Új Szó - Vasárnap, 1976. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1976-07-04 / 27. szám
□ Ez lehetetlen címmel film készült Zoscsenko elbeszélései alapján. Nem egyes elbeszéléseket ültettek át a film nyelvére, hanem Zoscsenko műveinek szellemét. Ez a filmkomédia a vidéki kisváros életének légkörét, hangulatát eleveníti meg a húszas és harmincas évek idejéből. Rendezője: Leonyid Gajdaj. * * * □ Három éve folyik Tolsztoj Feltámadás című regénye filmváltozatának a forgatás! sa. A több részes, mintegy 500 szereplőt foglalkoztató filmet 1977 őszén fogják bemutatni a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulóján — írja a Szov- jetszkij Ekran. vendégmunka. 1970-ben készített második játékfilmem, az Anna főszerepét például a svéd Harriet Andersson alakította, igazán mesterien. De nehogy azt higgye, hogy koprodukcióban mindent lehet. Gyártói tevékenységem tizennegyedik filmje, a Finnországi képek csakis hazai produkcióban készülhetett. Ez éles támadás a finn szociális és társadalmi viszonyok ellen, melyet jómagam és négy társam írt és rendezett, s amelynek főszereplője a finn nép. Bár ez fellengzősen hangzik, mégis így igaz. A jobboldali sajtó kegyetlenül támadott ezért a 9 Hogyan lesz valakiből egy olyan kis országban, mint Finnország, jelentős, nemzetközi hírű művész? — Nagy harc árán. Tizennyolc éves koromban újságíró lettem. Mindent és mindenkit bíráltam egy finn, majd egy svéd hetilap kritikai rovatában. Nem botrányokat akartam, hanem változásokat. Poshadt állóvíznek láttam a finn kulturális életet, mely a háború előtti gondolkozás béklyóiban vegetált. Ekkoriban ismerkedtem a marxizmussal, majd a neo- réalizmussal és a születő francia újregénnyel. Ez meghatározta egész művészi pályám irányát. — Amikor az ötvenes évek végén befejeztem tanulmányaimat, nagy változásokat találtam Finnországban. Üj írók, rendezők, színészek tűntek fel. De az értetlenség, a korlátozott lehetőségek megriasztottak. Ezért, mint annyian előttem, én is Svédországba mentem. Ojságírós- kodtam, majd Ingmar Bergman mellett ssszisztenskedtem, aztán könyvet írtam róla, mely tizenkét országban került kiadásra. Közben bejártam a világot, tudósításokat, esszéket írtam. 1962-ben aján• * * □ Évente 10 játék- és 60 dokumentumfilm elkészítését tűzték 'maguk elé a kubai filmesek. A filmművészet fejlődése Kubában lényegé-- ben csak az 1959-es forradalom győzelme után kezdődhetett. Művészeik most mind gyakrabban fordulnak mai témákhoz, amelyek a latinamerikai népek életével és harcával foglalkoznak. Nem ritkák a koprodukciós fii» mek, mint például a PUERTO RICO című, kubai—Puerto—ricói közös alkotás. □ Tony Richardson rendezésében egy újabb Fielding- regény filmadaptációja készül — a Paramount és a United Artists közös produkciójában. A TOM JONES után most a JOSEPH ANDREWS-t, a restauráció korában játszódó művet viszik filmre, Ann Margrette és Peter Fircht főszereplésével. □ Roman Karmen, a világhírű szovjet rendező do- kumentarista filmet készített Corvalán szíve címmel. Művét röviddel ezelőtt szovjet emberek milliói látták a televízióban. A megrendítő alkotást a Chilei Kommunista Párt főtitkára életének és harcainak szentelték. • * * □ Budapesti mesék címmel új filmjét forgatja Szabó István; Bálint András, Bánsági Ildikó, Maja Komorowska, Huszárik Zoltán és Békés Rita főszereplésével. Operatőr: Sára Sándor. □ Zsarolás, erőszak, gyih kosság a