Új Szó - Vasárnap, 1976. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1976-07-04 / 27. szám
Peter Andruska: verésből, beárnyékolták az utcák, kertek, üzletek, és a hegyes, piros tetejű házak nyugalmát, amelyeken éjszakánként macskák kergetőztek. Bement a kapun. Az udvar közepén állította le a motorbiciklit. A padlásszoba ablaka nyitva volt. Valahol halkan zümmögött a rádió. Alex a folyosón vetkőzött le.. Benézett a szobába. Az anyja még aludt. Nyugtalanul forgolódott, de nem nyitotta ki a szemét. Halkan becsukta az ablakot, és a sáros cipőjében lábüjjhegyen lépkedve felment a lépcsőn. — Jó, hogy megjöttél — mondta Judit és felkelt az ágyból. — Hát te nem alszol? — kérdezte. — Nem érzem magam jól — felelte Judit. Állt a férje előtt, kezével a hasát szorította, amely a könnyű hálőing alól elődomborodott. — Nem fogad szót? — kérdezte Alex. — Már rugdalódzik — felelte Judit, és férje kezét arra a helyre tette, ahol a leggyakrabban jelentkezett a kis eljövendő. Alex megérintette Judit testét, és szeplős, fáradt arcába nézett. Ogy tűnt neki, mintha csak Judit tért volna meg délről, ő hagyta volna maga után a végtelen nappalok, és éjszakák kimerítő munkáját, mintha ő mentette volna ki a vízzel körülvett házakból az embereket. — Milyen jő, hogy megjöttél — mondta újra Judit. Alex lesütötte a szemét. Bántotta, hogy nem talál egy gyengéd szót, amellyel feleségét örömre gyújthatná, s pillantása sem volt valami kedves. Nagyon fáradt volt s most hogy itthon van, erőltetni sem tudja magát. Judit ezt érezte, megfogta a kezét, és az ágyhoz kísérte őt. — Vetkőzz le és pihenj — mondta Judit. — Aludd ki magad. Addig készítek reggelit. — Nem vagyok éhes — mondta Alex. — Reggelizned csak kell — ellenkezett az asszony. Az utóbbi napok, hetek megváltoztatták Juditot. Az anyaság és az árvíz megvisel-? te. Két ellentétes erő, s mégis... egyformán érték őt. A lányos arcon a komolyság korai vonásai, tekintete megfontolt lett. Alex szégyellte magát, ha ránézett. Ogy tűnt neki, hogy nem érti őt. Míg ő ott délen szállította az embereket, húzta az egészségügyi csónak eve?? zőjél, Judit rosszabb dolgokon ment keresztül. Nem a víz, hanem a férjéért való aggódás viselte meg öt. A^ex lefeküdt az ágyra, Judit melléje ült. Felragyogott az arca. Fehér, csaknem átlátszó ujjaival végigsimított Alex barna, repedezett bőrének ráncain. Azután felvette a pongyoláját, s meghatva az érzéstől, hogy férje itthon van, elégedetten lement a lépcsőn. Alex a feje alá tette a kezét, és hallgatta Judit lépteit. Nehezek voltak, mintha a földből törnének fel, s mélyen kapaszkodó gyökereket tépnének ki belőle. Álmos volt, de nem tudta becsukni a szemét. Vonzotta tekintetét a tiszta fehér meny- nyezet. Mindenféle eszébe jutott, álmodozott, képzelgett, tervezett, örült, és ábrándozott. Most a mennyezeten zajlott az ő jobb, másik élete, ott nyüzsögtek a megelevenedett gondolatai. Aztán újra tiszta és üres maradt a -mennyezet. A képek csak Alex agyában éltek tovább. Az élet máshol folyt, a mennyezeten túl, nem lehetett behelyezni a szoba falai közé, lépkedni kellett, menni. Elmegyünk, gondolta Alex. Judit is. én is. Judit begyújtotta a gázfőzőt. Kör alakban lángolt fel az iboiyaszín tűz. Ráhelyezte a sütőedényt, amelyben zsír volt. Az ajtóban az anyósa jelent meg. Simára fésült, hosszú ősz haja kontyba volt kötve. — Megjött? — kérdezte. — Pár perccel ezelőtt — mondta Judit. — Pihen. Az anya bólintott, persze, pihennie kell. — És ... elmentek? — kérdezte nyomban. — Még