Új Szó - Vasárnap, 1976. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1976-07-04 / 27. szám

len. — Biztosan ezt-azt majd ki sni, hát átjöttem, g nem is láttam, mióta megjött ;zolt az anya. Kora reggel érke- g aludtam. Nem kellett volna fá- a magát, Rehák néni. Judit elvé- den munkát.

mosás nem állapotos nőnek való 3zte meg Rehákné, és megigazí- ndőjén a csomót, íor Alexszal voltam viselős, még jártam az erdőre — mondta az

kor olyan idők jártak. Én az [ekei... de mit is beszélnék én k erről — mondta Rehákné —, udja — s legyintett a kezével, in a sokat jelentő taglejtés után,

1 minden nő egyszerre ki tudja gondolatait, bement a fürdőszo- mosőgépbe vizet eresztett, be.» la a vízmelegítőt — készült a >z.

bejött a konyhába. Kócos, szőrös >s volt. Mélyen ülő, apró, barna körül mély ráncok gyülekeztek, ja mindjárt észrevette, hogy ;edett.

reggelt, anya — köszöntötte Alex. [gódtunk miattad, fiacskám — az anyja és Alex felé nyújtotta Kis ideig egymást nézték, aztán asztalhoz ült és nekilátott a reg- A fürdőszobából kihallatszott sobogása, kint pirosabbá vált a üt az előszobát seperte. Amikor rt a konyhába, Alex épen az falatot nyelte be. iltsek sört? — kérdezte Judit, intett. Hosszú kortyokkal ivott, rnyés folyadék elveszett benne, szte, nem oltja el a szomját. Ott- It, de lelke mélyén izgatott, gon- >a nyugtalanság fészkelte be ma^ anyja és Judit is biztosan elvárna tőle néhány kedves szót, de tett volna bebújni a párnák közé, ni. Felállt az asztaltól, ág egy kicsit lepihenek — mondta ni. Felállt az asztaltól, nem szólt, eltette a kenyeret, sót, i a tányért, kést és a villát, igalább itthon van — mondta az Segített Juditnak kibontani a kis melyet Alex hazahozott. A fehér- a fürdőszobába rakták, s Rehák tómban a gépbe tette. Az öblöge- ízösen végezték. Judit fehér zsi»» izott ki a kertben. A napon gyor- iradt a fehérnemű, or Alex délben felkelt, már kelle- illatoztak az ingei, íosakodott és felöltözött, egyek, sétálok egyet — mondta, a akarod, veled megyek — ajánl- Judit.

íg mentek a tarló mellett. A föld ra várt. Juditnak nehezére esett , már bánta is, hogy rászánta masétára. Biztos volt benne, hogy Vághoz igyekszik. Szerette ezt it, s most még közelebb érezte íz, mert kegyesen viselkedett 1, akik tiszta alázattal vonultak évben a partjához, és figyelme- írették a vízszint mozgását; meg-» nezett nekik, mert a dunai gát- ís utat nyitott fölösleges vizének, [évészek is nyugodtan teljesítették atukat az egész árvíz idején, a éjjel-nappal biztosította a szálukét köves út torkolata között, a háború végén már álltak a híd zlopai, a komp akkor is megma- iztonságosan és pontosan siklott szított lenkötélen, szelje a vizet, csendesen és a legkisebb hullám

nélkül rohant lefelé a széles folyómederben.

A rét a töltés alatt mocsaras volt. A talajvíz itt is elvégezte a maga műm» káját, gondolta Alex Megfogta Judit kezét, vakondtúrások között haladtak, átlépdelve a füves zsombékokon, talpuk alatt remegtek a savas földből felfelé törő fűszálak. Marha- és juhlegeltetésre- való hely volt ez.

— Visszatérsz délre? — kérdezte Judit.

Alex nem felelt mindjárt. Csak amikor kiértek a töltésre, a sáros füvet és a földsávot nézték a somfák között, szorította meg Judit kezét, és azt mondta:

— Ott vannak a barátaim, megígértem nekik, hogy visszajövünk.

— Anya beleegyezik, hogy veled menjek — mondta Judit.

— Ellakhatunk az erdésznél — jegyezte meg Alex —. együtt védtük vele a gátat.

