Új Szó - Vasárnap, 1976. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1976-07-11 / 28. szám

A racionalizáció immár hagyomány? # Együttműködés magasabb szinten Galántáról valóban elmondható: a fel- ismerhetetlenségig megváltozott. A vá­ros kellős közepén korszerű lakóne­gyedek büszkélkednek, irodaházak, közszolgáltató üzemegységek sorai jel­zik, hogy a hajdani kis mezővárosból Igazi járási székhely, város lett. A különböző üzemeknek, vállalatoknak szinte „se szeri, se száma“. Az egyik közülük a járási építőipari vállalat. Per­sze a galántairől tudni kell, hogy a maga nemében a legnagyobb az ország­ban. Sőt, az „építőipari vállalat“ fo­galma is megtévesztő, hiszen az „óesz- pé“ valódi gyár! — A hatodik ötéves terv első eszten­dejében 211 millió korona a tervünk — árulja el Mastny Jozef, a vállalat igaz­gatója. — Építkezéseink nagyobb ré­sze, több mint 50 százaléka, adminiszt­ratív épület, iskola, egészségügyi lé­tesítmény, óvoda. Részt veszünk a fő­város fejlesztésében is, ebben az esz­tendőben 15 millió koronát meghaladó, az ötéves tervben több mint 60 millió korona .értékben járulunk hozzá Bra­tislava építéséhez. Az üzem termelési kapacitását meg­közelítően 20 százalékban ipari léte­sítmények kötik le, mintegy 8 száza­léka lakásépítés, ehhez járulnak még a különböző karbantartási, javítási munkák. — Vlcanyban (Farkasdoni 22 osz­tályos iskola építésébe kezdtünk. A járási székhelyen új gimnázium van épülőben. Korszerű iskola építését kezdjük meg Seredben, és egy továb­bit a járási székhelyen is. A Galántai Bútorgyár bővítését — pontosabban talán újjáépítését szintén a járási építőipari vállalat végzi 43 millió korona értékben. Előrehaladtak a munkával, és ha minden jól megy, decemberben kezdődhet a próbaüzeme­lés. Ugyanakkor megkezdődött — harmincmilliós beruházással — a Sere- cfi Konzervgyár építése, és szintén Se­redben végzik az új tejfeldolgozó üzem (Milex) acélvázának építését. A vállalat 1660 dolgozójának tehát mind­két keze tele van munkával. Ugyan­akkor az utánpótlásra Is gondolnak, 220 ipari tanulót képeznek 14 külön­böző szakmában. Valamennyi építkezésnek megvan a maga specifikuma. A galántai építők például számos tornaterem építését végzik, tegyük hozzá, sikerrel, szak­szerűen. — Vállalatunkról közismert, hogy az új módszerek, új építőanyagok beveze­tése terén az élvonalban jár — foly­tatja a beszélgetést Mastn^ elvtárs. — A műszaki fejlesztés napi munkák el­választhatatlan részévé vált. Román Miklós mérnök, a műszaki fejlesztési osztály vezetője rendkívül elfoglalt ember. Minden perce „meg van számolva“. Feladata, hogy a ter­melési-gyártási módszerek valóban kor­szerűek legyenek. — Arra törekszünk, hogy fejlesztési terveink párhuzamban álljanak a kí­sérleti intézetek munkájával. Példa­ként a Dusloval való együttműködé­sünket említhetném. Valóban magas szintű. Különböző burkolóanyagok fej­lesztésén dolgozunk együtt. Nos, mit lehet tenni. . A vegyészet szót kér az építés technológiájában is. Egyre na­gyobb szót! Az építkezési vállalat a Duslo fej­lesztési osztályával vezeti be tehát né­hány burkolóanyag alkalmazását. Hi­szen olyan gyakran figyelmeztet ben­nünket a felirat: „Vigyázat! Hullik a vakolat!“ Hogy ne hulljék, egyre újabb anyagokat alkalmazunk. Éppen ezeknek a plasztikus anyagoknak kö­szönhető, hogy jobb minőségüktől füg­getlenül bevezetésükkel mintegy meg­háromszorozódott a munka termelé­kenysége — természetesen a burkolás, magyarán szólva „a vakolás“ techno­lógiáját illetően. Tudni kell azonban, hogy a Galántai Építőipari Vállalat évente több hektárnyi területet burkol be, s ehhez a munkához a lehető leg­korszerűbb technikát alkalmazza. Az együttműködés messze túllépi a járás határait, prágai üzemmel is kooperál­nak, hogy a Duslo vegyi üzem feltéte­leit figyelembe véve megfelelő burko­lóanyagokat fejlesszenek