Új Szó - Vasárnap, 1976. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1976-10-31 / 44. szám

• Az olvasókat bizonyára érdekelni fogjá, bogy gépipari termékeink széles választéka közül véle­ménye szerint melyek érdemlik meg a legtöbb fiauelmet a műszaki fejlesztés és a gyártás szem­pontjából. Melyek tehát azok a szakánazatok, ameluek a miniszterhelvettes elvtárs véleménye szerint a legfontosabbak? A leefontosabb kiviteli szakágazatok termékei kö- ziil elsősorban a szerszámgépeket és az aiakítöeéoe- ket. valamint azok tartozékait, a textilipari géneket, a teher- és a személvsénkocsikat. a traktorokat, a vegvioari berendezéseket, a hengerműveket, a kobinlett hő- és vízi erőműveket említem. Ide tar­toznak továbbá egyes géninari fogyasztási cikkek is. például a mosó- és a hűtőgépek, a tévé- és a rá­diókészülékek. s egyáltalán a gyengeáramú készü­lékek. a Tesla termékei. A felsoroláshoz tartoznak még az építőipari és az útépítő gépek. Elég széles tehát az olyan ágazatok terjedelme, amelyek ebben és a következő ötéves tervidőszakokban a csehszlo­vák kivitel döntő tételeit adják. Meg kell azonban érteni, hogy a műszaki fejlesz­tés szempontjából a szakágazatok valamennyi termé­két nem Emelhetjük műszaki világszínvonalra, il­letve nem tarthatjuk meg azon. Erőnkből erre nem telik. Ugyanakkor műszaki csúcsszínvonalat kell el­érnünk legalább valamely terméknél egy-egy szak­ágazatban. amelynek meghatározó szerepe van a csehszlovák kiviteli lehetőségek kihasználásában. A többit közepes szinten kell tartani, mert értékesí­tésükre kereskedelmi szempontból főleg a csúcs­termékekkel összefüggésben kerül sor. Ismételten hangsúlyozni akarom, hogy a műszaki fejlesztést és a saját termelést nem lehet csupán néhány ágazatra összpontosítani, erre egyes szak­ágazatokon belül van szükség, hogy azok egy, eset­leg néhány terméke elérje a. világszínvonalat, ame­lyek így meghatározzák a műszaki fejlesztés és a gyártás szintjét. Hasonló úton járnak a nagy kül­földi cégek is, s nekünk is ezen az úton kellene haladnunk. 0 Gépipari tudományos-műszaki alapunk számos esetben magas színvonalú. Közismertek a gyárt­mányfejlesztés sikeres csúcseredményei, a sza­badalmak tekintélyes száma úgyszintén képessé­geinket bizonyítja. Ennek ellenére a világpiaco- \ kon érvényesülő verseny enyhén szólva nehézsé­geket okoz számunkra. Ön miben látja a fő prob­lémákat? A fő probléma szerintem abban rejlik, hogy képe­sek vagyunk-e az új termékek gyors realizálására, a régi termékek felújítására és korszerűsítésére köz­vetlenül a termelésben. Erről a kérdésről már sok cikket közöltek a lapok, s a legfelsőbb irányító szervek Is határozatokban foglalkoztak vele. Ennek ellenére nálunk a gyártás elkezdéséig sokszorosan több idő telik el, mint a világban. Mindannyian tud­juk, hogy világszerte rövidül az idő a fejlesztés és a realizálás között. Nálunk ezt az intézkedések hatására sem sikerült elérni. Több esetet is említ­hetnénk, amikor a versenytársak lényegesen rövi- debb idő alatt valósították meg a termelésben az új műszaki gondolatokat, mint nálunk, tgy tapasztal­hattuk ezt például a textilipart gépeknél is, ahol az egyes géptípusoknál elért első helyünket éppen a lassú realizálás veszélyezteti. Nem elég azonban csupán rámutatni erre a helyzetre, hanem az uta­kat Is meg kell találni, amelyek az adott intézkedési rendszer keretében a megoldáshoz vezetnek. Ez elég bonyolult feladat, amely hozzátartozik az egész tervezési rendszerhez, a megrendelési határidőkhöz stb. Megmutatkozott azonban az is, hogy amikor a fejlesztést és a termelést konkrét körülmények kényszerílették, sikerült lényegesen lerövidíteni a fejlesztés és a gyártás közötti időt. Szerintem eze­ket a jó példákat kellene megvizsgálni, amelyek rá­mutatnak, hogy milyen akadályokat kell eltávolítani az útból. Ezzel összefüggésben arra is szeretnék rámutatni, hogy nemcsak a világpiac hat ösztönző elemként, hanem a hazai fogyasztás is. Minden szakágazatban, nemcsak a fogyasztási cikkeket termelő gépiparban. 