Új Szó - Vasárnap, 1976. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1976-12-19 / 51. szám
ÚJ szó Az egységet erősítő baráti találkozók 1976. XII. 19. ß VILABBEKEiRT LEONYID ILJICS BREZSNYEV, az SZKP KB főtitkára, akinek 70. születésnapjáról december 19-én emlékezik meg a szovjet nép és vele együtt a békeszerető világ, számos beszédében és cikkében foglalkozott a szovjet állam külpolitikájával. Mélyrehatóan elemzi és alkotó módon továbbfejleszti bennük az SZKP lenini külpolitikájának sarkalatos tételeit. Nemzetközi politikánk küldetését abban látjuk — állapítja meg Brezsnyev elvtárs —, hogy megszilárdítsuk a békét, amelyre szükségünk van a kommunizmus építéséhez, amelyre szüksége van minden szó cialista országnak, minden állam népének. Éppen ezért továbbra is szembeszállunk az agresz- szió politikájával és segítjük világszerte azoknak a körülményeknek a megszüntetését, amelyből az agresszív háborúk születnek.. A nemzetközi politikában követett szocialista forradalmi irányvonalunk elvi alapjait a nagy Lenin rakta le. Rendíthetetlen hűséggel teljesítjük útmutatásait, végakarát. S ez a marxizmus— leninizmus alkotó szelleméhez, elvi céltudatosságához való hűség a biztosítéka igazságos ügyünk újabb sikereinek, újabb győzelmeinek.“ Leonyid Brezsnyev, az elmúlt több mint egy évtized alatt mint az SZKP KB főtitkára nagymértékben hozzájárult a lenini politikai irányvonal következetes megvalósításához, elévülhetetlen érdemeket szerzett a nemzetközi enyhülés, a békés egymás mellett élés politikájának érvény re juttatásában. Az alábbiakban néhány részletet ismertetünk Brezsnyev elvtársnak a békeszerető erők moszkvai világkongresszusán mondott beszédéből, amelyben alkotóan összefoglalta a szovjet békeprogram távlatait s a béke híveinek szerepét e program megvalósításában. ... Az utóbbi években jelentős sikereket könyvelhetett el a népeknek egy újabb világháború kirobbanása ellen, a tartós békéért és a nemzetközi biztonságért vívott hosz- szú és szívós harca. Hogy csak a legfontosabbat említsük: csökkent a világméretű rakéta-atomháború kirobbanásának veszélye, amely a negyvenes évek második fele óta fenyegeti az emberiséget, jobbak és biztatóbbak az egyetemes béke fenntartásának kilátásai, mint tíz-tizen- két évvel ezelőtt.- Ezt teljes bizonyossággal állíthatjuk. Egyre szélesebb körű elismerésre találnak a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének elvei. Ezek az elvek mind konkrétabb tartalommal telnek meg, s fokozatosan a nemzetközi élet általánosan elfogadott normájává válnak ... A nemzetközi életben végbement mélyreható változások egészen szembetűnő jegyei: több háborús tűzfészek felszámolása, a fegyverkezési verseny korlátozása felé tett első lépések, a fontos nemzetközi jogi aktusok egész sorozata, valamint az állandó politikai konzultációk a különböző társadalmi rendszerű államok között. Erről tanúskodik az is, hogy egyre szélesebb arányokat ölt a nemzetközi gazdasági, tudományos-műszaki és kulturális együttműködés. Mindent összegezve, a nemzetközi biztonságért vívott harcban sikereket értünk el, s ezt a népek szívből üd- vözlik. Természetesen mint realisták nem hagyhatjuk figyelmen kívül a más jellegű tényeket sem. Valamennyien jól tudjuk, hogy a háborúknak és a súlyos nemzetközi válságoknak még korántsem vetettünk véget. Előfordulnak még Földünkön agressziós cselekmények, és korántsem minden nép érezheti magát biztonságban. Csakhogy a népekkel szemben elkövetett agressziós és erőszakos cselekmények régebben sohasem váltottak ki olyan általános felháborodást, tiltakozást és tevékeny ellenállást, mint napjainkban. Régebben hasonló esetekben sohasem mozdultak meg olyan hatalmas állami és társadalmi erők, hogy megállásra kényszerítsék az agresszort, eloltsák a háború tüzét, megerősítsék a béke pilléreit. És ez már újabb jelentős eredmény. Mély meggyőződésünk, hogy a mai nemzetközi kapcsolatok fejlődésének fő tendenciája a fordulat a hidegháborútól a feszültség enyhülése felé, a konfrontációtól a biztonság megszilárdítása, a békés együttműködés felé. Mi tette lehetővé ezt a fordulatot? Nem kétséges előttünk, hogy ebben a vonatkozásban a legfontosabb a nemzetközi erőviszonyokban bekövetkezett általános változás; a