Vasárnapi Új Szó, 1976. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-18 / 3. szám
A szovjet ipar globális eltolódása kelet felé — ügy tűnt — ellentmond sok igazságnak. A Szovjetunió európai részén él az ország lakosságának 76 százaléka (tehát itt könnyebben oldható meg a munkaerő-probléma); itt termelik az ipari és a mezőgazdasági termékek 80 százalékát (az új ipari objektumok közelebb kerülnek a fogyasztóhoz); itt fejlettebb a közlekedési útvonalak hálózata, és kedvezőbb az éghajlat (kisebb költséget igényel az építkezés). Ennek ellenére a jelenlegi szovjet ipar- fejlesztés elsődleges területei — az Urálon túli körzetek. Ezzel kapcsolatban a XXIV. pártkongresszus a kilencedik ötéves terv irányelveiben hangsúlyozta: „Kivételes feladatnak kell tekinteni... az ország keleti területein a természeti erőforrások további, gyorsított ütemű birtokba vételét, és e területek gazdasági potenciáljának a növelését.“ — A %iai szibériai ipart új minőségi előrelépés — a magasabb szintek meghódítása jellemzi — mondja Leonyid Zmanovszkij, az Irkutszk területi tervhivatal elnöke. — Mi arra törekszünk, hogy ne nyersanyagokat, félkész árukat adjunk az országnak, hanem késztermékeket. Jellemző, hogy a kilencedik ötéves terv (1971—1975) végére a Szovjetunió keleti területein az ipari termelés összvo- lumene 58 százalékkal növekszik, szemben a 47 százalékos Országos átlaggal. Ma Szibériában és a Távol-Keleten, azokon a területeken, amelyek jelentős részét az örökös fagy tartja hatalmában, ahol az ezer kilométereken húzódó tajgai vadont mocsarak és nehezen járható utak váltják fel — már hatezer nagy ipari vállalat működik. Míg azonban korábban csak egyes üzemek épültek itt, ma az ipari építkezés komplex módon, átfogó fejlesztési terv alapján történik. ÚJ SZIBÉRIAI IPARI KÖZPONTOK A komplex ipartelepítés elve a harmincas évekig nyúlik vissza, az első szovjet ötéves tervek idejéig, amikor az uráli, kuznyecki és a donyeci medence központjai kialakultak. Ma a Szovjetunió azért látott hozzá Szibéria komplex fejlesztéséhez, mert megszerezte ahhoz a szükséges erőt és ismereteket. Legjobb bizonyíték erre a gigantikus méretű Bajkál—Amur vasútvonal építése. Nemcsak egyszerűen háromezer kilométer hosz- szú vasúti pályatest lefektetéséről van sző, amely önmagában véve sem könnyű dolog. A BAM e hatalmas terület természeti kincseinek gyűjtője és továbbítója lesz a nyugati és keleti ipari központokba, a Szovjetunió csendes-óceáni partvidékének kikötőibe. A Bajkál—Amur vasútvonal mentén — Bratszk, Angarszk, Mirnij, Uszty-llim képére és mintájára — új városok épülnek. Ércbányákat, külfejtésés szénbányákat nyitnak, gyárakat, repülőtereket, autópályákat építenek, csővezetékeket fektetnek le, munkástelepüléseket hívnak életre. jelenleg a szibériai ipari központok fejlesztési tervein dolgoznak. Ebbe a munkálta bevonták a szibériai tudományos központok. Moszkva, Leningrád, az Urál. Ukrajna. Belorusszia tudósait s mérnökeit is/ Hogy mi is az a komplexum, arra Bratszk kitűnő példával szolgál. Ezt a területet mintegy maga a természet predesztinálta arra, hogy itt faipari üzemek épüljenek, hiszen minden irányban áthatolhatatlan őserdők övezik. A tervezett bratszki erdőipari kombinát szállítja majd a fűrészelt fát és a papírt a Szovjetunió erdőben szegény területeire. A