Új Szó - Vasárnap, 1976. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1976-09-05 / 36. szám
1378 IX. 5. Látogatás a Bratislava! Egyetemi Könyvtárban önkéntelenül is mélyet szippantok a levegőből. Tudom, valamikor Széchényi, Deák, Kossuth, Stúr, Mária Terézia járt itt ebben a teremben. S előttük mások ... néhány történész szerint még Corvin Mátyás is... A terem, a berendezés — a hatalmas plüssfotelok, a díszes koloniál-íróasztal, a könyvszekrények — ma is valamiféle méltóságot áraszt, s nemcsak formájával ... Megilletődötten pislogok egy plüsstrón mélyén. Még két, hozzám hasonló testalkatú ember elférne mellettem. Ivan Kútik mérnökkel, a bratlslavai Egyetemi Könyvtár igazgatójával, dolgozószobájában ülünk. Keresetlen szavakkal, lelkesen beszél, magyaráz. Széles mozdulatokkal gesztikulál, szája körül állandó mosoly vibrál, ültében is izeg-mozog, hanyagul keresztbevetett lábakkal, majd hirtelen „kilövi“ magát az öblös fotelból, mutat valamit; felbecsülhetetlen ér. tékü arab és perzsa kéztrattöredéket, mikrofilm-tekercset, katalógusokat. Talán az olaszok tudnak tlyen lendületesen magyarázni. S közben egy másodpercre sem teszi le pipáját, bűvészi ügyességgel tudja a szájában tartani. Harapja, rágja a szárát, miközben füstfelhőket ereget. Lopva sandítok a szellőztető-berendezésre. Szerencsére működik... Titkárnőjét ts mozgósítja, elszalasztja valahová valamiért, amit okvetlenül látnom kell, ha Szlovákia legnagyobb, nemzetközi viszonylatban pedig Európa egyik legjelentősebb könyvtárát akarom megismerni. Ami persze lehetetlen. Legalább egy hónapot itt kellene töltenem. Honnan vesz ez az ember annyi energiát, hogy még a levegő is telítődik körülöttel? Hiába kémlelem arcát, mozdulatait, nem jövök rá... Csak azt látom, hogy amíg más elvész ezekben a nagyöblű fotelokban, alatta gyalogszékké töpörödik, pedig Ivan Kútik sem óriás. — Ugyan-ugyan-ugyan — siklik ki száján, zümmögő nevetéssel aláfestve —, nem tud valami köny- nyebbet kérdezni?! Könyvtárunk „születési évében" még történészeinknek sem sikerült megegyezniük. Nem Is nagyon merek erről nyilatkozni... De talán néhány tényt, ami érdekes lehet. A köztudat úgy tartja számon, hogy könyvtárunk az Accademia Istropo- litana könyvtárára „épült". Ez tévedés. Az első magyar egyetemnek nem maradt fenn a könyvtára — legalábbis nem Pozsonyban. (Néhány éve még a vatikáni Irattárban is nyomoztunk utána — sajnos, eredmény nélkül.) Reálisabb az a nézet, mely szerint a nagyszombati egyetem könyvtárának utóda vagyunk, hiszen az intézmény Pestre költöztetése után maradt itt egy logt kar, s ezzel a nagyszombati egyetem könyvtárának mintegy egyharmada. A Jogi kar később önálló egyetemmé fejlődött, természetesen, ezzel párhuzamosan a könyvtár is fejlődött. Egyébként a Pozsonyi Városi Könyvtár is az új, gyorsan terebélyesedő bibliotékába olvadt... Itt nyugodtan átugorhatunk néhány évszázadot — mondjuk 1918— 19-ig, a Monarchia széthullásáig. A Pozsonyi Magyar Királyi Erzsébet-Tudományegyetemnek ekkor már jelentős, 57—58 ezres könyvtára volt. Az átszervezésnél ez képezte az új Egyetemi Könyvtár magvát, tehát közel 60 000 kötettel kezdte — vagv folytatta? — működését... fiatvanezer kötet — egy-egy járási könyvtárban többet talál az olvasó. Hol tart ma az intézmény? — Egymillió hatszázezer könyvünk van. s évente mintegy 30 ezerrel Bővül az állomány. Az intézmény fejlődését leginkább úgy tudjuk szemléltetni, ha az 1919-es adatokat a maiakkal vetjük össze. Tehát hatvanezer és egymillió hatszázezer; akkor 13 alkalmazott dolgozott itt — ma 230, zömével főiskolát végzett ember, nem egy akadémikus. 