Új Szó - Vasárnap, 1976. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1976-07-11 / 28. szám
A «COMOft — Soha sem lhatom úgy a teát, ahogyan nekem a legjobban ízlik — panaszkodik a sköt. — Otthon egy kockacukrot teszek a csészémbe, vendégségben hármat, pedig én pont két kockacukorral szeretem! A skót paraszt nagyon olcsón vett a vásáron egy vén gebét. Boldogan állította be az istállóba és szénát tett eléje. Am a kivénhedt jószág nem evett. Aztán vizet adott neki, de a paci meg sem szagolta. A skót ujjongva kiáltott fel: — Ha jól fog húzni, nagyszerű vásárt csináltam! A rendező közli a fiatal énekesnővel: — Holnap a beteg Natasa helyett be kell ugrania Desde- mona szerepébe .. — Rendben van, de fel kell készítenie a közönséget, hogy kezdő vagyok. — Szükségtelen... — Gondolja? — Maguktól is rájönnek! — Parancsnok úr! Tőrbe csalt a ellenség, s közben elvesztettük egységünk nyolcvan százalékát! — Szamárság, hiszen összesen hetven katonánk volt! Elsüllyedt a luxushajó. Egyedül Cecil lordnak sikerült kiúsznia egy kis szigetre. Kerek öt évig élt ott, mígnem egy másik hajó érkezett arrafelé. A kapitány személyesen tekintette meg Cecil lord birodalmát, és csodálkozva kérdezte: — Miért épített mindjárt három kunyhót? — Az egyikben lakom, a másikban van a klubom, a harmadikban pedig az a klub van, amelyet mellőzök. Az igazgatót felkeresi a barátja az irodájában, és megkérdi: — Mi az, a gépírónőd már nincs itt? — Felmondott. Rajtakapott, amint a feleségemet megcsókoltam. Az ostobák felhasználják az elmés embereket, mint ahogy az alacsony termetúek magas cipösarkot viselnek. VAUVENARGUES A forma és a lényeg kettőssége képtelenség. A rossz stílus: tökéletlen gondolat. JULES REMARD Egy fiatal játékos lehangol- tan megy haza a futballmérkőzésről. — Mi van veled? — kérdi az apja. — Vesztettetek? — Ä, nem — feleli a fiú —, más csapatban kell ezután játszanom. — Eladtak? — Nem. Ingyen adtak oda. A JAVÍTHATATLAN Kesztyűs Ferenc rajza — A bratislavai nagypiacon esett a földieper ára ... Milan Vavro rajza 1978 . 11. Mikus Sándor rajza Egy londoni házasságközvetítő irodában Doodley úr magyarázza, hogy milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie az ő jövendőbelijének. — Bátorkodom önt figyelmeztetni — mondja a hivatalnok —, hogy ha szép, gazdag s ráadásul előkelő származású hölgyet kíván, ostoba lenne az illető, ha éppen önt választaná... — Ostoba lehet — feleli Doodley úr —, az nekem mit sem számít. — Az élet örök várakozási — panaszkodik Melánia a barátnőjének. — Hogyhogy? — Amíg leány voltam, mindennap tizenegyig vártam, hogy Péter hazamenjen tőlünk. Most meg mindennap éjfélig kell várakoznom, hogy végre hazajöjjön! — Az idei szabadságom nagyszerű volt! Az első napon a lányom megismerkedett egy külföldi fiatalemberrel, aki megszöktette őt. Másnap megszökött a fiam, a harmadik napon pedig a feleségem eltörte a lábát, be kellett szállítani a kórházba. — Erre mondod te, hogy nagyszerű szabadság? — Persze hogy! Azután már teljesen szabad voltam! A cég tulajdonosa kioktatja az új titkárnőt, hogy mit kell válaszolnia az ügyfeleknek. Beállít az első ügyfél. A titkárnő megkérdi: — Ön egy másik cég képviselője? Pénzt szeretne felvenni a számlája terhére? Talán az igazgató barátja? — Ez is, az is, amaz is. — Ha a dolog így áll — jelenti ki az újdonsült titkárnő s buzgón böngészi a jegyzeteit —: az igazgató űr értekezleten van . .. elutazott két hétre ... azonnal bejelentem önt! Az emberek...kévését gondolkodnak; felülete sen olvasnak, elhamar- kodöftäri ítélnek. és úgy fogadják el a véleményeket, ahogy a pénzt elfogadjuk, mert forgalomban van. VOLTAIRE Na, végre sikerült szabad helyet találnom. Az egyetlen üres pad... Nicsak, milyen ismerős ez a férfi, srégen szembeni 'A merész orra, az előreugró álla, a jelentékeny homloka! Szakasztott Vízikői Jenő! Micsoda ötlet... Majd éppen Vízikői Jenő rázatja magát a hatoson. Ugyan! Az ilyen menő fejek elegáns, márkás, böhöm nagy kocsikban gurulnak. Nem ereszkedik le egy ilyen Vízikői magunkfajták köaé a hatosra. Nem vagyunk Svédországban, ahol a boldogult öreg király biciklivel járt cigarettát vásárolni, vagy Hollandiában, ahol Julianna királynő és férje kerékpárral kirándulnak vasárnaponként. Nálunk már egy