Új Szó - Vasárnap, 1976. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1976-11-21 / 47. szám
1 MOLDAVAI ÉLMÉNYEK Minden új házaspár egy fát ültet 0 Több száz hektáron termelnek napraforgót, szőlőt, dohányt 0 A kolhoz középületeket, lakóházakat épít £ Kedvező szociális és kulturális feltételek ^ A helyi viszonyoknak megfelelően szakosítják a termelést Repülőgépünk kört rajzolva ereszkedik le a ki- sinyovi repülőtérre. Nagyobbodnak a végeláthatatlan gyümölcsösök, a leszállás után felszabadultan szívjuk magunkba az ózondús levegőt. Ügy érezzük, mintha egy nagy-nagy kert közepén volnánk. Mindenfelé virág, gyümölcsfa, szőlő. A 3,5 millió lakosú Moldovai SZSZK-ban nemes cselekedeteknek számit a fa ültetése, a virágok és díszcserjék gondozása. A közmondás szerint: „Aki nem ültetett fát és nem nevel legalább egy gyereket, hiába élt.“ A félmilliós főváros főterén éppen egy újdonsült ifjú pár ültet fát. A vőlegény gondosan letapossa körülötte a földet és párjával együtt beugrik a felszalagozott Volgába. A régi utcákon a szőlőlugasok 3—4 méterre is felkúsznak a házakon. Fehér falaikat villogtatják a napfényben az új lakónegyedek emeletes épületei. Vezetőnktől megtudjuk, hogy hosszú kísérletezés után manapság olyan vasbeton-elemekből építenek házakat, amelyek rendkívül szilárdak és ellenállnak a földlökéseknek is. Ebben a körzetben az idén ötször volt kisebb földrengés. Nem véletlen tehát, hogy az építészek előrelátással, körültekintéssel tervezik a lakónegyedeket. A Lenin-renddel kitüntetett Moldová- nak hamarosan olyan korszerű politikai, gazdasági és kulturális központja lesz, amelyben kedvező lehetőségek nyílnak a társadalmi életre. A Szovjetunió többi népének segítségével ma egyre jobb körülmények között építi hazáját a múltban sokat szenvedett nép. A német fasiszták a második világháborúban mintegy 1,6 milliárd rubel kárt okoztak e területen. Verőfényes reggelen, fák és szőlőlugasok között rejtőző házakkal szegélyezett úton robogtunk Ko- tovszkon át Krasznoarmejszkba, ahol meglátogatjuk „A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulója“ nevű kolhozt. A helyi szovjet épülete előtt, az elesett hősök emlékműve mellett, Valerij Ivanovics Dominasz elnök kissé mentegetőzve fogad. Az Inturiszt az utolsó percekben jelentette érkezésünket. Máris intézkedik, hogy a vendégek jól érezzék magukat és a lehető legtöbbet láthassák, s a Szlovákiából érkező szövetkezeti tagok értékes tapasztalatokat szerezhessenek további munkájukhoz. A tanácsteremben néhány keresetlen szóval még egyszer üdvözöl; és nagy vonalakban felvázolja előttünk az 1949-ben alakult nagy kolhoz fejlődését. Földjeik a Román Szocialista Köztársaság határa mellett húzódnak. Községükben kezdetben két kolhoz volt, amelyek csak az 1950-es években egyesültek. Meg kell tanulnunk „100 hektárokban gondolkodni“. Szőlőt 600, dohányt 300, napraforgót 500, lucernát 300, búzát pedig 1000 hektáron termelnek. Az ilyen területeken való gazdálkodás már a jól előkészített szakosítás eredménye. Olyan növényeket termesztenek, amelyek a meleg éghajlati viszonyok között a legtöbb termést adják. Nehéz volt eddig eljutni, mégis megértek a feltételek a nyereséges gazdálkodás kialakítására. Mindannyiunk kívánságára felkerekedünk, és határszemlére indulunk. Az utak mentén végtelen szőlő- és napraforgótáblák húzódnak. Az elnök lelkesen mutatja a dús fürtöket, és úgy becsüli, h®gy elérik a 100—110 mázsás hektárhozamot. A próbaszedésből készített must cukortartalma 22—23 fok között mozog. Ezért" a szőlőjükből készített borok általában édeskések. Elgyönyörködünk az út menti diófasorokban is. Az alattuk levő földet jól megművelték, mert úgyszólván egy szál füvet sem látunk. Gyomnak nyoma sincs. Az elnök látja csodálkozásunkat, és nyomban elárulja, hogy a leghatásosabb vegyszerekkel irtják a gyomot. A gabonatáblákon utolsókat fordulnak a kombájnok. Nagy szárazság sújtotta ezt a vidéket, de búzából sikerült 50, árpából pedig 53 mázsás hektárhozamot elérni. Rövid pihenőt tartunk a szovjet—román határon, hosszan nézzük a lomhán hömpölygő Prut folyót. A domb tetején szovjet (tank csillog a napfényben. A második világháború harcaiban támadás közben zuhant a hídról a folyóba. Szerencsés esés közben kinyílt a páncéltorony ajtaja, és a legénység megmenekült. A kolhoz kegyeletből állította fel ezt az emlékművet, és avatására meghívta a veterán harcosokait is. Nagy körút után térünk vissza