Új Szó - Vasárnap, 1976. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1976-12-19 / 51. szám
A Ceské Budéjovice-i Dél- csehországi Színház egyike azoknak a kulturális intézményeknek, amelyek különlegesen fontos szerepet játszanak a dél-csehországi kerület közművelődésében. Egyetlen hivatásos színháza ennek a kerületnek, így munkájával példát mutat nemcsak a tábori és pí- seki állandó, de csupán félhivatásos "színtársulatnak, hanem a számos műkedvelő színjátszó együtteseknek is. Sajátos küldetését az is jól mutatja, hogy míg estéről estére előadásokat tart székhelyén, Ceské Budéjo- vicén, ugyanakkor a tájoló szín ház szerepét is vállalva a kerület legtávolabb eső falvaiba is elviszi a színház gyönyörűséges világát. Hatósugara egészen a Cseh-Morva Fennsíkig terjed. Gyakran vendégszerepei a szomszédos kerületekben is. De a kultúra terjesztésének egy fordított módját is alkalmazza: autóbuszokon szállítja be a kerület kisvárosaiból és falvaíból a közönséget a színházba. Ilyenkor 16 városból indulnak el az autóbuszok „Svejk szülővárosa“, Ceské Budéjovlce felé, hogy utasainak Cesky Krumlovtól Tvn n/Vltavoun és Trebonon át Vimperkig vagy akár Trhové Svinyig szépséges és mulatságos „anabázisban“ legyen része. És a közönség szívesen utazik. Egy varázslatos színházi est minden anabázist megér! A Dél-csehországi Színháznak már megvan a maga múltja. Csaknem egyidős a köztársasággal. 1919-ben alakult, tehát három év múlva ünnepli fennállásának 60. évfordulóját. A színjátszásnak itt, Dél-Csehország- ban persze régebbiek a hagyományai. Már 110—120 évvel ezelőtt is működtek Budéjovícében is és más kisvárosokban is magán mecénások által vagy senkitől sem támogatott időszakos vagy állandó jellegű vándorszíntársulatok, amelyek a mai amatőr színjátszó együttesek őseinek tekinthetők. Olyan cseh színészek is gyakran megfordultak erre, mint a legendás Josef - Ka- ietán Tyl, aki egyébként éppen Ceské Budéjovícében játszotta el élete utolsó szerepét. De térjünk vissza a mai Délcsehországi Színházhoz. A színház igazgatója Jan Du- sek, aki ez év szeptember 1-ig még a dhebi színház élén állt. Rendezőként érzi magát jól igazán. A dramaturg pedig Jan Vo- ráéek, aki :— noha csak 1972-től tölti be hivatását — régi barátja és ismerője a színháznak, hiszen azelőtt a Jihoceská Pravda kulturális szerkesztője volt. — Hány részleggel működik a színház? — kérdezem Vorá- cek dramaturgtól. — Színházunknak három állandó együttese van: drámai, opera- és balettegyüttese. Itt mindjárt meg kell jegyeznünk azt is, hogy elsőnek a drámai részleg alakult meg és a fel- szabadulásig csupán az jelentette a színházat. Az operaegyüttessel és balettkarral csak a háború után bővült a színház, ezek tehát fiatal művészi testületeknek számítanak. — És mennyiben fiatal a Délcsehországi Színház a művészgárda életkorát és a repertoárt tekintve? — Az átlagéletkor nem lényeges. Vannak idősebb színészeink és vannak fiatalok. Kettőjüknek még „meleg“ a diplomája, ebben az idényben léptek először színpadra. De ez sem túl fontos. Az a fontos, hogy színtársulatunkat általában jól képzett, hivatásukat lángolóan szerető művészek alkotják. A szakmai tudást és a létszámot illetően igen erős a középnemzedékünk. És ez rendkívül fontos a színház mindennapos munkájában, öregedő színészünk kevés van. — És a repertoár? — Az sem öreg. Játszunk persze klasszikusokat is. Cseheket és világirodalmi klasszikusokat. De a mai cseh, szlovák, szovjet és más baráti országbeli balett-, dráma- és operairodalom is megtalálható műsorunkban. Végiglapozom a színház idei műsortervét. Kiderül, hogy a Dél-csehországi Színház ebben az évadban újabb Smetana-cik- lus bemutatására készül. A ciklus első darabjának, A csók című operának október elsején már meg is volt a premierje. Az előadást a plzefti Inge Svando- oá rendezte mint vendég. Október 22-én egy másik érdekes bemutatót is tartott a színház. Csehszlovákiai országos premierként elsőnek vitte színre Emil Hlobil A szépséges leány és a vadállat című balettjét, melyhez Milan Fridrich