Új Szó - Vasárnap, 1976. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1976-09-12 / 37. szám
rvek óta, de különösen a kom- fc munista és munkáspártok Berlinben megtartott tanácskozását kővetően különösen sokat beszélünk a proletár nemzetköziség kérdéséről. És e témát mostanában gyakran feszegetik ellenfeleink, az antikom- munizmus képviselői is. A nyugati propaganda például olyasmit terjeszt, hogy „három dolog hiányzik a Berlinben elfogadott dokumentumbői: nincs szó benne a marxizmus—leni- nizmusról, az internacionalizmusról és a szovjetellenesség elleni harcról“. De aki ilyesmit állít, az vagy nem ismeri a berlini dokumentum szövegét, vagy szándékosan igyekszik azt meghamisítani. Az említett „három dolog“-gal kapcsolatban a dokumentum ugyanis Így ír: „A konferencián részt vevő pártok a jövőben is tevékenyen fellépnek a béke, az együttműködés és a társadalmi haladás Európáért... Ebben a szellemben fogják fejleszteni internacionalista, elvtársi önkéntes együttműködésüket és szolidaritásukat Marx, Engels és Lenin nagy eszméinek alapján... Az antikommunizmus olyan eszköz volt és marad, amelyet az. imperialista reakciós erők nemcsak a kommunisták, hanem más demokraták és a demokratikus szabadságjogok ellen Is felhasználnak. Ezek az erők kampányt folytatnak a kommunista pártok, a szocialista országok ellen, kezdve a Szovjetunióval, a szocializmus és a haladás erői edlen azzal a céllal, hogy lejárassák a kommunisták politikájának és eszméinek hitelét a néptömegek előtt, megosszák a munkásmozgalmat, akadályokat gördítsenek a demokratikus és a népi erők együttműködése elé. A haladásért. és a demokratikus fejlődésért indított népi mozgalom érdeke, hogy elszigetelje és leküzdje az antikommunizmust. A kommunista és munkáspártok úgy fognak tevékenykedni, hogy politikájuk s az igazságosság és haladás eszméi. — amelyeknek ők a hordozói — egyre inkább a dolgozók és a néptömegek legszélesebb egységét előmozdító erővé váljanak.“ A proletár nemzetköziség kérdésével sokat foglalkozott az SZKP XXV. és a CSKP XV. kong., resszusa is. Két meghatározás Leonyid Brezsnyev az SZKP XXV. kongresszusán többek között ezeket mondta: „Szeretném külön aláhúzni a proletár internacionalizmus fontosságát napjainkban. Ez a marxizmus— leninizmus egyik fő elve. Sajnos, egyesek olyan módon kezdik magya- rázgatni ezt az elvet, hogy az internacionalizmusból gyakorlatilag alig marad valami. Akadnak olyanok is, akik nyíltan javasolják az internacionalizmus elutasítását. Az ő véleményük szerint az internacionalizmus, amelyet Marx és Lenin fogalmazott meg és vallott magáénak, állítólag elavult. A mi nézőpontunk szerint viszont a proletár internacionalizmus elutasítása egyet jelentene azzal, hogy a kommunista pártokat és általában a munkásmozgalmat erős és bevált fegyverétől fosztjuk meg. Ez jó szolgálat lenne az osztályellenségnek, amely, mellesleg, nemzetközi méretekben aktívan ősz- szehangolja kommunistaellenes akcióit. Mi, szovjet kommunisták a proletár internacionalizmus védelmét minden egyes marxista-leninista szent kötelesrégének tartjuk.“ Gustáv Husák a CSKP XV. kongresszusán elmondott beszámolójában így érvelt: „A szocialista hazafiság és az internacionalizmus kölcsönösen feltételezi egymást. Történelmi tapasztalatunk igazolja, hogy tudatos internacionalizmus nélkül nem lehetséges igazi hazafiság, hogy az internacionalisták a legkövetkezetesebb, legáldozatosabb hazafiak. Ezeknek az alapelveknek a szellemében fejlődnek nemzeteink és nemzetiségeink kapcsolatai. A proletár és a szocialista internacionalizmus külpolitikánk egyik pillére és hazánk szilárd világhelyzetének, népünk és a Szovjetunió, a többi szocialista ország testvéri kapcsolatainak alapja. Ebből ered Csehszlovákia népeinek osztályszolidaritása és szoros kapcsolata a világ forradalmi erőivel... Okultunk abból, hová vezet az elvakult nacionalizmus és a társadalmi jelenségek osztályszempontokat mellőző értékelése. Ezért dolgozó népünk valamennyi rétegének létérdeke a proletár és szocialista internacionalizmus eszményeinek, a nemzeti forradalmi mozgalom e magasztos elvének védelmezése, érvényesítése és fejlesztése.