nem mondott semmit sem — felelte Judit. — Csak menjetek — mondta lelkesítőén. — Ha egyszer elhatároztátok, akkor menni kell. Velem ne törődjetek. Beszéltem .Reháknéval. Nálam fog lakni, hogy ne maradjak egyedül. — Még nem tudom — válaszolta Judit határozatlanul. Virradt. Alex megállt a hídon. Alatta nyugodtan folydogált a folyó. Nagy lusta örvény mosta körül a hatalmas pilléreket. Lent délen már hasadt a hajnal. A rózsaszínű nap bevilágította az égboltot. A duzzadó folyó hullámait a reggeli köd csillogása borította be. Alex beindította a motorkerékpárt. A hídról a töltésre kanyarodott az ár irányában. .Mellette az erdő, mögötte a folyó zúgott. Alex már nem is a folyóra gondolt, képzeletben otthon járt. A reflektor erős fénye lassan szétmosódott a reggeli világosságban. Az egész környéken csend honolt. Néhány helyen a folyó egészen megközelítette a töltést, de mindjárt el is kanyarodott, be a sűrű cserjék közé, mintha ennek a zöld sávnak kellene megbocsátani a bűneiért. Egy idő múlva Alex megpillantotta a várost. Gázt adott. A motorkerékpár megugrott, kicsapódott a szűk vágásból, és az első kereke megcsúszott a füvön. Alex a lábával egyensúlyozott, érezte, hogy a göröngyös út visszafelé folyik a talpa alatt, aztán visszacsapott a vágásba, csökkentette a gázt és igy haladt tovább. Két kilométerrel a város előtt letért a töltésről. A kerekek elmerültek a puha porban, amely nemrég még ragadós massza volt, rátapadt a traktorok és az autók kerekeire. A szomszédos réten köd gomolygott, ellepte a harmatos füvet, hullámzott, betakarta a töltést, betört a széles folyómeder fölé, beleütközött a füzek és nyárfák törzsébe, aztán darabokra, apró szigetekre szakadt. Alex érezte, hogy a hideg a bőrkabátja alá hatol. Csak lenne már otthon! Ledőlne az ágyra, elbújna a világ elől. Este majd jóllakik, s folytatja az alvást. Az országúton enyhe szél kapaszkodott az oldalába. Kis idő múlva már a városszéli házak vették körül. Az utcák még aludtak. Csak a tejesautó zörgött, a tejet hordta szét az üzletekbe. A pékség alacsony épületének ablakaiból fehér páraszálak gomolyogtak. A téren magányos kutya szaladgált, figyelmesen követte a motorbiciklist, aztán a kirakatok felé futott, melyek lámpái sárga világosságot árasztottak a szürkeségbe. Mennyivel más volt. most a város, mint nemrégi Mennyivel másnak tűnt fel Alexnek! A kerekek zörgése a fekete gránitköveken az éjszakára emlékeztette őt, amikor az első kitelepitetteket idehozta. Az emberek félénken és bizalmatlanul szálltak ki a pléhkolosszusból, csomagjaikat lihegő mellükre szorították, fogták gyerekeik apró kezét, akik semmit sem sejtettek, csak mentek. Mentek. Mint alázatos állatok lépdeltek az után az ember után, aki fogadta őket. Alex megvárta, mig az utolsó is leszáll, becsukta az ajtót, bebiztosította, és nekivágott a sűrű sötétségnek, amely egészen az iskola kapujáig eltakarta a menetet. Ott a keskeny betonjárdát bevilágította az épület sarki lámpája. Az iskola mellett terebélyes szomorúfűz nőtt. Több pedellus ki akarta rajta próbálni favágó tudományát, de egyik sem merte elsőnek belevágni a fejszéjét, s így a fa csak nőtt, felső ágai a hófehér felhő felé nyúltak, az illatos gallyak pedig mélyen a föld felé hajlottak. Éjszaka sokáig világos volt az osztályokban. Amikor a lámpát eloltották, Alex visszatért az autóbuszhoz, beindította a motort és betért a mellékutcába, a ház elé, ahol lakott, mert nagyon vágyódott haza, de nem mert megállni, kilépni az autóbuszból és bemenni