írt librettót a nemrégiben elhunyt Frantisek Hrubín neves cseh író mesejátéka alapján. Az írót erős szálak kötötték Dél-Csehország- hoz (élete utolsó éveit Tfeboft- ban töltötte) és magához a színházhoz is. Hlobil zeneszerzővel is jó barátságban volt. A zeneszerző így vall a balettről: „Budéjovlcei barátaim révén futottam el ehhez a témához. Régi vágyam volt, hogy balettet írtak ... A mű egész cselekményén szimbólumként átvonul az emberi jóság és a szerelem hatalma, amely a természet fölötti erőkön is győzedelmeskedik. Mihez kezdene a világ, ha nem hinne az életet adó, áldozatkész szeretetben? Milyen szerepe van itt a zenének? Legsajátosabb küldetése, hogy kifejezze, érzelmi kísérője legyen az emberi lélek legmélyebb és legszebb megnyilatkozásának.“ A balett koreográfusa Milan Hojdys. A mintegy 40-tagú drámai együttes műsorában négy mai darab is szerepel. A cseh Jaro mír Sypal Doubeki Napóleon című vígjátéka a mai falu életéből meríti tárgyát. Az idősebb nemzedéknek a fiatalokkal szembeni értetlenségét és a társadalmi tulajdonhoz való „különleges viszonyát“ veszi célba. Ez is országos bemutató lesz. Georgi Danajlov bolgár író Magatok ítélkezzetek című drámájának központjában egy tehetséges mérnök egyéni tragédiája áll. Grigorij Gorin szovjet szerző Thyl Ulenspiegel című népi humorral és bölcsességgel átitatott zenés komédiájában a híres klasszikus Charles de Cos- tera-történetet dolgozta fel. A komédiához Gladkov írt zenét, Jev- genyij Jevtusenko pedig verseket. Neil Simon Lépjen be! —■ című világsikert aratott komédiája két • bohóc tragikus-vidám öregségét tárja a néző elé, sok meglepő helyzettel és sok keserű humorral. A színház egész műsorát természetesen itt most nem mutathatjuk be. Viszont Milan Friedrich főrendező javaslatára megemlítünk még egy jellegzetességet. A Dél-csehországi Színház az egyetlen olyan cseh színház, amelynek nincs nyári szünideje. Nyáron ugyanis, június elejétől augusztus végéig a Dél-csehországi Színházi Fesztivál keretében a Cesky Krumlov-i különlegességszámba menő forgó nézőteres szabadtéri színpadon lép fel estéről estére. Nem kis feladat, amit a színház magára vállalt és végez. Nemes küldetésének persze csak úgy tehet eleget, ha az olyan neves és ismert színészek mellett, mint Oto Hradecky, Éva Valentová, Ruzena Nováková, Stanislava Souőková és Milan Hojdys érdemes művészek, Dagmar Nymanová, a Kiváló munkáért kitüntetés birtokosa, a fiatalok és a legfiatalabbak is egész énjükkel és tehetségükkel részt vesznek a munkában. Több fiatal színművésszel beszélgettem. Amint elmondták, a színház vezetőitől megkapnak min den támogatást. A vezetők tudatában vannak, hogy a fiatalok jó szakmai felkészítésétől és jó „belső atmoszférájától“ függ a színház jövője. KÜVESDI JÁNOS SOKRÉTŰ MŰVÉSZI MUNKA A Dél-csehországi Színházról MOLNÁR GÁL PÉTER Időnként vissza kell kanyarodni az alapkérdések megvizsgálásához. Mit jelent az, hogy színház? Mi a dráma? Mi a rendező? Mi a színész? Mi a közönség? Mi a társadalom? Mi a színház és a közönség, vagy ha úgy tetszik: a színház és társadalom kapcsolata? Használható-e egy új társadalom erkölcseinek és köz- gondolkodásának erősítésére a régi színház, vagy új színházra van szükségünk? Ha igen: milyenre? Ha nem: miért nem? Peter Brook magyarul megjelent könyve. Az üres tér azt kérdezi: mi a színház? Pontosabban: mi a színház ma? Hetven éve mi volt a színház? A színház akkor Szta nyiszlavszkij volt, Antoine, Brahm, Csehov, Hauptmann és Ibsen. Hatvan éve: Gordon Craig és G. B. Shaw. ötven éve: Mejerhold, Vahtangov, Tairov és Schnitzler. Negyven éve: Pitoeff és Pirandello. Harminc éve: Reinhardt és O'Neill. Húsz éve: Sztanyiszlavszkij és Csehov meg az újcsehovisták. Tíz éve: Dürrenmatt és Ionesco és Beckett... Mára csupán kérdőjelünk maradt. Esetleg több kérdőjelünk. Ha pedig valaki Brookhoz fordul eligazításért: csalódni fog. Brook se tud semmit. Ez különben nemcsak könyvéből sejthető — pályafutásából is. Zenés bohózatok, musicalek, shakespeare-ek, politikai színház, dokumentumokból