“ Lényeg, ismertetője! A kommunista és munkásmozgalomnak a proletár nemzetköziség az egyik legfontosabb ismertetőjele. Ügy is mondhatjuk, hogy lényege. Bármilyen nemzethez, nemzetiséghez tartozzanak is a kommunisták, minden ország munkásosztályának, összes dolgozóinak alapvető közös érdekeit védelmezik. Mindenkor a következetesen nemzetközi tanítás, a marxizmus—leninizmus vezérli őket. Aki más úton jár, más szempontok szerint cselekszik, nem tekinthető kommunistának, a munkásmozgalom igazi hívének. A kommunista mozgalom kezdettől fogva a proletár nemzetköziség alapján fejlődik, a proletár nemzetköziség elveit követi. A proletár nemzetköziség erejével a kommunista pártok egy táborba tudják tömöríteni a munkásosztályt, a dolgozókat, az egyes országok forradalmi és demokratikus erőit a kizsákmányoló osztályok elleni harcban. A nemzetköziség zászlaja alatt küzdve a demokrácia és a szocializmus erői, élükön a kommunistákkal, radikális változásaly-ül a népek anyagi és szellemi értékeinek a cseréje, s tovább fejlődnek az államok gazdasági kapcsolatai. E folyamat még szükségesebbé teszi a munkásosztálynak, valameny- nyi ország dolgozóinak internacionalista szolidaritását a tőke ellen vívott harcban, annál is inkább, mert az imperializmusba való átmenettel a munkásosztály számszerűen megnövekedett, s a munkásmozgalom még tömegesebb jelleget öltött. Az erősödés és a számbeli gyarapodás ma is tart. Az utóbbi öt év alatt a kom-, munisták száma a nem-szocialista világban majdnem egymillióval növekedett. Többek között lényegesen megszilárdult az olasz, az indiai, a francia és a japán kommunista párt pozíciója. Az olasz testvérpárt je- - lenleg például 1700 000 tagot, az indiai 600 000 tagot, a francia 500 000 tagot, a japán 400 000 tagot számlál. A forradalmi proletárpártot Lenin és küzdőtársai a következetes és hatékony internacionalizmus alapjaira kát vittek végbe a világon, és ma is döntőén befolyásolják a fejlődés irányát. A proletár nemzetköziség a forradalmi világfolyamat fejlődésével párhuzamosan alakul, fejlődik. Elmélyül a tartalma, megjelenési formái sokoldalúvá válnak, az internacionalizmusnak — mint a régi világot átalakító és új társadalmat teremtő tényezők egyikének — állandóan növekszik a szerepe. A szabadságért és a függetlenségért küzdő valamennyi nép tudja, de az utóbbi években talán Vietnam, Chile, Laosz és Angola népe érezte a legjobban, hogy mit jelent a proletár nemzetköziség a gyakorlatban. A proletár nemzetköziség kifejezi valamennyi ország mun= kásosztályának, összes dolgozóinak érdekközösségét és szolidaritását, összefogását és akcióegységét a társadalom forradalmi átalakításáért vívott harcban. A közös érdek A munkásosztály internacionalizmusa azon alapszik, hogy minden ország dolgozóinak alapvető érdekei közösek. Éppen ezért az a harc, amelyet a munkásosztály nemzeti osztagai a maguk érdekeiért folytatnak, jellegénél fogva egységes forradalmi harccá válik. A harc, a küzdelem azonos ellenség: a kapitalizmus és az imperializmus, az egész kizsákmányoló rendszer, a burzsoázia, a társadalmi és nemzeti elnyomás ellen folyik. E tény már önmagában is azt követeli, hogy a munkásosztály nemzetközileg