1920-ban 5300 könyvet kölcsönzött ki 980 regisztrált olvasó. Ma naponta átlagosan 1200 an keresik fel könyvtárunkat. Tavaly közel 800 ezer könyvet kölcsönöztünk, regisztrált olvasóink száma 20 300—20 500 között mozog . . — Azt hiszem, bármennyire ts látványos, érdekes az adatok ilyen összevetése, az olvasót félrevezetheti, ha egy hagyományos, csak méreteiben szinte összehasonlíthatatlanul nagyobb könyvtárra gondol. Véleményem szerint a szó hagyományos értelmében nem is lehet könyvtárnak nevezni az önök intézményét... — Igaza van, ma már a könyvtárak két alaptípusa működik. Közkönyvtár, mint mondjuk egy átlagos járási könyvtár, s a tudományos és szakkönyvtár, ami viszont nem abban különbözik elsősorban az előzőtől, hogy itt szakkönyveket talál az olvasó. — Mi tehát a szerepe és küldetése az önök intézményének, mint hazánk legnagyobb tudományos könyvtárának? — Intézetünk elsősorban a társadalom és természettudományi irodalom központi könyvtára; a Csehszlovákiában megjelenő újságok, folyóiratok és időszaki sajtótermékek megőrző könyvtára, ez a gyakorlatban nemcsak azt jelenti, hogy minden hazánkban megjelenő sajtótermékből megőrzünk egy, de általában két példányt, hanem csoportosítjuk és elkészítjük a megjelent cikkek bibliográfiai áttekintését is; az ENSZ és az UNESCO depozíciős könyvtára; a külföldön megjelenő kiadványok regisztráló és nyilvántartó intézménye; a tudományos és kulturális intézmények szükségleteit fedező könyv- és folyóiratimport koordinátora; a tudományos intézmények (főiskolák, egyetemek, kutatóintézetek) mellett működő könyvtárak metodikai irányítója; a könyvtárak közötti (házai és nftrajtetkőzf) kölcsönzések' §zervezpi és lebonyolítói vágyunk; hazánkban nálunk össz-. pontosul a bibliográfiai kutatómunka — Ez a rendkívül sokrétű munka bizonyára nemcsak megfelelő személyi feltételeket igényel. A legmagasabb szakképzettség, még ha a legnagyobb szak- mái érdeklődéssel párosul is, egymaga nem biztosíthatja munkájuk sikerét. Milyen új technikai, tudományos módszerek, berendezések segítségét vehetik - igénybe? Mennyiben indokoltak az egyre gyakrabban felbukkanó pesszimista nézetek, mely szerint naplóink információ áradata, az „információk explózió- ja" már nyomon sem követhető... — Én nem tartóm helyesnek, sőt dühít, ha expló- ziót emlegetnek. Szerintem a fejlődés természetes velejárója ez a hatalmas mennyiség. Hogy nyomon követhető-e még?! Természetesen. Igaz néma hagyományos módszerekkel. Meg kell tehát találnunk a megfelelő, új módszereket. Ma már a világ egyetlen könyvtára sem törekedhet például arra. hogy minden megjelenő könyvből megőriz egy példányt. Ez természetesen lehetetlen, de az információs anyag feldolgozható. KI kell választani a megőrzésre érdemes publikációt, illetve meg kell osztani: ki mit raktározzon: Minden modern könyvtárban raktározzák a megjelenő műveket, s azt is jegyzik, hol található. Ebben a munkában egyre nagyobb szerepet kap a számítógép. Segítségével másodpercek alatt megtalálható a keresett könyv. Itt kap szerepet a könyvtárak közötti csere. Ml a világ 718 könyvtárával vagyunk csereviszonyban. Elvben tehát minden könyvet meg tudunk szerezni olvasóinknak. S hogy megelőzzem a következő kérdését: ma még csak