Vasárnapi Új Szó, 1976. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1976-06-06 / 23. szám

ÚJ SZÓ Cs odák akkor sem történtek, amikor a bibliai történetek szerzői éltek, ma sem történnek. Sehol sem tudnak például olyan esetről, hogy valaki belép a gyárba s az emberek már másnap elhalmozzák a bizalmukkal. A bizalom az elismerés, a megbecsülés, a kitüntetés különös fajtája a munkatársak részé­ről. Az aranynál is. becsesebb értékek közé tartozik. Nem lehet megvásárolni, s aki egyszer elprédálta, aligha szerzi vissza. A bizalom a tekintély elődje, később pedig a tekintély állan­dó kísérője. Vannak ügyeskedők, akik, ha megsejtik, miről van szó, csodálatra méltó képet festenek a dolgokról. Valósággal ragyog minden, akár a tükör... A miihelybelieknek azonban meg­van a maguk véleménye. Pontosan megmondják, mit gondolnak. Sok mindent meg lehet érteni pillanatnyi tétovázásukból, abból, hogy nem túl beszédesek, vagy egy keserű fintor­ból. 1976 VI. 6. A Veiké Leváre-i Prefában a rendelő mellett a váz­készítőkhöz megyünk. Sokat építünk, s a megrende­lők ezt igénylik a leginkább. Az acélvázak a szabad ég alatt készülnek... A Munkavédelmi Hivatal köz­belépett. Az egyik szerelőcsar­nok két hajóját kiürítették. A tetőn dolgoznak. Szakemberek a kulcsfontosságú helyekre mé­rőműszereket rögzítenek. Ellen­őrzik, vajon a tetőszerkezet el- birja-e a megterhelést, hogy nyugodtan, félelem nélkül le­hessen alatta dolgozni. A lera­kodóhely mellett folytatjuk utunkat, ahol vastagság, hosz- szúság és minőség szerint osz­tályozzák az acélrudakat. fozef Zvác elvtárshoz igyekszünk. — Nem hivatalosan is talál­koznak a pártszervezet elnöké­vel? — Igen, eljár közénk — mondta a darukezelők vezető­je. — Talál rá időt, hogy min­dent körbejárjon. Megáll az és a hibák bírálata természetes, valami — hangsúlyozta Bohu- mil Spusta alelnök. — Nincs kivétel. Nem engedjük, hogy akárcsak viccesen is megje­gyezzék: kritizálni csak a fize­tésünk magasságának arányá­ban lehet (kell)! Ahhoz viszont, hogy a kriti­ka általánossá váljék, mint a párttagok nevelésének haté­kony formája és a fogyatékos­ságok kiküszöbölésének elke­rülhetetlen eszköze, mindenek­előtt az alapvető feltételek ki­alakítása szükséges. Végül is nem lehet kategorikusan kije­lenteni: holnap 11-kor elkezd­jük a kritikát... Mit tesz a pártbizottság a Prefában, Veiké Leváreban? A bírálat tárgyát a fogyatékossá­gok és a problémák képezik, amelyek az adott időben a leg­súlyosabbak. A pártbizottság azon igyekszik, hogy az egyet­len lehetséges irányba vezes­oldhatatlan“. nehézséget leküz­dötték. A pártszervezet egyik tagja alig úszta meg a pprtbüntetésL Az évzáró közgyűlés beszámo­lójának egyik részét kellett ki­dolgoznia, s nem adta le idejé­ben a munkát. Csak az mentet­te meg, hogy jegyzeteit kis ja­vítások után azonnal diktálhat­ta. — Jó barátok vagyunk, a családok is látogatják egymást — mondta Jozef Burcl. — Ilyen a mi elnökünk. Ha nem teljesí­tettem volna a határozatban foglalt kötelességemet, engem sem kímél. Igen, barátok va­gyunk, de a kötelességeinket teljesítsük! — Van egy olyan határoza­tunk — mondja Pavel Cermák jegyzőkönyvvezető, hogy egy bizonyos dolgot folyó hó ötödi­kéig befejezünk. Mindegyikünk megteszi, ami tőle telik, ne­hogy elkéssünk. Hatodikén reg­• Michal Dobis teherautóveze­tő azon öt gépkocsivezető egyi­ke, akik több mint egymillió kilométert tettek meg baleset nélkül tervének gyors és hatékony ki­dolgozását jelölte meg. — Sok munka lesz nálunk, ez természetes — mondta fán Leskovsky elnök. — De mi biz­tonságot akarunk nyújtani az embereknek, hogy a vállalat öt vagy tíz év múlva is szilárd alapokon fog állni. Ha a válla­lat vezető gazdasági dolgozójá­nak nem mondanánk meg, hogy bizonyos tisztázatlan ter­vezetekből problémák merülnek vagy merülhetnek fel — politi­kaiak is —, helytelenül csele­kednénk, a pártbizottság nagy mulasztást követne el: kibúj­nánk a felelősség alól. A levárei vállalat jövőjét ille­tő néhány alapvető kérdést U ELNn tek' legfontosabb eseményeit, végül