ki. Itt, ezen a ponton kerül előtérbe a racionalizáció kérdése. Eleddig két ra- cionalizációs brigád működik a válla­latban, a harmadik most alakul. — Feladatunk mindenekelőtt — hangsúlyozza Fridrich elvtárs, az üze­mi pártbizottság elnöke — a munka termelékenységének és hatékonyságá­nak állandó fokozása. Ezt a kérdést a pártszervezetben is rendszeresen napi­renden tartjuk. — Nem csupán a pártszervezetben, hanem szakszervezeti vonalon is szól közbe JalSovskij Stefan elvtárs, a szakszervezeti vállalati bizottság el­nöke. — Mindannyiunk feladata a munka termelékenységének fokozása, dolgozóink érdekeltségének a megóvá­sa. A vita csapongó. Ismét a racionali- zációs brigádokra terelődik a szó. — A racionalizáció nem rövid távú feladat. Több területen is érvényesül. Így például az épületelemek „választé­kának“ szűkítésében. Tény, hogy az el­múlt időszakban közel egyharmadával sikerült csökkentetnünk a vasból ké­szült elemek választékát. Mind a ter­melés, mind a raktározás szempontjá­ból óriási megtakarításokat értünk el ezzel, ugyanakkor szemmel láthatóan javultak a minőségi mutatók is — ma­gyarázza Mastny elvtárs. A racionalizációs brigádoknak — ma­gától értetődően — több problémát is meg kell oldaniuk. „Ügy, ahogyan az élet hozza ...,“ hiszen valamennyi épít­kezés más és más. A lakásépítés te­rén a teljesítményórákon 30 százalékot takarítottak meg új, korszerűbb épület­elemek bevezetésével. Ugyanakkor 70 százalékkal növekedett a teljesítmény a gépi vakolás bevezetésével. A he­gesztés korszerű módszere szintén meg­tette a magáét. Huszonöt-harminc szá­zalékkal emelkedett a teljesítmény. — Az új, most alakultó raclonalizá- ciós brigád a raktározás technikájá­val foglalkozik majd. — Mastny elv­társ szeme felcsillan:... ha ezt sike­rül megoldanunk, minden rendben leszt Nem kis probléma, az SZKP XXV. kongresszusa ebben a vonatkozásban is komoly figyelmet szentelt a progresz- szív módszereknek. Fridrich elvtárs mintha kissé szkep­tikusan tekintene a dologra, ö az az ember, aki „nem hiszi, amíg nem lát­ja“. A pártelnöknek ugyan nincsenek ellenvetései, inkább óvatos, körülte­kintő ember, hiszen nem kis befekte­tésről van szó. A raktározás új mód­szerei természetesen nem idegenek számára. Ugyancsak büszkén vezet bennünket végig az „udvaron“, és mu­tatja meg az épülő raktárhelyiségeket. — Ez a mi birodalmunk. Ez itt ép- pen az új raktár. Csak minden sike­rülne! Bízunk benne, hogy sikerül, hiszen a Galántai Járási Építőipari Vállalat élén gondolkodó, a korszerű módszerek iránt fogékony emberek állanak. Olyan elvtársak, akik „nem ismernek par­dont“, ha a munkafegyelem megtartá­sáról van szó, ugyanakkor megterem­tik a kellő feltételeket a korszerű munkamódszerek bevezetéséhez, egyet­len céljuk, vágyuk, hogy a tervfelada­tok teljesítésével párhuzamosan dolgo­zóik életkörülményei is javuljanak. Részt vettünk az építkezési vállalat üzemi pártbizottságának ülésén. Ke­mény szavak hangzottak el. Viszont ta­gadhatatlan, hogy valamennyi a vál­lalat, a dolgozók érdekét szolgálta. Sétálunk az egyes üzemegységek között. Mindenütt virágágyak, amelye­ket a dolgozók gondoznak. Nyilván munkaidő után, amikor leállnak a be­tonkeverők. Ám egyetlen percre sem szűnik meg itt a munka. Az egyes műhelyekben, munkahelyeken és a „főnökségen“ dolgozó elvtársak éjt nap­pallá téve fáradoznak tervfeladataik megvalósításán. Egyébként ezt a tényt bizonyítja, hogy az elmúlt esztendő­ben félmillió koronát meghaladó ér­tékben vezettek be újítási javaslato­kat. Ebben a vonatkozában pillanat­nyilag Is biztató a helyzet. És bátran elmondhatjuk, hogy biztató a korsze­rű termelési módszerek bevezetése, a racionalizáció, a becsületes munka te? rén is. BALOGH P. IMRE MINDENT A VENDÉGÉRT A Csehszlovák Államvasutak étkező- és hálókpcsi- szolgálata a vasúti forgalom szerves része. Nyilván kevesen