A szakemberek megvizsgálták az erdészlakot, s tegnap már be is költözött ... Megígértem, hogy legalább őszig maradok...

— Jól van — mondta Judit —, összepakolunk és elmegyünk. Akarom ... Már csak veled akarok lenni...

— Én is csak veled — bólintott Alex. Árra a pillanatra gondolt, amikor megtudta, hogy a járáson összehívták az ár- vízvédelmi bizottságot Akkor azt mondta Juditnak, hogy nemsokára visszajön. Judit szóhoz sem tudott jutni a meglepetéstől. Csak valahol nagyon mélyen a szemében vibrált a kétségbeesés: „Milyen rövid ideje vagyunk együtt, s már el is mész.“ Alexnek nem volt ideje biztosította őt afelől, hogy aggályai feleslegesek, csak érte és gyermekükért akar élni. Mennie kellett, mert lent délen az embereket veszélyeztette a víz. Olyan embereket, mint ő vagy a felesége, embereket, akik nyugodt, csendes otthon, gyerek és szerelem után vágytak hosszú napokon és éjszakákon át. S most mindent elvett tőlük a víz — hát ezért kellett elmennie. Annyi gyengédséget és szeretetet érzett magában, hogy nyilvánvaló volt számára itthagyni Juditot, hiszen nem maga miatt hagyta ott, így soha senki sem róhatja fel neki, hogy többet törődött saját boldogságukkal, mint mások sorsával.

— Csak a legszükségesebb dolgokat visszük magunkkal — mondta Alex.

Gondolataiba merült, majd hozzátette:

— Lesz ott sok ember, hazaiak is és brigádosok is ... A főnököm azt akarta, hogy térjek vissza az építkezésre. Igaza van, itt is szükség van az emberekre. Ha nincs árvíz, teljesítettük volna a tervet, így lemaradtunk... De én megígértem azoknak az embereknek, hogy visszatérek. Most sok építőmunkásra van ott szükség.

Harmadnap reggel a város végén, az út mentén álltak, és intettek az első dél felé tartó autónak. A sofőr a gömbfa- és deszkarakomány közé rakta bőröndjeiket. Judit és Alex a fülkébe szálltak. Szorosan ültek egymás mellett és hallgattak ... Azután a sofőr szólalt meg:

— Rettenetesen néz ki ott minden, de nemsokára olyan lesz, amilyennek lennie kell.

Felnevettek. Biztosan visszatérő kite. lepítetteknek nézte őket. Meg akarta őket óvni a csalódástól, meg reményt Is akart beléjük önteni. Büszke volt, hogy éppen ő viszi haza a fiatal házasokat. Alex nem akarta elrontani a sofőr örömét, ezért hallgatott. Hagyta, hogy ringassa el a gépkocsi, amely egykedvűen száguldót a köves úton.

SZITÁSI FERENC fordítása

ovább,

hűtlen

azáltal Tarkát Tarkát t csőállat Igen id né- adózás át ne- kiált- ugatnt hogy a ku- ’d fel- néme- , hogy hőkre, lelkű i Id, és agyag, k.

les be- > ami 2, az és harapás által terjed, mégpedig úgy, hogy vagy a veszett ku- tya harap meg egy embert, vagy a veszett ember harapja meg a kutyát.

A kutyának a veszettségen kívül legfőbb ellensége a sintér. Ez egy olyan úriember, aki drótkarikával jár az utcán, s ha meglát egy kutyát, utána szalad, a drótot a nyakába veti, és elkezdi a kutyán húzni, mire a kutya vonítani kezd, a kutya gazdája pedig két pofont ad a sintérnek, a gazdát a rendőr fölírja, s utcai botrány miatt fizet húsz korona bírságot. A bírság lefizetésének napján a gazda a kutyának öt flemmet ad és rúgást, mikor pedig a gazda ebéd után elmegy a kávéházba feketézni, a felesége úgynevezett vigasz-evikipuszit ad a kutyának, ami, ha öreg és csúnya az asszony, még csak fokozza és betetézi a szegény kutya szenvedéseit.

