Új Szó - Vasárnap, 1976. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1976-08-15 / 33. szám

1978 VIII. 15.

Hét esztendő alatt Trijonov teljesítménye öt kisregény és egy nagy történelmi regény. 1969 decemberében jelent meg a Csere, ezt követte az Előzetes eredmények, illetve a Hosszú bücsúzás. Ez a három kisregény most Válságban címmel lelem meg magyarul. A Türelmetlenség című csaknem 600 oldalas kisregényét is olvashattuk. A Másik élei ja Noolj Mir 1975. augusztust számában jelent mégj szenvedélyes vitákat keltett. Nem kevésbé a Druzsba Narodov 1976. januári számában megjelent Ház a rakparton. Különben az utolsó hét év termése a szovjet szellemi élet központjában áll. Vitatkoznak róla: szenvedélyesen tagadják Igazságait és ugyanolyan erős Indulattal állnak kt mellette, még félreértéseit is Igazságként fogadva el. Bízvást állítható,, hogy a hetvenes évek első felének irodalmában egyetlen író sem keltett akkora feltűnést, mtnt fúrt) Valentytnovlcs Trifonov.

Moszakai lakása a Gheorghlu-Dej utcában van, az ötvenes évek elején épült bérházban. Azok az írók laknak ttt — többnyire mind Trifonov semzedéktársal aktk akkortájt, elsó regényükre, magas állami díjakkal együtt, lakást Is kaptak. Egyik szomszédja Szergej Antonov, a kitűnő novellista. Itt laktk Georgtj Gulla. Nemzedéktársak. Trifonov egyébként ötvenegy éves. Magas, szemüveges, kissé mackós mozgású ember.

Könyvtárában történeti müvek, régi folyóiratok találhatók. Es saját művet, néhány orosz-német szótár. íróasztalán vaskos, viaszosvászonba kötött füzetek. Ezekbe ír, kézzel. Lakásában két telefonkészülék van: állandóan foglaltat jelez, a lányka ts, 0 is szeret hosszan beszélgetni.

Egyébként csöndes, szerény ember. Ha a moszkvai utcán látja az ember, meg sem különböztethetné hőseitől. Az egyszerű emberektől.

# Hogyan mutatkozna be olvasójának?

— Apám Ismert forradalmár volt: a Vörös Hadsereg, illetve a Vörös őrség egyik alapítója. Egy regényt írtam róla s arról a nemzedékről, melynek sorsát a forradalmi mozgat lomba történő korai bekapcsolódás, a száműzetések, 1905 és 1917 határoz, tak meg. És 1939-es pusztulása. Dokumentumok alapján dolgoztam, amíg előkészítettem A máglya visszfényét

— egyébként 1966-ban Jelent meg —, s későbbi munkámban ez a tapasztalás hasznosan kamatozott.

A magyar olvasó azonban másként Ismerhette meg a nevemet. Első könyvem, a Diákok először éppen magyarul Jelent meg könyv alakban, Rab Zsuzsa fordításában. Ez 1950-ben történt. A Diákokat még a Gorkij Irodalmi Főiskolán kezdtem írni mint diplomamunkát, s egy évvel később az a meglepetés ért, hogy Tvardovsz- kij, a Növi] Mir frissen kinevezett főszerkesztője táviratilag rendelt a szerkesztőségbe. Én 25 éves voltam, ő pedig negyven. Akkor tiszteletre méltó öregnek láttam, s ma már azt mondanám, fiatal volt, „csak“ negyven éves.

Mit mondhatnék a Diákokról? Fiatalkori mii, s ma ugyancsak kritikus szemmel méregetem, hiszen az ötvenes évek elejének bélyege nagyon is Jól látható nyomot hagyott rajta. A regény visszhangja viszont sok tanulságot kínált. A sok-sok kiadás, a gyors Sztálin-dlj, sőt még drámát is írtam e történetből, de — mentsége, mül szolgáljon — a filmtől már visz- szarladtam, szóval mindez megérttetta velem: valami mást kellene csinál, nőm. Nem szabad ezt a témát folytatnom, az ajánlások ellenére, a díva rtal akár szembeszegülve.

Oj területet, teljesen Ismeretlen terepet választottam tehát. Közép« Ázsiát, Türkmőniát. Akkortájt épült a Nagy Türkmén-csatorna. Persze ez Is divatos téma volt, csupán én éreztem másnak. Akadtak személyes okaim is, hogy otthagyjam Moszkvát, s ezek közül az egyiket megnevezem: a nővérem a csatornaépítkezésnél dolgozott geológusként, s roppant érdekfeszítő leveleket küldött. Eleinte természetesen nem tudtam megírni azt a bizonyos nagy regényt, amire készülődtem, amiben bíztam. Nehogy teljesen kárba vesszen az idő, ?i portokat, novellákat írtam, de éreztem: sehogy sem találom a helyemet. Nemcsak a tárgyakkal nem voltam tisztában, de egyébként Is zavarban éreztem magam. Ekkor halt meg Sztálin. Jött a XX. kongresszus. Sok rettenetes dolgot tudtunk meg, s azt Is pontosan érzékeltem: ez egy új kor kezdete. Az új kor — új írókat Is igényelt. Hamarosan jelent« keztek ők is. És ők egy üres helyre

