Új Szó - Vasárnap, 1976. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1976-12-12 / 50. szám
lastavak nem megfelelő állapota okozza. Figyelmeztető jelenség, hogy egyes halastavak esetében az intenzív gazdálkodás lehetőségeinek teljes kihasználásával 1000—1500 kg halat is kitermelünk egy-egy hektárról. Ezek azonban csak kivételes eredmények, a valóságos helyzet az, hogy nem tudunk annyi halat kitermelni, amennyit a laikosság ésszerű táplálkozása igényelne. Egyedül a halhús tartalmaz foszfort, továbbá A- és B-vitaminban is gazdag, s könnyen emészthető. — Mit tesznek a termelés intenzitásának fokozása, s egyáltalán a haltermelés növelése érdekében? — Az állami halgazdálkodás fejlesztésének 1976— 1980. évi irányelve feladatul adja az édesvízi haltenyésztés műszaki feltételeinek tökéletesítését, s ezzel a termelés növelését is. Fokozatosan kialakítjuk a feltételeket ahhoz, hogy 1990-ig a halhús 1 lakosra eső évi fogyasztását a jelenleginek háromszorosára, tehát 1 kg-ra növeljük. E célok elérése természetesen sok költségbe is kerül. Az említett irányelv megvalósítását már az elmúlt évben elkezdtük, többek között egy új pisztránggazdaságot létesítettünk Mo- Sovcétoen. Terveink szerint 1980-ig — a halgazdaságok kiépítésének első szakaszában — 106 millió koronát fektetünk a ponty- és a pisztrángtenyésztő halgazdasági beruházásokba, ezt 1990-ig további 762 millió korona értékű beruházások követik. — Volna még egy aktuális kérdésünk. Elegendő hal kerül az idei karácsonyi piacra?' — Lesz belőlük elegendő. A mi termelésünkön kívül további 13 000 mázsa ponty érkezik Csehországból, s ezzel a mennyiséggel teljes mértékben fedezni tudjuk a karácsonyi keresletet. A csehországi halak már úton vannak, jelentős részük már meg is érkezett a stupavai tárolóinkba. — A gazdasághoz tartozó halastavakat már mindenhol lehalászták? — Csaknem valamennyit. Az ősz folyamán ugyanis nemcsak a fogyasztási halakat fogjuk ki, hanem az egyes törzstenyésztő telepek állományát is. A nagyobb halastavakat már mindernhol lehalásztuk, így például a jakubovi, a levicei (lévai), valamint a hrhovi (görgői) halastavakat. Utolsóként kerül sor a Petrává Ves-i halastó kihalászására, ahol Stefan Haramia, a stupavai üzem vezetője irányítja a munkát. A halászok munkájával már kint a terepen ismerkedtünk meg. A 25 hektáros halastó partjait a sok csapadék alaposan feláztatta, ami jelentősen megnehezítette a halászok munkáját. Itt már egyébként is késtek a lehalászással, mert a víz lassú elfolyása miatt néhány nappal el kellett halasztani a munkát. Az elvezető csatorna képtelen befogadni az összes vizet, ami így a környező parcellákat is eláztatta. A kemény munkát végző férfiak igyekezete azonban nem maradt eredmény nélkül. Hatalmas, gyönyörű példányok kerültek a hálóba, közöttük továbbtenyész- tésre alkalmas pontyok, harcsák és csuikák is, ezeket nagy figyelemmeri helyezték el az előkészített kádakba, hogy sértetlenül jussanak el rendeltetési helyükre, a tenyésztő gazdaságokba. — Elégedett a zsákmánnyal? — kérdezzük Stefan Haramia üzemvezetőtől. — Ezt most még nem lehet pontosan megítélni. Az első lehúzás eredménye azonban biztató, jó hozamra van kilátás. — Aztán megrázta a kalapját, hogy a karimáján felgyülemlett esővíz ne csurogjon a nyakába, s a teherautók felé indult, ahol az emberek speciális felhordóval rakták át a halakat a parti kádakból az autókon elhelyezett tartályokba. Az útnak induló pontyok átlagos súlya körülbelül 1,5—2 kg lehetett. Ekkora hal elég is egy hangulatos karácsonyi vacsorához. JOZEF SLUKA A Stupavai Állami Halgazdaság az édesvízi halak