Új Szó - Vasárnap, 1976. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1976-11-21 / 47. szám
DÖNTÖTT A NÉP: A SZOCIALISTA FEJLŐDÉS ÜTJÄT KÖVETI • OTTHONRA TALÄL- NAK A NOMÄDOK • LEGYŐZTÉK AZ ÍRÁSTUDATLANSÁGOT # AZ IPAROSODÁS ÚT JÄN # SEGÍTŐ JÖ BARÄT: A SZOVJETUNIÓ pedig a lakosság önkéntes brigádjai, az önsegély csoportjai szervezetten harcba szálltak a homok megkötéséért, a természet átalakításáért. A kormány szándéka világos volt: szolid hazai élelmiszeripart kell teremteni, mert a lakosság ellátása okozta a legfőbb gondot. Az 1969. évi forradalmi hatalomátvétel után megtörténtek a szükséges intézkedések a hazai gazdaság és ipar fejlesztésének biztosítására. Államosították a külföldi érdekeltségeket, elsősorban olajkiszállító vállalatokat, pénz- és hitelintézeteket s az így szqfzett eszközöket fokozatosan a hazai ipar fejlesztésére fordították. Elsősorban az élelmiszer- és feldolgozóipart fejlesztették, de a Szovjetunió és más szocialista országok segítségével nehézipari létesítmények és egyéb beruházások is épültek. Minden akcióból önkéntes brigádok és egyéb segítség formájában alaposan kivették részüket a szervezett tömegek. Különösen tapasztalható volt ez 1974-ben, amelyet a kormányzat hivatalosan a gazdaságfejlesztés évének nyilvánított. Az Iparosodás, a gazdasági építés mind nagyobb lendülettel folytatódik, az államvezetés most azonban emellett igen nagy jelentőséget tulajdonít a tömegek eszmei nevelésének, öntudatosításának, amire számtalan intézmény szolgál. A vezető erő = „Az eltelt években tovább erősödtek kapcso- = tataink régi barátainkkal, olyanokkal, mint a === Guineái Köztársaság és a Kongói Népi De= mokratikus Köztársaság. A Szomáliái De= mokratikus Köztársasághoz fűződő szoros == kapcsolatainkat még jobban megerősítette a == barátsági és együttműködési szerződés megkö= tése.“ (Az SZKP XXV. kongresszusán elhangzott = központi bizottsági beszámolóból.) 1960. július 1-én függetlenné vált egy afrikai ország, melynek hányatott történelmét idegen hódítók gyarmati terjeszkedései befolyásolták. Olyannyira, hogy ez a nép, illetve vezető rétege már majdnem elfeledte ősi anyanyelvét, idegenekét használta hivatalaiban. Az az egykori megállapítás, hogy a Szomáliái városlakók folyékonyan beszélnek arabul, franciául, angolul és természetesen olaszul, semmiképpen sem kulturális fejlettségükre, mint inkább az idegen hódítás hatására vallott. Nem megyünk vissza messzire a gyarmati múltba. Am amikor 1960. július elsején felvonták az új állam lobogóját, korántsem ért véget a gyarmati múlt és korántsem szabadult fel az egész Szomáliái nép. Az egykor három részre szakadt Szomália olasz és angol részéből kialakult a mai Szomáliái Demokratikus Köztársaság, francia része, Dzsibuti vidéke, az afarok és isszák földje azonban mindmáig küzd függetlenségének kivívásáért. A gyarmati múlt átkos öröksége kilenc évig nehezedett nyomasztó teherként az önálló Szomáliára. 1969. október 21-én néhány nappal Sermarke elnök meggyilkolása után a hadsereg tisztjeinek haladó része Mohammed Sziad Barre tábornok vezetésével vértele- nül átvette a hatalmat és olyan gyökeres reformok útjára lépett, amelyeket a nyugati tőkés körök kezdetben kigúnyoltak, később aztán az eredmények láttán kénytelenek voltak elismeréssel nyilatkozni a katonai rendszer politikájáról. Első számú kérdés: a nomádok Szomália lakosságának 70—75 százaléka a becslések szerint nomád állattenyésztő volt. Nyelvfejtőik szerint már a nyelvük is erre az ősi foglalkozásra enged következtetni: szoamal annyit jelentett ősi nyelvükön, mint „menj fejni“. A nomád életmód azonban nemcsak a múlt bizonyos szokásainak konzerválását jelentette, hanem eleve megkötötte a haladás kerekét. A nomádok, elsősorban a kietlen Baszkalia pusztaságon nem vették fel a harcot a természettel, hanem vándorlásaik során inkább menekültek előle. A Barre vezette legfelsőbb forradalmi tanács egyik első intézkedése nem véletlenül volt a nomádok letelepítése. Természetesen, a telepes életmód bevezetése nem ment zökkenőmentesen, probléma volt a telepesek szállítása is (ebben is, mint sok másban, önzetlen segítséget nyújtott a Szovjetunió). Odatelepítették őket, ahol legeltetésre, állattenyésztésre alkalmas feltételek voltak, vagy halászati lehetőségek kínálkoztak (a kormány egyik terve a nomádok egy részének halásszá képzése volt). De a fejlődésnek indult városokban Is adódtak munkaalkalmak a nomádok egy részének, természetesen megfelelő képzés, átképzés után