Új Szó - Vasárnap, 1976. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1976-12-12 / 50. szám
Tervszerű munkaerő-gazdálkodás írta: Augustin Kozär, az SZSZK munka- és szociálisügyi miniszterének helyettese Szlovákiában az elmúlt időszakban a munkaerő újratermelését az egyes ágazatok struktúrájában, a termelőerők szakképzettségében, a társadalmi munka hatékonyságában, a munkaerőforrások kihasználásában és a munkafeltételek javításában végbement változások jellemzik. Az elért dinamikus fejlődés és az egyértelmű pozitív irányzat nem Jelenti azonban, hogy az élő munka területén minden tartalékot sokoldalúan kiaknáztunk. Ez elsősorban a munkatermelékenységre, a dolgozók szakképzettségének érvényesítésére vonatkozik. A problémát komplexen kell megoldanunk. A megoldás bonyolultsága szükségessé teszi, hogy a pártszervek szorosan együttműködjenek a központi szervekkel, az irányító szervekkel, az üzemekkel és a nemzeti bizottságokkal. A legnagyobb figyelmet a már kialakult munkaerő- források hatékony kihasználására kell fordítanunk, a munkaszervezés megjavítása, racionalizálása, a munkaidő kihasználása, a szakkénzett- ség fokozása, valamint a dolgozókról való komplex gondoskodás útján. Optimális feltételek Az ötödik ötéves terv éveiben optimális feltételek alakultak ki az ipari ágazatokban a munkaerő-ellátáshoz. Az SZSZK-ban az erre az időszakra tervezett növekedést túlteljesítettük. Az iparban a foglalkoztatottak száma 76 000-rel, ebből a gépiparban 27 000-rel és a kohászatban hatezerrel gyarapodott. A kokszát és a gépipar legfontosabb ágazatai folyamatos.- és dinamikus fejlődése érdekében minden-Teltétel kialakult a munkaerő-ellátáshoz, komoly probléma marad azonban, hogy az említett ágazatokhoz tartozó vállalatok nem használtak ki minden lehetőséget az ipari tanulók oktatásában, valamint a főiskolát és középiskolát végzett szakemberek munkába állításában. A fogyatékosságokért felelősség terheli a nemzeti bizottságokat is. Egyes járásokban nem érvényesítették a gép- és kohóipari szakmák elsődlegességét és előnyben részesítették a helyi érdekeket. Az SZSZK-ban a munkaerő újratermelésének mai helyzete megköveteli, hogy az irányító szervek figyelmüket a munkaerő és a szakképzettség hatékony kihasználására összpontosítsák. Erre rámutatott a CSKP KB harmadik ülése is, hangsúlyozva, hogy a termelési ágazatokat és a kiemelt fejlesztési programokat szorosan össze kell kapcsolni a szakképzettség következetes kihasználásával, az összes dolgozó szakképzettségének fokozásával. A szakképzettség hatással van a társadalmi fejlődés gazdasági oldalára, de nem csupán a gazdasági fejlődés kísérőjelensége és következménye, hanem egyúttal feltétele is. Ha összevetjük a munkatermelékenység növekedését a munkaerő szakképzettségi szintjének emelkedésével, láthatjuk, hogy az elmúlt időszakban lényegesen gyorsabban emelkedett a szak- képzettségi szint. A szakképzettség növelésébe fektetett beruházások hosszabb idő múlva térülnek csak meg. Hatásuk nem nyilvánul meg azonnal, amikor a szakképzett munkaerő munkába lép, hanem csak bizonyos idő elteltével. Kihasználatlan tartalékok 1978. XII. 12. Tapasztalataink szerint a szocialista társadalomban kisebb problémát jelent a szakképzett munkaerő képzése, mint hatékony kihasználása a társadalmi újratermelés érdekében. A rendelkezésünkre álló adatok szerint a szakképzett munkások több mint harminc százaléka nem abban a szakmában dolgozik, amelyre kiképezték. A lányoknál és asszonyoknál ez az arány negyven százalék. Sok fiatal a szakma elsajátítása után eltávozik abból az üzemből, ahol az ipari- tanuló-iskolát elvégezte. így például a Sigma üzemben csak a kitanult fiatalok harminc százaléka maradt. Több ilyen példát említhetnénk meg. A szakközépiskolát végzett szakemberek 15 százaléka, a főiskolát végzett szakemberek 10 százaléka nem a felkészítésüknek megfelelő munkát végzi. Ugyanakkor a kohászati, de elsősorban a gépipari üzemekben nagyon bonyolult a helyzet a szakképzettségi feltételek teljesítésében. 