tudják, hogy néhány vasúti csomópont ét­terme — a KGST integrációs intézkedéseivel össz­hangban — olyan színvonalon köteles szolgáltatáso­kat nyújtani,* hogy az megfeleljen a nemzetközi idegenforgalom követelményeinek. Azokról a feladatokról, amelyek a vállalat bra- tislavai üzemének dolgozóira várnak, Jarolím Jam- riskával, az üzem igazgatójával beszélgettünk. Teljesített felajánlások — Örömmel állapíthatjuk meg, hogy az elmúlt időszakban üzemünk is sok sikert ért el. Elsősor­ban dolgozóink munkakezdeményezésének köszönhe­tő, hogy teljesítettük a tervfeladatokat. Elég, ha csak egy számot mondok. Az egyik legfontosabb mutatót, a nyereség tervét 106,1 százalékra teljesí­tettük. Az idei évben sem akarunk lemaradni, ezért a CSKP XV. .ongresszusa tiszteletére új szocialista felajánlásokat tettünk. A legkiválóbbak közé tartozik Pavol Vasil, az egyik étkezőkocsi vezetője, valamint Ján Barczi, Frantiska Stepánková és fán Korsepa. A Nővé Zámky-i (érsekújvári) pályaudvar étterme az egyik legjobb munkahelyünk. Nemcsak a mun­kában, hanem a nevelésben is kiváló eredményeket érnek el. Az étterem ugyanis egyúttal szaktanintézet, ahol kiváló szakembereket, szakácsokat nevelnek. Ellátogattunk hát a Nővé Zámky-i pályaudvar étter­mébe. Kiváló konyha Ezen a munkahelyen gyakían szerveznek vállalati versenyeket az egyes szakmákban, tehát a szaká­csok, a pincérek, a hálókocsi-kalauzok körében. A konyhában kellemes illat üti meg az ember or­rát. Nem csoda, mivel a föszakács, Ondrej Stefko, kiváló szakember, aki már 27 éve készít ízletes és jó minőségű ételeket. Azelőtt több étkezőkocsiban dolgozott, és keresztül-kasul bejárta egész Európát. — Nemcsak főzünk, hanem szakoktatással is fog- lkozunk. Az ipari tanulók egy héten át elméleti oktatásban részesülnek, a másik héten pedig gya­korlati oktatáson vesznek részt. Nagyon örülünk annak, hogy az iskola befejezése után mindannyian jól érvényesülnek különféle ven­déglátóipari vállalatoknál. A jó eredmények elérésé­hez persze az évente megrendezett verseny Is hoz­zájárul. Hozzátehetjük még, hogy a legjobbak, a verseny országos fordulójának győztesei, a vállalatot a KGST- tagállamok hasonló vállalatainak versenyében kép­viselik, és összemérik erejüket a magyar Utasellátó, vagy az NDK-beli Mitropa vállalat legjobb dolgozói­val. A legfontosabb a minőség — Legfőbb célunk az, hogy a vendégek elégedet­tek legyenek — folytatja a rokonszenves főszakács, és közben osztogatja az utasításokat a többieknek, hogy beszélgetésünk alatt se legyen fennakadás. — Még a városból is járnak hozzánk ebédelni és vacsorázni. Az utasok? Kedvelik ételeinket és vonzza őket a tiszta és kultúrált környezet. A legfontosabb­nak a minőséget tartjuk. Akinek kevés az ideje, az étkezhet a földszinti önkiszolgálóban, higgyék el, ott is nagy a választék. Megkóstoltuk Ondrej Stefko főztjét, el kell hát mondanunk, hogy itt még az ínyencek sem csalód­nak. „Édes" titkokba avatott be bennünket Szűés Imre cukrászmester. Naponta több fajta cukrászsüteményt készít. A süte­mények azonnal elkelnek. — Örülök, hogy ilyen kelendőek süteményeink. Ez a legnagyobb jutalom számunkra, minden erőnk­kel azon vagyunk, hogy a vendégek jól érezzék magukat és jó minőségű ételt kapjanak. Érdemes lenne számokban kifejezni, hány süte­ményt készített már sokévi cukrászkodása során. Munkáját örömmel végzi, és gazdag tapasztalatait .átadja a fiataloknak. Végezetül csak annyit: ha utuk valaha is Nővé Zámkyba vezet, győződjenek meg személyesen ar­ról, hogy jó az ottani konyha. Bizonyára elégedet­tek lesznek. (riz) SS ­.......................................................................................................... Kiss V ilmos, a főszakács helyettese (balról) és Ondrej Stefko főszakács a szakipari tanulók segítségével ebédet főz lA szerzo leiveteiej

Next

/
Oldalképek
Tartalom