pedig meghatározza, mely feladatokat tartja a kö­vetkező időszakban a legfonto­sabbaknak, s hogy mit vár az egyes részlegektől a feladatok megvalósításában. * * * fán Leskovsky már tizenhar­madik éve végzi az elnöki te­endőket. Közben ő maga is so­kat tanult, sok mindent megér­tett. A korábbiakkal ellentétben — jelenleg nagy segítséget kapnak a senicai járási pártbi­zottságtól. Az üzem kommunis­tái magasabb színvonalra kerül­tek, s a pártbizottságban is jó Jégkör alakult ki. Mindenki szá­mára világos, mit és hogyan kell tennie. A problémákat nem futtában oldják meg, s olykor nem is csendesen. — Vannak időszakok, amikor törvényszerűen fel kel! emel­nünk a hangunkat — mondja az elnök —, de ezt mindig a közös ügy érdekében tesszük. Leskovsky-elvtárs a jogi kar abszolvenseként került ide, jo­gi doktorátusa van. Ismereteit állandó tanulással bővitette és fejlesztette. Több politikai tan­folyamot végzett. Egy évig a Politikai Főiskola hallgatója volt. Most fejezi be Prágában az építészetben dolgozók szá­mára szervezett tanfolyamot. Lassan mind a harminc előírt hónap mögötte lesz. — Néha húzom is az elnö­köt, hogy örök diák! — mond­ta jozef Burcl. Ismereteit nemcsak magának tartogatja. A mindennapi élet­ben nagyszerű alkalma nyílik rá, hogy felhasználja. őket. A Prefa dolgozói gondjaikkal, problémáikkal rendre felkere­sik. Senkinek sem mondja, hogy nincs ideje, mindenkit fi­gyelmesen végighallgat. Többek között ezért is tiszte­lik munkatársai. A munkatársak gyermekeinek is segít, azoknak, akik Bratisla- vában tanulnak. Tanácsokat ad a szemináriumi munkák kidol­gozásához. A diákok hálásak, ha megjelöli a forrásmunkákat, ha felhívja a figyelmüket, mire fordítsanak több gondot, mi a kevésbé fontos. — Jó néhány éve dolgozom az elnök mellett jegyzőkönyv- vezetőként — mondta Pavel Cermák. — Tudom, hogy több politikai funkciója van. De so­sem érezteti senkivel, hogy va­laki a terhére volna, hogy neki • A Veiké Leváre-i Prefa vál­lalat pártalapszervezetének el­nöke: Ján Leskovsky embereknél, tréfálkozik is, meg komolyan is érdeklődik. — Az elnök melyik tulajdon­ságait értékelik a legjobban? — Az igényességet. Nem en­gedi, hogy a kérdéseket csak formálisan oldják meg *— mondja Román Anderlícek kar­bantartó. — Senkinél nem tűri a kötelességmulasztást, érti, senkinél sem . . . Akár barát az illető, akár nem Sorolhatnánk Michal Dobis teherautósofőr, vagy Jozef Vra- bec hegesztő és a többiek sza­vait. A már kimondott vélemé­nyeket szaporítanánk A Veiké Leváre-i Prefa kommunistái és párton kívüli dolgozói őszintén, szívből szeretik az elnöküket. Nincs ellentmondás a legköze­lebbi munkatársak és a töb­bi alkalmazott értékelése kö­zött. S ebben a megvilágításban már sokkal pontosabban értjük Jozef Burclt, a pártszervezet al elnökét: — Hogy Ján Leskov sky takargatná a fogyatékossá gokat? Még mit nem! Meg mondja az a véleményét. Sen kit sem kímél, sem a vállalat igazgatót, sem az iizemigazga tót, de a többi vezető beosztású dolgozót sem. Szakmailag, po­litikailag is tud bírálni. Tisztá­ban van a problémákkal. Meg tudja állapítani, mikor vezethe­tők vissza a nehézségek objek­tív okokra, és mikor áll gyenge lábakon az indoklás. Nem ön­kényesen bírál, az ilyesmit mindig megvitatjuk a pártbi­zottságban.’ Ha valaki megkap­ja, ami a hanyagságáért jár, vajon tiltakozhat-e a pártbi­zottság vagy a taggyűlés hatá­rozata ellen. Természetesen nem tiltakozhat. * * * A bírálat és az önbirálat rendszeres alkalmazása .. Tör­jük a felünket, hogyan vezes­sük be ismét a pártélet körfor­gásába. — Nálunk a fogyatékosságok se a vállalat vezetőségében he­lyet foglaló kommunistákat. Hi­szen a rossz tanács fabatkát sem ér. Amellett a kritikának építőnek kell lennie: megfelelő kiutat kell hogy találjon. Ez nem jelenti azt, hogy valaki alatt elvágják a fát. A kritika nem szertartás, néha mégis nyilvánosan tárgyalnak a leg­gyorsabb előrehaladás legmeg­felelőbb útjairól a gazdasági és egyéb szakemberekkel. Ha a pártbizottság bíráló álláspontra helyezkedik, az