1975-ben a gépipari minisztériumokhoz tartozó üzemekben a műszaki-gazdasági dolgozók 46 százaléka nem felelt meg a szakképzettségi követelményeknek. A szakképzettség kihasználatlanságának alapvető oka, hogy az üzemek és intézmények nem teremtik meg a szociális-gazdasági feltételeket dolgozóik szakképzettségének érvényesüléséhez. Az okok közé tartozik a termékfelújítás lassú üteme. Nem ritkaság, hogy konzervatívan viszonyulnak a szakképzettséghez, amelyet lebecsülnek, s a tapasztalatok és a rutin fölé emelnek. Elsődleges az ipar fejlesztése A hatodik ötéves tervidőszak éveiben a foglalkoztatottság területén következetesen meg kell őrizni a munkaerő-gyarapodás tervezett struktúráját. Az állami terv a XV. pártkongresszus határozataival összhangban kiemelte az ipar fejlesztésének elsődlegességét. Az iparban az alkalmazottak száma több mint 65 000-rel gyarapodik. Az ipar fejlődése keretében előnyben részesül a gépipar és a kohászat, amelyben a foglalkoztatottak száma több mint 33 000-rel lesz több. Az irányító szerveknek és az egyes vállalatoknak figyelembe kell venniük azt a tényt, hogy a hatodik ötéves tervidőszakban a produktív korú lakosság gyarapodása több mint 40 százalékkal lesz kisebb, mint az ötödik ötéves tervidőszakban. Ezért nagyobb figyelmet kell szentelni a vállalatok belső tartalékainak feltárására, többek között a nem hatékony termelések felszámolására és a kiemelt fejlesztési programok előnyben részesítésére. A hatodik ötéves terv a munkaerőforrások lényegesen lassabb gyarapodása ellenére megteremti a feltételeket ahhoz, hogy ki tudjuk elégíteni a kohászat és a gépipar munkaerőigényét. A feladat igényességét fokozza, hogy az ágazatokon belül a szlovákiai gépipari és kohászati üzemekből dolgozókat kell átirányítani Prágába. Továbbá nehezíti a megoldást a nagyfokú munkaerővándorlás, amely a kohászatban eléri a 20,3 százalékot, a gépiparban pedig a 25 százalékot. A minisztériumoknak, a termelési-gazdasági egységeknek, az üzemeknek és a nemzeti bizottságoknak külön figyelmet kell szentelniük az új termelési kapacitások munkaerő-ellátásának. Ez azért is szükséges, mert a gépiparban és a kohászatban a tervezett beruházások eredményeképpen csaknem 30 000 új munkahely lesz. A kohászatban és a gépiparban a bruttó termelés tervezett 70 százalékos növelése megköveteli, hogy a már említett intézkedéseken kívül továbbiakat foganatosítsunk az élőmunka és az állóeszközök kihasználása és a dolgozók stabilizálásához szükséges feltételek kialakítása területén. A hatékonyság növelésének döntő fontosságú forrása az állóalapok jobb kihasználása elsősorban a műszakszám növelésével. Ennek a problémának a megoldása rendkívül bonyolult. Ha eltekintünk a hatékonyság, a piac, a nyersanyag stb. kérdésétől, a legnagyobb problémát a munkaerő kérdése jelenti. Ha a tervezett munkaerőgyarapodással fedezni tudjuk a gépipari ágazatokban az új kapacitások szükségleteit, aligha marad munkaerő a műszakszám növelésére, vagyis a gépek jobb kihasználására. A probléma megoldása megkövetelt a gazdasági irányítás valamennyi fokának, a párt-, a szakszervezeti szerveknek és a szervezeteknek aktív, elkötelezett hozzáállását. Előtérben a racionalizálás Az élő munka hatékony kihasználásának egyik döntő fontosságú eszköze a munka racionalizálása. A racionalizálást és a normarendszer fejleszA myjavai Szlovák Szerelvénygyár sikeresen teljesíti a hatodik ötéves terv első évének igényes feladatait. Tíz hónap alatt az export tervét 102 százalékra, a termelési tervet pedig 100 százalékra teljesítették. A sikerekhez hozzájárulnak a szocialista munkabrigádok. Képünkön Daniela Makyso- vá, a csehszlovák—szovjet barátság brigád vezetője a kész termékeket ellenőrzi (£sTK felvétel) tését elsősorban azokon a területeken kell végrehajtani, ahol aránylag rövid időn belül munkaerő-megtakarítást érhetünk el, ahol a munka- szervezés alacsony színvonala csökkenti a munka hatékonyságát, ahol indokolatlanul nagyok a tartalékok a munkaidő kihasználásában és ahol rosszak a munkafeltételek. A munkaerő megtakarításának további forrása a munkaidő jobb és szervezettebb kihasználása. A céltudatos politikai, szervező és irányító munka már meghozta az első pozitív