Vasárnapi Új Szó, 1976. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-11 / 2. szám
ŰJSZÚ AZ ÉLETMŰ ÉRTÉKEI Beszélgetés Krúdy Zsuzsával 1976. I. 11. .11 1978-ban lesz száz éve, hogy megszületett a magyar széppróza sajátos hangvételű, ragyogó stílusú és nyelvezetű nagy klasszikusa, Krúdy Gyula, a legtermékenyebb magyar írók egyike. A közelgő centenárium adta az apropót az alábbi interjúhoz, melyet a nagy író Budapesten élő lányával, Krúdy'Zsuzsával készítettünk. 0 Az utóbbi években számos Krúdy-mű jelent meg a magyarországi kiadóknál, valóságos „Krú- dy-dömpingnek“ vagyunk a tanúi. Mi erről az ön véleménye? — Valóban elég sok jelenik meg édesapám művel közül, de azért Krúdy-dömpingről nem beszélnék. Az eddigi legjelentősebb munkának két könyvkiadó: a Szépirodalmi és a Magvető közös Krúdy életmű sorozatát tekinthetjük. E sorozat 1957 és 1968 között 32 kötetben látott napvilágot. Az azonos kötésű könyvek szigorú igényességgel kiválasztott anyagot tartalmaznak. Kétszer egymás után megjelent a teljes Szindbád is (több mint 800 oldalon), továbbá a Magyar Remekírók sorozatban is napvilágot látott egy Krúdy-kötet és könyv alakban először jelent meg édesapám két kortörténeti műve a „Budapest vőlegénye“ és a „Tiszaeszlári Solymosi Eszter“. Ezekhez csatlakozik majd harmadikként „A Kossuth fiúk“ című kötet. 0 Ogy tudjuk, ön könyvet írt az édesapjáról. Elárulná nekünk erről valami közelebbit? — Könyvem nem regényes életrajz, hanem dokumentumokra, lel jegyzésekre, elbeszélésekre, interjúkra és nem utolsósorban levelekre épülő mű. Főleg édesapám életének utolsó tizenöt esztendejét öleli fal mindennemű lakkozás, szépít- getés nélkül. Igyekeztem gondosan elkerülni az ő varázslatos személyiségével kapcsolatban elterjedt mondákat és legendákat. Könyvem címe: Apám, Szindbád“. Még ebben az évben megjelenik. 0 Véleménye szerint a cseh és a szlovák könyvkiadás kellő figyelmet szentel-e Krúdy Gyulának? — Az a véleményem, hogy a cseh és a szlovák olvasó még nem fedezte föl Krúdyt. Emil Boleslav Lukáö még a háború előtt kitűnő tolmácsolásban lefordította édesapám „A podolíni kísértet“ című színes, romantikus regényét. Több kiadásra azonban — minden próbálkozásom ellenére — egyelőre nem került sor. Egyelőre nem talált érdeklődésre az a válogatás sem, melyet szlovákiai témakörű írásaiból állítottam össze. Bízom abban, hogy a szlovák és a cseh kiadók már a közeljövőben megjelentetnek néhány Krú- dy-regényt, s így a csehszlovákiai olvasó megismerheti édesapám életművét. 0 Miként készül a magyar kulturális élet a közelgő Krúdy-centenárium megünneplésére? — A jelek szerint szép születésnap le6z ez a századiki Több tervről is hallottam már. Hogy csak egyet említsek: a Szépirodalmi Könyvkiadó új, válogatott, 32-kötetes l^rúdy-óletmű sorozat kiadására készül. E sorozatot velem együtt igen sokan várják már, mert a könyvesboltban a Krú- dy-művek ritkák, mint a fehér holló. 0 Milyen a Krúdy-müvek külföldi visszhangja? — Idáig — sajnos — kevés Krúdy-fordftás látott napvilágot. A legnagyobb sikere talán a „Szindbád“ és „A vörös postakocsi“ német nyelvű fordítósának volt. A „Szindbád“ egyébként megfilmesítve is bejárta a nagyvilágot, méghozzá igen sikeresen, ami elsősorban a kát zseniális Zoltánnak: Huszáruknak és Latinovitsnak köszönhető. 