Új Szó - Vasárnap, 1976. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1976-07-04 / 27. szám

■ ■ —

A BŰNÖZÉS ELLENI KÜZDELEM KÖZÜGY

Alapfeltétel: a jogi tudat elmélyítése •

Mentesítő körülmény-e a törvény nem ismerése?

Ési\

A CSKP XV. kongresszusán elhangzott elOadól beszédében dr. Gustáv Husák elvtárs többek között kiemelte, hogy a jogi előírások megtartása, a bűnözés elleni küzdelem nem lehet csupán a biztonsági szervek, ügyészségek, bíróságok feladata, hanem valamennyi állampolgár ügye. Ezzel a végkövetkeztetéssel teljes mértékben egyetérthetünk. Annak ellenére, hogy hazánkban — a kapitalista országoktól eltérően — a bűnözés nem ölt veszélyes méreteket, sőt nem állandóan emelkedő irányzatú, nem lehetünk elégedettek a jelenlegi helyzettel. A bűnözés nem kívánatos jelenség a szocialista társadalomban, csö- kevény, amely nem azonosítható társadalmunk erkölcsével, gondolkodásmódjával, meggyőződésével, elveivel. Persze a bűnözés a kapitalista társadalomban sem kívánatos jelenség, viszont okai, amelyek főként a szociális viszonyokban gyökereznek, az adott társadalmi-gazdasági formáción belül gyakorlatilag eltávolíthatatlanok.

A szocialista társadalomban a bűnözésnek ilyen oka nincsen, mégis — bár jelentősen kisebb mértékben — tapasztalható.

Miben rejlenek tehát a bűnözés okai nálunk, mi tulajdonképpen a bűncselekmény, miképp harcoljunk a bűnözés ellen? — kérdezik gyakran polgáraink.

Az adott lehetőségek között (korlátozott terjedelem) gyakorlatilag nem válaszolhatunk kitneríjtően ezekre a kérdésekre, hiszen mind a kriminalisztika, mind a büntetőjog rendkívül összetett, sokoldalú tudomány. Meg kell viszont említeni egy, mégpedig nagyon fontos okot, amely a jogi összefüggések szintjén gyakorlatilag valamennyi polgár viselkedését, tevékenységét illeti. A jogi tudatban felbukkanó hiányosságokról van sző. Ha ideális helyzetet akarnák elképzelni, az feltételezné, hogy a jogi előírásokra mindenki ismeri és meg is tartja. Nyilvánvaló, hogy ez aligha érhető el. Még a legkiválóbb jogász sem ismerheti az összes jogi előírást, meg kell hát elégednünk a legfontosabbak és az általánosan érvényesek ismeretével. Persze, bonyolultabb a helyzet megtartásuk körül. Általánosságban elmondható — bár néha nem tűnik egészen logikusnak —, hogy valamennyi jogi előírást meg kell tartani, tehát azokat is, amelyeket nein ismerünk. Ez a következtetés természetesen nem szolgálhat abszolút mércéül. Ha viszont megfontoljuk, hogy valamennyi jogi előírásnak összhangban kell állnia a társadalom érdekeivel, láthatjuk, hogy felvetődik a polgárok jogi tudatának kérdése.

I Egy cigaretta ürügyén

A gyakorlati életben nagyjából mindenki tudja, mit szabad tennie és mit nem. A polgárok viszont már kevésbé képesek megítélni, hogy egy-egy cselekedetük csupán az erkölcsi elvekkel került-e összeütközésbe, vagy szabálysértést, kihágást, vétséget, netán bűncselekményt követtek-e el. így például a körülményektől függően a dohányzás ténye is ■különbözőképpen ítélhető meg. Amennyiben olyan helyiségben dohányzunk, ahol kisgyermek alszik, az erkölcsi elvek megsértéséről van szó, ha az autóbusz vezetője dohányzik vezetés közben, szabály- sértést követ el, ha egy szénakazal tövében gyújt rá bárki, amely ennek következtében leég, tette vétségnek mihősül, és bűncselekménynek számít, ha valaki robbanóanyagokat tartalmazó helyiségben gyújt rá.

Leginkább azok a cselekmények érdekelnek bennünket, amelyekkel a büntetőtörvénykönyv foglalkozik. Ezek a jogi előírások a legfontosabbak a polgárok helyes viselkedésének szempontjából. Egyrészt a legközérthetőbbek, másrészt tartalmazzák a büntető rendelkezéseket. Vajon mi a célja ennek a törvénykönyvnek? A büntetőtörvénykönyv első paragrafusa leszögezi, hogy célja a Csehszlovák Szocialista Köztársaság társadalmi és államrendjének, a szocialista tulajdonnak a védelme. Védelmezi továbbá a polgárok jogos érdekeit, az állampolgári kötelességek rendes teljesítésére és a szocialista együttélésre nevel. A harmadik paragrafus első bekezdése ugyanakkor megállapítja, mi nevezhető bűncselekménynek. Minden, a társadalomra veszélyes cselekedet, amelynek jellemzői a büntetőtörvénykönyvben foglaltatnak.

