Vasárnapi Új Szó, 1976. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-18 / 3. szám
J 1976. I. 18. MILLIÓKAT A vegyiművek a csendes gyárak közé tartoznak. A csőrendszerek, desztlllátorok szövevényé; ben hangtalanul surrannak titokzatosan változó- alakuló anyagok, a szelepekből halk pisszenéssel illannak tova a gázok szürke, kékbe játszó, hófehér felhőcskéi. Az itt dolgozó emberek is mintha hallgatagok lennének. Tekintetük némán siklik végig a nyomásmérőkön — tömören közük egymással a legfontosabbakat. Óvatosságot, nagy körültekintést igénylő munka ez, megfelelő szakértelmet követel valamennyi dolgozótól. A Vág, menti rónán hirtelen bukkan elő a DUSLO a ködös reggelből. Befutnak a buszok, a gyár kapuja előtti teret szinte ellepik az emberek. , Kezdődik a műszak. Marka Vladimír mérnök egy esztendeje került a vágsellyei vegyiműbe. Megszerette a mátyus- földi kisvárost, amely a gyár megépítése után úgy nekirugaszkodott, mintha versenybe akarna kelni az idővel, el akarná nyelni a körötte szunnyadó falvacskákat, büszkén magasodó toronyházai vasmarkában összeroppantani a hajdani mezőváros központjában még itt-ott fellelhető, -földhöz lapuló épületeket. — Korszerű, valóban modern gyár a DUSLO. Lehetőséget, tág teret biztosít főként egy fiatal mérnök számára. Nyilvánvalóan őszinte szavak ezek. Főként, ha tekintetbe vesszük, hogy aki mondja, a* főváros, sőt az ország egyik legnagyobb vegyiművéből jött ide. — Rejtély? — Igen. Titka is van: antioxidant CD. Vajon mi rejlik a megnevezés mögött, megtudjuk később. A fiatal szakember ugyanis nagyon szerényen másra tereli a szót. — Egy tíztagú, ezüstérmes, szocialista brigádba csöppentem, nem kis örömömre. A gyár fejlesztési csoportjának munkatársaiból alakult brigád Chocholáéek mérnök Irányításával valóban nagyszerű kollektíva. Persze, nekem még nincsen ezüstérmem ... nem is lehet, előbb meg kell szereznem a bronzot. Hisszük, hogy Chocholáőek mérnök brigádjában ennek nem lesz különösebb akadálya. A brigád a XV. pártkongresszus tiszteletére vállalta, hogy a hatodik ötéves tervidőszakban valamennyi tagja egymilliót „tesz az asztalra“.. A recept: racionalizáció, korszerű gyártási folyamatok rugalmas bevezetése, újítási javaslatok, anyagmegtakarltás — tehát a munka termelékenységének és hatékonyságának szüntelen fokozása. Most azonban következzék egy kis matematika. A tíztagú brigád vállalása tízmillió korona. Ez annyit jelent, hogy egy-egy tagjára évente kétszázezer korona jut. Az eddigi százezret tehát megduplázzák, és ezzel máris válaszoltak a púchovi Május 1. Üzem felhívására. A kérdés, vajon Marko mérnök hogyan birkózik meg az igényes feladattal? — Nem vesszük mechanikusan az évi „fejadagot“, kollektívánk számára az a legfontosabb, hogy egymást segítve teljesítse vállalását. Az viszont természetes, hogy ki-ki minden tőle telhetőt megtesz. — És az antioxidant CD? — Nem csupán ezzel a kérdéssel foglalkozom, bár szinte már a vesszőparipám. A szóban forgó vegyszer a gumiabroncsok anyagába kerül majd, hogy megvédje azokat az időjárás viszontagságaitól, illetve meghosszabbítsa élettartamukat. Tehát konkrétan és kissé leegyszerűsítve: az antioxidant CD gyártási technológiájának az előkészítése a feladatom. Tudni kell, nem eddig ismeretlen vegyi anyagról van szó. A Szovjetunióban — más megnevezéssel — már régebben gyártanak hasonlót, a termelés azonban csak a hazai szükségletet fedezi. Csehszlovákiába ez az anyag főként kapitalista piacokról kerül be, magától értetődően valutáért. Ha elkészül a DUSLO új részlege — a hatodik ötéves terv folyamán