elnök követke­zetesen megköveteli a határo­zat teljesítését és tiszteletben tartását. Egy millimétert sem hátrál, nem engedi a rendelke­zéseket kétségbe vonni. Tavaly az emberek türelmet­lenül várták az üzemi lakások építésének befejezését. Nem és nem akart elérkezni a kulcsát­adás ideje. Ügy látszott, hogy a huzavona még eltart egy ideig. A pártbizottság úgy döntött, hogy ennek végét veti. Meghív­ta a párttagokat a bizottság ülésére, valamint az építésszer­vező képviselőit. És most szem­től szembe! Nos, műszaki helyettes elv­társ, ml lesz? ... Két héten belül sok „meg­• Jozef Vrabec hegesztő szo­cialista munkabrigád-tag gél már késő volna ... Senki sem tűzné a kalapja mellé, amit az elnöktől kapna! — Nézze csak, a pártbizott­ság mérlegelte, miért éppen ar­ra a terminusra kell befejezni a munkát — magyarázza az el­nök. — Mindenki elég időt ka­pott rá. Mi történik, ha az em­berek nem teljesítik a köteles­ségeiket? Felelőtlenség! Önké­nyesség! Hova jutnánk, ha el­néznénk a rendetlenséget? A A nagy problémák rendszerint kicsiségekből keletkeznek. A kollektív döntés elvét ál­landóan szem előtt tartják. A pártbizottság ülésein rendszere­sen részt vesznek a pártcsopor­tok vezetői, valamint a gazda­sági szakemberek. A gazdasági vezetéssel szemben a pártszer­vezet következetesen érvényesí­ti az ellenőrzési jogát. A meg­vitatott kérdésekből levonja a maga — politikai — következ­tetéseit. Az elnök nem a tekintélyé­nél fogva viszi keresztül az akaratát. Hagyja beszélni a többieket, ő maga rendszerint utolsóként szólal fel A pártbi­zottsági tagoknak nemcsak vé­gigülniük kell a gyűlést és sza­vazáskor felemelniük a kezü­ket. A döntő fontosságú kérdé­sekben mindenkinek véleményt kell nyilvánítania. — Amikor nemrégiben a vál­lalati igazgató politikai és munkaértékelését tárgyaltuk meg, aki egyébként a pártszer­vezet tagja, az elnök név sze­rint szólított fel és kikérte a véleményünket, csakúgy, mint más hasonló alkalmakkor. Min­denki elmondta, mit gondol. Az elmúlt hónapokban összegyűl­tek a problémák, s ezeket ép­pen ez alkalommal kellett nyíl­tan és elvtársiasan megtárgyal­ni — mondta Pavel Cermák. A vita hosszú ideig tartott. Nem az volt a cél, hogy a ja­vaslatokat és a hozzászólásokat kétségbe vonják, hanem, hogy megvilágítsák a feladatokat és a feladatok sürgősségét. A pártbizottság legfontosabb fel­adatul a vállalat fejlesztési # Közvetlen baráti megbeszélés a dolgozókkal a bizottság és minden tagja munkájának bevált formái közé tartozik. Kü­lönféle témákról folytatnak eszmecserét, de a legíontosabb az, hogy ezek a találkozók megszilárdítják a dolgozók kap­csolatát. Felvételünkön: (bal oldalról) Román Anderlífiek, Jozef Zváé, Ján Leskovsky és Jozef Burcl frissen és gyors tempóban igye­keznek megoldani. A pártbizottság negyedéven­ként nemcsak nyilvános gyűlé­seket szervez, hanem találkozá­sokat is a gazdasági vezetés képviselőivel, valamint a tö­meg- és társadalmi vezetés képviselőivel. A találkozások rendszeressé tett ismerkedések. A bizottság elmondja szempont­jait. Értékeli az egyes terüle­magának nagyobb gondjai van­nak. — Hogy az embereket figyel­mesen meghallgassuk és okos tanácsokkal szolgáljunk, az kö­telességünk. a politikai mun­kánk része — ismételgeti az el­nök a fiataloknak, akiket beta­nít, hogy legyen majd utóda. S ez egyben a pártba vetett bi­zalom értékes megnyilvánulása Is, amit állandóan szilárdíta­nunk kell. A tekintélyt nem lehet kierőszakolni. Határozatilag sem le­het megszerezni. Semmilyen hivatallal nincs összefüggésben, kikönyörögni se lehet... . A funkcionárius tekintélye fokozatosan alakul ki, hosszú idő alatt, különböző vizsgák kapcsán. Az emberekhez való hoz­záállás, sokrétű ismeretek, megfontolt szavak és tettek, elvhu- ség, szorgalom, egyszóval minden befolyásolja, ami a kom­munistát kommunistává teszi. A tekintélyt még sok egyéb kö­rülmény is növeli, De tekintély nélkül jól és hatásosan dol­gozni nem lehet — főleg politikai munkát nem lehet végez­ni. jAn siles m V

Next

/
Oldalképek
Tartalom