0 Brdeklődik-e a rádió és a televízió a Krúdy- müvek iránt? — A Magyar Televízió nagy sikerrel mutatta be Krúdy „Az arany meg az asszony“ című, a 13. században Lőcsén játszódó egyfelvonásosát. Kenessey Jenő hangulatos operát komponált belőle, ez azonban — tudomásom szerint — csehszlovákiai operaszínpadon még nem került bemutatásra. A budapesti Vígszínház most készül második Krúdy-produkciójára. „A vörös postakocsi“ után, melynek igen nagy sikere volt, most a „Rezeda Kázmér szép élete“ kerül színpadra musicalként. E művet is Kapás Dezső viszi színre. 0 Elárulna nekünk valamit önmagáról is? — Legfőbb és egyben legkedvesebb munkám édesapám hagyatékának a gondozása. Ez persze igen sokrétű tevékenység: búvárkodás a régi lapokban, újságokban, kötetek összeállítása, sajtó alá rendezése (amikor erre lehetőség adódik) és nem utolsósorban' a levelezés, mégpedig igen kiterjedt levelezés. Szabad időmben olvasok, zenét hallgatok, de a legszívesebben utazom. Férjemet, aki sportújságíró, minden alkalommal elkísérem Brnéba, a „Verká cena“ elnevezésű motorkerékpárversenyre. Mindig nagyon szívesen és nagy örömmel megyünk Csehszlovákiába, hogy természeti szépségeit újra és újra felfedezhessük — Végül hadd mondjam el egv észrevételemet. Egyik irodalmi lapunkban olvastam a csehszlovákiai magyar kultúráról. A cikkben többek között ez állt: „A Jókai-, Madách-, Szenczi-Mol- nár-, Czuczor Gergely-napok évről évre ismétlődő eseménysorozata ... szolgálja a haladó hagyományok beépítését a holnap művészetébe.“ Bizony hiányolom ebből Krúdy nevét, mert azok az évek, melyeket a podolíni gimnáziumban töltött és későbbi, felnőttkori szlovákiai utazásainak élményei örök nyomot hagytak írásaiban, művészetében... SÁGI TŐTH TIBOR Könözsi István felvétele KULCSÁR FERENC: Tudósok kisegítése Tóvcsövön ót a királynő kétlábú, kétkezű. A parton áll ő s látni - égbe nő körötte a fövény. Nos, az, ami feltűnő: a nap felettük ragyog, ragyog. Athajlik az Ág az utak szakadékán nyomtalanul éled át az antradit-időket. Cipőd, ruhád a holdra vetve. (Meztelenség koronatanúja vagy.) S megindulnak mohák, zuzmók a fél-szép cserepekről. Mint a messzi csillagok Szív van. Szívidőben s a királynői gondolatok. a madár négyet, négy bolygót tojik. VARGA IMIRE: Sorok egy régi levélből Vagyok az éjszaka foglya arcom a kőbe forrva fekszem nyugvó időbe fogva Éjközép kétoldalt házak Az utca fölfut az égbe az ablaksor fölöttem szikrázva a sarkcsillaghoz heged Megtörve csontom szétszórva kitépett hajam gyújtatlan rőzserakás hold melletti üres térén így leltem magamra S vittem magamat melléd tehozzád Mintha nem zabáit volna föl már régen a Szfinx Mintha tégedet - Tudom erőd sincsen hozzám Épülj föl hát részeimből szépem átnyújtom orcomat csontjaimat itt van a tiéd minden tudott szavam Örült Terszipkoré Bohócnak hívnak? Megugatnak?' Bolond voltál: hegyeid gyöngyház-fényét ujjheggyel tapogattad. Juhézni. pörögni senkise küldött, s mentél, ahol látnak a fák is. Szétporlott, szép volt, nincs már az orr a homlok. Körötted sivatag, óriási. Ezért forogni, kiabálni? Arcod elmállott, szétesett, szóródtak körbe - egyre messzebb - a homokszemek. Most csupán a puszta törzs, a mezftelen. Szirom-ruhát a nyár, hóból bundát a tél nem ád. Forogsz ten-vájta katlanod fölött. Ha szállsz alá tovább pörögve, széttárt korokkal, tán más világba érsz s ott e süllyedés - feltámadás.