Miután a büntetötörvénykönyv csupán a társadalomellenes tevékenység legsúlyosabb eseteivel és formáival foglalkozik, feltételezhetnénk, hogy ki-ki tudatosítja, vajon cselekedetével mikor követett el bűncselekményt, tehát a jogi tudat olyan szintet ért el, amely mindenki számára' lehetővé teszi a bűncselekmény felismerését.

A gyakorlatban ellenkező a helyzet. Sok tettes azzal védekezik a közbiztonsági szervek, az ügyészség és a bíróság előtt: nem tudta, hogy tettével bűncselekményt követ el. Vajon mi a jogi eljárási mód ilyen esetekben? A közkedvelt és olyan gyakran használt formuláciő „a törvény nem ismerése nem mentesítő körülmény ‘ nem értelmezhető teljesen szó szerint. Bűncselekményről akkor beszélünk, ha azt szándékosan követték el, amikor ezt a tettet a büntető törvény nem minősíti figyelmetlenségnek. Nyilvánvaló, hogy senki sem hisz annak az embernek, aki a következőképpen védekezik: nem tudtam, hogy nem szabad lopni. A jogi tudat ennyire alacsony foka társadalmunk fejlődésének jelenlegi szintjén nem feltételezhető. Viszont előfordulhatnak olyan bűncselekmények is, amikor a kérdés felett el kell gondolkodnunk.

Spekulánsok — „fusizók"

A büntető törvénykönyvben például több paragrafus védi a gazdasági rendszert. Sok polgár nem tudja vagy nem akarja megérteni, hogy a spekuláció, a meg neon engedett vállalkozás a büntető törvénybe ütközik. Ennek oka egyrészt a múlt csöke- vényeiben keresendő, a gazdasági rend és fegyelem más, a nyugati kapitalista világra jellemző jogi védelmében,, ahol az ilyen vállalkozás gyakorta „ügyességnek“ minősül.

A büntetőtörvénykönyv 117. paragrafusa szerint spekuláció bűncselekményét követi el az a polgár, aki azzal a szándékkal rejteget vagy szerez be szükségleti tárgyakat vagy nagyobb értékű szükségleti tárgyat, hogy haszonnal adja el, vagy előnyökhöz jusson általa, esetleg ilyen tevékenységet közvetít. Tehát használt személygépkocsi vásárlása, majd nétai javítás után magasabb áron való eladása, azzal a céllal, hogy ezáltal jobb minőségű személy- gépkocsihoz jussunk, nem képességeink megnyilvánulása, hanem bűncselekmény. Nem engedélyezett vállalkozás bűncselekményét követi el a büntetőtörvénykönyv 118. paragrafusa szerint, aki nem engedélyezett magánvállalkozói vagy kereseti tevékenységet folytat. A különböző „fusizók“ címére szükségesnek tartjuk megjegyezni, hogy a polgárok kölcsönös megsegítése, akár jutalom fejében is, engedélyezett. Viszont, ha az ilyen tevékenység nagyobb méreteket ölt és jövedelem forrásává válik, a nemzeti bizottság beleegyezése szükséges hozzá s évente jövedelmi adót kell fizetni utána. Amennyiben ezt az eljárást megkerüljük, később rendszerint hiába védekezünk azzal — „nem tudtam, hogy az engedélyre szükség van“.

A szocialista szervezetekben a felelős dolgozók részéről több esetben megnyilvánul olyan törekvés, hogy a gyár, üzem stb. bármi áron is teljesítse tervfeladatait. Ebből a célból különböző alapokat hoznak létre, és aránytalan előnyökhöz juttatnak más szervezeteket végzett munkájukért. Nem feledkezhetünk meg róla, hogy az ilyen eljárás ellentétben áll a gazdasági fegyelemmel és a büntetőtörvénykönyv 127. paragrafusa szerint kimeríti az anyagi és pénzeszközök kezelésénél elkövetett mulasztás bűncselekményét.

