Új Szó - Vasárnap, 1976. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1976-10-10 / 41. szám
■ ■ ____■■ Mi AZ EGYETEM A XXI. SZAZAD KÜSZÖBÉN Kérdések, kutatások, megoldások Két egyetemista, egy fiú és egy lány vizsgára készül. Előttük jegyzet: kép* letekkel zsúfolt szöveg. — Megjegyezted? — kérdi a fiú. — Igen... — feleli a lány meglehetősen bizonytalanul. Félreteszik a jegyzetet. Előkerül a toll, és mindketten az imént olvasottá* kát próbálják felidézni, egyik képletet a másik után. — Azt hiszem, ide nem x kell, hanem x1 — mondja a fiú. — Nézzük meg — kéri a lány, és már nyúlna is a jegyzet után. — Nem lehet! A vizsgán úgysem nézheted meg... Már mind a ketten belezavarodtak. Egy darabig még rágják a tollszárat, aztán mégis úgy határoznak, hogy belenéznek a jegyzetbe. — Tudtam én, hogy ez nem x1, hanem 1/1 + x2! Megint félreteszik a jegyzetet, és újra megpróbálják fejből. S ez a sziszifuszi munka egészen addig tart, ameddig csak be nem vágják, hogy l/l + x*... r 1978. X. 10. N m A z idézett részletet a Lityeratur- naja Gazeta egyik cikkéből vettük, amelynek témája a korszerű felsőoktatás. A lapnak az oktatás legújabb módszereiről indított vitájához már eddig is sokan hozzászóltak, ami tökéletesen érthető. Hiszen évszázadok óta, amióta csak léteznek az egyetemek, jó néhányszor módosult a képzés tartalma, míg az oktatás „technológiája“ csaknem változatlan. A jelenlegi oktatási módszerek valójában alig különböznek a hajdanvoltaktól. Ma már mindenki előtt világos, hogy az egyetemi oktatás egész menetét új alapokra kell helyezni: úgy, hogy a leendő szakember eligazod- hassék a rázúduló információáradatban, képes legyen a valóban szükséges adatok kiválasztására és’ gyakorlati alkalmazására. A szovjet népgazdaság 1976—80-as évekre szóló tizedik ötéves fejlesztési tervének fő feladata a minőség erőteljes javítása és a hatékonyság növelése a népgazdaság valamennyi ágazatában. A felsőoktatásban ez minőségileg újat, a képzésrendszer valamennyi területének szigorúan tudományos megközelítését jelenti. Az oktatás tudománya A régmúlt korokban azt az embert tartották tudósnak, aki óriási enciklopédikus tudással rendelkezett. Egyfajta két lábon járó lexikonnak számított, hiszen igazi lexikonok még aligha készültek akkoriban, s az ismeretek összessége sem volt túlságosan nagy. A helyzet azóta gyökeresen megváltozott. A tudományos ismeretanyag még a szűkebb szakágazatokban is olyannyira gyarapodott, hogy az már nem férhetett el egyetlen ember agyában. És a növekedés lankadatlanul folytatódik. Kiszámították, hogy a tudományos információmennyiség minden hét-tíz évben megkétszereződik. Az oktatás problémája mindig is összetett volt. Dialektikus kettősség jellemzi: feladata egyfelől a birtokunkban levő ismeretanyag továbbadása a következő nemzedéknek, másfelől a tudásanyag elsajátítása nem öncél. Az oktatás legfontosabb feladata — az önálló gondokodásra nevelés. A tudományos-technikai forradalom kibontakozásával tovább mélyült ez a belső ellentmondás, még összetettebbé vált az oktatás folyamata. A tanulás ma nehezebb, mint öthét évvel korábban volt. Változtak a programok, a tankönyvek, a tantárgyak. Végső soron mindez az egyre nagyobb információhalmaz bemagolá- sához vezet. Ezt elkerülendő, a szakemberek olyan új oktatási módszereket dolgoznak ki, amelyek az oktatás folyamatának korszerűbbé tételén alapulnak. Céljuk, hogy