megindul a próbaüzemelés — akkor nem csupán a hazai szükségletet elégíthetjük ki, hanem a KGST tagországait is el tudjuk látni a keresett cikkel. Az előkészítés időszakában természetesen több probléma is felmerülhet. Sok, nagyon sok függ a szállító vállalatoktól. — Arra törekszünk, hogy a gyártáshoz szükséges gépi berendezéseket, amelyeknek nagyobb része ugyancsak a nyugati piacokon vásárolható meg, hazaival pótoljuk. Véleményünk szerint ennek nem lehet komolyabb akadálya. Ezen túlmenően, jelentős megtakarítást érhetünk el a technológia egyszerűsítésével és a beruházási eszközök ésszerű felhasználásával. Marko mérnöknek tehát sok gond nyomja a vállát. Elmosolyodik. — Egy-egy új termék gyártásának a bevezetése bizony bonyolult feladatok megoldása elé állíthatja az embert. A tudományos kutatóintézetektől kezdve a gépgyárakon, szállítókon keresztül az építőipari vállalatokig számtalan láncszem összefogása szükséges hozzá, természetesen nem feledkezve meg a nyersanyag biztosításáról, a munkaerőkérdésről és a többi!... Ha minden simán megy. időt nyerünk. És az idő ebben az esetben milliókat jelenti BALOGH P. IMRE A jól végzett munka érzésével lépnek az új évbe a trencíni Merina dolgozói. Határidő előtt teljesítették az ötödik ötéves tervidőszak feladatait, sőt a XV. pártkongresszus tiszteletére tett kötelezettségvállalásukat is, mely szerint 1975 végéig 27 millió korona értékű árut termeltek terven felül. Az exportfeladatokat már október végéig tejjel» tették. Tavaly 18 íjfajta kötöttáruvá: és 98 új szövette' gazdagították pia ltunkat. Képünkön: Veronika „ Mikuín rá, a kötőgépe': ’észlegének példí lolgozója. (CSTK — _Borodáéová felv > it P ár perccel azután, hogy a Öemerská Horka-i JjGömörhorkui) Cellulóz- és Papírgyárban véget ért az üzemvezetőségi értekezlet, Dusza Károlyt, a villanyszerelők karbantartó részlegének mesterét hiába kerestük a gyár területén, jó időbe tellett, amíg rájöttünk, hogy emberei az üzemi klub fedett uszodájában is dolgoznak, s minden bizonnyal ő is ott lehet. Nem tévedtünk, valóban ott találtunk rá. — Sürget a határidő — mondta ottjártamkor, miután kezet fogtunk. — Az új év első napjaiban már üzembe akarjuk helyezni. Erre szavunkat adtuk és nem akarunk szégyent vallani. Szétnézünk az uszodában, majd az üzemi klub egyik helyiségében félrehúzódva beszélgetünk a múltról, az üzemben eltöltött több mint háromévttzedes munkáról és - nem utolsósorban a jelenről. — Itt születtem a községben — kezdi el az emlékezést. — Az öt testvér közül egyedül én voltam fiú. Hároméves lehettem, amikor apám kivándorolt Kanadába, TBZIHIK, KGHCSÜUK s csak huszonöt év múlva tért haza. Anyánk nevelt. Apám néha küldött pénzt, Volt három hold földünk. Magunk műveltük. A pelsöci polgári iskola elvégzése után villanyszerelő-tanonc- nak adtak. Anyám havi 50 koronát fizetett értem. Később szerződésemet felbontva, gyárba kerültem, ahol négy év múltán megkaptam k a segédlevelet. A gyár azóta a szívéhez ' nőtt. Itt ismerkedett meg a kommunista ifjúsági mozgalommal. Bármerre vetette is a sors, mindig hazavágyott. A segédlevél kézhezvétele után pár hónap múlva behívtak tényleges katonai szolgálatra a budapesti repülőhíradós zászlóaljhoz. Itt esett fogságba 1945. január 13-án. A debreceni fogolytáborból április 14-én jött haza. Kipihente a út fáradalmait, egy kis erőt gyűjtött, s május 5-én már munkára jelentkezett, hogy a gyár mielőbb megkezdhesse 3 a termelést. — Nagy volt az örömünk, amikor az első tonna cellulózt elkészítettük — gom- | bolyítja tovább az emlékezés fonalát. — Karbantartóként jl