Új Szó - Vasárnap, 1976. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1976-08-08 / 32. szám
ozsrn r f Í: Műfordítóink műhelyéből Nélkül És kihull és kihull az a hívatlan a világegység fáradt ujjal közt És nincs és nincs mi egyetlen egész volt egykoron A tükör Hisz ki mikor és hol álmodhatná meg hogy hány — Nem marad más csak megtölteni az űrt átalakítani mint általában a bútordarabokat MILAN KNAUS VERSEI Ott azt Itt ezt és amott amazt amúgy Majd ismét leszünk és lélegzőnk az elmúlt nélkül Kelj föl és légy Vonal A táj rideg mártana Csak ba tüsszentesz Remeg meg enyhén a levegő Egyébként mindenütt Hűvös rend ^ Vigyázz ' í: Ezeregy sík Ezeregy éjszaka És szólni imigyen: A láthatárt kitaláltuk Vagy 6 szabta meg nekünk A látható határait Lélek köröz a föld fölött A zenit mögé indulnak az aggok És a férfisereg az arcvonalban múlik el Milan Kraus a szlovák költők idősebb nemzedékének tagja. Több mint harminc évvel ezelőtt jelent meg az első verskötete Stromoradie ticha (A csend tasora, 1944), amit később még három követett. Ezek: Vcfaka a láska (Hála és szeretet, 1952), Llstok za listom (Levél levél után, 1955), Naéatá petaf (Feltört pecsét, 1969). Válogatott verseinek gyűjteménye az elmúlt évben látott napvilágot. Titokzatos erdő Erdőzúgásban Erdőzúgásos sűrűségben A vihart őrzi három Erdész Pávafark-legyező Levelek írott betűk nélkül És fák fák fák És így szólunk: az erdőben béke Mintha semmi sem történt volna Mintha semminek sem kellett volna történnie Mintha csak e nélkül lenne ami volt Ha e nélkül létezhet egyáltalán Az éj megidézése Hullj le, hullj csak, éj fekete függönye. A városkövek karjukat széttárják; fázó utcák esedeznek köpenyért. A folyók inkább torkolnának az alkonyatba: nagyon messze van innen a tenger. Az álom már végig belakarta a természetet, s álmukban susognak fül a fűzlevelek. Zúdítsd ránk a lecsillapodás záporát. Adj jó éjt Záhorská Evkának. Holláknét a köszvény ne gyötörje. Adj ihletet a küllőnek és óvatossá tedd Andrej Dolnyt, a sofőrt. Vika szomszéd ne igya le magát Űvd a műtő sebész kezét és azoknak, kik épp szülnek gyöngéden simítsd végig arcát övd meg a ttrippertő! a kóbor Martát, s az éjszaka tanuló diáknak világíts a tankönyvére. Nem Ahriman birodalma, s nem a testvérgyilkos Széth ki- rálysítga a tiéd. Lázas homlokokra vetülő enyhe árny, te vagy a kertekre hulló Kegyelmes harmat, s a megnyugvás csúcsos vánkosa. Fáradságunkat űzd el a szárnyaiddal. , Szárnyaiddal űzd el fáradságunkat. A fazék bölcsessége Az elemek egyként rosszak is jók is Az elemek tehát sem jók sem rosszak Ellenségeskedésük pedig közismert Vagy határos-e tán a víz a tűzzel? A tűz határai szomszédosak-e tán a vízével? Láthatók lesznek-e bévülről az érintések egyszer is? Lehetséges e a lehetetlent lehetségessé változtatni? És akkor imigyen szóltam: Készítek egy fazekat Mert a kéz elsüllyed vagy elég Mivel kétfejű bagoly köröz fölöttünk Mert a természet irgalmatlan Mivel hatalmasak az ő törvényei Mert gyenge vagyok Mivel meg akarom vonni az elemek határait Mert szükséges van a forráspontra Mit várhatunk még a vonaltól Hogy meghajlik Hogy remeg Hogy összecsomósodik Hogy eltörik Hogy elveszik? Tóth László fordításai 1978 VIII. 8. KÉT KARCOLAT Lehet másfél? Sorakozó: a pult elölt. Húsz-huszonöt nő és én. Állunk: fejtágítás: tudom már, hogy miben jó öblíteni, mi viszi ki a tintafoltot, és hogy kivel csalta őt meg... Új ruhámnak és pöttyös nyakkendőmnek kijáró félmosollyal érdeklődnek: mit parancsolok. Érzem, tiszteletet kell ébresztenem: — Egy kiló leveshúst! — mondom borzongva a gondolattól, hogy azt négy napig kell maid ennem. — Lehet másfél kiló? — Nem kérem ... sok lesz ... Kiolvasom a tekintetéből, hogy megcsorbult a tekintélyem. — Nyolcvan deka! ' — Nagyon jó lesz, köszönöm, tetszik tudni, úgyis csak kidobnánk a szemétre ... Rám néz: már egy fikarcnyi tekintélyem sincs: — Micsoda pitiáner alaki — sziszegi. Otthon a feleségem: — Azt hittem, már megint egy kilót veszel és azon fogsz rágódni egy hétig, de látom megjött az eszed. — Mit képzelsz te rólam?- — fordulok vissza. Kezd tekintélyem lenni az asszony előtt. Nagy öröm: új lakást kap tam. Kis üröm: zuhanyozó csöpög, vakolni csak volt a plafonon, becsukott ablak szellőzik, kredencajtó leszakadt. Lift nincs már két hónapja, a gázórát még nem szerelték fel. Első látogatásom a gázosoknál: — Igen, kérem, azonnal felírjuk a nevét, hétfőn tessék szabadságot kivenni, mert ha nem tetszik otthon tartózkodni, nem tudjuk bekötni... Második látogatásom: — Nem kérem, itt nincs felírva semmi, igen, lehet, hogy elveszett ebben a nagy felfordulásban, nem tudom, hol áll a fejem, de elintézzük, kérem, hétfőre tessék szabadságot kivenni... Harmadik látogatásom: — Kérem, nem tehetek semmit, kevés a gázóra talán a jövő héten. Két hét múlva: —Tetszett már járni nálunk? Azonnal felírom a nevet és a címet. Hétfőn kimegyünk. Gázóra Szomszédasszony: — Százast kell dugni a zsebükbe. Hozzánk azonnal kijöttek. Én: — Elveim vannak! Nem fizetek le senkit azért, hogy szíveskedjék teljesíteni a kötelességéti Hétfő: kijöttek. Délután. Egy kicsit már gyűlölöm őket. Kopogtatják a csöveket. Fejüket csóválják. El telt egy negyed óra. Az asz- szony a szobába indul. Pálinkáért. — Meg ne próbáld! — fenyegetem dühösen. Kicsomagolják a gázórát, s nem egész üt perc alatt felszerelik. Kicsit ácsorognak a konyhában. Várnak. Nem tudnak mit mondani. Kezet nyújtanak. Előszoba: ismét kezet nyújtanak. )ó lesz a gáz, szép a gáztűzhely, mondják. Várnak. Becsukom mögöttük az ajtót és hallgatózom: „Ide sem volt érdemes jönni“ — hallatszik. Kinyitom az ajtót. Gyorsan megfordulnak. Nem szőlők egy szót sem. Csak kárörvendően rájuk mosolygok... MALINAK ISTVÁN 1 — 1 M -M i '0 1 — 1 S c i NS 1 > i 2 Ifi oö S N 1 :° 9 C I :° I *