rögtönzött színház, szakrá lis színház Seneca föltámasztásával, színház Artaud elvei szerint __ és végül az estéről estére ismétlődő sz ínházüzem megtagadása, egy kísérleti csoport Pá rizsban, kutatási céllal, a színészi kifejezési eszközök lehetőségeinek feszegetésére. Csupa tévelygés — vádolhatnánk. Csupa bizonytalanság — gyanúsíthatnánk. Csupa következetlenség — fitymálhatnánk le. Csupa kétely — ujjonghatnánk érte. Brook nem tudja, mi a mai színház. Brook nem tudja, mi a holnap színháza. Brook végigkísérletezte a lehetőségeket, végigkísérletezte eredményesen, és any- nyi gazdag teljesítmény birtokában üres kézzel áll az üres térlsen, és bevallja, hogy üres a keze. Brook nagyon sokat tud a színház lehetőségeiről és arcairól. S ezért nem tudja (szerencsére), hogy mi a színház. Szerencsére, mert szánalmasak azok a szakemberek, akik megrendíthetetlen biztonsággal tudják. Amikor kimondjuk, hogy ez a holnap színháza, akkor már régen a tegnap színházáról van szó. A nemtudás még kecsegtet annyi eredménnyel, hogy egyszer megtudjuk. Aki azonban lezárta önmagát, és bizonyosságként őriz kérészéltű részeket: az sosem jut a végére. Brook eltökélte magában, hogy végére jár a dolognak, ha már egyszer belekezdett. Meg akarja tudni: mi is a színház? Ezért próbálta végig gyakorlatbán annak egész skáláját. És ezért írta meg ezt a könyvet is, hogy rendszerezze, amit nem tud. Mindabban kételkedik, ami van, mert tudja: valami egészen újnak kell jönnie, hogy kielégítse a társadalom igényeit. Annyi kiderült, hogy Reinhardt szép színháza, Brecht okos színháza, Piscator politikai színháza, Sztanyiszlavszkij őszinte színháza, Grotowski regényszínháza, Barrault költői színháza, Julián Beck rendetlen színháza csak egy-egy réteget elégíthet ki, a társadalom csak keskeny szeletének tetszhet. A színház azonban — eredeti rendeltetésénél fogva — mindenki számára élményt jelentő közösségi hely; nagyon ordenáré és nagyon finom hely egyszerre (templom és bordély egy helyen). S a színház alapkérdése (ez az, amit Peter Brook keres), hogy miként lehetne ismét megteremteni az édeni állapotot, amikor sok ember estéről estére összegyülekezvén, egyszerre nevet fel, és ugyanazon a dolgon. Egyszerre sír, és ugyanazt siratja. Miként lehetne elérni, hogy az emberek ugyanarra gondoljanak, ha ugyanazt a dolgot mutatják nekik. A szentség szentség legyen megint. Az ocsmány ocsmány. A szép szép, és csúnya a csúnya. LÁTHATÓ — LÁTHATATLAN Felemeli a színész az asztalról a serleget, levegőt tölt bele. Szájához tartja az ivóedényt, és bár mindannyian láttuk, hogy üres: hosszúkat kortyolva iszik, majd jólesően megtörli be sem nedvesedett bajusszát. Színházi konvenció. Elfogadtuk, mert értelmes tömörítés. Mennyi bajt okoz a kiömlő igazi ital. Tócsája ott marad a következő felvonásban is. És mennyi bajt okoz, ha igazi folyadékot töltögetnek. Eltereli a figyelmet a drámai lényegről: a néző ilyenkor arra gondol, mennyit tud meginni a színész, és vajon igazi bor van a serlegben, vagy csak megfestett víz, híg tea, csipkeszörp? Máskor azután a levegőn kopogtat a színész. Jelzi, hogy itt fal van, ajtó, kilincs: belekapaszkodik a levegőbe, és benyit a nem létező ajtón. Elfogadnám konvenciónak. Látnám képzeletemben a falat, talán még a tapéta színét és mintáját is, látnám a kilincset és a pillanatot, amikor az ajtó bezárul, hanem a színész szájában ott parázslik az imént meggyújtottt cigarettája. Igazi cigaretta, igazi gyufával gyújtotta meg, és igazi füstöt ereget. Ha van cigaretta — kell lenni ajtónak is. Ha látható az egyik kellék, nem lehet láthatatlan a másik. Ha naturalista gesztust teszek, nem folytathatom stilizált pantomimmal. Tanulság: amikor nincs rend a látható és láthatatlan kellékek között: látom a szándék hiányát, és ez lehangol. 1978. XII. 19. io 'Cd '® m —* O — ?3 > . ® BÄ5S ~ >03 JS ~ u «o ja aj 3 fl **"* ■*« « * -S >-ö s « ® fl c: v, o *.* « «s fl 22 ts u 5 fl > ^ s£ ö E 'fl »«-.g s »I •5 ** CQ ( y C B w m S| — — ® "" ® — ® ►» _ u. 00 C ° B *■* “15 2'3 2 Í5® iS»- ®£ m *** |S ES CQ 2 Ä