eredményeket. Az üzlethálózatban, a szolgáltatásokban, a hivatalokban, az egészségügyi létesítményekben a félfogadás, illetve az árusítás idejének módosításával már megteremtettük a feltételeket ahhoz, hogy csökkenjen a személyes ügyek intézése miatti időveszteség. Nem értünk el lényegesebb javulást a munka irányítása és szervezése ürügyén bekövetkezett munkaidő-veszteség csökkentésében. Nem lett kevesebb a túlóra sem. Említsünk meg néhány adatot. Az SZSZK gépipari üzemeiben 1973 harmadik negyedévében betegség és baleset miatt 1158 796 munkanapot, állásidő miatt 8479 napot, igazolatlan mulasztás miatt pedig 86 510 napot nem dolgoztak le. Csak az állásidő és az igazolatlan mulasztás ebben az időszakban .741 dolgozó munkáját jelenti. Ha a gépipari üzemek csak egytized százalékkal csökkentenék a balesetek és betegségek miatti kimaradást, 234 dolgozót takarítanának meg. A szocialista munkabrigádok példát mutatnak Az illetékes szerveknek a dolgozók, elsősorban a szocialista munkabrigádok és a komplex racionalizációs brigádok kezdeményezését a munkaerő-tartalékok feltárására és kihasználására kell irányítaniuk. A gépiparban 1975 végéig több mint 2000 kollektíva versenyzett a szocialista munkabrigád címért és több mint 500 racionalizációs munkabrigád alakult. Ez óriási erőt képvisel, amelyet fel kell használni arra, hogy többet, jobbat, olcsóbbat termeljünk. Ha az emberek kezdeményezését fel tudjuk karolni, helyesen tudjuk irányítani, gazdasági eredményeink tükrözik majd törekvésünk eredményességét. A gépipar és a kohászat fejlesztésében fontos szerepe van a dolgozók személyes anyagi érdekeltségének is. Ezért a hatodik ötéves tervidc szakban több intézkedést foganatosítunk az új munka- és bérfeltételek érvényesítésében. A komplex gondoskodásra vonatkozó tervek A szocialista életmód kialakításában nem elegendő a gazdasági folyamatok irányítása és tervezése. Céltudatosan kell terveznünk a pénzügyi, anyagi és szociális folyamatokat is. Ezért a hatodik ötéves tervidőszakban a gazdasági tervekkel párhuzamosan kidolgoztuk a dolgozókról való komplex gondoskodás programjait is. Az ezen a területen elért eredményekhez nagymértékben hozzájárulhat az üzemek és a nemzeti bizottságok együttműködése. Nem szabad szem elől téveszteni, hogy az a dolgozó, akinek jó munka- és életkörülményeket biztosítunk, sajátjának tekinti az üzemet, és alkotóan viszonyul a munkához. Többek között a myjavai Szlovák Szerelvény gyárban és a Strojsmalt termelésigazdasági egységben értek el jó eredményeket ezen a téren. A myjavai gyárban szociális célokra 164 millió koronát irányoztak elő. Ebből 20 milliót fordítanak a munkafeltételek javítására és a munkavédelemre. Csökkenteni akarják a foglalkozási ártalmakat és többek között 400 lakást is építenek dolgozóik számára. A Strojsmalt tervbe vette, hogy 4450-nel növelik az üzemben étkezők számát, 3098 lakást építenek, 340 hellyel gyarapítják az óvodák befogadóképességét és 152-vel a bölcsődékben elhelyezett gyermekek számát. Sajnos, az összes üzem és vállalat még nem tekinti a komplex programokat az irányítás szerves részének. Ezen a területen sikert csakis a szociálpolitika valamennyi eszközének komplex kihasználásával érhetünk el. Nem támaszkodhatunk azonban mindenben az államra. Maximális mértékben ki kell használnunk az egyes ágazatok és üzemek forrásait és a nemzeti bizottságokkal megvalósított szoros együttműködést. A tudományos-műszaki forradalom időszakában az üzemek életét nem választhatjuk el a környék élet- feltételeitől, és ezért a szociális folyamatok céltudatos, tervszerű fejlesztését az üzemeken kívül, tehát a városokban és járásokban is meg kell valósítani. Az említett feladatok megoldásánál abból kell kiindulni, amit Strougal miniszterelnök a CSKP KB-nak a gépiparral és kohászattal foglalkozó ülésén mondott. Hangsúlyozta, hogy a gépipari munka iránti érdeklődés fokozására ki kell dolgozni a dolgozókról való komplex gondoskodás reális programjait, és szélesebb körben kell érvényesíteni a szociális tervezést. Csakis az ilyen programokon alapuló céltudatos, kitartó munka vezethet eredményekhez.