fegyvere a nemzet, közi bűnszövetkezetnek, de a rejtélyes Mr. C. más eszközökkel dolgozik; emberismeretére épít, kihasználja a kapzsiságot, bosszúvágyat Dirk Bogarde alakítja a Teljhatalom című filmben a nagyfőnök szerepét. Az ismert amerikai filmszínészt a nézők az Istenek alkonya és a Halál Velencében című filmekben láthatták. □ A minszki filmstúdióban befejeződtek az Elnök fia című szovjet film felvé. telei. Forgatókönyvét Nyiko- laj Matukovszkij írta; a rendező: Vlagyimir Nyikiforov. Fontos kérdésekről, a mai szovjet kolhozélet problémáiról, a vezetők felelősségéről szól az új film. Érdet kessége, a filmnek, hogy a volt kolhozelnököt Vlagyimir Szamoljov, fiát, az új elnő. köt pedig Alekszandr Szamoljov alakítja. lotta fel a stockholmi Sandrews-cég, hogy finanszírozná egy játékfilmemet. A Szeptemberi vasárnap tulajdonképpen magában foglalja máig érvényes ars poeticám. Csak mai témákkal foglalkozom, két-három ember magánéletének gondjaival egy szigorú törvények között fejlődő világban. Első négy filmem (valamennyi Svédországban készült) köztük a magyar, a csehszlovák, az osztrák televízióban is bemutatott Szeretni, meg a Szemöldökfa, valamint az Itt kezdőd nek a kalandok, elsősorban irodalmi ihletésű. • Mi vitte önt vissza svéd földről hazájába? — Mindenütt idegennek éreztem magam. De a hazatérésnek nem volt sok értelme. Őszintén szólva a finn filmművészetnek sohasem volt nemzetközileg jelentős szakasza. A gyártás mindig akadozott, de a 60-as évek elején a helyzet kimondottan tragikus volt. Jóformán csak külföldi filmeket Játszottak a mozikban, a filmesek munkanélküliségét a művészek svédországi foglalkoztatása sem tudta megoldani. 1958 és 1967 között, egy évtizedig egyetlen fiatal rendező sem tudott bemutatkozni a finn játékfilmgyártásban. Hogy mi volt a probléma? Kis nyelvterület, kevés mozi, külföld-orientációjú filmforgalmazás. Ezért alapítottam 1966-ban, Helsinkiben, önálló gyártó vállalatot, melyhez az évek során egy negyven moziból álló forgalmazó hálózatot is kapcsoltam. 1966-ban és a következő évben egy-egy filmet produkáltam (A bőröd alatt, Finn lány); mindkettőt a fiatal Mikkó Niskanen rendezte. Ez a két film új hangot, új stílust jelentett hazánkban. — A siker és a művek visszhangja végképp meggyőzött, jó úton járok: elhatároztam. hogy a jövőben elsősorban fiatal, főképp debütáló rendezőnek biztosítok teret, és persze magam is dolgozok majd. 1968-ban négy filmet produkáltam, közülük egyet (Fekete fehéren) magam rendeztem. Két film a modern fiatalok és a kisvárosok, kettő pedig az iskolarendszer és a fiatalok szabadságra törekvésének problémájával foglalkozott. A Fekete fehéren című filmem is ez utóbbiak közé sorolható. Hatvankilenc című filmen a hatvankilenc szupergazdag finn család egyikében játszódó házassági komédia. Ezt az Asszonyok arcképe című filmem követte. Ebben az egyik főszerepet is én alakítottam, akárcsak korábbi svéd és finn filmjeimben. Munkamódszerem így a színészekkel közős játékká alakult. Odahaza, finn földön készített filmjeimnek csak a keret- története létezett: a dialógusokat a forgatás közben együtt találtuk ki. Ennek ellenére, vagy épp ezért, kétszer olyan gyorsan dolgoztunk, mint Svédországban, de a kollektív alkotás sokkal nagyobb örömével. Ezt a közönség is megérezhette; a Hatvankilenc jelentette a nagy áttörést. • Filmjeim részben koprodukcióban készülnek. Többnyire svéd partnerei