A statisztikai kimutatásokból kiderül, hogy a leggyakoribb bűncselekmények közé a polgári együttélés durva megsértése tartozik. Ebben a vonatkozásban valóban nehezen állíthatnók, hogy bárki is ne lenne tudatában cselekedetének, viselkedésének, eljárásának jogellenességével. Elmondhatjuk viszont, hogy nagyon sokszor nem tudatosul a bűncselekmény elkövetése. Nem mindig szükséges, hogy a bűn- cselekmény elkövetésekor „történjen valami“. A büntetőtörvénykönyv 197.a paragrafusa értelmében bűncselekménynek minősül a gyilkossággal vagy súlyos testi sértéssel és egyéb károsodással való fenyegetés olyan módon, amikor ez indokolt félelmet kelt egy polgárban vagy a polgárok egy csoportjában. Aki szeszes ital fogyasztása után munkahelyén vagy másutt olyan tevékenységet végez, amellyel veszélyezteti mások életét, jelentős anyagi károkat okozhat, a részegség bűncselekményét követi el. Tehát az ittas gépkocsivezető akkor is bűneset lekményt követ el, ha nem okoz forgalmi balesetet. Ebben az esetben nem csupán a közúti forgalmi szabályok megsértéséről van szó.

Az élősködés bűncselekmény

Komoly probléma az élősködés, amely szintén bűnüldöző szLffveink hatáskörébe tartozik. A tipikusan élősködő elemeken kívül ezt a bűncselekményt gyakran követik el olyan fiatalok, akik iskolai kötelezettségüknek eleget téve, nem találnak „megfelelő“ állást, nem jutnak be közép- vagy szakiskolába, egyetemre, odahaza maradnak szüleiknél, akik eltartják őket. A bíróságon több szülő kéri gyermeke felmentését, és kijelenti, hogy gyermekét önként tartotta el. A lényeges körülmény más. Az, hogy a fiatal ember kerülte a becsületes munkát, és valakivel (adott esetben a szüleivel) tartatta el magát. A szülő önkéntessége itt nem játszik szerepet. Természetesen további bűncselekményt követ el az, aki erőszakkal szerzi meg — például lopással, zsarolással stb. — a létfenntartásához szükséges eszközöket. Amennyiben a szülő, akár gondatlanságból, tizennyolc éven aluli gyermekét a lezüllés veszélyének teszi ki, mert lehetővé teszi számára, hogy munkakerülő életet folytasson, büntető eljárás indítható ellene az ifjúság erkölcsi nevelése veszélyeztetésének bűncselekménye miatt.

A szóban forgó bűncselekmények közül több az emberi érzéstelenség, közömbösség, alacsony erkölcsi szint megnyilvánulása. Egyébként mivel magyarázhatnánk annak a gépkocsivezetőnek a viselkedését, aki nem volt hajlandó kórházba szállítani a súlyos asztmatikus rohamban fuldokló gyermeket? Vagy a cserbenhagyásos gázolások elkövetőinek tettét? A büntetőtörvénykönyv rendelkezéseinek értelmében ezekben az esetekben a segélynyújtás elmulasztása bűncselekményének ténye áll fenn, hathónapos szabadságvesztéssel sújtható, a cserbenhagyásos gázolás esetében háromévi szabadságvesztéssel.

Valamennyi bűncselekmény felsorolására, sőt magyarázatára — mint azt említettük — az adott keretek között nem vállalkozhatunk. Ugyanakkor lehetséges a jogi tudat állandó elmélyítése. Éppen ezért született meg legfelső párt- és állami szerveink döntése a jogi ismeretek bővítéséről iskoláinkon. Az ügyészek, bírók, a biztonsági szervek tagjai vitaesteket, előadásokat tartanak ezekről a kérdésekről polgárainknak. Az alapvető jogi előírások ismerete és megtartása valamennyi polgár kötelessége. Ha mindenki félreteszi a közömbösséget, figyelmetlenséget, ha fokozottabb érdeklődéssel tekint a körülötte zajló életre, bírálóan fellép a hibák ellen, rámutat a visszásságokra, nyíltan felhívja rájuk az illetékes szervek figyelmét — ez lesz öntudatának igazi megnyilvánulása, a leghatékonyabb segítség a bűnözés• elleni harcban. Nem feltételezzük, hogy egy vagy két éven belül felszámoljuk a bűnözést. Viszont ez az út vezet végső célkitűzésünkhöz.

Dr. MILAN VALASIR

Prága 9. városkerületének óvodásai és iskolásai közlekedési játszóteret kaptak, ahol játék közben sajátítják el a biztonságos közlekedés alapszabályait. Tanítóink felügyeletével kis autókon, kerékpárokon közieked-' nek, és így ismerkednek meg a közúti forgalommal ' (CSTK — J. Sybek felvétele)