Új Szó - Vasárnap, 1976. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1976-11-21 / 47. szám
ÚJ szú 1978. XI . 21. rv Viktor Afanaszjev, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának levelező tagja: A TÁRSADALOM tudományos irAnyItAsAnak néhány vonatkozása A SZOVJETUNIÓBAN A Szovjetuniónak minden szükséges adottsága megvan ahhoz, hogy megoldja a kom munizmus építésének legbonyolultabb feladatait: gondoljunk a gazdag természeti erőforrásokra, a modern iparra, a nagy lehetőségeket magában rejtő nagyüzemi mezőgazdaságra, a fejlett infrastruktúrára, ,a tapasztalt, magas képzettségű szakemberekre. A nép építőmunkáját a kommunista párt iránvítja. A párt dolgozza ki a tudományosan megalapozott politikát, a helyes irányvonalat a társadalmi élet minden területén. Ezt az irányvonalat ma az SZKP XXV. kongresszusának határozatai szabják meg. Amikor már kidolgozták a helyes politikát, mondta L. I. Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára, akkor „a döntő láncszem a szervezés, vagyis a gazdaságirányítás további tökéletesítése a szó legszélesebb értelmében“. A kommunista párt és a szovjet kormány nagy gondot és sok energiát fordít az irányítás kérdéseire. Az utóbbi években a Központi Bizottság ülésein megvitatták ezeket a kérdéseket. Több határozatot hoztak, s ezek sikeres végrehajtása nem csekély gyakorlati eredményekkel járt. Lényegesen javult az irányítás ágazati elvének alkalmazása és ennek kombinálása a területi elvvel. Fokozódik a tervek komplex jellege, szorosabban összehangolják a tervek gazdasági és szociális vonatkozásait. Tökéletesítettük az irányítás szervezeti struktúráját. Az iparban, a mezőgazdaságban növekszik az egyesülések száma, agrár-párti komplexumok jönnek létre. Magasabb színvonalra emelkedett a vezető szakemberek képzése és továbbképzése. A termelés irányításába, a közügyek intézésébe a dolgozók mind újabb tömegei kapcsolódnak be. Az élet azonban nem engedi meg, hogy megelégedjünk az eddig elért eredményekkel, megköveteli, hogy az irányítás tökéletesebb formáit, módszereit és eszközeit alkalmazzuk. A gazdaságirányítás tökéletesítését célzó intézkedéseket olyan roppant fontos tartaléknak tekintjük, sőt kell tekintenünk — állapította meg a Központi Bizottságnak a XXV. pártkongresszus elé terjesztett beszámolója —, amelynek fel- használása segíteni fogja a tizedik ötéves terv sikeres végrehajtását, s már a közeljövőben érezteti hatását.“ Az SZKP XXV. kongresszusa ebből kiindulva tűzte ki feladatul a gazdaságirányításnak az új követelmények színvonalára való emelését; ez a feladat annál is inkább fontos és reális, mert már sok tapasztalatot szereztünk a gazdálkodásban az új körülmények között, jobban kirajzolódnak azok az irányok, amelyekben tovább kell előrehaladnunk. A szocialista társadalomban — ha azt az irányítás objektumának tekintjük — minőségileg magasabb az integritás foka, miiit a kapitalista társadalomban. Gondoljunk mindenekelőtt a gazdasági integritásra, ami abból következik, hogy osztatlanul uralkodik a termelési eszközök és szerszámok társadalmi tulajdonán, hogy az egész nép együttesen birtokolja a technika, a tudomány, a kultúra vívmányait, az összes természeti erőforrásokat és együttesen rendelkezik velük. Gondoljunk végül az eszmeipolitikai integritásra: az országban osztatlanul uralkodik a tudományos világnézet, a marxista—leninista ideológia. A szocializmus győzelmével a történelem során első ízben válik lehetővé és elengedhetetlenné a társadalomnak mint integráns organizmusnak az egysége, központosított tervezése és irányítása. Ez a szocialista típusú irányítás egyik legfőbb megkülönböztető sajátossága és egyik fő előnye. Országunk dolgozóira, a Szovjetunió Kommunista Pártjára — mint a szovjet társadalom szervező és irányító erejére — vár az a feladat, hogy a gyakorlatban érvényesítsék ezeket az előnyöket. Ezzel kapcsolatban szeretnék emlékeztetni arra, hogy Lenin a szocialista társadalom szervezését és irányítását a munkáshatalom, a proletárdiktatúra egyik legfontosabb funkciójának tekintette, s hangsúlyozta, hogy „nem egyedül az erőszak a proletárdiktatúra lényege és nem elsősorban az erőszak“, „a diktatúra magasabb munkaszervezetet is jelent, mint amilyen a megelőző szervezet volt“. Lenin azt mondta, hogy a szocialista forradalom egyik legfőbb, egyszersmind legnehezebb feladata egy egész országra kiterjedően megteremteni és tervszerűen irányítani az egységes gazdasági organizmust. „Az egész állami gazdasági gépezet átváltoztatása egyetlen hatalmas géppé, olyan gazdasági szervezetté, amely úgy működik, hogy az emberek százmillióit egy terv vezesse, ez az a gigászi szervezési feladat, amely vállunkra nehezedett.