Új Szó - Vasárnap, 1976. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1976-10-24 / 43. szám
L Mmoen KORrmeéLrnen r és eLKövepoőRnea * iTCüOMá^áRö mVBTY$C]\\ í időzni..." ; A Szlovák Tanácsköztársaság utca 86—88-as számú ikerháza reneszánsz stílusban épült a XVII. század elején. 1633. szeptember 28-án itt kötötték meg az eperjesi egyezményt. A Ráké- czi-ház ma a Szlovák Tanácsköztársaság Múzeuma. Gazdag anyaga felöleli a régi Sáros vármegye régészeti, néprajzi gyűjteményét, és mint a neve is utal rá — a Szlovák Tanácsköztársaság dokumentumait. Déli egy tájban jártam végig a termeket. Tízkor nyitnak, s én még csak a második látogató voltam. Két kedves néni „őrizte“ a bejáratot. — Ilyen kevés a látogató? — csodálkozom. — Ez csak véletlen — felelik. — Nálunk rendszerint nagy a forgalom. Nemsokára azonban bezárjuk a kaput. Bővíteni fogják a múzeumot. HÍRES EMBEREK NYOMÄBAN Bayer János, Ladiver Illés, Czabány Izsák, Kolomtjn Banáell, Jonáá Zábor- sky. Pavol O^szágh Hviezdoslav, Alek- szandei Duhnovics Jozef Gregor Ta- jovskj hosszabb-rövidebb ideig éltek a „Tarca-parti Athénban“; folytassuk a sort Comenius Ámos Jánossal, aki szintén megfordult a városban, Kazinczy Ferenccel és Eötvös Józseffel (mindketten itt jogászkodtak), Kossuth Lajossal (itt iárt gimnáziumba) és a „költői verseny“ részvevőivel, Kerényl Frigyessel, Tompa Mihállyal és Petőfi Sándorral. Petőfi több versét írta itt, pl. a Ml kék az ég, a Ki a szabadba! és az Erdei lak címűt. Az utóbbi 1815- ben jelent meg először a Pesti Divatlapban a következő megjegyzéssel: „Eperjes mellett van egy erdei házacska. Ennek környékén járván mind a hárman: elhatároztuk, nem szorosan ezt föstehi le, csak körülbelöl olyanforma tájképet adni. K., P., T." Ezzel kapcsolatban érdekes Tompa Mihály levelét idézni- „Az 1845-ik évben nevelő voltam Eperjesen, hol Kerényi is lakott. Tavasszal meglátogatott bennünket Petőfi... Egyszer azt mondja Sándor: fiúk, írjunk valami verset együtt, ugyanazon tárgyról szóló verset, mely találkozásunk emlékéül maradjon ... Ez a szobában történt... mi semmi kunyhót nem láttunk, képzelet volt minden; de azért most is mutogatják Eperjes bérczei között az általunk megénekelt kunyhót." A Vilec-dombon emlékoszlop áll: a költői verseny tiszteletére állították. Ceméte-fürdőn pedig védett emlék a Petőfi-biikkfa. Nemrégiben kapott új vaskerítést — kinőtte a régit MENTENI. MENTENI! Megejtő szépségű barokk épület Wirth harangöntő háza, a Szlovák Tanácsköztársaság utca 115-ös számú épülete. ma a Kerületi Műemlékvédelmi Hivatal székhelye. Mária Soukalooá 10 évvel ezelőtt nyomban a főiskola elvégzése után került ide. Rá is — akárcsak földijeire — jellemző a jő értelemben vett lokálpatriotizmus. Roppant büszke szülővárosára. A műemlékvédelem nagyon fontos szerepet tölt be a város létében, hiszen — főleg a múltban — nem mindig szenteltünk kellő figyelmet a karbantartásnak így eshettek áldozatul jó állapotban levő (vagy még megmenthető épületek] az át nem gondolt bontásnak. Ma már a hajdani várfallal körülvett egész terület védett. Sajnos, a bástyák közül alig maradt meg egynéhány. A Kovács-bástya renoválás alatt áll. nemsokára elkészül, rövidesen az ún. presovi fasor alatti Ferences-bástyát is javítják, tervbe vették a Városkapu felújítását, nemrég készült el a görög- katolikus templom stukkődíszes homlokzata, a főtér 51-es és 53-as számú házát renoválják, átalakítják a 83-as házat is (Sportház lesz), nagyon szépen és rekordidő alatt rekonstruálták a Városházát (6 hónap alatt!) és restaurálták a második világháborúban megrongálódott Mária-szobrot (a vérpad helyén áll, 1738-ban emelték a pestis emlékére). 1938-ban fejezték be a 115-ös számú ház — a műemlékvédelmi hivatal székhelyének rekonstrukcióját — a homlokzat kivételével. A földszinten üzlet van. — A homlokzat nagyon csúnyán festett, hatalmas üvegtáblákkal rakták ki — magyarázza Mária Soukalová. — Miután leszédettük akkor tűntek elő a barokk kő ablakfélfák maradványai. Sajnos a helyreállítási munkálatokat mindmáig nem lehetett elvégezni, két okból. Szerettük volna, ha az üzlethelyiségeket felszámolják — kiállítóter- met akartunk berendezni .. Ez az egyik, a másik, hogy nem volt, aki elkészítse a homlokzat rekonstrukciója tervét. Végül Is ez megoldódott, a műemlékek renoválásával foglalkozó prágai állami intézet vállalta — szocialista kötelezettségvállalásként — a terv elkészítését. A város ma inkább barokk város benyomását kelti, bár a belső elemek és az épületszárnyak reneszánsz legyeket viselnek magukon, s a pincék többszintes gótikus stílusban épültek. (Ez az évek folyamán történő át- és ráépítések eredménye.) A legértékesebbek a gótikus épületek, közülük is a városi, a későbbi Caraf fa-börtön és a háromhajós. késő gótikus csarno'ktemplom, a Szent Miklós-templom. (Az_ érdekesség kedvéért: az alapokat 1330*-ban rakták le, de az építést csak majd kétszáz évvel később, 1515-ben fejezték be.) 42 méter magas tornyát 1750-ben újjáépítették, másodszor 1903-ban, Schul ek Frigyes terve szerint. A reneszánsz épületek közül a legfigyelemreméltóbb a Rákóczi-ház, s a barokk stílusúak közül a görög-katolikus és az evangélikus templom és a Klobusiczky-palota, A főtér ma államilag védett történeti rezerváció. Az emeleteken laknak. — Minden, ami a városi műtöriéne- ti rezerváclóban történik, a mi tudtunk- kai történik — mondja Mária Soukalová. — Ez annyit jelent, hogy átalakítási munkálatokat, javításokat a beleegyezésünk nélkül nem lehet végezni — még csak külső festést sem. Persze sokszor megtörténik, hogy javaslatainkat nem veszik figyelembe ... Megtörténik. hogy hazafelé menet bádoglfe- mezzel borított épületeket pillantunk meg. Az efféle díszítésnek semmi helve! Végre feltérképeztük a belvárost, pontosan megállapodtunk abban, mely 'M)i.ileteket kell megmenteni, és melyeket lebontani. Többnyire szárnyépületekről. melléképületekről van szó. A városi nemzeti bizottság nagy megértést tanúsít a „mentési akciók" iránt, hiszen átmenteni az eljövendőknek a gazdag múltat bizonyító óvárost a közös érdeken kívül kötelesség is. Megértésben tehát nincs hiány. A rászánt pénzösszeg sem kevés. Mégis fejtörést okoz a mentés. Nincs szakember. De vannak jó értelemben vett lokál- patrióták. és ez nagyon sokat jelent. Ml ÉRDEKES VAN PRESOVBAN? Ezt a kérdést tettem fel ismerősöknek és idegeneknek egyaránt. Járókelőket állítottam le. Egy idős nő: — Kérem, én külföldi vagyok. — Vásárolni akarok, itt sokkal nagyobb a választék, mint nálunk. (A nálunk valamelyik szomszédos falu.) Egy kedves kassai ismerősöm: — Figyelje csak meg. hogy müven előzékeny a kiszolgálás az éttermekben, az üzletekben is. A kenyérboltban például más szolgál ki. és más veszi el a pénzt. A főtéri patikában: — Nem is tudom... talán a templom ... Juditka, mi érdekes van itt? luditka. a másik gyógyszerésznő: — Itt? Semmi ... Talán a környék ..; esetleg a múzeum, a képtár... Ján Silan színházigazgató: — A néző . . Vít Orlick^: — Hogy az utcák tiszták ... Egy fiatalember (nem túl kedvesen): — Tudja mi? Hogy a Tátrán nem tud az első ligába kerüíni! Ez utóbbi véleményt tolmácsoltam — gyanútlanul —■ Ján Duncőnak, a várost nemzeti bizottság titkárának is. Célzásnak vette, azt hitte, valaki felbiztatott rá. De valóban nem tudtam, hogy ő a Tátrán Testnevelési Egyesület elnöke -- Valamikor itt nagyon jó futball volt. A választási programban ugyan ez nem szerepelt de a csapat erősen az élre tör. — (Sportriporter kollégáin szerint jelenleg a második liga legjobb csapata.) — De mi érdekes van itt? Hogy PréSov a fiatalok városa, és hogy sok a zöldövezet. Mária Soukalová: —■ Áz egész város szép! Nagyon szép. Szinte sajnálom, hogy nem a szülővárosom. És „minden ko- runkbélinek és eljövendőknek tudomására kívánjuk hozni“ — hogy a város egyre szépül. KOPASZ CSILLA Rokokó díszítésű barokk épület Belvárosi részlet 1976. X. 24. L. DENES felvételei A Szlovák Tanácsköztársaság Múzeuma (a volt Rákóczi-ház)