vannak és filmjeiben sok a svéd közreműködő. Hogy lehet így finn filmművészetet csinálni? — Hogy lehetne másképp? Nagy siker esetén a produkciós költségek felét biztosítja a hazai piac. A költségek másik felének a biztosításához kellenek a svédek. Egyébként a skandináv országok között gyakori a művészvándorlás, a filmért, ennek ellenére 1971-ben nekem ítélték érte a finn állam filmnagydíját. • Míg ön közvetve fejez ki társadalmi problémákat, a Donner Production számos politikai filmet is finanszírozott? — A finn belpolitikai helyzet 1972-ben kiéleződött, gazdasági és ennek nyomán társadalmi, majd kormányválság rázta meg az országot. Ebből bizonyos tanulságokat le kellett vonni filmművészetünkben is. Ebben a szellemben született a Puskalövés a gyárban című drámám, 1973-ban. Erkko Kivikoski rendezte saját forgatókönyve alapján. A téma a szociáldemokrata munkásönkormányzat ellentmondásos intézkedései következtében kibontakozó sztrájk, mely végül sortűzba torkollik. A film később nagydíjat nyert San Remóban és Berlinben az ifjúsági filmfórumon. Ugyancsak 1973-ban készítettem a Mommila gyilkosságok című filmet, melynek cselekménye 1917-ben játszódik. Ez a forradalom és a szociális nyugtalanság korszaka, ' melyben a burzsoázia mindent igyekezett elkövetni, hogy hatalmát biztosítsa. A film Alfred Kordelin, az akkori legnagyobb finn tőkés vállalkozó életének utolsó napjait mutatja be. A film belpolitikai vihart kavart — egy ideig megtiltották külföldi forgalmazását is. • Mi történt e két társadalmi témájú film után? — Anyagi nehézségeim lettek. Svéd földön kell megkeresnem újabb, Finnországban produkálandó filmjeim árát. Ezért 1975/76-ban egyszerre hat filmet gyártatok Svédországban, hármat tervezek Helsinkiben és hármat, amerikaiak- kel közösen, Itáliában. A kilenc film várható haszna fedezi talán a három finn film készítésével járó veszteségeket. A finn filméit közül az egyik a munka- nélküliséggel fog foglalkozni. • Saját rendezéseiről hogy vélekedik? — 1972 óta nem rendeztem játékfilmet. Utolsó filmen — akaratomon kívül — két film lett. A Gyengédség eredeti változatát nem fogadta el a svéd koprodukciós partner, így számára Fenyegetés címmel a finn változat egyes részeinek felhasználásával új történetet forgattam. A téma: a modern házasság, mely nehezen állja a gazdasági megpróbáltatások viharait. Sokfelé járok és sokfelé dolgozom a világban, de világosan tudom: finn vagyok és Finnországban vagyok otthon, s finn filmeket kívánok készíteni és készíttetni. Minden más tevékenységem és vállalkozásom csak ennek érdekében kezdődik... FENYVES GYÖRGY 1976 VII. ‘{ l Jelenet a Finn lányból A Mommila gyilkosságok egyik kockája Jö rn Donner, finn újságíró, író, kritikus, színész, színpadi és filmrendező, filmproducer. A második világháború utáni finn filmművészet egyetlen nemzetközi jelentőségű művésze. Esztétikai, politikai, szociológiai érdeklődésének bizonyítéka tizenhat könyve, melyek közül egyet, a „Dunai jelentést“ a Duna menti országokról, többek között Csehszlovákiáról, Magyarországról, Jugoszláviáról, Ausztriáról írt. 1954-ben készítette első dokumentumfilmjét (ezt máig hét további követte), 1963- ban első játékfilmjét (ezt tíz további követte). Cikkei, könyvei, filmjei alapján a skandináv források Ingmar Bergman után a legkiemelkedőbb skandináv művészegyémségnek tartják. Finn film - hogyan tovább? Négyszemközt Jörn Donnerrel