Új Szó - Vasárnap, 1976. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1976-11-21 / 47. szám
/ JÓL VÁLASZTOTT Vizsgyák Tibor 12 évvel ezelőtt elhagyta szülőfaluját, Naszvadot, mert bátran kimondta elhatározását: bányász leszek! A szakmunkásokat képző iskolában becsülettel megállta a helyét, s ma már Frydek-Místek városka starici bányájában dolgozik. Annak a 18 tagú munkabrigádnak egyik vezetője, mely a folyosókat készíti elő a szénfejtéshez. Pártunk tagjelöltje. Nős, két fia van: Richard és Bogdán. Felesége a bratis- lavai Komensky Egyetem Jogi Karának levelező tagozatán végzi tanulmányait, ő pedig arra készül, hogy a Marxizmus—Leniniz- mus Esti Egyetemén bővítse majd tudását. Édesanyja annak idején nem szívesen értett egyet fia elhatározásával, s még ma is csak a magáét mondogatja: a bányán nincs ablak. Vizsgyák Tibor csak mosolyog édesanyja megjegyzésén, s magabiztosan állítja, hogy már nem tudna Naszvadon élni, hiányozna á bánya. Szakmáját nem cserélné fel szívesen. Nagyszerű érzés számára, hogy társadalmunkban a bányász erkölcsi és anyagi megbecsülésnek örvend. Megszerette foglalkozását, s a bányában nemcsak szakmát, tudást szerzett, hanem igaz és hű barátokat is. Ma már nincsenek nyelvi nehézségei, problémái. Újabban rá bízták a bányába érkező fiatalok, az „újoncok“ betanítását. Meggyőződéssel állítja, hogy annak idején, 12 évvel ezelőtt, amikor kimondta elhatározását: Bányász leszek! — jól választott. Tóth Erika EGYÜTT, EGYMÁSÉRT A safai (vágsellyei) DUSLO nemzeti vállalatban a szocialista, munkaversenyben kiváló eredményeket ér el a Szabó elv- társ vezette ifjúsági szocialista munkabrigád. Bizonyítja ezt az a tény is, hogy már teljesítették évi tervüket, pedig igényes volt ez a terv. Vállalásuk értéke 42 millió korona körüli volt. A munkabrigád tagjai ugyanakkor tevékenyek a társadalmi munkában is. Nyolcán rendszeres véradók. Arra törekednek, hogy a munkabrigádok közösségi szelleme, összetartása és ereje egyre jobb legyén. Nemrégiben például kétnapos jahodnái (pozsony- eperjesi) kirándulást szerveztek, melyen a családtagok is részt vettek. A kirándulás jól sikerült, ezért elhatározták, hogy a jövőben gyakrabban szerveznek majd ilyen közös akciókat. Tóth Tibor VERSENYEZVE Nagy sikernek örvend a Háztartási Cikkek (Domá- ce potreby) bratislavai villamos- és üvegáru üzemében a szocialista munkaverseny. Eddig hét kollektíva kapta meg a szocialista munkabrigád bronz fokozatát, s további négy kollektíva versenyez a megtisztelő címért. A közlekedési részleg dolgozói a „Baleset nélkül vezetek“ akcióba kapcsolódtak be. Túráz Gustáv, Kristofovié Alexander, Csenkey Pál, PliSfiák Jozej és GrebeCi Filip eddig 500 ezer, illetve 250 000 km-t tettek meg baleset nélkül. Manczal Erzsébet GONDOS GAZDA Tizenhárom község képviselője a Kelet-szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottságban Soltész László elvtárs, a budolovi (bodollói) egyesített földművesszövetkezet elnöke. Gondos gazda módjára számon tartja az eredményeket: az utóbbi években 33,7 százalékkal emelkedett a mezőgazdasági termelés az 1970-es év eredményeihez viszonyítva, a talajjavítási munkálatoknak köszönhető, hogy 35 százalékkal növekedett az átlagos hektárhozam. Nem feledkezik el azonban a problémákról sem: több és modernebb nagy teljesítményű mezőgazdasági gépre van szükségünk. Ha nem akarunk a fejlődés útján megállni, a géppark átszervezésére nem szabad sajnálni a pénzt, holnap, holnapután busásan visz- szatérül. A tejtermelést fokozni kell. Ennek alapja a fejőgulyások közötti ju- talmazásos munkaverseny, s nem utolsósorban a szemes takarmányok hektárhozamának .növelése.