— csaknem azt mondanám, hogy a ml helyünkre — állhatták. Megvolt a maguk témája, mi pedig támolyogva eszmélkedtünk. Minden átszerve«

zödött az író munkájában, más igényeket támasztottak. Jó igényeket. Hozzá kellett szokni. Nekem megvoltak a saját komplexusaim Is: első könyvem hangos talán túlságosan zajos sikere, meg az, hogy már nem akartam, nem tudtam a régi módon élni. Mást, újat szerettem volna csinálni. A szándék és a mű persze két különböző dolog. Az útkeresés idején szép számmal akadtak kudarcaim. Színdarabokat írtam, s noha nem buktak meg, sőt olykor mérsékelt sikerük Is volt. mégis gyengécskék voltak.

Kilenc év szünet... Ez nem kevés. 1959-ben adtam ki egy novelláskötetet. Ez volt a második könyvem.

# Ne haragudjon, ha megkérdezem: miből élt ez alatt, a kilenc .év alatt?

— Nem voltak megélhetési problémáim. Színdarabok, filmforgatókönyvek ... Aztán sportriporter voltam: futballróiy hokiről tudósítottam. Ezt még manapság is csinálom, ha elvétve, nagy kihagyásokkal is...

# A novelláskőtet címe, ha nem tévedek, A nap alatt. De ebből a kötetből hiányzik a türkmén élményvilág.

— Türkméniáról, a sivatagról regényt írtam. 0] életformát ismertem meg, s ez szerencsésen kötődött az ország ú] életstílusának megismeréséhez. És e korszakom részének tekintem a már említett dokumentumregényt apámról.

Végre valami újat kezdhettem. Tematikailag ez azt Jelenti, hogy írásaim középpontjában a moszkvai élet került. Előbb elbeszéléseket Írtam: ezeket is Tvardovszkl] Jelentette meg, mert visszatértem hozzá a Diákok után, mint ahogyan egynéhány esztendős kényszerszünet után ő is visszatért a főszerkesztői székbe. Hadd mondjam meg, hogy a ml viszonyunk sem alakult egyszerűen. Tvardovszkij visszaadta a türkménial regényemet, sőt amolyan fanyalgó kritikát íratott róla. Közben szomszédok lettünk. Ittunk Is együtt, sokat beszélgettünk, s mégis 1966-ig kellett várnom, amíg újra^h Novij Mir szerkesztője lehettem.

Az első úgynevezett „városi kisregényem“, a Csere abban a NovlJ Mir- számban jelent meg, amely az utolsó Tvardovszkij szerkesztette szám. Ez már 1969. A Csere után következett az Előzetes eredmények. Erről az egyik folyóiratban Ilyen címmel írtak kritikát: Elsietett eredmények. Aztán a Hosszú búcsúzás Jött. Megjelent egy történelmi regényem, a Türelmetlenség, majd visszatértem a moszkvai élethez. Tavaly augusztusban Jelent meg a Másik élet című kisregényem, amelyik ugyanúgy a Jelenben Játszódik, mint a többi kisregény, s bizonyos értelemben a Hosz- szú búcsúzás tematikai köréhez tartozik az a kisregényem, amely az idén januárban jelent meg, a Ház a rakparton.

# Sokat vitatkoztak a kisregényről.

— Elsősorban azt vetik a szememre, hogy a bűt írója vagyok. Ez egy tősgyökeres orosz szó. Azt hiszem, nehéz más nyelvre fordítani...

O Ozsegov értelmező szótát ra szerint a bűt — „általános létforma; mindennapi élet. Ett- mológiailag: lényeg és ebből következett: az, ami nélkülözhetetlen a létezés fenntartására...“

— Én ezt a kifogást nem nagyon értem. Hiszen az egész orosz irodalom erről a bütről szól. Miről írt Csehov? Szintén a családi kapcsolatokról, de ha mérnökökről ír, akkor sem a munkájukat részletezi, hanem jellemük alakulását. Ez az író feladata. Én a családok belső állapotát írom le. Viszont semmiképp sem elvonatkoztatva a közösség dolgaitól. Mert ez a család az én értelmezésem szerint — a társadalom egy sejtje. A családi élet bonyolult viszonylatai, változásai — mind-mind a társadalom egészére Is jellemzők. Más kérdés a hogyant Vannak, akik nyíltan zajló társadalmi tendenciákat örökítenek meg. Én arra törekszem, hogy úgy írjak, ahogyan én látom ezt a folyamatot. Nem igaz hogy közömbös lennék. Kisregényeimben benne foglaltatik az én álláspontom: az emberi egyéniség Jelentőségéről, az erkölcs milyenségéről De nem tudok szentenciákat fogalmazni. No meg nem is hiszek bennük. Ezért a sorsuk alakulásában, részletekben, kicsiny dózisokban érzékelem, amit talán mások nyíltabban deklarálnak.