A veszettség ellen Pasteur nevű francia orvos kitűnő szérumot talált föl, de a sintér és a evikipuszi ellen ő sem tudott még semmit kitalálni. A veszettségen kívül még nagy baja a kutyának az el- veszettség, ami ellen az apróhirdetések, s a megtaláló fejére kitűzött illő jutalom szolgál.

A kutyáról szóló eme tanulmány keretein belül meg kell még emlékeznünk az ebzárlatról, amit plakátokon tesznek közhírré a városban. A plakátok arra valók, hogy azt a kutyák elolvassák és pontosan betartsák. Azért helyezik el rendszerint az utcasarkokon.

A kutyát házőrzésre, a szoba bepiszkítására, mások zavarására, a háziúr és házmester bosszantására használják, tehát, igen hasznos állat, csontjaiból rongyot készítenek, húsát városiromok alkalmával eszik.

Günther de Bruyn:

A katona unott képet vágott, és ő is átment a harmadik helyiségbe, ahonnan zenét hallott. Itt a vendéglő hosszú és keskeny volt, az asztalok mellett csak itt-ott ücsörögtek, de a bejárattal szemben levő falnál tülekedtek a férfiak, hogy közel jussanak a söntéshez.

A bejárattól látni lehetett, ahogy a szájak kiáltásra és nevetésre nyílnak, kiáltást és nevetést mégsem lehetett hallani, mert mindent túlharsogott a táncterem lármája. A terem mindfárt balra volt, a katona három-négy lépéssel a nyitott ajtóban termett, meglátta a virágfüzéreket, a verejtékező arcokat, a papírcsákókat és a háttérben a lármás zenekart.

Aztán leült a vendéglőben az első asztalhoz, a sapkáját és a derékszíját egy szabad székre rakta. kutat- va nézett körül, és utána figyelmesen tekintett a nyitott ajtón át a táncterembe. Amikor a pincér üres poharakkal kijött a teremből, felkapta a kezét, hogy intsen neki, de a pincér továbbfutott, szabad kezével utat tört magának a tömegben, letette a tálcát a söntésre, megvárta, amíg a vendéglősné kitöltötte a sört, és már rohant is tovább.

— Főúri — szólt rá a katona, de túl halkan. A pincér, amikor a terembe ért, föikiáltott:

— Vigyázat!

És a táncosok, akik egy ismétlés után tapsoltak, helyet csináltak neki.

A zenekar újra játszani kezdett, és a katona az ajtó előtt elsuhant párokat bámulta, míg csak egy verej- tékes arcú férfi, aki zsebkendőjével folyvást kopasz fejét törülgette, a vállára nem ütött.

— Tábornok, ez a hely foglalt! — mondta.

Mosolyogni próbált, felállt, a falhoz támaszkodott a bejárat és a terem ajtaja között, és az embereket vizsgálgatta, akik a tánc után kijöttek és leültek. Egy festett szőke hajú, öreges arcú asszony ült le az asztalhoz, amelynél előbb ő ült. és kihívó tekintettel bámult rá. Elfordította tekintetét, ellépett a faltól, és lassan átment a terem ajtaján közvetlenül a tánchely széléig. És akkor meglátta a lányt.

Sarokasztalnál ült, fekete taftruhát viselt, és egy férfi sálat borított meztelen vállára. Kezét egy pillanatig otthagyta feküdni a nyakán. A lány lehajtotta arcát, majdnem a borospoharakig, és a férfi megcsókolta a nyakszirtjét, rettentően sokáig csókolta, és amikor a lány újra felemelte a fejét, a szeme keskeny réssé szűkült össze, és a szája kissé felnyílt, mintha fájdalmat érzett volna, így nézte a férfit, és tekintetében nyoma sem volt mosolynak.

Amikor megkezdődött a kővetkező tánc, a katonát félretolták. Már nem figyelt senkire, ür.es tekintette! állt a falnál, majd hosszú idő múlva visz- szament a vendéglőbe, és odaállt a söntéshez, amely most eléggé üres volt. Sört és pálinkát rendelt, és olyan mohón itta ki, hogy a vendéglősné a harmadik pohár után anyaian rámosolygott.

— Én a szabadságomat nem pálinkára pocsékolnám — mondta.