0 A nyugati piacokat megrengető válság időszaká­ban megnövekedett a különböző tudományos-mű­szaki információk jelentősége. Ezek közvetítésé­ben a külkereskedelmi szervezetek már hagyo­mányosan együttműködnek a termelőkkel. Elég­1 ségesnek találja ezek kihasználását a termelésben a társadalom érdekeinek megfelelően? Ezt a kérdést szélesebb szempontból is meg kell világítani. Elsősorban egyes termelési dolgozók olyan véleményére akarok kitérni, mely szerint „nem tud­ják, milyen új dolgok vannak a világban saját szak­ágazatukban“. Ezzel kapcsolatban először azt a kérdést szeret­ném feltenni, egyáltalán megengedhető-e, hogy bizo­nyos termékek gyártását irányító dolgozók ne is­merjék a szakágazatukat érintő külföldi újdonságo- kat. A termelőknek az esetek többségében saját fej­lesztési, szerkesztési, kutatási alapjuk van, és saját maguknak kell meghatározniuk a gyártmányfejlesz­tés irányzatait. Tudatosítanunk kell azt, hogy amit mi a külföldi piacokon látunk, ami már a kereske­delembe került, az bizonyára nem a legújabb. A ver­senytársak fejlesztési Irodáiban ekkor már sokkal korszerűbb és magasabb műszaki színvonalon álló termékeket készítenek elő, amelyek esetleg új tech­nológiai eljárásokkal készülnek. A külkereskedelmi szervezetek hagyományos Ismeretterjesztő segítségét természetesen tovább lehet fejleszteni és kiszélesíte­ni. Ez azonban nem képezheti a fő ösztönző erőt ah­hoz, hogy termékeink a műszaki színvonal tekinte­tében a világ élvonalába kerüljenek. A külföldi in­formációk alapján megvalósított utánozás esetleg csak a világszínvonal megközelítését eredményez­heti. A csúcsra csak saját ötleteink, elképzeléseink realizálásával juthatunk el. Ilyen önálló utakat tapasztalhattunk 'például a textilipari gépek fejlesz­tésében. Csak ezen az úton érhetjük el azt, hogy új, eredeti megoldásokkal jelentkezzünk a piacon, amelyekkel világviszonylatban is új irányzatokat, új felhasználási módokat indítunk el. Konkrét pél­dák bizonyítják, hogy erre képesek vagyunk, s ez az út egész társadalmunk számára kifizetődik. Ami pedig az értesültséget illeti, szeretnék rámu­tatni arra, hogy a külkereskedelmi vállalatok esz­közeiből fedezett külföldi utak több mint 60 száza­lékát termelési dolgozók merítik ki, a szerelőktől és technikusoktól kezdve az üzemek, a vállalatok és a vezérigazgatóságok vezető dolgozóiig. Ismere­tes, hogy ezenkívül további külföldi utakra kerül sor a szakosított szakágazati kiállítások alkalmából, mint például a szerszámgépek, a textilipari gépek, az autószalonok szakosított kiállításai. Ezeket ma­gas fokon képzett szakembereink százai látogatják. Emellett elegendő műszaki irodalmat és szakfolyó­iratot járatunk külföldről. Valóban fel kell tenni azt a kérdést, hogy a gya­korlatban miként használjuk ki ezeket az értesülé­seket, tapasztalatokat és ismereteket. Erre az egyes szakágazatok vezető dolgozóitól várjuk a választ. A lényeget azonban nem láthatjuk kizárólag ebben, mert az értesültség csupán az egyik eszköze annak, hogy a gyártmányfejlesztés konkrét célokra irá­nyuljon, beleértve az időmegtakarítást, az árcsök­kentést stb., ami bizonyára elősegíti, hogy terméke­ink nagyobb mértékben érjék el világviszonylatban a csúcsszínvonalat, mint eddig. 