# Az ön kisregényeibeÁ annak kifejezését érzem, hogy az emberi egyéniség miként őriz. heti meg magát a rossztól, hogyan képes emberiek maradni. Nagy történelmi viharok idején ez tragikus szituációkat teremt. Most mások, ha tetszik, csőn- desebbek a konfliktusok meg-, jelenést formál.

— Sokkal könnyebb új városokat, új lakónegyedeket felépíteni, mint az új embert formálni. Én olyan embereket ábrázoltam, akikről nehéz meghatározni, hogy ro$szak-e vagy Jók. Mindegyiknek vannak rokonszenves vonásai, s nagyon sok gyöngeségük. És figyelemre méltó, hogy miközben az új életnek egyre jobban megfelelő feltételeket teremtünk — ellentmondásos módon — erősödnek régi erkölcsi normák. Például az új lakónegyedekben az egoizmust egyik legszívósabb ellenfelünknek tartok. ú| és komoly pozíciókat szerzett. Általában a mai városi lét struktúrája roppant bonyolult. Persze szamárság lenne ezt szembeállítani valami romantikus falusi egyszerűséggel. Másról van szó, melyet nem el- vagy megítélni kell, hanem megértve értelmesen berendezni.

Azt is mondják, hogy valami szomorúság érződik kisregényemben. Mindenesetre emberi szomorúság ez, annak érzem. Csehov Is, Tolsztoj Is szomorú. Minden írónak saját tónusa van. Én arról akarok írni. ami nyugtalanít. A mai embert, a mai város lakóit én nem leplezni akarom, mint kispolgárt. Nem a kispolgárról írok. Az emberi Jellem minőségeit keresem és mert a kiválóak oly kevesen vannak, értsük meg önmagunkat, akik gyengébbek vagyunk, esendőbben közlekedünk a világban, de nem tudtuk s nem is akartuk soha lelkiismeretűnket, emberi felelősségünket elveszíteni.

# Előttem a Die Zeit 1975. augusztus 15-t száma. Heinrich Böll furlj Trifonov „nagy törté« nelml regényét“ méltatja. Ez a Türelmetlenség. A múlt század hetvenes—nyolcvanas éveiben játszódó regény, a Narodnaja Volfa romantikus és tisztességes forradalmárairól szól, akik a terrort tartották az önkény elleni harc legfontosabb fegyverének. A regény több mint félmillió példányban jelent meg oroszul, először a Novij Mir hasábjain, majd egy év alatt két kiadásban ts a moszkvai Politikai Könyvkiadónál. Nyugaton ts nagy siker: értékelésében egyetért a keresztény Böll és a kommunista Friedrich Hitzer. Franciául több kiadást ért meg. Kérdésem: aktuális-e ez a történelmi regény?

— Semmi esetre sem aktualizáltam. A regény írását hosszú kutatómunka előzte meg, összegyűjtöttem minden dokumentumot, amit csak lehetett. Ez sem volt egyszerű dolog, hiszen a Narodnaja Volja forradalmáraival nálunk utoljára a húszas években foglalkoztak, a személyi kultusz idején hallgattak róluk. Ennek is megvolt az oka. Engem viszont érdekelt, hogy ezek az okos és tisztességes emberek, akiknek önfeláldozása és óriási akaratereje feltétlen tiszteletet érdemel — hogyan és miért választották a terror útját. Pártunk — mint bizonyára Jól tudja, — soha nem helyeselte, de a marxista történettudomány ugyanakkor elismeréssel adózik e hősök „ emlékének. Ml volt a kudarc oka? Miért történt, hogy ezek a fiatalok, akik, bízvást állíthatjuk, hogy az akkori Oroszország lagklvá. lábban képzett elméi voltak, lényegé« ben ismerték félre a helyzetet. Hogy felismerve az önkény természetét, nem értették meg, hogy a terrorra nem válasz a terror és hogy a forradalmi cselekvés útja sem lehet ez...

Mennyiben aktuális ez a regény? Nyugati kommunista barátaim figyelmeztettek arra, hogy a különféle szélsőbaloldali mozgalmak pszichológiájának megértésében is segít a Türelmetlenség. Természetesen, ele« gendő az újságokat olvasni, hogy megértsük, hogy a cselekvés kény« szere az egyik oldalon, Illetve a forradalom általános Igénye a másik oldalon pontosabban szólván e kettő nem tradicionális kapcsolata — ma analóg szituációkat eredményezhet. Szándékom nem az volt, hogy példabeszédet írjak. Nem Is írhattam volna, hiszen a Türelmetlenségben egyetlen kitalált személy nincsen, s a cselekmény is szigorúan dokumentált. Engem az érdekelt, hogy becsületes, okos emberek miként juthatnak tévútra. Az érdekelt, hogy az embernek pontosan kell felismernie küldetését, hiszen másként eltorzul.

# Ebben az értelemben tehát a történelem és a jelen ugyanazon okok miatt érdekli?

— Természetesen. Az az ember érdekel, aki a szocializmusban akar élni. És érdekel minden, atoll elősegítheti fejlődését. És érdekel az ts, ami tévútra vezetheti őt.

' E. FEHÉR PÁt

km Tof mw műhelyében