helyezkedhettek el a fejlődő iparban. Analfabétákból írástudók Ez a nagy társadalmi átalakulás csakis a gazdasági és szociális feladatok megvalósításának szerves egységében történhetett. Szomália vezetői idejében felismerték, hogy csakis Iparosítással, modern építéssel térhet az ország a haladás útjára, ezt viszont azokkal az emberekkel kellett elkezdeni, akik e célokra éppen rendelkezésre álltak. A lakosság tekintélyes része és a nomádok zöme írástudatlan volt. Meg kellett tanítani őket betűvetésre és olvasásra. De milyen írásra? Hiszen nem létezett Szomáliái ábécé. A nomádok ugyan beszélték ősi nyelvüket, a hamita languinun-ni nyelvet, de ennek nem volt írásos formája. A városiak pedig, mint már említettük, a gyarmattartók nyelvét használták. Az új állam első éveiben előfordult, hogy egyes minisztériumok nyelvi nehézségek miatt nem tudtak szót érteni egymással. Évekig tartó szorgalmas munkával a latin ábécé alapján sajátos Szomáliái írást alakítottak ki s ezt most kötelezően tanítják az iskolákban. Egyébként 1973 óta kötelezővé tették a Szomáliái nyelv hivatalos használatát. Kuriózumként említjük, hogy a Szomáliái nyelv meghonosítása körül jócskán akadtak nehézségek, hiszen sok modern fogalomra nem találtak megfelelő kifejezést e nyelvben. Például a Biztonsági Tanácsot úgy fordítják, mint a „Béke Házát“, a rakéta megjelölésére csak a „nyíl“ szolgál. Több mint 240 ezer személy kapcsolódott be az írástudatlanság felszámolására Indult mozgalomba és munkájuk eredménye már látható. Az iparosítás útján A nomádok százezreit érintették a kormány intézkedései. A legfelsőbb forradalmi tanács Barre vezetésével „szent háborút“, dzsihádot üzent az éhségnek, az ország rémének. Kihatott ez a nomádok sorsára is. Zömük a városokban vagy közelükben telepedett le, a terméketlen, kietlen sivatagi vidékeken Szomália fejlődésével, iparosodásával és mezőgazdaságának szövetkezetesítésével párhuzamosan mind jobban kidomborodik a munkásosztály vezető szerepe. E folyamat kiemelkedő eseménye zajlott le a nyáron, amikor júniusban és júliusban megtartotta alakuló kongresszusát a Szomáliái Forradalmi Szocialista Párt, mely az ország hivatalosan is elismert vezető ereje lett. Főtitkára Sziad Barre állam- és kormányelnök. A párt legfelsőbb vezetőségének megalakulásával egyidejűleg megszűnt az 1969 óta tevékenykedő legfelsőbb forradalmi tanács. A párt jelenleg területi szerveit építi ki, hogy egész organizmusa működhessék, kezdve az üzemi sejtektől a legfelsőbb vezetésig. A forradalom évfordulója alkamából nemrégen mondott beszédében Sziad Barre újra hitet tett kormányának antiimperialista és antikolonialista irányzata mellett és szolidaritást vállalt a küzdő afrikai népekkel, Zimbabwe, Dél-Afrika és Namibia bennszülött népével. Kifejezte az ország népének azt a határozott szándékát, hogy sohasem tér le a megkezdett szocialista útról. Szovjet segítséggel A Giuba és Vebi Shebeli folyók völgyében ma már virágzó lakótelepek láthatók, új házakban laknak az egykori nomádok, Mogadisu, a főváros modern stílusban épül és fejlődik. Eltűnnek az arisik — nyomorúságos viskók. Változik az emberek életmódja is. Kollektív szellem jellemzi a szomáliaiak egymáshoz való viszonyát. Szomália nagyra becsüli és mindenképpen ápolja a barátságot nagy barátjával és pártfogójával, a Szovjetunióval. Az ínség idején szovjet élelmiszerszállítmányok segítettek Szomália népének, hogy elkerülje az éhhalált, amely nem egy szomszédos országban, a nagy aszály következménye volt. Chisimayóban húskombinát, Las Khorehban halkonzervgyár, továbbá cukorgyárak és textilgyárak épültek szovjet segítséggel. A tőkés világban neve lett a Somaltext és a Soplast gyártmányainak. A szovjet segítség a gazdasági élet egyéb területein is érvényesül, például szovjet műszaki segítséggel korszerűsítették a berberai mélyvízi kikötőt. A mező- gazdasági szövetkezetek építésében is érvényesülnek a szovjet tapasztalatok. Ez a szovjet—Szomáliái barátság egyik fő forrása. A másik a politikai nézetek és érdekek megegyezése, amit a Szomáliái Forradalmi Szocialista Párt küldöttségének moszkvai látogatása alkalmából kiadott közlemény is megerősített, mely egyebek között leszögezte, hogy „nagyra értékelik a két ország közötti barátságot és együttműködést, a mindinkább erősödő kapcsolatokat, amelyek a két ország és a két nép szolidaritásán alapszanak“. L. L. ÚJ szú A f orradalom reménységei — Szomáliái pionírok Pedagógusok mozgalma az írástudatlanság felszámolására
