Új Szó - Vasárnap, 1976. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1976-09-05 / 36. szám
STEFAN MICE!« Kerékpárral Afrikán keresztül (V.) Tapossuk a pedált a sivatagi úton i Éppen befejeztük a reggelit, amikor motorberregésre figyeltünk fel. Néhány pillanat múlva elő- • tűnt a gomolygó homokfelhőből egy francia rendszámú Landrower gépkocsi. Egy szakállas fiatalember ugrott ki belőle, széles mosollyal nyújtotta felénk a kezét. — Jő napotl — köszönt, s az egy fejjel alacsonyabb kollégája szintén kezet nyújt. — Hová' hová? Vannak olyan helyek a világon, ahol az ember figyelemre se méltatja, ha valaki elmegy mellette. Földgolyónkon viszont vannak olyan helyek is, ahol szinte nem lehet nem megállni egy szóra, ha egy- másik emberrel találkozunk. Szahara ez utóbbiak i közé tartozik. j — Otthon, Párizsban, állandóan víz mellett va- 1 gyök. Ugyanis úszást oktatok. A szabadság alatt tehát olyan vidék felé vettem utamat, ahol a víz igen nagy kincs ... Az alacsonyabb szakállas fiatalember pipára gyújt, a csomagjainkat nézegeti. — A kollégám viszont a légiforgalmi társaságnál dolgozik, ezért a leggyakrabban repülőgéppel utazik. Tehát az ő számára is változatosságot jelent, ha a Szahara óriási térségén gépkocsival mehet keresztül ... igen, az ide érkező turisták többsége változást keres, azoknak az izgalmát és romantikáját keresi, akik néhány évtizeddel előttük már jár. tak itt... Limel és barátja, Michel, elfogadja meghívásunkat és „vendéglátásunkat“. Leülnek a leterített sátrunkra, ami nem valami kényelmes, de legalább véd a homoktól. Elvégre, a Szaharába nem a kényelemért járnak az emberek... — Mi csábított engem? A romantika, amelynek a szaharal megszemélyesítője számomra a legroman- íikusabb egyéniség voltl — Limel a homokba könyökölt és megigazította a szemüvegét. — Az Illető természetesen francia volt — Francois Theodore f Conrad Kilian ... Néhány francia újságban 1921-ben érdekes hirdetés jelent meg: Egy házaspár szaharal utazásához útitársat keres. Feltétel: geológiai képzettség. ]- A francia Francois Kilián éppen abban az időben- fejezte be geológiai tanulmányait, és jobb ajánlatot I még kívánni sem lehetett volna. A fiatal, becsvágyó geológus számára a Sahara egy óriási, ismeretlen, t végtelen nagy laboratórium volt, amelyben haszno- j síthatta frissen szerzett ismereteit. A svájci házas- | pár ajánlatát gondolkodás nélkül elfogadta. \ — Az expedíció azután nagyjából ugyanolyan útvonalon haladt, mint mi, vagy önök. Megérkeztek a i Hogar-fennsíkra, ahová remélhetőleg nemsokára megérkezünk mi is és önök is. 1 Limel ábrándozva néz dél felé, ahol több mint fél száz évvel ezelőtt lejátszódott a fiatal francia geológus tragédiája. Kilian ugyanis igen hamar felismerte a svájci házaspár expedíciójának célját, őket ugyanis a gyors és a munka nélküli meggazdagodás vágya vezérelte. A fiatal Francois-nak ebben kellett volna tudásával segítséget nyújtania nekik. — Csodálom Kiliánt. Képzeljék csak el... Ebben a pusztaságban teljesen egyedül, víz, pénz, fegyver, élelmiszer, sőt bármiféle felszerelés nélkül. Valóságos csoda... Bizonyos mértékig ez valóban csoda volt. Francois ugyanis gyémánt- és drágakő-lelőhelyeket fedezett fel. Amikor a köveket megmutatta a svájci házaspárnak, azonnal további együttműködésre — a drágakövek kitermelésére tettek neki javaslatot a saját hasznukra. Francois akkor rettenetesen feldühödött, a svájci házaspárral szakításra került sor és Kilian otthagyta őket. Egyedül maradt a sivatagban. Ogy látszik, Limel nem is figyel ránk. Állandóan dél felé nézeget, ahol már világosan körvonala- > ződik az Ahaggar-fennsík. Oda vezet a mi utunk is, az, amelyik relatív biztonságot nyújt. Ma már ez úgy van, hogy aki túlságosan nem keresi a kalandot, és