Szó nélkül tolta eléje a poharakat, hogy töltsg újra, és oldalt lépett, amikor a verejtékező férfi odajött a söntéshez.

— Hideg lett — mondta a férfi, és megdörgölte a kendővel kopasz fejét.

— Még havazni is fog ma éjjel — mondta a vendéglősné, mielőtt más vendégek felé fordult volna.

— Szabadnap? — kérdezte a férfi. És amikor a katona bólintott. így szólt: — Persze csalódás. Ez már csak így van. Az ember túl sokáig várta.

A katona ivott, és a férfi nézte a gyűrűjét, és így szólt:

— Csak nem valami kínos meglepetés? Az bizony nem jó dolog, ilyes mibe soha ne menjen bele az ember. Még örülhetsz, hogy nem otthon tette.

— Nem tudom, miről beszél —' mondta a katona.

— Hat évet töltöttem a hadseregnél, tudom, mi ez. Először velem is az történt, mint veled, van ez így. És végtére is csak akkor fáj, ha tud róla az ember. Ezért hát mindig jobb előre hazatáviratoznil — A férfi közelebb húzódott a katonához. — Én sem voltam különb. Két év Párizsi Gondolod, hogy ő ne tudta volna? De nem kérdezett, és én se kérdeztem őt.

— Akkor háború volt!

— No és? Az biztos, hogy most még rosszabb. Jóllakottak, kialudták magukat, és több is a férfi, mint amennyi kéne.

A férfiből izzadságszag áradt, és arcán nemcsak kíváncsiság tükröződött, hanem káröröm is, hogy gyötörheti a fiatal katonát.

— Az a legrohadtabb, hogy másokkal sem bánnak különbül — mondta.

— Nemi — kiáltott fel a katona.

— Ugyan! Talán azt hiszed, hogy mindig másképpen mutatnak szégyent vagy bűnt vagy utálatot. Szó sincs róla. Pontosan úgy csinálják, mint veled. Rajtad kitanulták, mi az, ami hat, és mindig újra felhasználják. Nemcsak a bőr, a mell és minden ugyanaz, hanem a nevetés, a sőhaj- tozás, a mozdulatok, még a szavak is ugyanazok, a szavak, amelyeket számodra találtak ki.

A katona félelemmel és utálattal nézett a férfi nyálas szájára, amint rendületlenül tovább beszélt.

— Az ember azt hiszi, meg kell ölni a férfit, de az sem segít, Hát akkor nem ezt, hanem a másikat. Sokan vannak, akik nálad jobban belegabalyodnak, egyszerűen mert otthon vannak. Éssterűbb lenne a nőt agyonütni; legjobb mégis úgy tenni, mintha nem udnánk semmiről, folytatni tovább ugyanúgy, és mindkét részről elfelejteni, amennyire csak lehet.

— De most már elég! — mondta a vendéglősné, és nem lehetett tudni, kinek szó).

A katona végre elfordult a férfitől, és tekin ete a festett szőke pillantásával találkozott. Az felemelte a karját, és intett neki. Támolyogva ment az asztalhoz, és látta, hogy a nő az ő sapkáját és derékszíját tartja az ölében. Karon ragadta, talpra rántotta a nőt. és hurcolta magával a táncterembe. Tánc közben szédült.

— Kissé sokat ittál, kicsikém — mondta a nő

A katona mereven nézett át a nő válla fölött, és kifelé tolta a tömegből, míg meg nem látta, hogy a sarokasztal üres. Akkor kiszakította magát, áttülekedett az ajtón, keresztülrohant a vendéglőn, és ki az utcára. Látta, hogy a lány meg a férfi az utca túlsó felén taxiba szállt és elrobog.

— Itt vannak a holmijaid — mondta a festett szőke.

A falhoz támaszkodott, nem mozdult, és most pontosan olyan volt, mint akinél: szüksége volna a vendéglősné at yai figyelmeztetéseire. A nő egy ideig dideregve állt mellette. Aztán a feiébe nyomta a sapkát, a derékszíját az ajtó kilincsére akasztotta, és v sszament a helyiségbe.

És most csakugyan havazni kezdett. A hó finom porként hullott az éjszakai égből a házak közé.

H. LÁNYI PIROSKA fordításé