osztályvezetőnek sem fűlik hozzá a foga, hogy villamoson utazzon. Rongyrázás, kivagyiság! Hol tartunk mi még az igazi, művelt demokráciától! Van mit tanulnunk. Pont Vízikői! Itt, a hatoson! Pedig esküszöm, még sokkalta jobban becsülném ezt a nagy színészt, ha nemcsak a legjobb Bánk bánt ismertem volna meg benne, hanem azt is látom, hogy igazán demokratikus érzésű, szerény ember. Más szemmel nézném jövő héten az Othellóját is — na persze, ha egyáltalában jegyet kapok hozzá —, ha ő ült volna Itt a villamoson. Nicsak — most erre fordult. A fejemet eszem meg, ha ez csakugyan nem Vízikői! Nem csupán az álla, a homloka, az orra pont ugyanaz, de még az a szemölcs is a jobb arca közepén, amely tévéközvetítéskor, közeli felvételben, zavarni szokott. És a tekintete! Jellegzetes Vízikői pillantás, az a búsongó, szomorkás, mégis fürkész tekintet! Ez igen! Itt! A hatoson! Vízikői! Nemcsak nagy színész, de ízig-vérig demokratikusan gondolkodó, szerény jellemű ember. Feltétlenül megnézem jövő héten az Othellóját. Ha törik, ha szakad, de szerzek hozzá jegyet. Ezentúl még sokkal többre becsülöm. Egy ilyen művész megengedhetné magának, hogy tíz kocsit is tartson, s ahelyett itt szorong a nép között! Megengedhetné magának Vízikői, hogy tíz kocsit is tartson? Akkor viszont mégsem értem, miért rázatja magát a hatoson. Mert mégiscsak kényelmesebb ugyebár egy sima rugózású, jó márkájú kocsiban kényelmesen hátradőlni. Meg mégis — kicsit furcsa, minden valamirevaló ember kocsin jár. Nézzük csak. Vízikői már nem éppen fiatal etn-> bér. Megvan vagy ötvén. Ilyenkor kezd ,a tehetség, az invenció Kopni. Tényleg, most, hogy erre gondolok, feltűnik nekem, rég láttam tévében szerepelni a jó öreg Vízikőit. Meg filmet sem igen forgatnak vele mostanában. Úgy látszik, kopunk, kopunk kifelé a szakmából... Tényleg, ahogy jobban megnézem, már az álla sem olyan előreugró, inkább gyönge és jelentéktelen. A szeme is kissé vizenyős, a homloka is ésak azért tűnik jelentősnek, mert alaposan kopaszodik. Szegény öreg pacák, idős napjaira ide jutott... Ä, meg se nézem az Othellóját. Méghogy jegyért törjem magam. Pénzt dobjak ki azért, hogy egy ilyen mindenből kikopott, öreg ripacs komédiázását nézzem, aki a hatoson rázatja magát. KERTÉSZ MAGDA — Aztán ezek a modern felhők is idegesítenek .;. Sajdik Ferenc rajza Mila Lopasovská: Ondro Jalovica köhögési rohamot kapott — az öreg Jalo- vicnét kis híján kilelte a hideg. — Csendben légy, Ondro, felébreszted az éjjeliőrt! Még szétkürtöli a faluban, hogy lopunk! — No és mit csinálunk? — Visszük, amire szükségünk van. S ne jártasd any- nyit a szadat, hanem kapd a hátadra azt a zsákot és fuss, én majd utolérlek. Szedd a lábad, mert rögvest feljön a hold ... Ondro bá’ újabb köhögés kíséretében még dünnyögött valamit, de azért úgy cselekedett, ahogy a felesége parancsolta. Az nemsokára utol is érte őt. Amikor a házukhoz közeledtek, Jalovicáné hirtelen megtorpant és szitkozódni kezdett. — Hát ne üsse meg az embert a guta?l Nézd csak a szomszédék kis rüfkéjét, még mindig ott ácsorog a kapu ban azzal a huligánnal! Hogy nem szégyellj magát?! No nézd csak. nyilvánosan, az utcán nyalják-falják egymást! Az ember már az éjszaka kellős közepén sem mehet haza anélkül; hogy meg ne lássa valaki! A gyalázatos! Pfuj! Hogy csimpaszkodik annak a semmirekellőnek a nyakába! Hát ez valamikor nem volt. A legény szépen, halkan az ablak alá osont, finoman bekopogott, és úgy surrant be rrjint az egér a kamrába. Hiszen még emlékezhetsz rá Ondro. . . Vagy nem? És senki nem látott és nem tudott semmit. De ma? Én jó istenem, hová züllik ez a mai fia talság?! Mindenütt csupa erkölcstelenség és bűn! Szodoma és Gomora! — Ne lamentálj már annyit, asszony... — Hogyne lamentálnék, amikor most meg kell kerülnöm az egész utcát, és a hátsó kapun kell bemennem, hogy az a szégyentelen meg ne lásson, mert az egy kész hírtja rang! Az öregasszony kissé feljebb vetette a hátán a kukoricával telt zsákot és a hátsó kapu felé iparkodott. Az em bére engedelmesen cammogott utána. — Hová juttatták a világot ezek az istentelenek, hogy az embernek Így, a szérű felől kell beíupakodnia a saját házába?! — dohogott tovább az asszonyság. — Micsoda romlásba megy ez a mostani fiatalság ... Fordította: H. A.