is összefogjon. A proletár nemzetköziség eszméjét Marx és Engels dolgozta ki, és alapozta meg tudományosan. A Kommunista Kiáltványban megfogalmazott jelszavuk — Világ proletárját, egyesüljetek! — a proletár nemzetköziség eszmei lényegét fejezi ki. A proletár nemzetköziség elveiből kiindulva Marx és Engels elsőnek alkotta meg a nemzetközi proletariátus osztályharcának egységes stratégiáját. Egész életük, de kiváltképpen az I. Inter- nacionaléban kifejtett tevékenységük kiemelkedő példája a proletár nemzetköziséghez fűződő hűségnek, és az internacionalista eszmék megvalósításáért folytatott harcnak. Az imperializmus korában a prole^ tár nemzetköziség elveinek védelme, továbbfejlesztése és megvalósítása legfőképpen a bolsevik párt és vezetőjének, Leninnek a tevékenységéhez fűződik. Lenin meggyőzően kimutatta, hogy az imperializmus korszakában erősödik a tőke internacionalizá- lődásának tendenciája, bővül és elméépítették. Egyben állandóan harcoltak azért, hogy a proletár nemzetköziség a nemzetközi munkásmozgalomban állandó jellegűvé váljék, különösképpen olyan kérdésekben, mint például a gyarmati országok népeinek nyújtott támogatás, vagy minden ország munkásainak együttes harca az imperialista háború ellen. Azáltal, hogy számos országban győzött a szocialista forradalom és létrejött a szocialista világrendszer, a proletár nemzetköziség magasabb fokra emelkedett; s reá épül ezeknek az országoknak az államközi viszonya. Ez esetben a proletár nemzetköziség szocialista nemzetköziséggé válik. A szocialista nemzetköziségnek mint ideológiának az az alapja, hogy a szocialista országok népei azonos társadalmi, gazdasági és politikai rendszerben élnek, s alapvető érdekük és céljuk azonos. A történelem folyamán először ezek között az- országok között jöttek létre olyan új típusú államközi kapcsolatok, amelyeket a kölcsönös segítség és támogatás. valamint az egyenjogúság a szuverenitás, az egymás belügyeibe való be nem avatkozás jellemez. S a szocialista országok népei között az egymáshoz való közeledésnek a történelemben eddig páratlan lehetősége nyílik meg. A szocialista közösség erősödése és fejlődése döntően hozzájárul a forradalmi folyamat meggyorsításához és a világ forradalmi erőinek újabb győzelméhez. A szocialista nemzetköziség megvalósulása a szocialista közösségben igen nagy jelentőségű e közösség valamennyi országának a szempontjából. Erre vall az a sok-sok tapasztalat, amely részint a szocialista országok gazdasági együttműködése és kölcsönös segítségnyújtása, részint pedig politikai és katonai akcióik összehangolása folyamán halmozódott fel. Legutóbb az el nem kötelezett országok Colombóban megtartott értekezlete bizonyította, hogy a forradalmi világmozgalom nagyban kiterjedt azáltal, hogy — korunk jellegzetes vonásaként — a kapitalista államok dolgozóinak újabb milliói, valamint Ázsia és Afrika fiatal független államai is bekapcsolódtak a felszabadító harcba, s egyúttal szorosan ösz- szefonódtak a forradalmi és a demokratikus erők érdekei. Ezeknek az erőknek, tartozzanak bár a felszabadító mozgalom bármelyik szektorá% A szocialista nemzetköziség hoz, közösek az érdekeik a békéért, a demokráciáért, a nemzeti függetlenségért és a szocializmusért folyó harcban. S ez az érdekközösség az alapja annak, hogy a proletár nemzetköziség elveinek hatóköre állandóan bővül. A szocialista nemzetköziség a szocialista országoknak az egymáshoz fűződő viszonyát, a proletár nemzetköziség pedig a munkásosztálynak és a szocialista országoknak a többi forradalmi erőhöz fűződő viszonyát vezérli, határozza meg. A lenini gondolat Meggyőző tények bizonyítják, hogy az imperializmus az utóbbi