hidegháború, a fegyverkezési hajsza híveinek, a különféle háborús kalandok kedvelőinek rovására, a béke és a haladás erőinek javára történt változás ... A jelenlegi nemzetközi fejlődés egyik legfontosabb tényezője a néptömegeknek, e tömegek szervezeteinek és politikai pártjainak aktív részvétele a háború és béke problémáinak megoldásában. Ez, természetesen, az emberiség történelmi tapasztalatainak az eredménye. Az első és a második világháború keserű tapasztalatainak emléke, azoknak a szörnyű következményeknek az ismerete, amelyekkel az atomfegyver alkalmazása járna, aktív cselekvésre készteti bolygónk lakóit, hogy elejét vegyék egy olyan tragédiának, amilyenre nem volt példa az embe riség történelmében. Atomkorszakunkban a népek szolidaritásának új, mélyebb érzése alakul ki a békeharc során, s ugyanakkor a népek erősebben érzik közös felelősségüket is a világ sorsáért. Amikor az államok társadalmi rendszerüktől független békés egymás mellett élésének és békés együttműködésének politikája kerül szóba, gyakran megkérdezik tőlünk, kommunistáktól, vajon összeegyeztethető-e ez a politika a forradalmi nézetekkel. Emlékeztetnek arra, amit Lenin mondott: a forradalmak nem megrendelésre vagy megállapodás alapján mennek végbe. Hozzátehetjük, hogy a forradalmat, az osztályharcot, a felszabadító mozgalmakat nem lehet megrendelésre vagy megállapodás alapján megszüntetni sem. Nincs a világon olyan erő, amely képes volna visszafordítani a társadalmi élet megújulásának feltartóztathatatlan folyamatát. Ahol gyarmati uralom van, ott továbbra is harcolni fognak a nemzeti felszabadulásáért. Ahol kizsákmányolás van, ott továbbra is harcolni fognak a munka felszabadításáért. Ahol agresszió van, ott továbbra is harcolni fognak ellene ... Az országunkban végbement óriási társadalmi-gazdasági átalakulások a néptömegek mindenre kiterjedő és tudatos politikai alkotásának eredményeképpen születtek, s egyúttal annak a szilárd eltökéltségüknek az eredményeképpen, hogy megvédik a saját kezükkel létrehozott rendszert minden merénylettel szemben. Ezért nem tűrik a szovjet emberek, hogy bárki is kezet emeljen államunknak mint társadalmi-politikai vívmányaik védelmezőjének szuverenitására. Ez a szuverenitás nem jelent akadályt a kontaktusok és a csere útjában, de szilárd biztosítéka népünk nem könnyen kivívott jogainak és szabadságának. A szovjet törvények széles körű politikai szabadságjogot biztosítanak állampolgárainknak. Ugyanakkor megóvjuk rendszerünket, a szovjet nép érdekeit attól, hogy bárki is visszaéljen ezekkel a szabadságjogokkal. És ez tökéletesen megfelel az emberi jogokról szóló, a Szovjetunió által ratifikált nemzetközi egyezményeknek, amelyek kimondják, hogy „a bennük megnevezett jogok gyakorlása tekintetében senki sincs alávetve más korlátozásnak, mint amelyet a törvény kizárólag mások jogai és szabadságai elismerésének és tiszteletben tartásának biztosítása érdekében, valamint a demokratikus társadalom erkölcse, közrendje és általános jóléte jogos követelményeinek kielégítése érdekében megállapít“. Ezt aláírásunkkal megerősítettük ... Nem harcolhat a békéért, aki más népek szuverén jogai ellen tör. Nem lehet síkra szállni az emberi jogokért és ugyanakkor megtorpedózni a békés egymás mellett élés elveit. Nyíltan kimondjuk: a szocialista világot ma már senki sem rendítheti meg, a béke ügye azonban, sajnos, még aláásható. A béke ugyanis sokoldalú erőfeszítésektől, s nem utolsósorban a szuverenitás és a belügyekbe való be nem avatkozás elveinek kölcsönös —: hangsúlyozom: kölcsönös — tiszteletben tartásától függ. Ami a Szovjetuniót illeti, államunk hajója, átszelve a szocialistaellenes propagandakampányok erőtlen hullámait, továbbra is rendíthetetlenül folytatja útját a nemzetközi élet napirendjén szereplő problémák konstruktív megoldása felé. Leonyid Brezsnyev szívélyesen köszöntötte ez év novemberében Moszkvában Gustáv Husákot Erich Honecker augusztusban Krímben töltött szabadsága idején találkozott az SZKP főtitkárával Leonyid Brezsnyev és Joszip Broz Tito a belgrádi Febér Palota előtt, ahol novemberben tárgyaltak Az SZKP főtitkára és Nicolae Ceausescu fontos dokumentumokat írt alá Brezsnyev elvtárs bukaresti látogatása alkalmával (CSTK-felvételek) é