0 Ezzel tulajdonképpen a kulcskérdéshez is elér­tünk: milyen a kapcsolatok minősége a külke­reskedelmi szervezetek és a termelők között, be­leértve a vállalati szervek, a fejlesztési munka­helyek együttműködését is? Hogyan segítik elő ezek a kapcsolatok a kiviteli termelés légkörét, ami számos helyen hiányzik? Megerősíthetem azt a megállapítást, hogy ezek az optimálisan ható kapcsolatok, amelyek elősegíthet­nék az egyes nyílt problémák eredményesebb meg­oldását, sok helyen hiányoznak. Véleményein sze­rint e kapcsolatok döntő mértékben attól függnek, hogy mindkét részről milyen az emberek viszonya a nyílt problémák megoldásához, s azonos-e a társa­dalmi érdekeket szem előtt tartó hozzáállásuk. Meg kell azonban érteni azt is, hogy bizonyos nézetel­térések mindig voltak és lesznek is a kereskedő és a termelő között. A kereskedő ugyanis állandóan valatni újat követel, és kell is követelnie, a terme­lő pedig a gondok minimalizálása érdekében a leg­szívesebben állandóan azt gyártaná, ami már bevált, amiben tapasztalatokat gyűjtött össze. Ez a nézet­ellentét mindig 'megvolt a régebbi időkben, ma is fennáll, s a jövőben is számolnunk kell vele. Tanul­mányoztam ezeket az ellentéteket az idősebb nem­zedékhez tartozó vezető dolgozóknál, akik még a második világháború előtt irányították Csehszlovákia iparát, tárgyalásaink alkalmával a nyugati nagy cégek vezetőinek véleményeit is megismertem, s ösz- szehasonlítottam a nálunk tapasztalt jelenlegi álla­potokkal. Mindannyian bizonyították, hogy ez az el­lentét megvolt, ma is megvan, logikai szempontból indokolt is, nagysága azonban attól függ, hogy a vezető dolgozók hogyan tudják alárendelni saját — gyakran személyi — érdekeiket a társadalom érdekeinek. • Ez tehát a dolgok lényege, amit meg kell érteni, s meg kell tanulni azt is, hogy az irányító dolgozók mindkét fél részéről előtérbe helyezzék a társadalmi érdekeket a vállalati szűk érdekekkel szemben. Ezt a légkört tudatosan kell fejleszteni, s a munkatár­sakat Is rá kell vezetni, hogy ebben a szellemben dolgozzanak. Etaellett állandóan abból kell kiin­dulni, hogy népgazdaságunk számára nagyon fontos az olyan termékek jó minőségű, megfelelő válasz­tékú és gyors ütemű termelése, amelyek előnyö­sen értékesíthetők a külföldi piacokon, s gyártásuk összhangban van a társadalom érdekeivel. A népgazdaság helyzetét egyáltalán nem javítja, ha olyan árut termelünk, amely raktáron marad, nehezen vagy ráfizetéssel értékesíthető. A másik ol­dalon viszont az is fontos, hogy a külkereskedelmi dolgozók tudják, mit követelhetnek a termelőktől az adott lehetőségek és a távlati fejlesztés szempont­jai szerint, s képesek legyenek tartani azt a vona­lat, amelyben a termelőkkel megegyeztek. Ezt az irányzatot kellene elősegíteni azokkal az új egyezményekkel is, amelyeket a termelési-gazdasági egységek és a külkereskedelmi szervezetek kötöttek egymással, s amelyek a termékek választékára, a kereskedelmi-műszaki szolgáltatásokra, a minőségre és a távlati kereskedelmi politikára vonatkoznak. Ezek az egyezmények lehetővé teszik mindkét oldal teljes értesültségét. Kötelező érvényességüket azon­ban mindkét fél részéről meg kell tartani mind a tárgyi, mind az Időbeli teljesítés szempontjából. Az idő kérdés(e különösen az új termékek gyártásában játszik nagy szerepet, s be kell ismernünk, hogy kapcsolatainkban ezt nem tudatosítjuk eléggé. 0 Milyen intézkedésekre kerül sor a külkereske­delem hálózatában? Főleg az árpolitikai rugal­masságra, a reklámozás minőségének javítására, a dolgozók szakképzettségének növelésére stb. gondolunk. A munka minőségére vonatkozó igényesség nem­csak a termelőket érinti, hanem a külkereskedelem munkáját is. A külkereskedelmi dolgozók tisztában vannak azzal, hogy nagy felelősség hárul rájuk a csehszlovák termékek hatékony külföldi értéke­sítésében. Ha figyelembe vesszük, hogy a termelés a külkereskedelmi szervezetekkel kötött megálla­podások értelmében egyaránt szállít csúcsterméke­ket és közepes színvonalon álló termékeket kivi­telre, a továbbiakban már csak a külkereskedelmi dolgozóktól függ, hogy külföldi partnereiknél saját kereskedelmi rugalmasságukkal, a reklámozás, az árpolitika és a gépipari termékeknél a szervizszol­gáltatás szervezésével milyen feltételeket alakítanak ki a termékek lehető leghatékonyabb értékesítésé­hez. Az eredmény tehát szükségszerűen a külkeres­kedelmi