“ Naponként küzd ezekért a célokért a munkahelyén és választókörzetében egyaránt. Munkaterve szerint minden héten két községet látogat meg. Részt vesz a nemzeti bizottságok és azok szerveinek gyűlésein, hiszen a termelési feladatokon túl a körzet választási programjának megvalósítása is szívügye. Lakások, bölcsődék, óvodák, iskolák, üzletek és sportpályák építése szerepel a programban, s most, a választások után, amikor a tettek beszélnek, nagy szükség van a gondos gazda irányítására. Firtko Istvánná JELEN ÉS JÖVŐ Ha Stúrovóba (Párkányba) érkezik a látogató, a felhőkbe nyúló, kivilágított papírgyári kémény már a távolból jelzi a város ipari jelentőségét, s gyönyörű panoráma tárul az érkező elé. Ma már tízezer lakost számlál a város, hiszen újabban Ebed községet is hozzácsatolták. A papírgyár 3000 dolgozót foglalkoztat. Felépült — 20 millió koronás beruházással — az egészségügyi központ, új irodaházat kapott a városi nemzeti bizottság, új postahivatalt a város. Felépült a Duna-lakótelep, mégpedig bölcsődével, óvodával. Korszerűsítették az üzlethálózatot. A Lenin-lakónegyedben a vasútállomás melletti autóbusz-állomásnak köszönhető, hogy jobb lett a közlekedés. Az év végén átadják rendeltetésének az egyik alapiskolai étkezdét, mely 500 diák étkeztetésének problémáját oldja meg. A városi nemzeti bizottság és a papírgyár közös építkezését, a Vadas- fürdő építését ugyan még nem fejezték be, de az utóbbi években 130 millió korona értékű, különféle létesítménnyel gazdagodott a város. Milyen lesz a jövő? Nagy- szükség van az üzlethálózat bővítésére. Az első tervfeladatokban ilyen adatok jelzik a jövőt: 120 férőhelyes szálló építése, a Vadas-fürdő, új óvodák, bölcsődék, a Terasz-lakótelep építésének befejezése. Nem kerülte el a tervezők figyelmét az sem, hogy bővíteni kell az autójavító műhelyt, át kell építeni a vasútállomást. Az új tervfeladatok mind a 65 új képviselőt, mind a lakosokat arra ösztönzik, hogy közös munkával, ösz- szefogással még szebbé varázsolják városukat. Dániel Erzsébet A VÖRÖS CSERKÉSZEK « Évtizedek óta gondosan őrzött felvételen láthatók a vörös cserkészek. Mégpedig-a komáromiak. A második sor közepén a bajuszos férfi Mező István elvtárs, aki annak idején kommunista szenátor volt. Tőle jobbra látható Balaskó Szabó Gyula, a csapat egyik szervezője. Mellette a fejkendős asszony Mező Istvánná. A vörös cserkészek csapata megalakulásának hiteles történetét pedig a ma már nyugdíjas vasmunkás, a 70 esztendős Kovács István elvtárs, veterán kommunista mondta el. A csapat megszervezését 1923-ban kezdte meg a komáromi pártvezetőség. A már említett elvtársakon kívül Csenget Károly és Madarász József foglalkozott a csapat megszervezésével. Kezdetben húszán voltak, de számuk a későbbiek folyamán egyre nőtt. Valovics Ferenc elvtárs volt a parancsnokuk. A másodparancsnok Staudt Mihály elvtárs volt, aki a tornászok között is gyakran szerepelt, s aki akkoriban még csak kedvtelésből festegetett, de később elismert művész lett. Egressi Ferenc volt a rajparancsnok. Szervezetileg a raj négy szakaszból állt. Az egyik szakasz vezetője Mesterházi Gyula, a másiké pedig Kovács István elvtárs volt. A csapat a szokásos cserkésztevékenységen kívül pártfeladatok teljesítésére is