köl- csön-számítógépeken dolgozunk, leggyakrabban az SZTA van segítségünkre, de már ebben az ötéves tervben felépül saját számítóközpontunk. — A megjelenő könyvet azonban, ha nem ts mindegyik könyvtárban, de végül mégiscsak raktározni kell. Önök a hazánkban megjelenő könyvek nagy részét megőrzik és a legfontosabb, de így is tízezrekre rúgó külföldi kiadványokat szintén. Ehhez lön még az összes hazai és szép számmal a külföldi sajtótermék. A raktározás bizonyára egyre nehezebben megoldható feladat. — A raktározási gondok a világ egyetlen könyvtárát sem kerülik el. Nálunk például negyvenhét kilométer a könyvespolcok hossza. Bevált a mikrofilmes tárolási módszer. Egy nagyméretű napilap mint nálunk a Pravda vagy a Rudé právo, egyetlen évfolyama már tekintélyes halmot jelent, de 4—5 méter mikrofilmen elfér, ami alig pár gramm súlyú tekercs, amely egy gyermek tenyerében is játszva elfér. Világszerte egyre népszerűbbek a depozíciós raktárak is. Ez lényegében egy hatalmas, házméretű „könyv- szekrény". automatizált raktárépület A mi depozíciós raktárunk a következő ötéves tervben épül föl, a város szélén, a „Béka-szigeten“. — Tudtommal nemzetközi viszonylatban is jelentős régészen, qrafolóqiat kutatások is folynak itt. Intézetük felbecsülhetetlen értékű ókori arab és perzsa kéziratokat őriz — A grafológiai kutatásokkal szakemberek külön csoportja foglalkozik. Eredményeik világviszonylatban is ismertek, elismertek. Számos e témát érintő könyvet is publikáltak. Most a 16—17. századból fennmaradt anyag vizsgálata, osztályozása folyik. — Említette, hogy több mint hétszáz külföldi intézettel működnek együtt Bizonyára maqyarországl könyvtárakkal is ... — A magyar könyvtárak legrégibb partnereink közé tartoznak. 1954 óta nemcsak a könyvcserére korlátozódik együttműködésünk. Gyakorlati tapasztalat- cserékre, konzultációkra, szakemberek cseréjére, ta- nulmányutakra kerítünk sort rendszeresen. Hogy. csak az egyik legjelentősebbet említsem: mi magyar kollégáink tapasztalataira építve kezdtük a mikrofilmes tárolást, ők a mi tapasztalataink felhasználásával a közeljövőben vezetik be az inforpiációk számítógépes feldolgozását. Természetesen nyilvántartjuk a Magyarországon megjelenő kiadványokat, a legjelentősebb folyóiratokat, és évente közel ezer könyvet átveszünk. Tizenhat magyar könyvtárral működünk együtt szorosabban, a fővárosiakon kívül a miskolci, szegedi, debreceni és soproni egyetemeit könyvtáraival is. — Milyen az említett húszezer olvasó rétegeződé- se? — Könyvtárunk olvasója lehet minden 17. életévét betöltött csehszlovák vagy külföldi állampolgár (ha van érvényes itt-tartózkodási engedélye). Olvasóinü ötven százalékát főiskolások és tanárok alkotják. Aj másik ötven százalékban mindenféle foglalkozás# ember megtalálható, az önálló kutatótól a nyugdíjasig... Célunk minden érdeklődő rendelkezésére állni, kielégíteni igényeit. Ezt segíti szolgáltatási hálózatunk is. Fordítunk (idegen nyelvből szlovákra és szlovákból idegen nyelvre egyaránt), fotoreproduk- ciős és mikrofilm-szolgálatunk'van. megrendelésre elkészítjük egy egy témakör teljes bibliográfiáját is. Tíz olvasó- és tanterem áll az érdeklődők rendelkezésére ... Elbúcsúzunk. Kísérőm zavartan magyarázkodik, elnézést kér azért, hogy „csak ennyit“ tudott megmutatni a könyvtárból. PAI.HÄZY JÓZSEF Ivan Kútik mérnök — az 'elmaradhatatlan pipával A könyvtár épülete ( A szerző és Prandl Sándor felvételei)