“ A Szovjetunióban ma, a fejlett szocializmus körülményei között a társadalmi termelés ágazatoknak, alágazatoknak, különálló, de egymással szoros kapcsolatban levő termelési egységeknek igen bonyolult rendszere. A tudományos-technikai forradalom hatására ez a rendszer állandó mozgásban, fejlődésben van. Ráadásul külső tényezők, szociális, politikai, végül természeti tényezők is hatnak rá. És egyáltalán nem egyszerű feladat irányítani ezt a rendszert, vagyis átfogni valamennyi belső és külső összefüggését, s ezen az alapon helyes döntést hozni. Megoldása lehetetlen, ha nem ismerjük alaposan a társadalom fejlődésének törvényeit, ha nem sajátítjuk el az irányítás modern tudományát és techni- m káját. Mivel a szocialista társadalom egyes tagjainak érdekei a legfőbb vonatkozásokban egybevágnak a társadalmi érdekekkel, az utóbbiak nem uralkodnak idegen, vak erőként az ember fölött. Például a szocialista társadalom minden tagjának érdeke, hogy növekedjék jóléte, emelkedjék szakmai és kulturális színvonala. Erre törekszik a társadalom és az állam is, amely népgazdasági terveiben előirányozza a lakosság reáljövedelmének növekedését, a közoktatás és a művelődés fejlesztését. A tervek elő re meghatározzák, mikor és milyen ütemben kell elérni az egyes mutatókat a gazdaság, a kultúra, a jólét területén, és a társadalom minden tagja tudja, mire számíthat. A szovjet emberek ezért bizakodva tekintenek a jövőbe. A társadalom szociális-politikai és ideológiai egysége lehetővé teszi, hogy az emberek közös célt tűzzenek ki és közös erővel törekedjenek elérésére. Ennek eredményeképpen az általános törvényszerűségek e társadalom valamennyi — együttműködő és egymást segítő — tagjának tudatos közös akciói révén valósulnak meg. A szocializmus viszonyai között ezért növekszik a szubjektív tényező szerepe a társadalmi folyamatok irányításában, s növekszik a tudomány, a tudományos megismerés szerepe is. Ebből következik a szocialista típusú irányítás másik lényeges sajátossága: itt a társadalmi és gazdasági folyamatok szabályozásának nem pusztán egyes elemeiről van szó, hanem a társadalom irányítása egészében véve úgy jelenik meg, mint a társadalom fejlődésmenetének tudatos, tudományos befolyásolása. A szocialista termelés az egész társadalom egységes, az egész államra érvényes terv szerint fejlődik, amelyet a vezetők, a tudósok, a szakemberek dolgoznak ki — a dolgozó tömegek, a közvélemény bevonásával — az objektív törvényszerűségek felismerése alapján felhasználva a tervezésben a modern tudományos módszereket és eszközöket. Ez a döntő különbsége a szocialista és a kapitalista irányításnak, ahol egységes állami tervezés lehetetlen a piaci spontaneitás, a konkurrencia törvényei miatt. Az SZKP XXV. kongresszusának megállapítása szerint a tizedik ötéves terv a hatékonyság és a minőség ötéves terve. A kongresszus ezzel kapcsolatban intézkedéseket dolgozott ki avégett, hogy lényegesen növelje a terv befolyását a termékek, az egész gazdasági munka minőségének javítására. A kongresszus határozata értelmében az új ötéves tervidőszakban az irányító munka és elsősorban a tervező tevékenység a termelés és az egész népgazdaság maximális hatékonyságát hivatott biztosítani. Ez különösen időszerű napjainkban, amikor a gazdaság növekedésével és mind bonyolultabbá válásával a végső eredmények egyre inkább rengeteg külső láncszemtől, az ágazaton belüli és ágazatok közötti kapcsolatok bonyolult rendszerétől függenek. Ilyen körülmények közt előfordulhat, hogy a közbülső eredmények hajszolása közepette elszalasztják a végeredményt. A végeredményt viszont nem lehet elérni, ha nem fordítunk figyelmet a közbülső láncszemekre. A vég eredmény és a közbülső eredmény kölcsönhatásának alapja a végeredmény, mivel