egyedüli termelője Szlovákiában. A karácsonyi halak is innen kerülnek a piacra. Az idén a gazdasághoz tartozó halastavakban és a víztárolókban 3700 mázsa pontyot termeltek, a szabad vizekben pedig körülbelül 600 q különböző halat fogtak ki, elsősorban a karácsonyi piac számára. Elég ez, vagy kevés? A szlovákiai szakosított elárusítóhelyeken nemrég elvégzett felmérések szerint ez a mennyiség távolról sem fedezi a lakosság igényeit. Gyakorlatilag az a helyzet, hogy élő halak, illetve félkész áruként feldolgozott édesvízi halak csak időnként kaphatók az üzletekben. A megtermelt pontyok döntő többségét főleg a karácsony előtt értékesítik, s valami az új év első hónapjaiban is kerül még belőlük az üzletekbe. Am ez is csak a nagyobb városokra vonatkozik. A kisebb városok és a falvak lakossága egész éven át nem jut élő édesvízi halhoz. Itt elsősorban a pontyokra és kis mértékben a pisztrángokra gondolunk, mert a vállalat más halak tenyésztésével nem fog lalkozik. Annak, hogy a vidéki városok és a falvak nincsenek kellően ellátva élő hallal, több oka is van. A csekély mennyiségű termelésen kívül az is, hogy az üzletek nincsenek ellátva speciális berendezésekkel az élő halak tárolásához, kevés a szállítóeszköz is, s a halfeldolgozó és a fagyasztóipar sem elég kezdeményező a halak forgalmazásában. Az édesvízi halak, a pontyok és a pisztrángok fagyasztott állapotban is raktározhatok és árusíthatók. Hűtőpultokból ma már mindenhol van elég. A fogyasztói piac halhússal való ellátásának színvonala természetesen a fogyasztás mértékében is visszatükröződik. Az elmúlt évben például a belkereskedelmi szállítások alapján számítva a nyugat-szlovákiai kerületben 1 lakosra átlagosan 0,43 kg halhús, a közép-szlovákiai kerületben 0,22 kg, a kelet-szlovákiai kerületben csak Q>,13 kg halhús jutott. Az édesvízi halak 1 lakosra eső átlagos évi fogyasztása tehát Szlovákiában mindössze 0,*31 kg-ot tett ki, s ez az arány is részben a Csehországból származó pontyszállításoknak köszönhető. Ezek az adatok ráadásul a bruttó súlyra vonatkoznak, azonban nem szerepelnek benne a tengerparti államokból importált halak és hal- készítmények. Ez a mennyiség hihetetlenül kevés, főleg ha más országok fogyasztásához viszonyítjuk, például Svédországéhoz, Japánéhoz, ahol hússzor- harmtocszor nagyobb a halfogyasztás. Ezekkel a gondolatokkal látogattuk meg a napokban a Stupavai Állami Halgazdaság igazgatóságát, ahol Stefan OndriaS üzemgazdász részletes tájékoztatást nyújtott a vállalat tevékenységéről, termelési eredményeiről és céljairól. — Vállalatunk 1954-ben keletkezett, amikor összesen 120 hektár halastavat vett át az állami gazdaságoktól. Ez a terület az új halastavak és víztárolók építésével fokozatosan bővült, így jelenleg körülbelül 920 hektár halgazdasági területtel rendelkezünk, ami 95 halastóból áll. Ezek többsége a nyugat-szlovákiai kerületben, egy része pedig a kelet-szlovákiai kerületben található. Az említett halastavakon kívül 192 hektár összterületű víztárolót bérelünk, ezek azonban több hasznosítású vízmüvek, amelyek nem alkalmasak az intenzív haltenyésztésre. A közép-szlovákiai Kerületben csak pisztrángtenyésztő halastavaink vannak, éspedig KláStor pod Znievomban. A pontytenyésztésben elért sikerek jól tükrözik törekvéseinket. Az egy hektár vízfelületre eső termelésben lényegesein jobb eredményeket érünk el, mint a csehországi halgazdaságokban, s ez már valamit je lent. Ez az 550 kg-os „hektárhozam“ azonban még mindig nem felel meg a szlovákiai éghajlati és biológiai feltételeknek. A legnagyobb problémát a ha(A szerző felvételei) 1976. XII. 12. D