a tágas ház sötét folyosójára. Nem akarta nyugtalanítani sem Juditot, sem az anyját. Magát sem. Inkább lenyomta a gázpedált, az autóbusz felbúgott, megiramo- dcftt, és dél felé haladt. Nem számolta, hogy hányszor, és hány felé vitte az árvízsújtottakat a falvakból, ahol a lakásokba durván betört a víz, elárasztott mindent, beivódott a falakba, szétmálasz- totta őket, tönkretette az alapokat, kiűzte a meleget, melyet az emberek évekig takargattak a nád- és cseréptetők alatt. Ez az álmos és csendes város már sohasem lesz az én teljes otthonom, gondolta Alex, hallani fogom a siránkozást és sajnálkozást, látni a kezeket, melyeknek nem lesz mi után nyúlniuk, a tekinteteket, melyek valamilyen kedves közeli és ismerős dologra merednek majd. Kitelepítettek. Ez a szó ... Asszonyok és gyermekek, csomagocskányi vagyonok, amelyeket az emberek megmentettek a viz *101, a zavaros és alattomos hulláraRacskó Zoltán illusztrációja ból elvesszük, akjcor a kutya elromlik, és többé sem nem szalad, sem nem ugat, egyáltalán nem működik tovább. Különféle kutyák vannak, úgymint pulikutya, komondor, vizsla, agár, szentbernáthegyi, újfundlandi kutya, öleb, kis girhes, nagy dög, mopszli, nyakszli, vonító sühögér, kis kutya, nagy kutya, tarka kutya, Sajó kutyám. (A kutyus- kám az nem kutya, hanem, amirtt egy igen kiváló természettudós földerítette, egy nő.) A kutya igen hű állat. Ha a gazdája megrágja, akkor meglapul, és nyalogatja a cipőjét. Ha pedig meghal a gazdája, akkor a kutya nagyon szomorú lesz, sőt van olyan kutya is, amelyik a gazdája halála után nem eszik, nem ugat, lefekszik, és ő is meghal, nem úgy, mint például a zsebóra, amely a gazdája halála után is közönyös ke amiért i kutya. A kút ad kifej csóválja, levágják válja. A kuti közt a l tanuléko hány i után má vét, s h ják, a ) kezd, ai hagyják tya nen lett, har lyik ann emlékez ugyanis kutyák, az ég U szintén A kuti tegsége- igen rác ember U Az anya bement a konyhába. Az as: tálhoz ült. Nézte Juditot, ahogy nehé: késén mozog a konyhában. Sajnálta fiatalasszonyt, de nem tudott segítei rajta. Gyenge volt, mindig egyforma gyenge, az utóbbi időben ugyan lábi ált, de tudta, hogy ez nem jelent sen mit. Az idegfeszültség enged, de a telje gyógyulás... A gondolatai a folyóhc kalandoztak. — Megmentett bennünket a Duna - kezdte. — Nemegyszer megtörtént, hog a medre teljesen megtelt. Ilyenkor a Vá folyása is megállt, s csak a szintje ni vekedett. Sőt, az idősebbek még arra emlékeznek, hogy visszafelé folyt. B zony, a Duna megmentett bennünket. Ebben a pillanatban a két asszor gondolatban ott járt, ahol a hatalmas f lyam elszakította a gátat. Az ő sors kát is ez a hely határozta meg. Vaj legalább is befolyásolta. Ha Alex ne dönt másképp, elmennek. Az anya, 1 marad egyedül, más segítségére „utalv Tulajdonképpen Rehákné nem is idegi teljesen, hiszen évek óta átjár hozzáju és segít, amiben kell. Alex nem mari meg egy helyben. Az anya ezt tudl s erre Judit is nemsokára rájön. — Megyek és behívom — mondta J dit. Ag atjóban találkozott Reháknéval. — Hallottam, megjött Alex — mond MG'/ LAJOS? A kutya háziállat. Három főrészből áll, úgymint: fej, törzs és végtagok. Ha ezen részek bármelyikét a kutyá— Tudom, te nem akarsz. — De akarok, csak ... gondolom jobb lenne... Megfogta a hasát, mintha csak azt mondta volna: „Már nem tart soká, a kicsi megszületik, aztán nem bánom ...“ — Nem kell félned — mondta az anya. — Alex mindig megfontoltan cselekszik. Ott délen... Ott éppen most van a legtöbb munka.