éppen ez az eszköze a társadalmi és az egyéni szükségletek kielégítésének, a szocialista termelés fő célja elérésének. „A Szovjetunió népgazdasága 1976—1980. évi fejlesztésének fő irányai“ című dokumentum, amelyet a kongresszus jóváhagyott, előírja, hogy a tervekben jobban figyelembe kell venni a társadalmi szükségleteket és biztosítani kell ezeknek a munkaerő-tartalékok, az anyagi és pénzügyi erőforrások lehető legkisebb ráfordításával való kielégítését. A tervek kiegyensúlyozottságát á naturális és érték szerinti mérlegek rendszerének, a termelőkapacitások és a munkaerő-tartalékok mérlegei rendszerének tökéletesítése alapján kell elérni; figyelmet kell fordítani a szükséges állami tartalékokra. A Szovjetunióban az utóbbi években emelkedett a gépek és berendezések műszaki színvonala, megbízhatósága, gazdaságossága, növekedett a közszükségleti cikkek tartóssága, és javult esztétikai kivitelük. Sok termék minősége mégsem teljesen kielégítő. A termékek minősége gyors javításának több útja van. A XXV. kongresszus megállapítása szerint a legfőbb út az, hogy a tervezés és a nyilvántartás olyan mutatóinak rendszerét léptetik életbe, amelyek között főhely illeti meg a minőségét. Emellett a munka minőségének javítására irányuló erőfeszítések anyagi és erkölcsi ösztönzésének rendszerét szervesen össze keli kapcsolni azzal, hogy szigorú és elnézést nem tűrő szankciókat alkalmaznak a selejtgyártókkal. a tervfegyelem és a szerződési fegyelem megsértőivel szemben. A kongresszus határozottan állást foglalt amellett, hogy el kell zárni minden olyan kiskaput, amelyek olykor lehetővé teszik hanyag gazdasági vezetőknek, hogy élenjáró szerepében tetszelegjenek, holott megszegik a szerződési kötelezettségeket, rossz minőségű termékeket gyártanak, rosszul használják fel a tartalékokat. A kongresszus a termékek minőségének javítása végett napirendre tűzte azt a kérdést, hogy felül kell vizsgálni a termelők és a fogyasztók közötti kapcsolatokat. Arról van szó, hogy növelni kell a fogyasztó szerepét a termelők terveinek kialakításában, a gyártott termékek mennyiségének és minőségének meghatározásában. Ebben a vonatkozásban beváltak a szállítók és a fogyasztók közti közvetlen kapcsolatok, a megrendelések, a szerződéses kapcsolatok. A szerződési kötelezettségeknek, a fogyasztók megrendeléseinek teljesítése lesz a legfontosabb kritérium a vállalatok, az egyesülések, a minisztériumok munkájának megítélésében. A XXV. kongresszus nagy figyelmet szentelt az irányítás szervezeti struktúrája tökéletesítésének. Ismeretes, hogy a szocialista termelés, az egész társadalom irányításának legfőbb szervezeti elve a demokratikus centralizmus. Ez lehetővé teszi, hogy a központi tervezést, amely az irányításban érvényesül, szervesen összekapcsoljuk a széles körű demokráciával, a helyi irányító szervek viszonylagos önállóságával, a tömegek alkotó tevékenységével. Ennek az elvnek a fejlődésében ma szemmel láthatóan két tendencia mutatkozik. Az egyik tendencia a további központosítás, amely a termelés koncentrációjával, óriási erőforrások egyesítését, rengeteg területi és ágazati irányító szerv összehangolt munkáját igénylő tervek megvalósításával függ ösz- sze. A másik tendencia bizonyos fokú decentralizálás, a döntési jog leadása „fentről“ „le“ az emberek és szervezetek egyre bővülő köréhez, ami azzal függ össze, hogy a korszerű termelés, az egész társadalom élete rendkívül bonyolult, s rengeteg kérdést egyszerűen nem lehet a központból eldönteni. Ma — jobban mint valaha — szükség van a helyi kezdeményezésre, a tömegeknek az irányításban való nagyarányú részvételére. (A cikk befefező részét az Oj Szó következő vasárnapi számában közöljük.) VERSENYBEN „A CSEHSZLOVÁK - SZOVJET BARÄTSÄG MUNKACSOPORTJA“ ClM ELNYERÉSÉÉRT A komáromi hajógyárban épített hajókat elsősorban a Szovjetunióba szállítjuk. Így érthető, hogy a szocialista munkaversenyben részt vevő kollektívák mindent megtesznek „A csehszlovák—szovjet barátság munkacsoportja“ cím elnyeréséért. A formázó- és kovácsolóműhelyben 15 versenyző kollektíva közűi 7 már megszerezte a címet, köztük Ernest Hama brigádja is. Képünkön: a szocialista brigád néhány tagja munka közben (Felvétel: J. Lofaj — CSTK)