aki nem tér le erről a létfontosságú útvonalról, annak elméletileg a Szaharában semmi különösebb baja nem történhet. Ezért, ha meghibásodik a gépkocsi, ha a személyzetnek elfogy a vize (ez a legrosszabb, ami a Szaharában történhet), akkor sem kell kétségbe esni, türelmesen kell várni az út mellett, idővel egészen biztosan feltűnik valamilyen autó, kamion, katonai járőr, vagy turisták. — Kilian azonban egyedül volt. Teljesen egyedül. És a hegyekben nem volt semmiféle út. Csak egy lehetősége maradt, hinni abban, hogy találkozik, mégpedig minél előbb, a sivatag valamelyik lakójával. De mit jelentett a bennszülöttekkel való találkozás? Akkor 1921-et írtak, és csupán öt évvel azelőtt történt Tamanrasset-ben, a kerület székhelyén, hogy meggyilkolták a francia Foucauld lelkészt ___ Csakhogy Pére Foucaúld és a bennszülöttek esete kissé bonyolultabb volt... Pére Foucauld ugyanis nem vezeklésből élt Tamanrasset-től nem messze az elhagyott sivatagban, hanem mint a szaharai francia kémszolgálat feje ... A fiatal geológusnak huszonegyben mégiscsak szerencséje volt. A szerencséhez azonban hozzásegítette az is, hogy — legalább elméletileg — kiismerte magát a sivatagban, mivel még otthon sok erre vonatkozó anyagot áttanulmányozott. Tehát sikerült neki megtalálnia a tuarégek törzsét, akik azután elvezették a saamba törzs tagjaihoz, azok viszont segítségére voltak abban, hogy Tamanrasse- be jusson. Ott állomásozott a gyarmati katonaság helyőrsége. Sok nélkülözés, viszontagság, éhezés, de főleg szomjazás után végre megpihent kissé, felépült és nekivágott In Salahon keresztül a partvidékhez és egyben a Párizs felé vezető útnak. Elmúlt tizenöt év. Francois Theodore Conrad Kilian nem mutatkozott Párizsban. Ebben még nincs semmi különös. Csakhogy éppen ebben az időben több karaván tűnt el nyomtalanul Tamanrasset és Algír között. Kilian azonban élt, sőt dolgozott Is, ott folytatta, ahol egy évvel ezelőtt a párizsi egyetemen abbahagyta. Akkor senki sem hitt neki, bolondnak tartották Mindenki, még a dicső akadémia urai is. Kinevették. Nagy derültséget keltettek közöttük azok a tudósításai, amelyekben bejelentette: „15 év alatt a Szahara nagy kiterjedésű körzeteit vizsgáltam át... A barlangokban érdekes festményeket fedeztem fel, amelyek egy letűnt kultúra képviselői s annak bizonyítékai, hogy a Szahara valamikor nem volt kihalt terület... És még valami érdekeset felfedeztem: a homokréteg alatt elpusztult állatok maradványa található, s ennek törvényszerűen kőolajjá kellett alakulnia . i. A lelőhelyeket feltüntető térképet mellékelem...“ Franciaországban senki sem hitt neki tisztelt tudósaink pedig,gúnyt űztek belőle. Még abból is, ahogy a jelentéseit aláírta: Kilian, független kutató és felfedező... Nos, és ezután kitört a háború ... Limel csaknem bocsánatkérően nézett ránk. — Elraboltam az idejüket, de önök ismerni akarták azt a történetet, amely minden Szaharái ötazót nagyon érdekelt.... A nap már valóban magasan járt, de elvégre Szaharában voltunk, ahol mindig van idő bőven. Ismét beigazolódott az a közmondás, hogy „Senki sem próféta a saját hazájában“. A franciák elutasították Kilian jelentését, és csupán a rend kedvéért ad acta tették, a csendes bolondot megillető mosollyal óyugtázták, oki az aláírása után mindig odabiggyeszti, hogy „független kutató és felfedező“ ... Valószínűleg megártott neki az erős szaharai nap, vélekedtek Párizsban. Csakhogy a hóbortos geológusnak a berberekről, a tuprégekről, a végtelen sivatagról szőlő jelentéseiről mások is tudomást szereztek. A különböző monopóliumok és spekulánsok érdeklődni kezdtek személye, de elsősorban a felfedezései iránt. Valamit sikerült megtudniuk, és a francia akadémikusokkal ellentétben komolyan vették a dolgot. S egyszer