komplexumhoz egy faTeldolgozó kombinát, nyolc ipartelep, két hőerőmű-központ, gépesített farakodő és egyéb kisegítő üzemek tartóznak majd. Évi kapacitása: 7 millió köbméter feldolgozott fa. Röviden ennyit a bratszki erdőipari kombinátról, amely része lesz a majdani Bratszki területi Ipari Központnak. A területi ipari központok több ágazat üzemeit egyesítik, s magukba foglalják a település- központokat is — lakás-, kommunális-, jóléti- kulturális- és egyéb létesítményekkel egyetemben. Szerte Szibériában több hasonló ipari centrum épül, s a bratszki korántsem lesz a legnagyobb. Minden ilyen komplex ipari körzetnek saját energiaközpontja lesz. A bratszkié — a Bratszki-tenger vizét felduzzasztó gátnál épült vízi erőmű, amelynek 18 nagy teljesítményű turbinája évente 20 milliárd kilowattóra villamosenergiát termel. Ha már a Bratszki területi Ipari Központról beszélünk, említsük meg, hogy ennek egyik fontos része lesz az alumíniumgyár. Az Angora olcsó vll- lamosenergiája lehetővé teszi majd, hogy itt állítsák elő a Szovjetunió legolcsóbb alumíniumát. A közeljövőben elektrokémiai kombinát, szintetikus kaucsuk- és viszkózagyár épül. A bratszki központhoz csatlakozik az Uszty-Ilimi vízi erőmű, a maga erőipari létesítményével és egy sor más üzemével. A szajani területi Ipari Központ jóval nagyobb lesz a bratszkinál. Több mint 120 nagyüzem és gyár tartozik majd hozzá. Magját a Szajani vízerőmű alkotja: olyan üzemek létesülnek itt, mint a vagongyár (évente 40 ezer vasúti kocsit gyárt], a színes fémeket feldolgozó üzem, a vasötvözetek gyára, a minőségi acélt gyártó üzem. Folyamatban van a Kuznyeck-madencei, a Krasz- nojarszk—Acsinszk-i és az Irkutszk—Cseremhovó-i területi Ipari Központ kialakítása és fejlesztése. Itt a fiatal, újonnan létesült üzemeknek Kemerovo, NoTyumeny vokuznyeck, Krasznojarszk, Irkutszk iparát kell kiegészíteni. A szibériai központok családjában azonban az elsőség pálmája a nyugat-szibériai síkság ipari központját illeti meg. Ót év alatt (1971—1975) ez a terület biztosította a szovjet olajtermelés növekedésének csaknem 65 százalékát. 1975 végéig a terület olajtermelése eléri a 125 millió tonnát, a gáz termelése pedig a 44 milliárd köbmétert; az elkövetkező-' években 240 milliárd köbméter gázt fognak kitermelni. A gázra és a kőolajra épülnek a tomszki és a tobolszki nagy vegyipari kombinátok is. Fejlődik majd az olajipari és a vegyipari gépgyártás. E központhoz négy fafeldolgozó kombinát, textil- és élelmiszeripari gyárak csatlakoznak. Valamennyi központban létrehozták á műszakilag összekapcsolt üzemek láncolatát. Vegyük például a Krasznojarszk—Acsinszki Ipari Központot; faiparikémiai központjai hidrolízissel előállított szeszt gyártanak, vagyis a szomszédos, szintetikus kaucsukot kibocsátó üzemek nyersanyagát. A kaucsukot ugyanezek az ipari komplexumon belüli vállalatok használják fei; gépkocsik gumiabroncsait készítik és egyéb műszaki gumicikkeket állítanak elő, amelyek a krasznojarszki gépgyárakba és hajógyárakba kerülnek SZIBÉRIA OLAJA, GÁZA ÉS TUDOMÁNYA Nyugat-Szibéria olaj- és földgázkészletei páratlanok az egész világon. Ennek az olajnak a bekapcsolása a népgazdaságba — fűtőanyagként és nyersanyagként való hasznosítása —. Szibéria fejlesztésének igen fontos eleme. A szibériai olaj a nyugat-szibériai gazdasági