vállalkozott. Ilyen feladat volt a röpcédulák szétosztása, plakátok kifüggesztése, őrzése, jelszavak festése az utca kövezetére, kerítésekre. Természetesen a párt által szervezett felvonulásokon is részt vettek a vörös cserkészek. Zöldesbarna egyenruhát viseltek, hagyományos cserkészkalapot, melyen ötágú vörös csillag díszelgett. A nyakkendőjük is vörös színű volt. Cserkészbotot is hordtak magukkal. Erre bizony szükség volt, amikor a szónokok védelmét kapták feladatul. Évekig működött a csapat, míg hivatalosan fel nem oszlatták. A tagok, a vörös cserkészek azonban lelkes tagjai lettek az ifjúmunkás szervezetnek. Később pedig igazi kommunistákká lettek. Még él a vörös cserkészek csapatának emléke, néhány hajdani vörös cserkész is él, Mesterházi Gyula, Németh József, Vincze Jenó, Bukovszky Lajos, Kovács István. Jó és hasznos dolog volna, ha a késői utódok, a pionírok és vezetőik kellő módon foglalkoznának a vörös cserkészek csapatának emlékével, összegyűjtenék őket, megírnák a csapat történetét. Holczer László A „TILLŰS” TÁNC SIKERE Bruty (Bartj községben a Nőszövetség helyi szervezetének tagsága példásan tevékeny. Ha társadalmi munkáról, faluszépítésről van szó, sohasem hiányoznak. De más téren is tevékenyek. Legutóbb például sikeres nép- művészeti kiállítást rendeztek a művelődési házban. A kiállítást lelkes gyűjtés nyomán szervezték meg. Nem sajnálták a fáradságot, házról házra járva meglátogatták az idős lakosokat, s úgy gyűjtötték össze az anyagot. A szervezetnek köszönhető a népi tánccsoport megalakítása is. A csoport vezetője Hégli Marianna, a helyi óvoda igazgatója. Vezetésével kezdettől fogva arra törekedtek, hogy hamisítatlan népviseletben, igazi népi táncokat mutassanak be. Törekvésük helyesnek, sikeresnek bizonyult. Legutóbb a Myjavában rendezett nyugat-szlovákiai folklórfesztiválon *a legjobb tíz népi együttessel szerepeltek. Népviseletben az úgynevezett „tillós“ táncot mutatták be. Dicséretet, elismerést kaptak műsorukért. Ez lelkesítette a táncosokat arra az elhatározásra, hogy tevékenységüket folytassák, tökéletesítsék. A „tillós“ táncot már bemutatták a szomszédos falvak színpadán i$, mégpedig Kéménden és Ipoly- szalkán. További munkájukhoz sikert kívánunk. Reméljük, a kitűzött feladatot — népi hagyományaink felelevenítését, ápolását — sikeresen teljesíteni fogják. ÉRTI A DOLGÁT Szerény, kedves beszédű, de nagyszerű szakember Győri László, a HYDROSTAV nemzeti vállat komáromi üzemének karbantartója. A vállalathoz 1966-ban került a mezőgazdaságból, 1970 óta pedig Bratislavában dolgozik. Akkor kezdte meg a komáromi üzem a Szlovák Nemzeti Színház átépítését. Ott tanulta meg igazán a szakmát. Ha kellett, baggert javított, ha kellett, a betonacél-kosarakat forrasztotta. Felettesei így vélekedtek róla: mindent tud, amit egy igazi karbantartónak tudnia kell. Már hetedik éve jár munkába Csallóközaranyosról Bratislavába. Hétfőn érkezik, pénteken a vállalati autóbusz viszi haza. Érti a dolgát, ezért bízták rá a karbantartók ^brigádjának vezetését. A társadalmi munkából is derekasan kiveszi részét: a részleg üzemi tanácsának alelnö- ke, újabban pedig a pártcsoport vezetője. Ha megkérnék, hogy mondjon valamit önmagáról, a kérdező keveset tudna meg róla. Olyan embertípus, akiről azt szoktuk mondani, hogy helyette inkább a munkája beszél. Egyszerűségében is nagyszerű ember, akiről a fiatalok példát vehetnek. Oszlik Erzsébet Müller Róbert 1976. XI. 21. N X