csak gyanús repülőgépek szálltak le azokon a helyeken, amelyeket Kilián jelölt be a térképbe. Mérnököket szállítottak ide, akik igazolták, hogy a Kilian által készített térkép teljesen pontos. Az újkori kalózok megkezdték a stratégiai szempontból fontos nyersanyagok kitermelését, és titokban szállították el repülőgépen Kiliánnak azonban a sivatagban mindenütt voltak szövetségesei. Barátai, a vándorló beduinok meg meglátogatták őt, és jelentették neki az ismeretlen repülőgépek jövetelét. Kilian a tett színhelyére ment, majd tájékoztatta a francia kormányt a kalózkodásról. Diplomáciai háború tört ki, és az idegen repülőgépek többé már nem mutatkozhattak. Kilian azonban az életével fizetett érte. Egy reggel In Salahtól nem messze kínzó gyomorgörcsökre ébredt, habzott a szája. A legközelebbi orvos ezer kilométernyire volt onnan. A beduinok felnyergelték a leggyorsabb tevéiket és az algeri kórházba szállították. A diagnózis: valaki olyan mérget adott be neki, amelyet szaharai növényből készítenek. A beteg soha többé nem gyógyul meg, örjöngési rohamai egyre erősebbek lesznek, és mind gyakrabban ismétlődnek egészen a haláláig... Amikor ezt Kilian a rohamok közötti világos pillanatában megtudta, tollat, papírt ragadott, és megírt mindent De Gaulle tábornoknak. Pontosan leírta az általa felfedezett lelőhelyeket, abban reménykedett, hogy legalább a halála után megkezdik a kitermelést, és ez megkönnyíti szaharai barátai sorsát, akik között fél életét töltötte. Halála után, 1951 áprilisában elővették a Francia Akadémia irattárából a 12 494, számú iratcsomőt... Még ugyanazon év őszén Maurice Lelubre geológus Szaharából azzal a jelentéssel tért haza, hogy Kilián vázlatai alapján ágyszólván méternyi pontossággal fel lehet állítani a fúrótornyokat. Az akadémiai uraknak ezúttal arcukra fagyott a mosoly ... Limellel és Michellel néhány nap múlva ismét találkoztunk Tamanrasset-ben. Mi utunk vége felé tartottunk, Limel és Michel is alaposan széjjelnéztek már Tamanrasset környékén, és akkor éppen az ahaggari hegyékbe készülődtek. Meg akarták nézni azokat a barlangrajzokat, amelyekről valamikor a hihetetlen Tamásoknak írt Francois Theodore Conrad Kilian. — Nagyszerű, hogy ismét találkoztunk. Este elbeszélgethetnénk. Ajánlom a Tropico bárt... Találkoztunk tehát a Tropico bárban. Kellemes este volt, mindegyikünk talán tíz teát Is megivott. A Szaharában eltöltött három hét után valahogy kiszikkadtunk. — Nagyon szép itt, de valami mégis hiányzik... Limel kortyolt a teából és valamit megjegyzett a baujolais-val kapcsolatban. De állítólag megelégedne a közönséges sörrel is. Csakhogy ezt legközelebb Agadesben lehet kapni. A szaharai tamanras- set-i útkereszteződésnél levő táblán viszont ez áll: Agndes 980 km — Térjünk vissza a te Kiliánodhoz. Mégiscsak tévedett ... Legalábbis a kezdetben ... — Abban a bizonyos ötvenegyes évben csakugyan feltört a kőolaj, csakhogy más hordójába csurgott. Mentateát ittunk egymás egészségére. A boujolais még bizonyos ideig várt. Szahara kincse is várt ar- ra a pillanatra, amikor a földből feltörhet. Végül azonban kivárta, sőt még azt is, hogy azok hordóiba folyjék, akik valóban a forró szaharai nap alatt élnek. És nem éppen érdektelen az sem, hogy azt a művet, amit Kilian hangyaszorgalommal elkezdett, a szovjet és a csehszlovák geológusok fejezték be. Megváltoztak a körülmények is, amelyek között Kilian néhány évtizedig élt a Szaharában, lényegesen megváltoztak. Csupán a nap maradt a régi. A homok is. a kő Is megváltozott. Megöregedett. Szahara testén ráncok jelentek meg; műutak, gáz- és kőolajvezetékek barázdálják. Vagy ezek talán a fiatalság ráncai? A Szaharában minden lehetséges. (Folytatjuk) Mindenütt dinek emberek — és tevék (A szerző telvételeij
