Új Szó - Vasárnap, 1976. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1976-12-12 / 50. szám
Terepszemle a hatalmas tartályok peremén MILLIÓK AZ EMBERÉRT Csehszlovák—magyar együttműködéssel elkészült a Dél-szlovákiai Cellulóz- és Papírgyár szennyvíztisztító berendezése Az elmúlt hetekben új létesítménnyel bővült a Stúrovói (párkányi) Dél-szlovákiai Cellulóz- és Papírgyár, amely hatalmas tartályaival, levegőztető medencéivel és ezüstösen csillogó csővezetékeivel szervesen beleilleszkedik a gyár képébe, bár küldetése szempontjából a gyár korábban átadott részlegeitől merőben különbözik. Az új berendezés átadása után nem bővült a gyár termelése, és a gyártási szerkezet is változatlan maradt, pedig nem kevesebb mint százmillió korona értékű beruházásról van szó. Ezeket a milliókat ugyanis a környezet védelmére fektették be. Víztől az iszapig Bartusz Gyula mérnöknek, a Dél-Szlovákiai Cellulóz- és Papírgyár beruházási osztálya vezetőjének nagy része van abban, hogy a víztisztító rekordidő alatt elkészült és már üzemel. £lete az utolsó négy évben szinte összenőtt az új létesítménnyel. Lelkesen beszél a tisztítási technológiáról, arról. a folyamatról, amelynek során az iszap elkülönül a víztől, amivel eddig tökéletesen keveredett. — A levegőztető medencék a szennyvíz- tisztító egyik jelentős központját képezik — magyarázta, miközben a vaslépcsőn felkapaszkodtunk az emeletnyi magasságban húzódó hidra. Felülről nézhettünk be a tartályokba, amelyekben valóban ott hullámzott, kavargóit a zavaros, piszkos víz. Előbb lépcsőkön le, majd száz méterrel tovább a lépcsőkön ismét felfelé mentünk, egészen egy hatalmas tartály pereméig. Egy közepes teherautót nyugodtan beleereszthetnének, persze nem lenne hatásos a fürdetés, mivel a kádban levő iszapos víztől csak piszkosabbá válna. — A derítőcsoportot képező 11 tartály egyike — kaptam a további magyarázatot. — A tartályokban a lebegő szenny leülepedik. Ezt követi a besűrítése, persze a tisztítási folyamat még ezzel sem ér véget. Az iszap utolsó állomása az iszapvíztelenítő, ahol a besűrített iszap átmegy a szalagprésszűrőn, ezt követően pedig futószalagon az épület mellett álló pótkocsira kerül. Az egész folyamatot a vezérlőteremből irányítják, ami tulajdonképpen a víztisztító központi része. — Mi történik a vízből kiválasztott iszappal? — Bizonyos hányadát felhasználjuk a termelésben, a többi pedig egyelőre a gyár szeméttelepére kerül. Fokozatosan megteremtjük az iszap további felhasználásának lehetőségeit. Lényegében két megoldás már a közeljövőben megvalósítható. Az egyik, hogy az iszapot más hulladékokkal együtt speciális kazánokban elégetjük, és így a gyár részére hőenergiát nyerünk. A másik felhasználási lehetőséget a mezőgazdaság adja. Már felvettük a kapcsolatot a tőzegüzemmel, és minden jel arra vall, hogy a visszamaradó iszap megfelelő eljárással kitűnően komposztálható és így jó minőségű szerves trágyát ad. — A víztisztító igazi értékét persze a regenerált víz tisztasága határozza meg. — Erre talán csak annyit, hogy a regenerált ipari víz szennyezési mértéke nem lépi túl az államközi egyezményben a Duna szennyezésére megengedett határértéket, sőt annál jobb. Az az igazság, hogy tisztább vizet engedünk vissza a Dunába, mint amilyet belőle veszünk. I vwTársadalmi feladat — Nem kár akkor visszaengedni? — Egyelőre nem tehetünk mást, de célunk, hogy az általunk kitisztított ipari vizet már a közeljövőben visszavezetjük a gyártásba. Nem kis mennyiségről van szó, hiszen a víztisztító évi kapacitása 20 millió köbméter tisztított szennyvíz. Nekünk a gyártási folyamathoz másodpercenként 1,7 köbméter vízre van szükségünk. Ünnepélyes pillanat. Lenárt elvtárs 1976. november 22-én átadja rendeltetésének az új létesítményt Az első olvasásra talán soknak tűnik a beruházás értéke, de a cél kellő tudatosítása után már másként vélekedünk. A környezet, amelyben élünk, dolgozunk és pihenünk, mindnyájunk életét, életkedvét befolyásolja. Védelme nagyon időszerű, mindenki feladata, társsaim! ügy. Szocialista társadalmunkban legfelsőbb párt- és állami szerveink politikájának szerves része. Követelményeit figyelembe véve döntenek a gazdasági kérdésekről, vele összhangban állítják össze a fejlesztési és a beruházási terveket. A szocialista társadalomnak minden lehetősége megvan rá, hogy az iparosodás és a motorizáció korszakában is megvédje az embert a környezet káros méretű elszeny- nyeződése ellen. Képes és alkalmas arra, hogy megfelelő anyagi és szellemi erőket összpontosítson a káros környezeti hatások leküzdésére. Szavaink igazát bizonyítja a Dél-szlovákiai Cellulóz- és Papírgyár közelmúltban átadott szennyvíztisztítója, amely jelentős határkő a XV. kongresszus határozatainak valóra váltásában. Nemzetközi összefogással A környezeti ártalmak jelentős része csak nemzetközi összefogással küzdhető le. A szocialista országok szoros együttműködéssel máris jelentős eredményeket értek el. A KGST keretén belül megállapodások jöttek létre a tudományos kutatás összehangolására, közösen dolgoztak ki bizonyos környezetvédelmi normákat és az egyes tagállamok a berendezések gyártásában, felépítésében is segítik egymást. így volt ez a párkányi komplex víztisztító esetében is. A Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság 1965-ben egyezményt kötött a Duna tisztaságának védelmére és ennek szellemében határozták el — 1972. május 19-én — a szennyvíztisztító felépítését. Az átadott mű más szempontból is méltó dokumentuma a KGST tagállamai integrációjának, egyre mélyülő és fejlődő együttműködésének. Kivitelezését ugyanis teljes egészében a Magyar Népköztársaság vállalatai végezték, köztük a fő kivitelező a Tatabányai Szénbányák tatabányai vállalata. A létesítmény nagyságát talán már kissé érzékelteti, hogy az építési szerkezetek, gépek és egyéb anyagok Magyarországból Csehszlovákiába történő szállításához több mint 1000 vasúti kocsira és 200 közúti kamionra volt szükség. Az együttműködés a közös munka lényegére pedig a kivitelező vállalat egyik képviselőjének szavai kellően rámutattak: „Országainkban lényeges feladat a természet és az emberi környezet védelme. Az azonos szemléletből adódik, hogy közösek a gondjaink és közös az igyekezetünk, amely az életkörnyezet és ennek keretében a Duna tisztaságának megvédésére irányul/ EGRI FERENC A derflőcsoportot képező tizenegy tartály egyike A látogatók érdeklődéssel szemlélték a levegőztető medencékben kavargó vizet 1976. XII. 12. A szalagprésszűrőktől futószalag viszi tovább az iszapot (A szerző felvételei)