a tanulás a fiatalok szüntelen, alkotó szellemi tornájává váljék. A tanulmányi idő, a hallgatók óraszám-, illetve tananyagterhelése azonban már tovább nem növelhető; ebben a tekintetben elérkeztünk lehetőségeink határához. Ne magolj - következtess! Vajon lehetetlen arra nevelni a diákot, hogy idejét az egyes kiragadott jelenségek tanulmányozása helyett azok összefüggéseinek elemzésére fordítsa? P. Galperin szovjet pszichológust és követőit már több mint húsz esztendővel ezelőtt foglalkoztatta ez a téma. Kísérleteik bebizonyították, nemcsak elkerülhető a hallgatók túlterhelése, hanem egyúttal lehetőség nyílik az oktatás hatékonyságának növelésére is. Mi szükséges ehhez? A leendő szakembert arra kell megtanítani, hogy ne szűk kategóriákban, hanem azoktól elvonatkoztatva gondolkodjék. Vagyis, legyen képes a különálló jelenségek egységes rendszerbe foglalására. És ez még nem minden. A következő lépés egy olyan módszer kidolgozása, amely alkalmas az új szisztéma elsajátítására. Ennek eredményeképpen a nagyszámú Jelenség „bevágása“ helyett elég néhányat megjegyezni. Ez utóbbiakat sem külön tananyagként. Csak annyiban, amennyiben nélkülözhetetlenek a rendszer megértésében, elsajátításában. A néhány kiemelt jelenséget is mindössze annyi ideig kell tanulmányoznia, amennyi a módszer megismeréséhez szükséges, egy perccel se tovább. Jó példa — amely, igaz, nem any- nyira a felső-, mint inkább a középfokú oktatásra vonatkozik — az orosz írásjelek használatának oktatása. Több mint száz szabályt kell elsajátítani. Bonyolult és- terméketlen munka. Hogyan tegyük egyszerűbbé? A tudósok a nyelvtani szabályokat egy bizonyos rendszerbe foglalták, és felhívták a figyelmet arra, hogy három rendeltetésük van: vagy összekötnek (szavakat, illetve mondatokat), vagy kiemelnek (szavakat, illetve mondatokat), vagy pedig elválasztanak (szavakat, illetve mondatokat). Más szóval a száz szabályt egy rendszer három alcsoportjaként is be lehet mutatni. Ha a- diák megtanul különbséget tenni a három rendeltetés között, akkor már hibátlanul alkalmazza a kettőspontot, a vesszőt és a gondolatjelet, anélkül, hogy akár egyetlen konkrét szabályt is ismerne. A matematikai elemzésben is minden funkciót külön-külön tanulnak a hallgatók. Mint kiderült, erre se lenne szükség. Elegendő megtalálni azt a bizonyos változatlan alapot, amely az adott kategória valamennyi funkciójában fellelhető. S ezt nem is nehéz az emlékezetbe vésni, csupán néhány idevágó példát kell alaposan elemezni. Szovjet tudósok Dmitri) Mengyele- )eo, orosz kémikus táblázatának analógiájára, amely a periodikus rendszer még ismeretlen elemei számára is előre kijelöli a helyet, egy új módszer modelljét alkották meg. A tanulók, akik jól ismerik ezt a rendszert, az órán maguk is újra „felfedezik“ a Mengyelejev táblázatot. A legúfjabb kutatási eredmények alkalmazása az egyetemi oktatásban a hatékonyság nagyfokú növelését teszi lehetővé. A probléma végleges megoldása természetesen a rendszer- elemzők, pszichológusok és az adott tantárgyak szakértői együttes erőfeszítését igényli. 