dolgozók rátermettségétől. Ismereteitől, szak- képzettségétől függ, attól, hogy miként tudnak alkalmazkodni a küldő" piacok kereskedelmi felté­teleihez. Meg vagyok győződve jirról, hogy külkereskedel­münk egészében véve elegendő tapasztalat és szak­képzett dolgozóval rendelkezik az egyes szakágaza­tokban, akik abban- az esetben, ha szilárd termelési és pénzügyi háttérre támaszkodhatnak, képesek lesz­nek feltételeket biztosítani a csehszlovák termékek sokkal hatékonyabb értékesítéséhez. Az idősebb, szakképzett dolgozók a fiatalok egész sorát nevelik fel, akik hasonló képességekre tesznek szert, hogy folytathassák elődeik eredményes tevékenységét. A külkereskedelmi dolgozók hivatását az egész világon nagyra becsülik, akár a kivitel, akár a be­hozatal ügyeit intézi. Ezeket a szempontokat figye­lembe kell venni munkájuk értékelésénél. Ezt a mun­kát nem lehet lebecsülni, azt gondolván, hogv bár­ki elvégezheti. Meg kell érteni, hogy ezeknek a dol­gozóknak széles körű ismeretekre van szükségük nemcsak a nyelvek területén, hanem a kereskedelmi módszerekkel, a területi és a pénzügyi vonatkozá­sokkal kapcsolatban is, s ismerniük kell a közvetí­tett termékek műszaki tulajdonságait is. Szerintem ennek a kérdésnek nem tulajdonítunk elég jelentő­séget, s számos esetben a dolgok hiányos ismereté és a tájékoztatlanság következtében teljesen elhan- nyagoljuk. 0 A haladás progresszív eszközeiként szolgálhat­nak a szabadalmak is, illetve a kooperációs kap­csolatok. Az utóbbi években ezzel kapcsolatban egyes vállalatok eléq sok tapasztalatot szereztek. Ügy tűnik azonban, hogy sok még a kihasz­nálatlan lehetőség, például a fogyasztási gép­iparban, a háztartási gépek és az elektronikai fo­gyasztási cikkek gyártásában, ahol saját fejlesz­tésünktől várjuk a „mentő“ megoldásokat. A szabadalmak kihasználása, Illetve a kooperáció­ban való megegyezés komoly probléma, amelvnek eddig nem szenteltünk kellő figyelmet a gazdasá­gunkban. Az utóbbi években egyaránt szereztünk pozitív és negatív tapasztalatokat, a szabadalmak, illetve a kooperáció lehetőségeinek kihasználásában azonban mindmáig adósak maradtunk. Ennek oka valószínűleg abban rejlik, hogy nincsenek meghatá­rozva azok a konkrét célok, amelyeket szabadalmak vásárlásával, illetve kooperációval akarunk elérni. A szabadalom vásárlása és a kooperációs kapcso­latok által jelentősen emelhetjük termékeink mű­szaki színvonalát, javíthatjuk minőségüket, növelhet­jük a termelés volumenét, főleg ha a kooperáció a részegységek gyártására irányul. Ha adva van a konkrét cél, elkezdődhet a szabadalom, illetve a megfelelő kooperációs partner keresése. E célok meghatározásánál azonban mindig együtt kell dol­gozni a külkereskedelmi vállalatokkal, mert a ko­operációval kapcsolatos költségeket és a szabadal­mak vásárlását valamilyen módon meg kell téríteni, ami nem maradhat ki a számításokból. Az említett kérdések megoldásával kapcsolatban az utóbbi időszakban több intézkedés is történt, beleértve a CSKP KB 3. ülését is, amely "a gépipar fejlesztési kérdéseivel foglalkozott. Ami a szabadal­makat illeti, ezek elősegíthetnék a gyártmányfej­lesztés meggyorsítását és a termékek korszerűsítését is, s kiindulási alapként szolgálhatnának a további saját fejlesztéshez. Elsősorban azt kell szem előtt tartani, hogy a vásárolt szabadalmakat a lehető leg­rövidebb időn belül kell a termelésben kihasználni, s minél nagyobb terjedelemben, különben elveszítik az alapvető küldetésük értelmét. Biztos vagyok ben­ne, hogy a CSKP KB 3. ülése után ebben az irány­ban is aktivizálódik a vezető dolgozók munkája, ami a szabadalmak szélesebb kihasználásához és a kooperáció bővítéséhez vezet az egész csehszlo­vák gazdaság hasznára. ÓTA KRAUS 1978. X. 31. Q újszó LE GJOBB Áru A MINŐSÉG Interjú PremysS Strougal külkereskedelmi miniszterhelyettessel

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom