Új Szó - Vasárnap, 1976. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1976-07-11 / 28. szám
Madridi utcakép a francoista ellenforradalom kitöré sének napjaiban Foto: archív való jogról. A baszkok és a katalánok nemzetiségi jogainak szigorú megtártasát követelték, s ami abban az időben számunkra szinte érthetetlen volt, a polgárok szabad mozgásának lehetőségét követelték az egész ország területén Az 1936 áprilisa utáni népfrontkormány, amely a spanyol nép nagy többségének bizalmával került hatalomra, nemcsak hogy nem foganatosított radikális intézkedéseket, de még az olyan égető intézkedések végrehajtását is egyre halogatta, mint például a tömeggyilkos rendőr- és katonatisztek megbüntetését vagy leváltását. Azokat a kegyetlen bírákat és magas állású hivatalnokokat sem váltották le tisztségükből, akik a múltban nagyon is ismertek voltak kegyetlenkedéseikről. Például Francisco Francát, az asztúriai tömeggyilkost nemcsak hogy nem állították bíróság elé, de még csak nem is menesztették a hadseregből, ellenkezőleg, előléptették és kinevezték a Kanári-szigetek katonai helyőrségei parancsnokává, ahonnan zavartalanul szervezhette az ellenforradalmat. Az ott és Spanyol Marokkóban állomásozó idegenlégiós és mór csapatokat Fábry István: FRANCO LA MIIIRTO, DE A FRANCOIZMUS MEG El. MEDDIG MEG ? utóbbi két évben, de főleg 1975 utolsó hónapjaiban és az új esztendő kezdete óta a tömegtájékoztatási eszközök egyre többet foglalkoznak a Pireneusi-félszigeten lejáta sződó eseményekkel. Arra a kérdésre, hogy ugyan meddig, úgy vélem, nemcsak a világ haladó emberisége kiváncsi, de kiváncsiak azok az amerikai, angol, német, francia nagytőkések is, akik busás hasznot hajtő részvényeikkel érdekeltek a francoista Spanyolország Franco nélküli fennmaradásában. Mi, a Nemzetközi Brigád még élő tagjai abban reménykedünk, hogy ez a jubileumi év meghozza végre a spanyol népnek azt a rég óhajtott szabadságot, melyet negyven évvel ezelőtt annyi szenvedés és véráldozat árán egyszer már megszerzett, s melyet majd három évig tartó nagyon nehéz harcban védett nemcsak a hírhedt francoista Falange- és rexete-, idegenlégionlsta és más zsoldosok ellen, vagyis az egész világ reakciójával szemben, úgymond majdnem puszta kézzel az állig felfegyverzett fasiszta hordák ellen Az utóbbi események azt igazolják, hogy a forradalmi harcok Európának erre a részére tolódtak át, s az új diktátor, fuan Carlos Madrid utcáin szirénázó rendőrautói sem tudják elhallgattatni a „megindult népet“. Csakúgy, mint a szomszédos Portugáliában, Spanyolországban is előbb- utóbb megnyílnak a Carabanchel és más börtönök, koncentrációs táborok kapui a bátor hazafiak előtt, akiket a sokéves bebörtönzéssel, kínzásokkal és kegyetlenkedésekkel sem tudtak eltéríteni a szabadság utáni vágyuktól s harcuktól, melyet hősökként vállaltak népeik szabadságáért. Közel negyven évvel ezelőtt hangzott el felefthetetlen Gottwaldunk ajkáról a történelmi jelentőségű bölcs mondás, miszerint a csehszlovák önkéntesek Madrid falainál Prágát Is védik. Madridot. sajnos nem tudtuk megvédni, azért Prága is elesett. Drága árat fizettünk, de nemcsak mi és a spanyol nép, hanem Európa, sőt az egész világ dolgozó népe is. Napjainkban újból napirendre került a spanyol nép szabadságharca. Az egész kapitalista világ összefogva támogatja a fasizmus egyik utolsó fellegvárának a fennmaradását — menteni. ami még menthető, a jól Jövedelmező részvényeket, a katonai tá» maszpontokat, a roskadozó kapitalista rendszert a Pireneusok alatt. A legendás hírű kommunista spanyol harcosnő, Dolores Ibárruri a közelmúltban csakúgy, mint negyven évvel ezelőtt, a világ közvéleményéhez fordult és szolidaritásra hívta fel a haladó emberiséget a naponta Ismétlődő harcok iránt, melyeket Madrid, Barcelona, Oviedo utcáin s az ország valamennyi gyárában és földbirtokán vívnak a spanyol, a baszk és a katalán dolgozók tízezrei a fasizmus megdöntéséért s az emberhez méltó életért. Mert — ha a világ közvéleményében jó segítőtársra talál a harcoló spanyol nép — meggyőződésem, hogy nincs az az erő. amely fel tudná tartóztatni a spanyol nép igazságos harcát, és biztos, hogy győzni fog. 1^ egyven évvel ezelőtt a nem• ’ zetközi reakció orvul támadta meg a törvényes népfrontkormány hatalmát Spanyolországban. A német és az olasz fasiszta hatalmak már jó előre korlátlan mennyiségben látták el aprólékosan kidolgozott tervekkel és a legkorszerűbb fegyverzettel a reakciós spanyol tiszteket, a Kanári-szigeteken és Spanyol Marok» kában levő Idegenlégiós és más zsol». dós csapatokat. Az említett alakulatoknak azokat a tisztjeit akik őszinte hívei voltak a népfrontnak, és hűek kívántak maradni a nép hatalmára tett esküjükhöz, állandó és szi- gjrú megfigyelés alatt tartották, és a megadott Jelre valamennyiüket meggyilkolták. így végezték ki Romales tábornokot, a merillai helyőrség parancsnokát több tiszttársával együtt. Ebben az Időben a polgári lapok, s nemcsak a „gleichscbaltolt“ német és clasz fasiszta újságok és a rádió, hanem az úgynevezett nyugati demokráciák lapjai is a vörös forradalom veszélyéről Írtak, papoltak fgy akarván felkészíteni a világ közvéleményét a spanyol nép elleni beavatkozásra. A spanyol népnek azokat a nagyon is jogos követeléseit, melyeket az 1931-es választásokon elért eredmények hoztak, az új, demokratikus alkotmány szigorú megtartását nevezték vörös forradalomnak és káosznak. Mert semmi olyasmit sem akartak, ami túllépte volna a nyugati demokrácia határait, csak azokon az áldatlan állapotokon kívántak végre változtatni, melyek a lakosság több mint egybarmadát tartották az analfabetizmus sötétségében, a föld igazságos elosztását akarták megvalósítani azok között, akik megművelik. A megművelt földnek majd háromnegyed része néhány latifundista- nagybirtokos tulajdonában volt, míg a hatvanöt százaléknyi, mezőgazdaságból élő dolgozónak az összes földterület alig negyedrésze jutott. A fejlődő iparban, a bányákban és a gyárakban a munkások bére hihetetlenül alacsony volt, alig haladta meg az európai átlag egyharmadát Nem beszélve a sajtó- és a gyülekezési szabadságról, valamint a sztrájkhoz módjában állt jól felkészíteni az invázióra. A Kanári-szigetekre és a spanyol marokkói kikötőbe akkoriban egyre gyakrabban érkeztek az éjjeli hajórakományok, a német és olasz „turisták“ Nemcsak német és olasz hajókon és repülőgépeken, hanem angol és francia, de főleg portugál hajókon és repülőgépeken is, mely utóbbiak a hírhedt véres kezű Salazarral az élen szintén nagyon fontos szerepet játszottak a spanyol nép igazságos harcának leverésében. 1936 nyarának elején, ahogy az idő melegedett, egyre forróbbá vált a légkör az egész ország területén. A fasiszta kommandók, amelyek a népfrontkormány szeme láttára szervezkedtek, egyre szemtelenebből léptek fel. Semmibe vették a kormány intézkedéseit, sőt gúnyt űztek belőlük, szabotálták a termelést és az ellátást, s ami legjobban felbőszítette a munkásokat: nagyon gyakorlókká váltak a merényletek az ismertebb demokratikus gondolkodású személyek ellen. Az egyik ismert őrnagy meggyilkolása után, akit a falange kommandó emberei világos nappal lőttek le Madrid utcáin, betelt a pohár, a dolgozók szigorú intézkedéseket követeltek ellenük. Abban az időben hangzott el Dolores Ibárruri ajkáról a kétségbeesett felszólítás a kormány címére: „Már az egész világ látja a fasiszták ellenforradalmi készülődését, csak éppen a kormány nemI?“ A kormány akkori szóvivője erre azt felelte: „Elég erősek vagyunk ahhoz, hogy a reakció minden kísérletét elfojtsuk." Hogy ez mennyire nem így volt. azt a bekövetkezett szomorú események nagyon is világosan megcáfolták. igaza volt a spanyol kommunista képviselőnőnek, Dolores Ibárruri elvtársnőnek. Mi, az Idősebb generáció még nagyon jól emlékszünk arra, hogy az egész világ visszafojtott lélegzettel figyelte a Pireneusi-félszi. geten a fejleményeket, nemcsak a fasiszták fegyveres orvtámadása után, hanem már jóval előbb is. A világ haladó emberisége ösztönösen megérezte, hogy spanyol földön sokkal többről van szó, mint a nép, egy ország uralkodást formájáról. A földkerekségen minden becsületes szándékú ember megértette, hogy ha a fasizmus pestisét nem sikerül csirájában kiirtani spanyol földön, ak* kor ez a veszedelem megfertőzi Európát és pusztulással fenyegeti az egész világot Tudták azonban a világ nagytőkései is, a halálgyárosok, a gyarmatok kényurai, a rabszolgatartók, hogy a spanyol nép győzelmével veszedelme. sen meginoghat az uralmuk, hogy k: tyúba kerül az a hosszú éveken t dédelgetett tervük, hogy megsemm sítsék a világ első munkás-paras: hatalmát, mely vállalkozásra főleg hitleri fasizmus uralomra jutása utá már érlelődtek a feltételek. Ezért í tak hát vörös veszedelemről, káos: ról és borzalmakról, melyek a né győzelme által fenyegetnek Kasztilií ban, Andalúziában, Asztúriában. A spanyol nép történelméne ** legsötétebb időszaka akkt kezdődött, mikor az olyan báránybői be bújt és magukat spanyol hazafial nak nevező egyének kezdték intézni nép sorsát, mint Francisco Franci Móla, Goded, Guipo de Llano táborai kok, és a nemzetközi Imperiaiizmu szolgálatába szegődött hasonszőr cinkosaik. De nem lennénk hűek a akkori történelemhez, ha nem mór danánk ki a teljes igazságot. Mert a említett neveken kívül az olyan nt veket is utálattal fogják emlegetni spanyol dolgozók, mint Leon Blun Daladier, Chamberlain, Laval vag mások, az úgynevezett nyugati, „iga zi“ demokráciák akkori és későbt vezetői. Mert ezek az urak hűen szó! gálva a nagytőkések érdekeit ál szent „benemavatkozási“ politikájúi kai a szó szoros értelmében megké tözték a spanyol nép kezét, hogy n tudjon védekezni. Ugyanakkor ezze a „demokratikus“ politikájukkal min den lehetőséget megadtak a hírhed német Condor-légiónak, Mussolin. Flechas-Negras, Flechas-Roscas, Fit chas-Azúr hadtesteinek a spanyol né tömeges mészárlására s negyvenévé: kegyetlen elnyomására. Az egész világ haladó emberiség megmozdult a spanyol nép jógáinál védelmében. A világ minden részérő naponta hozták az újságok és a rá diók a híreket a szolidaritási akciók ról, tüntetésekről és gyűjtésekről Neves tudósok, írók, művészek, ső még lelkészek is tiltakoztak a barbá cselekedetek ellen, melyekkel a spa nyol népet sanyargatták. Pártunk, Csehszlovákia Kommunisti Pártja, hűen internacionalista elvei hez, szintén széles körű akciókba kéz dett a hősiesen küzdő spanyol dől gozók harcának megsegítésére. Vára sainkban, falvainkban dolgozóink tö meggyűléseken fejezték ki szolidan tásukat. Előadásokon, kulturális tö megakciók során haladó értelmisé A Nemzetközi Brigád három sebesüli csehszlovákiai önkéntese a murciai kórházban. Jobbról balra: Fábry István, Veicsek lápot (Bratislava) és jerábek elvtárs (Kutná Hóra) günk különböző formákban ismertette a Pireneusi-félszigeten lejátszódó eseményeket, politikai és gazdasági okait, Jelentőségét. Városaink, fal- vaink dolgozóinak nagyon jelentős része — pártállásukra való tekintet nélkül — vásárolta meg azokat a térképeket, melyeken Spanyolország felnagyítva jelent meg a könyvkeres kedésben. Minden munkásotthonban, sőt az egyszerű falusi emberek házában Is a térképeken piros ceruzával volt aláhúzva, Madrid, Barcelona, Oviedo, Valencia, Malaga és más városok nevei, és feketével Burgas, Cadiz, Toledo, Badajoz és más városoké aszerint, mikor és milyen körülmények között hiúsították meg a dolgozók az Idegen és a hazai fasiszta hordák orvtámadásait, vagy hány száz vagy hány ezer hős hazafi meggyilkolásával, sikerült Fran^ cóék .hazafias rendcsinálása“ egyik vagy másik városban. f Az Oj Szó jövő vasárnapi számában folytatjuk)
