Új Szó - Vasárnap, 1976. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1976-10-24 / 43. szám
* A tavaszra is gondolva Őszi pillanatkép október első hetéből. Színhely a Mostovái (Hídaskürti) Egységes Földművesszövetkezet egyik kukoricatáblája. Az esőtől átázott puha talajon, a megszokottnál alacsonyabb kukoricaszárral, illetve csövekkel bajlódnak a kombájnok. A kukoricatábla végén az egyik kombájn tartályából a mellette álló pótkocsiba üríti a lemorzsolt ku: koricát. Karácsony Sándorral, a szövetkezet főagro- nómusával a kombájn felé indulunk, közben kísérőm elmondja a legfontosabbakat. — Sajnos, túl nedves a szem, de tovább már nem várhattunk, mivel később nem győznénk a szárítást. Ilyen feltételek közepette mindennél fontosabb a megfelelő haladási sebesség megtartása. A gép lemorzsolja a csövet és nem töri össze a puha szemet. Vágovics János kombájnos a vezetőfülke lépcsőjén állva figyelte az Ívben szóródó kukoricát, s közben kérdéseimre is válaszolt. Második éve dolgozik kombájnnal, tavaly a kukorica betakarítása sokszorosan könnyebb volt. de az idén sem végeznek félmunkát. Természetesen látástól vakulásig dolgoznak, ami ilyenkor reggel 6-tól este 6-ig tartó műszakoi jelent. Kivétel az SZK-6-os kombájn amely szemszóró ellenőrzővel van ellátva, és napi 24 órán át dolgozik. A vezetők persze váltják egymást. Közben a pótkocsiba hulló szemzuhatag vékonyodni kezdett, majd teljesen megszűnt. A tartály tehát kiürült. A kombájnos elbúcsúzott, és gépével beállt a sorba, mi pedig utánaindultunk Az agronómus időközönként lehajolt, félretolta a kukoricaszárat, kereste az elszóródott csöveket. — Nem több. mint máskor, az emberek pontosan dolgoznak. Tudják, hogy ez a szövetkezet és mind- annyiunk közös érdeke de tudják azt is, hogy a jutalmazásnál a munka minősége nagy szerepet játszik. A lelkiismeretes munkát messzemenő gondoskodással viszonozzuk. Például az ebédet, uzsonnát kihozzuk a határba. Visszafelé arra vettük utunkat, ahol a magkukorica betakarítása folyt. Az agronőmust itt is elsősorban a földön maradt csövek érdekelték. Elégedetlen az eredménnyel, így megállította a gépet vontató traktort és a traktorossal megbeszélte a dolgot. — Alacsonyabbra állíttattam a csőtörőt — mondta, araikor visszatért. — Tavalyhoz képest, sajnos, kisebb a termés, s ezért a veszteségek csökkentése minden eddiginél fontosabb. Nagy előny, hogy a kukoricatáblák végeit 12 méteres szélességben silókukoricával vetettük be, amit korábban begyűjtöttünk, így a gépek egyenesen tudnak beállni a sorokba. A határból visszaindulva még megnéztük az út másik oldalán zöldellő búzatáblát. — Száz hektár, szépen kikelt. Búzával 1400 hektárt vetettünk be. A növénynek kedvezett az időjárás. Nagyon ügyeltünk a vetési mélységre, így búzatábláinkon öröm végignézni —- Nehéz, és gondokat okoz az idei ősz — kezdte Kaprinay Imre mérnök, a szövetkezet alelnöke már az irodában, amikor az ősz került szóba. — A hü vösebb időjárás és a gyakori esőzések miatt az idén lassabban értek be az őszi betakarítású növények. A szokásosnál később láthattunk a begyűjtésük"*- höz, így a tél kezdetéig rövidebb idő maradt, sürgősebb lett minden munka. A feltételek sem köny- nyűek, és ráadásul olyan munkákat kell elvégeznünk, amiket máskor nem kellett. Mint kiderült, a takarmányalapra gondolt. Ennek megteremtése talán még a nehéz őszi betakarítás nál is nagyobb gond. A tervezettnél kevesebb siló- kukoricát tudtak tartósítani, és a cukorrépa sem az igazi, hiszen a terület kétharmadát tavasszal újra kellett vetniük. A hiányt természetesen pótolni kell. A répakarajt és -szeletet kukoricaszárral silóz- zák. Lényeges, hogy a lehető legkésőbb kelljen a silóhoz nyúlni. Ezért azt a szemes kukoricát, amelyik nem ért be, teljes egészében leszecskázták, és zöldlisztet készítettek belőle. Az is lényeges, hogy tavasszal a lehető legkorábban lehessen zöldet Vágovics jános a kumbájn nyergében etetni. Ezért minden eddiginél nagyobb területen vetettek őszi keverékeket, és zöldetetésre 20 hektár repcét is elvetettek. Már most megkezdték a szalma etetését, mégpedig préselt formában és ízesítve. — Az őszt megelőző hónapok kritikusak voltak, s nekünk úgy kell tennünk, hogy káros következményeiket a minimumra csökkentsük — hangsúlyozta Kürtössy Sándor pártelnök — Az őszi betakarításnak már a tavaszit is szolgálnia kell. hogy nagyobb nehézségek nélkül tartani tudjuk az állatállomány hasznossági értékét. A dolgok ugyanis nagyon összefüggnek. Könnyebben tudjuk majd tartani a hozamokat ha elegendő sajtolt takarmányunk vagy silónk lesz. Ehhez azonban az szükséges, hogy a cukorrépát a lehető legkisebb veszteségekkel gyűjtsük be hiszen ha több répát adunk el, több melaszunk lesz a sajtolt takarmányok készítéséhez, de több lesz a répaszeletünk is. tehát több kórót tudunk hasznosítani. A cél érdekében vállalni kell a többletmunkát. El sem tudom képzelni, hogy ilyen helyzetben akad valahol mezőgazdasági üzem, ahol a cukorrépát a gépek után nem szedik össze kézzel, vagy a kukoricakórót — sajnálva a fáradságot — a földön hagyják és alászántják Ősz van, de nekünk már a kora tavaszra is gondolnunk kell, amikor a tömegtakarmányoknak bizony nem leszünk bővében. EGRI FERENC Munkában a csőtörők . (A szerző felvételei) 1976. X. 24. NAGYHIZLALDA AZ IPOLY MENTÉN Kifizetődő a termelés Egy dolgozó évente 430 000 korona értékű húst termel £ Minden harmadik nap szabad % Javulnak az élet- és munkakörülmények # Védősávokat létesítenek 9 Még egy 7100 férőhelyes hizlalda épül A Veik? KrtíS-l (nagykürtösi) járásban is koncentrálják a termelést. Az Ilyen jellegű törekvések szülöttje a Veiké Calomija-i (nagycsalomijai J közös szövetkezeti nagyhlzlalda. Az indulás nem volt könnyű, menet közben sok problémát oldottak meg a vezetők és beosztottak egyaránt. Nem rendelkeztek megfelelő állatállománnyal és a dolgozók is lassan tanulták meg a bonyolult gépi berendezések kezelését. Olykor-olykor a gyenge minőségű takarmánykeverékek miatt csökkent az állatok súly- gyarapodása. Néhányszor betegség is felütötte a fejét. Erre az időszakra Csernus László, a nagyhizlalda igazgatója bizony nem szívesen emlékezik vissza. Most fellélegezve mondja, hogy végre előreléptek, gazdaságosabb a termelés és már nyereség is volt. Az Ipolv mentén épült korszerű üzemben 7500 sertés fér el. Ebből általában mintegy félezer az anyakocák száma. Ily módon zárt állományforgós termelési folyamatot valósítottak meg. Kezdetben szlovák fehér, Land- race. bábolnai terahibrid sertéseket tartottak, újabban a Kahib (kaposvári hibrid) kap