1975-ben Moszkvában rendezték meg a Nemzetközi Egyetemi Szövetség VI. közgyűlését. A világ 89 országában működő 466 felsőoktatási intézmény képviselői vettek részt a „Felsőfokú oktatás a XXI. század küszöbén" címmel megtartott tanácskozáson. A kérdések igen széles skálán mozogtak. Szó esett a diákság összetételéről, az oktatás új módszereiről, a szakmai továbbképzésről, a felsőfokú képzés integrációjáról, hogy csak a legfontosabbat említsük. Valameny- nyi itt érintett téma annak a fiatalnak a sorsával kapcsolatos, aki, miután befejezte az egyetemet, egyenesen a XXI. századba lép. Rem Hohlov, a Moszkvai Állalmi Egyetem rektora a tanácskozáson elhangzott felszólalásában így fogalmazott: — A felsőoktatási intézmények nem is annyira konkrét tudásanyagot adnak majd hallgatóiknak, mint inkább módszert é& alapot az új jelenségek megismeréséhez és az alkotó munkához. Nagy szerepet kap ebben az önálló alkotó munkára való készség elsajátítása. — Mi az egyetemen a hallgatók képzésének elmélyítésére törekszünk például azzal, hogy a természettudományi karon humán tárgyakra is oktatjuk hallgatóinkat. Ügy véljük, hogy a szakbarbárság károsan befolyásolja a személyiség általános kibontakozását, a humanista törekvéseket, amelyek az emberiség javát, a társadalmi haladást szolgálják. — A humán nevelés fejleszti vaz ember érzelmi világát, esztétikai gondolkodásmódját; arra készteti, hogy más szemmel nézze a szakmáját, s az őt körülvevő világot általában. * ANDREAS REIMANN: Most, mit, miképp 1 Most, ennyi év után, mikben a készséges tej lassan megálvadt, én, a tüske, megtértem ide, hordom a kölcsön bőrzekét, csínján kell bánnom a sörrel, s közben gyér dicsőségem kizöldül: nem tudom, tavasz vagy patina. De egyet fölfogok: még egyszer, nagyra, kivirulok. Persze, kérdem magam: miért nem tűntél el sosem?, Egyik-másik, mint a tavalyi hó. Kettőnkkel így hát valami különös lehet, csak ott maradok hű magamhoz, ahol szeretek: a tejet most, sosem alvadót, magasra tartom, bár mindig tutaj volt s nem törzs, mi ennyi sós vízen átalsodort. 2 . > . Emlék netán: virít a rododendron, ez vidámmá teszi a temetőt, de ha a mozgékony menet lélegezni kezd, a lélegzés újra nehéz lesz. Most azonban bort töltünk hasunkba, mely szintúgy töltse fejünkbe, méltó az enyém, most hirtelen tudom, hogy van a szerelemmel: szeretjük a másikban önmagunk lehetőségét, amit e rövidke életben már végképp meg nem valósíthatunk. 3 Persze, belőlünk valami más lett, keverék tejből s epéből, a nevetés, bánkódás vonásai láthatóvá váltak, de megőriztük, remélem, a megbocsátás művészetét. S így, ha a szerelem meggyötör, mert engem mindig elér, bizonyosan, hogy szeresselek, még meg is tudsz bocsátani... HEINZ CZECHOWSKI; Jelenlét Bárhonnan jövök, bárhova megyek — Az eső bőre alatt Megázom. Dohányzom, étetem szívemet. Verjen gyorsabban, mohón Nyelem magamba ezt a kevéske hazát. A legelső Zölddel már utcán vagyok, telenként azonbaQ Tübingenbe vagy Prágába utazom, Adyval s losfif Vulcannal beszélgetek A kis szalonban Nagyváradon Egy plüsspamlagon A jövőről Fesztelenül s kedélyesen, Rabszolgája a cseresznyefáknak S szófogadója a mályváknak, Megsötétedem, akár a folyó, Akit a vérforrás megesz, Mikor a hét Tengeren át a halál jön felém: lélekzete Borzolja a vizet, alighogy bemártod Lábad a folyóba, elkap, a szemed előtt Látod végtére még Gyermekeid haláltusáját. Ö aztán nem áltat. Vigyorogva Sorolja mondását: Legtovább Tart a becsület. Én Elfogadhatnám őt, elég kevés Szerencse jutott osztályul nekem. De ahol változtatni kell, megjelenek. Csupán a földalatti mozdulatoknak. Az alattomosan tépő folyóknak. Amik majd álmomban megkeresnek, Vagyok kiszolgáltatva, védtelenül. Csótó László rajza
