia szüntelen fejlesztése nélkül, mint ahogy valódi demokrácia sem lehetséges szocializmus nélkül. A szocializmus és a demokrácia elválaszthatatlan egymástól. Lehetetlen az olyan győzelmes szocializmus, amely nem valósítja meg a teljes demokráciát“ — irta Lenin. A szocialista demokrácia minden ember számára biztosítja a személyiség olyan jogait, mint a szólás, a sajtó, a gyülekezési, a lelkiismereti és a vallásszabadság, a személyiség és az otthon sérthetetlensége, a tevékenység megválasztásának szabadsága, a képesség és tehetség kifejlesztésének szabadsága és a társadalom javára és magának a személyiségnek az érdekében való fel- használása. A polgári világfelfogás szemszögéből nézve viszont az olyan emberi jogok, mint a munkához, a művelődéshez, a szociális gondozáshoz, az ingyenes orvosi ellátáshoz, a pihenéshez való és egyéb, a kapitalista világban meg nem valósított jogok — amolyan másodrendű dolgok. A szocializmus azonban — a világ leghumánusabb, legdemokratikusabb társadalmi rendszere — megvalósította azt, ami a kizsákmányolás és elnyomás világának nem érdeke. Az ember a társadaloméit, a társadalom az emberért: ilyen jellegű a személyiség és a társadalom kölcsönvi- szonya a szocializmusban. A szovjet emberben csakis az a kérdés vetődhet fel, hogy mit dolgozzon, milyen szakmát válasszon, hogy az minél jobban megfeleljen képességeinek, morálisan minél jobban kielégítse és hasznos legyen a társadalomnak. A marxisták—leninisták szántára az emberi jogok problémája el- szakíthatatlanul összefügg a nők egyenjogúságáért vívott harccal. Sok nyugati országban még mindig megkülönböztefés tapasztalható a női munka díjazásában: . ugyanazért a munkáért a nők jóval kevesebbet kapnak az üzemben, mint a férfiak! A szocializmus nemcsak azt a problémát oldotta meg, hogy egyenlő munkáért egyenlő bért kapjanak nők és férfiak, hanem a nők számára egyszersmind tág lehetőséget biztosított képességeik, tehetségük érvényesítésére. A Szovjetunióban a felsőfokú és középfokú képzettséggel rendelkező szakembereknek több mint a fele nő. Az egyszerű emberek számára világszerte lelkesítő példa az a tény, hogy a szocializmusban a különböző nemzetiségű emberek tényleges társadalmi-politikai és gazdasági jogegyenlőséget élveznek, amiről az Egyesült Államokban élő négerek, indiánok, Puerto Ricó-iak és mexikóiak, az ulsteri ír katolikusok, az izraeli arabok stb. még csak álmodhatnak. Vajon a szocialista államokon kívül hol van még egy ország, amely nemcsak kinyilatkoztatta, hanem ténylegesen biztosította is az olyan politikai jogokat, mint a dolgozók részvétele a vállalat irányi- fisában, a társadalom vezetésében, az országos tervek és döntések megvitatásában és kidolgozásában, teljesítésük ellenőrzésében? A Szovjetunió Kommunista Pártja arra törekszik, hogy minden öntudatos dolgozó az ország gazdájának érezze magát, aktívan tudjon közreműködni az állami politika kialakításában és végrehajtásában. A szocialista demokrácia tökéletesítése, a dolgozók egyre szélesebb körű részvételének biztosítása, a társadalom összes ügyeinek irányításában, államiságunk demokratikus alapjainak további fejlesztése, a személyiség minden oldalú felvirágoztatásához szükséges feltételek megteremtése — a szovjet társadalom számára a kommunizmus felé vezető úton a fejlődésnek ezt a fő irányát határozták meg az SZKP XXV. kongresszusának határozatai. Valódi néphatalomról tanúskodik a tanácsok összetétele, amelyekben minden nemzetiség, a lakosság minden rétege és valamennyi csoport képviselve van. Á Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa küldötteinek több mint a fele munkás és kolhoztag, a többiek pedig az értelmiség képviselői, alkalmazottak. A helyi tanácsokba megválasztott küldöttek több mint 67 százaléka közvetlenül az anyagi termelést végző ágazatokban dolgozik. Az Egyesült Államok kongresszu sában viszont egyetleu munkás, egyetlen eyszerű farmer sincs. Felvetődik a kérdés: vajon melyik demokrácia — a szocialista vagy a polgári — adja meg az állam Irányításához szükséges jogokat az embernek? Valóban, mit állíthat szembe a „pluralista mintájú" demokrácia a szocializmussal? Az állampolgárok mindenre kiterjedő megfigyelését a maguk „szabad“ világában. A másként gondolkodó, vagy egyszerűen haladó szellemű emberek elbocsátását az állami szolgálatból vagy munkára való felvételük megtagadását. A sztrájkolók elleni rendőri önkény bátorítását. Pinochet fasiszta klikkjének tömegeket érintő megtorlásait Chilében, a demokraták üldözését Uruguayban, Para- guayban, a Dél-afrikai Köztársaságbán, Indonéziában, a reakció összeesküvéseit a dolgozók által kivívott demokratikus jogok ellen sok más kapitalista országban. A szocialista demokrácia elvi különbsége a polgári demokráciától éppen abban rejlik, hogy a polgári demokráciában a dolgozók szabadságának minél nagyobb mérvű korlátozása és a demokrácia megnyirbálása a tendencia, az állandóan fejlődő és tökéletesedő szocialista demokrácia tendenciája pedig a dolgozó ember érdekeinek szolgálata, akaratának kifejezésre juttatása, szocialista vívmányainak védelme. A polgári ideológusok eltorzítják azoknak az intézkedéseknek az értelmét, amelyeket a szovjet állam a törvényesség és a jogrend megszilárdítása céljából foganatosít. A szovjet állampolgárok fegyelmének és társadalmi felelősségének megszilárdítására vonatkozó minden megnyilatkozást a demokrácia megsértéseként állítja be az imperialista propaganda. Ezzel kapcsolatban Leonyid Iljics Brezsnyev elvtárs, a XXV. párt- kongresszuson a Központi Bizottság beszámolójában rámutatott, hogy „Gondoskodva a személyiség sokoldalú fejlődéséről, az állampolgárok jogairól, mi ezzel egyidejűleg kellő figyelmet fordítunk a társadalmi fegyelem szilárdításának feladataira, arra, hogy minden állampolgár teljesítse kötelességét. Ugyanis fegyelem és szilárd közrend nélkül a demokrácia megvalósíthatatlan. Ha minden állampolgár felelősséget érez kötelességei, a nép érdekei iránt, csakis ez az egyedüli megbízható alap a szocialista demokratiztius elveinek, a valódi személyi szabadságnak lehető legteljesebb megvalósításához.“ A kommunisták abból indulnak ki, hogy nincs „tiszta demokrácia“, nincsenek emberi jogok és szabadságjogok általában. Ezek változatlanul osztályjellegűek, meghatározott osztályok érdekeit szolgálják. A marxisták—leninisták úgy vélik, hogy a szocializmus összeegyeztethetetlen a demokrácia olyan koncepciójával, amely a demokráciát összetéveszti a kisebbségnek azzal a jogával, hogy kizsákmányolja a többséget. A kommunisták felteszik a kérdést: szabadság kinek a számára, szaDadság mitől? S megadják a választ: szabadság a dolgozók számára,, szabadság a kizsákmányolástól és a nyomortól, a munka és az alkotás szabadsága — ebben nyilvánul meg a személyiség valódi szabadsága, amelyet a szocializmus ad meg. SZ. MOKSIN, a történelemtudományuk kandidátusa Hírek a Szovjetunióból • Az Urálon túl fekvő Kurgán város egyik gyárának konstruktőrei kéttenge. lyes, nyolc meghajtott kerékkel működtetett, hátrafe* lé is mozgatható vontatót fejlesztettek ki. Ez az *Ura- gan nevű vontatótípus 110 tonna összsúlyú vontatványt mozgathat a legmostohább útiviszonyok között is, de szerelhetők rá vagy kapcsolhatók hozzá különféle földmunkagépek is. 40 fokos fagyban és 50 fokos hőségben egyaránt kiválóan működik. / • A szokásosnál egy évvel hamurabb indultak el a tengerbe a fiatal lazacrajok a Fehér-tenger vízgyűjtő, területének folyőiból. és ugyanennyivel hamarabb úsztak fel ívásra az ivarérett halak. Az arhangelszki halbiológusok véleménye szerint ezt az akceleráciőt (gyors fejlődést] az váltotta ki, hogy immár három nyáron át melegebb volt az időjárás Északon, s hogy a vizekben megnőtt a táplálék mennyisége. • A harkovi úttörőházban szervezett ifjú kibernetikusok tanfolyamára száz gyermeket vettek fel a nagyszámú jelentkezőből. Itt is, mint a matematikai szakkö. rökben, tudósok, mérnökök és tervezők tanítanak, s be* vezetik a gyerekeket az elméleti és alkalmazott matematikába, valamint az elektronikus számítógéppel végzett munkába. 9 Négy litván turista — B. Vengris villamosmérnök, V. Petrauskas és V. Jan- kauskas gépkocsivezető, valamint A. Clapauskas újságíró — motorkerékpárral át. vágott a két legnagyobb közép-ázsiai sivatagon, a Ki- zil-Kumon és a Kara-Ku- mon. Óránként átlagosan 12 kilométeres sebességgel haladtak a sivatagi homokon és homokfúvásokon át. A négy utazó Tádzsikisztántól a Kaszpi-tengerig több mint 1500 kilométeres utat tett meg. 9 Az Északi Tyany.Sany hegyei között lerakták a Medeo Geofizikai Megfigyelő Állomás alapjait. Befejezték a sziklában kiképzett el- sö százméteres járat építését, itt kapnak majd helyet a műszerek. Az állomást a XIX—XX. századi nagy földrengések epicentrumában, a földkéreg hatalmas törésvonalának körzetében építették fel. Az érzékeny műszerek hozzásegítik a tudósokat, hogy még jobban megismerjék a földrengések lefolyását. 9 A Vologda megyei Cserepovec nitrogén-műtrágya gyárában üzembe helyezték az etilbenzolt gyártó gépsort. Az etilbenzol különböző vegyi anyagok szintéziséhez szükséges. A nyersanyagot a közeli kohászati művekből kapják. A kész terméket nemcsak szovjet vállalatoknak szállítják majd, hanem a KGST- országoknak is, amelyek a gépsort felszerelték. • Gorkijban új típusú utánfutó gyártását kezdték meg, amely katamarán hajóvá is átalakítható. A kétéltű jármű 4—6 személy részére szárazföldi és vízi lakhelyül egyaránt alkalmas. A hétvégi ház, utánfutó és hajó előnyeit egyesítő szerkézét könnyűfém ötvözetekből készül, teherbírása 500 kilogramm.