körzet számos ipari központjának a nyersanyaga. Erre az olajbázisra épül a petrolkémiai ipar többi gyár- óriása. A szibériai ipar fejlesztését szolgálja a gigantikus méretű olajvezeték-építés is. Így például az alek- szandrovszkoje—andzsera—szudszenszki, 800 kilométer hosszú olajvezeték első szakasza már lehetővé tette, hogy sok millió tonna olajat átszivattyúzzanak az ország keleti területeire és közelebb vigyék a fogyasztó központokhoz. A szibériai olaj feltárása jelentősen növeli a Szovjetunió belső potenciálját, ugyanakkor elősegíti egy sor terület fejlődését, többek között Északét és Távol-Keletét. Lehetővé teszi a réz kitermelését (Tal- nah vidékén), a gyémánt (Jakutföld), az arany- (Ko- lima), a vaslelőhelyek, (Bajkálon túli vidék) feltárását és sok más ásványkincs kibányászását. Perspektívát jelent az olyan élenjáró ágazat rohamos ütemű fejlődéséhez, mint a petrolkémia, amely egyaránt termel közszükségleti cikkeket, nyersanyagot az ipar számára és ásványi műtrágyát a mező- gazdaságnak. Ennek eredményeként nemcsak Szibéria, hanem az egész ország gazdasága hatalmas impulzust kap a még gyorsabb ütemű fejlődéshez. A szibériai ipar minőségi változásait sok tekintetben a helyi tudományos bázis egyre növekvő ereje, kapacitása határozza meg. A XXIV. pártkongresszus a gyakorlatban valósította meg azt a marxi tételt, miszerint a tudománynak közvetlen termelőerővé kell átalakulnia. Szibéria földjén szemléletesen mutatkozik meg ennek a feladatnak a létfontossága, jelentősége, a realizálás feltételei, körülményei. Szibéria dinamikus, robbanásszerű fejlődése talán mindennél ékesebben bizonyítja a szállításban bekövetkezett forradalmat. Nehéz lenne nagyobb kontrasztot- találni, mint a rénszarvasfogatot és a sugárhajtású repülőgép, vagy helikopter. A szibériai távolságok csak ilyen nagy ugrással győzhetők le. Bármilyen tudományos probléma vetődik fel Szibéria kincseivel kapcsolatban, a vita Akademgoro- dokban kezdődik. A tüdős város 25 km-re fekszik Novoszibirszktől, ahol a Szovjetunió tudományos akadémiájának szibériai tagozata működik. Létesítését hármas feladat indokolta: a tudomány fejlesztése Szibériában, a tudományos káderutánpótlás nevelése, és végül — a tudományos eredményeknek termelésbeállítása a lehető legrövidebb idő alatt. Most a szibériai tagozatnak 47 tudományos intézete és laboratóriuma van, ahol 29 000-en dolgoznak. Köztük több mint 60 akadémikus, illetve a tudományos akadémia levelező tagja. A régieket fejlesztették, és új tudományos központokat hoztak létre Irkutszkban. A legismertebbek: a földkéreg tanulmányozására létesített intézet, az energetika, a szerves kémiai, a genetikai intézet stb. Jakutszk, a sarkkörön túli város, a kozmikus fizikára specializálódott. Kamcsatkán vulkanológiai központot rendeztek be. Vlagyivosztokban a tenger biológiai készleteivel foglalkozó intézet működik. Tudományos központok alakultak ki és fejlődtek Habarovszkban, Ülan-Udéban, Krasznojarszkban és Szibéria sok más városában. Szibéria a rohamos ütemű tudományos-műszaki fejlődés útjára lépett. Ezt az ütemet az élet diktálja, erre predesztinálja az egész Szovjetunió gazdasági erejének a növekedése, a tudományos vívmányok lendülete. A „Problemi dalnyevo vosztoka* című folyóirat anyagai álapján 4 1976. I. 18. 'CO a • a c u M M u» O e <