nagyobb teret. A megfelelő állomány kialakítása óta fokozatosan javult az állatok hasznossága. Nem árt talán néhány adattal érzékeltetni az eredményeket. Kilenc hónap alatt anyakocánként 12,54 malacot választottak el. Ogy vélik, hogy az év végéig elérik a 17,5 darab malacot Is. A szakszerű gondozásnak köszönhető, hogy a hizlalórészlegeknek az anyakoca-gondozók a tervezett 6727 darab helyett 7061 darabot adtak át. A megfelelő állategészségügyi intézkedések következtében lényegesen kevesebb malac pusztult el, mint a múlt év hasonló időszakában. A malacokat télen-nyáron lámpákkal melegítik, hidegebb időszakban pedig meleg vtzzel fűtik a padlózatot. A malacok 74 napos korukban már elérik darabonként a 20—22 kg-os súlyt. Az igazgató belemélyed az asztalán heverő papírhalmazba és kimutatja. hogy egy-egy hízó naponta átlagosan 494 grammot gyarapszik. A 60 kg-on feiüli súlycsoportban a napi súlygyarapodás meghaladta az 565 grammot is. Jó eredménynek számít, hogy 1 kg hús termeléséhez mindössze 3,96 kg abrakot használnak fel. A hízók általában 215—218 nap alatt érik el aíl02 kg-os vágósúlyt. Az állatok etetése előre meg határozott program szerint száraz abrakkal történik. Ezt naponta négyszer kapják, s a tapasztalatok azt mutatják, hogy ily módon jobban értékesítik a takarmányt. A kimutatásokból az Is kitűnik, hogy egy dolgozó évente 430000 korona értékű húst termel, s az üzem összesen 95 vagon húst ad el. ) Elbeszélgetünk vezetőkkel, dolgozókkal és arra a megállapításra jutunk. hogy igen magas a munka kultúrájának szintje, lényegesen javultak a dolgozók élet- és munkakörülményei. Minden termelési részlegen két műszakban dolgoznak és a gondozók minden harmadik napja szabad. Havonta összesen 10 munkaszüneti napon pihenhetnek. Nem csoda, hogy elég sok fiatal dolgozik a nagyhizlaldában. Munkakezdés előtt és után a dolgozók kötelesek megtűröd- ni és átöltözni. A társalgóban beszélgetnek, vagy olvasgatnak. Marta Kmeíová laboránsnő is elégedett a munkahelyével. Az állatok mesterséges megtermékenyítéséhez szükséges anyag minőségét ellenőrzi. Ha kevésbé felel meg a követelményeknek, újat rendel. Tatámé szintén szívesen dolgozik itt. A munka nem túl nehéz. és az elvégzett teljesítmény után szép keresethez jut. Annak örül legjobban, hogy minden harmadik napon otthon maradhat két kis gyermekével. Ián Simko ökonómus arról tálékoz- tat, hogy kifizetődő a termelés, mert 1 kg hús előállítása 12.30 koronába kerül, az átlagos értékesítési ár pedig 14,68 korona. Már a múlt évben is 1 300 000 korona volt a nyereség, úgy látszik, idén sem lesz kevesebb. Lassan sor kerül a nyereség szétosztására is a beruházó szövetkezetek között. Megtudjuk tőle. hogv az üzem dolgozói a XV. kongresszus tiszteletére tett 560 000 korona értékű vállalásukat túlteljesítik. Ennek értelmében került sor a szociális épület felépítésére is. A nagyhizlalda sok dolgozónak ad megélhetést a környéken. A távlati tervek szerint egy kissé távolabb a falutól, a domb mögött egy újabb 7100 férőhelyes húskombinát épül A levegőszennyeződés meggátlása végett védősávokat is létesítenek. Korszerű üzemekben, kulturális körülmények között nagy mennyiségű húst termelnek a szakképzett dolgozók. BÁLLÁ JÓZSEF A korszerű nagyhizlalda bejárata (A szerző felvételei