dolgoztam egészen 1952-ig, amikor előmunkás, majd egy év múlva mester lettem. Tíz év elteltével a trafóállomás- | ra kerültem, 1971-ben ismét I visszahelyeztek előző beosztásomba, melyet a mai napig is betöltők. Ennyi az életrajzom. Nincs ebben semmi romantika, sem érdekesség. Igyekeztem munkámat becsületesen elvégezKároly bácsi, ahogy az üzemben a \ legtöbben szólít- ‘ ják, közismerten szerény ember. A részlegén nemcsak mester, hanem a bronzérmes szocialista munkabrigád vezetője, két éven keresztül az üzemi pártszervezet elnöki tisztségét is betöltötte, azelőtt és most is vezetőségi -tag. Amikor mindezt felsorolom, s az eredményes ésszerűsítési és újítási javaslatokról is említést teszek, csak mosolyog. Csonka É szárú szemüvegével játszva, így folytatja: — Igaz, egyet s mást tettünk is, de ez az egész kollektíva érdeme. Ott van pél- aj dául az „anyaggödör“, ahol módosítottuk az eredeti tervet, s így évi 2000 kW villanyáramot sikerült megtakarítani. A svéd tekercseket is, amelyek évekig gondot okoztak, magunk készí tette alkatrésszel sikerült helyettesítenünk, azóta is minden a legnagyobb rend■ ben van. 1973-ban a trafóállomás módosításával a termelésből való kiesést a m - nimumra csökkentettük, é> ennek következtében csupá í 1974-ben 270 000 korona megtakarítást értünk el. Tudom, tovább sorolhatn i az eredményeket, a gömöli emberek szűkszavúsága azonban hallgatásra készteti. Pedig okvetlenül el kell róla mondani, hogy nagy gondot fordít a hozzá beosztott ipari tanulók nevelésére. „Védencei“ a záróvizsgákon általában az első helyen végeznek. Kovács Lajos és Csík András tanulókorában kapta meg a szakágazat legjobb dolgozója címet. Vagy ott van a brigád, amelynek tagjai évente díjmentesen kijavítják az óvoda játékait, ha a szükség úgy kívánja, éjt nappallá téve dolgoznak az üzemzavar eltávolításán, s a brigádvezető sem hiányzik közülük. Azt is hangsúlyozni kell, hogy a pártelnöki megbízatása alatt 16 munkásfiatalt vettek a párttggjelöltek sorába, s hogy az' említett idő alatt következetességével sikerült az üzemben elmélyíteni a párt vezető szerepét és munkásjellegét. — Az ember nem lehet megalkuvó önmagával szemben sem — mondja. — Mindig keresni kell cfz újat, a jobbat, arra törekedni, hogy minél több villanyáramot takaríthassunk meg, olcsóbbá tegyük a termelést. Nem dicsekvésképpen mondom, de mi előre igyekszünk biztosítani a pótalkatrészeket, így csak nagy ritkán érhet bennünket meglepetés. Miközben beszél, az egyik cigarettát a másik után gyújtja meg. Ahogy hirtele- nében kiszámítom, 40—50 cigaretta lehet a napi fogyasztása. Ha gyűlés van, akkor minden bizonnyal több is. De így van ez akkor is, ha a szakirodalomban őt érdeklő témára akad. — Szabad idejét mivel tölti? — kérdezem. — Nyáron a kertben ka- pálgatok, s amikor rosszabbra fordul az idő, KoSicén meglátogatom a fiamat és az unokámat. Itt-ott az ismerősöknél, a rokonoknál egy kis maszekmunka is akad ... így telik el a szabad időm. No meg persze a gyűlésekkel ... Amit az életben akartam, elértem. Egyedüli vágyam, hogy — ha az egészségem megengedi — addig, amíg — hat év múlva — nyugdíjba megyek, tető alá hozzak egy családi házat. Sok érdekes dolgot tudhatnék meg még ettől az őszbe csavarodó hajú, magas homlokú mestertől. De a kötelessége a műhelybe szólítja, s így búcsúznunk kell. Legjellemzőbb vonása, hogy szókimondó, munkáját szerető szakember. Mindig tudja, mit miért tesz. vágy mit kell tennie. S ez jó tulajdonság. Ezért is tisztelik, becsülik nemcsak a gyár vezetői, hanem a munkatársai is. NÉMETI? JÁNOS ^ IH II MD QiQ]