a községbe. Nem tudunk betelni a tulipánmotívumokkal díszített csinos házakkal. Minden udvaron pincét találunk, amelyben munka után az édeskés nedű kortyolga- tása közben szórakoznak, pihennek a falu dolgos lakói. Az elnök megmutatja a fiatalok utcáját, ahol az új igényeknek megfelelően már csak emeletes házakat építenek. A géppark éttermében ebédelünk. A hivatalos po- hár'köszöntők után elbeszélgetünk Ivan Andrejevics Muzikával, az üzemi pártszervezet titkárával. Vázoljuk a 6000 hektáros kolhoz továbbhaladásának irányát, boncolgatjuk a sikeres politikai-nevelő és agi- tációs munka eredményeit, problémáit. Végül is azt a tapasztalatot szűrjük le, hogy a 91 párttag aktívan dolgozik, példát mutat a termelőmunkában is. A pártszervezet vezetősége a szükségletnek megfelelően fejleszti a tagsági alapot. Az előrelátó munka eredménye, hogy a párttagok 88 százaléka munkás és csak 12 százaléka irodai munkaerő. Minden fontosabb termelési szakaszokon pártcsoportok működnek. Ezek aktívan küzdenek a taggyűlés határozatainak megvalósításáért. A gépparkban működő pártcsoport javaslatára brigádok alakultak az egyes növények ápolására, betakarítására és a termés tartósítására. A párttagok jó agitációs munkával, a gépek karbantartásával serkentették a dolgozókat. Ennek eredménye, hogy aránylag ritkán hibásodnak meg a gépek. Fő törekvés a gépek lehető legnagyobb kihasználása. Ezt oly módon is elősegítik, hogy sokkal több a gépek vezetését és gondozását biztosító szakember, mint amennyi a gép. Hogy csak egy példát említsünk, minden traktorra két traktoros jut. Beszédbe elegyedünk néhány fiatallal is. Elégedetten beszélnek arról, hogy a kolhozban megtalálták számításukat. A tagok átlagkeresete évente 3000—3500 rubel. A dohánytermesztésben 3000, a sertéstenyésztésben 3500 rubelt keresnek. Jó tehát a Korszerű-módszerekkel termelik a szőlőt fizetésük, kedvezőek a munkafeltételek, adottak a továbbfejlődés lehetőségei. Valentyina Levinszkaja Matvejevna, a 23 éves mosolygó üzemgazdász örömmel közölte, hogy a múlt évben a kolhoznak 2 300 000 rubel tiszta haszna volt. Annak idején Kisinyovban végezte a főiskolát és visszajött falujába, az ismerősök közé. A férje, Grigorif, agronó- mus. Mindketten szívvel-lélekkel dolgoznak a közös gazdaság érdekében. Jól érzik itt magukat, takaros házuk van. Ök is építettek egy szépen berendezett borospincét, amelyben évente 1000 liter bor várja a fogyasztókat. A halk szavú Jekatyerina Ivanovna Fonavjuk a pénzügyi, könyvelést végzi. Szintén férjével együtt vállalt munkát a kolhozban. Mosolyogva ül közénk a kolhoz elnöke is és elmondja, hogy a fiatalok részére az új családi házakat lényegében a kolhoz építi, s az ifjú házasoknak csak igazán csekély összeggel kell hozzájárulniuk a költségekhez. A közös gazdaság négy bölcsődét és óvodát épített, hogy a dolgozó asz- szonyok zavartalanul végezhessék munkájukat. A kolhoz fedezte a kultúrház építésének költségeit is, amelyben többek között helyet kapott a 7000 kötetes könyvtár is. Gyarapodik, gazdagodik a Ki- sinyov szomszédságában lévő 5400 lakosú község. Az igények egyre nagyobbak, ezt bizonyítják a számok is. A lakások közül már százan vásároltak személyautót, idén újabb 400-ra adtak be igénylést. Az elnök találóan jegyezte meg, hogy a kolhoztagoknak van pénzük, csak az autógyárak győzzék a termelést. Búcsúzáskor a falu közepén levő emlékműre koszorút helyezünk. A községnek több mint száz lakosa esett el a fasiszták elleni küzdelemben. A hálás utódok kegyelettel őrzik emléküket. Az elnök — ősi szokás szerint — egészen a falu határáig kísért. Mindegyikünkkel keményen kezet szorított, és megígérte, hogy hamarosan ellátogat Szlovákiába. A kölcsönös tapasztalatcsere eddig is élénk volt, mert a kolhoznak számos tagja járt már Szlovákiában és jó néhány szlovák szövetkezeti küldöttséget láttak vendégül. Néhány kellemes napot töltöttünk a vendégszerető, rendkívül szorgalmas moldovaiak körében, akik az utóbbi évtizedekben nagy-nagy virágzó kertté varázsolták szülőföldjüket. Nehéz szívvel búcsúzunk e szovjet köztársaságtól, amelyben a vendéget napfény, virág és zamatos gyümölcs köszönti. BÁLLÁ JÓZSEF Dominasz Valerij Ivanovics, a kolhoz elnöke üdvözli a szlovákiai szövetkezetek küldöttségét Valentyina Levinszkaja Matvejevna, a mosolygós üzemgazdász (középen) szívesen eltréfál a lámáéi efsz sertésgondozónőivel (A szerző felvételei) ■V SB t H li ml I ■HHI IMHi MB^^ltí