években hatalmas és pótolhatatlan veszteségeket szenvedett, de még mindig óriási gazdasági és katonai erővel rendelkezik, s politikai és eszmei befolyása alatt tartja a nem szocialista világ lakosságának jelentős részét. A jelenlegi helyzetben ismét kifejezően igazolódik az a lenini gondolat, hogy a világ burzsoáziája, jóllehet élesek az ellentétei, egyesül osztályuralmának megtartása végett. Az imperializmus felhasználja a monopóliumok nemzetközi szövetkezéseit a forradalmi mozgalom gyengítésére. Az imperialista hatalmak, élükön az Egyesült Államokkal, a katonai-politikai tömböknek ős a katonai támaszpontoknak elsősorban a szocialista országok ellen irányított, szerteágazó rendszerét hozták létre. S az imperializmus harcias erői nem szorítkoznak az agressziók előkészítésére, hanem időről időre be is vetik a fegyvereiket. (Laosz, Libanon, Korea stb.). A munkásosztálynak és a kommunista pártoknak kötelességük, hogy az imperialista törekvésekkel olyan akciókat szögezzenek szembe, amelyek elősegítik a forradalmi harc világméretű frontjának a megteremtését, a felszabadító erők tömörítését és egyesítését. A kommunista pártok, amelyek világszerte a forradalmi erők élcsapataként harcolnak, kiváltképpen felelősek ezeknek az erőknek a tömörítéséért, s a proletár nemzetköziség eszméinek következetes gyakorlati megvalósításáért. Az alapvető cél Az együttműködés szükségességéről a Berlinben elfogadott dokumentum többek között így ír: „A szocializmusért a saját országban vívott harc és minden egyes pártnak saját munkásosztálya és népe iránti felelőssége összefügg a világ dolgozóinak, összes haladó mozgalmának és népeinek a szabadságért és a függetlenség megerősítéséért, a demokráciáért, a szocializmusért és a világbékéért folytatott küzdelemben való kölcsönös szolidaritásával... A kommunista és munkáspártok tudatában vannak annak, hogy a haladás és a béke Európája csak sokirányú erőfeszítések eredményeként, a legszélesebb politikai és társadalmi erők közeledésének, kölcsönös megértésének és együttműködésének eredményeként jöhet létre ... Szükségesnek tartják a kommunisták és az összes többi demokratikus, békeszerető erők közötti párbeszédet ő§ együttműködést. Eközben abból indulnak ki, ami összeköti őket, és fellépnek az együttműködést gátló bizalmatlanság ellen, az előítéletek leküzdéséért.“ A proletárnemzetköziség eszméjét a kommunista és munkáspártok állandóan gazdagítják. Annak a politikának és tevékenységnek a mélyreható elemzése alapján, amelyet a forradalmi világmozgalom alapvető osztagai a jelenlegi szakaszban folytatnak, Berlinben kidolgozták és a nyilvánosság elé tárták Európa valamennyi forradalmi erejének az egyesítését célzó dokumentumot. Az alapvető cél az, ami már a kommunista és munkáspártok 1969-es moszkvai tanácskozásán is megfogalmazódott: „Szocialista országok népei, proletárok, tőkésországok demokratikus erői, felszabadult és elnyomott népek! Egyesüljetek az imperializmus ellen, a békéért, a nemzeti függetlenségért, a társadalmi haladásért, a demokráciáért és a szocializmusért vívott közös harcbanl“ Mind a proletár nemzetköziség, mind a szocialista nemzetköziség szemben áll a nacionalizmussal, a sovinizmussal, a kozmopolitizmussal, a fajelmélettel és a kolonializmus ideológiájával. Alapja a szocialista országok államközi kapcsolatainak, valamint a szocialista országok népei által a kapitalista országok dolgozói és a nemzeti felszabadulásukért harcoló népek iránt tanúsított viszonynak. A szocialista országokban a nemzeti és nemzetiségi kérdés marxista—leninista megoldását Is tartalmazza. Tartós irányvonal, eszméje állandóan időszerű. BALÁZS BÉLA fi tartós Mim
