Vasárnapi Új Szó, 1976. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-18 / 3. szám
UJSZO JO BBAT, KORSZERŰBBET légy újító eredményei és tervei [ Délceg termetű, negyven év körüli férfi Bodon Zsigmond, a Rimavská So bota-i [Rimaszombati) Megtermesztő | Állami Gazdaság gépesítési csoportjának vezetője. Másfél évtizede irányítja a csoport harminc dolgozójának a munkáját. Már letelt a munkaidő, de ő még két fiatalemberrel egy gép körül tesz-vesz. Ezt a napi egy-két órát társadalmi jelentőségű kedvtelésének, az újításnak szenteli. — Először a hatvanas évek elején éreztem azt, hogy sok mindent nem úgy csinálunk, ahogy kellene. Egy alkalommal például megfigyeltem, amint tizenöt dolgos kezű asszony naponta 30 mázsa uborkából szedte ki a magot. Ügy gondoltam, hogy itt tenni kellene valamit, hiszen a munkaerővel való célszerű gazdálkodásnak a vállalat és az egész társadalom szempontjából nagy a jelentősége. Első újításom egy uborka- mag-cséplőgéip volt, amely az asszonyok teljesítményét fele munkaerővel is az ötszörösére növelte — emlékezett vissza Bodon elvtárs újítói pályafutásának kezdeti éveire. I A megkezdett úton azonban tovább kell haladni. 19ü6—1967-ben a gazda Ságban ismét probléma lett a munkaerőhiány. Bodon elvtárs újítása ekkor tizenkét emberrel tétette le a lapátot. A használatban levő magtisztító berendezést félig automatizálta, a gép örökké éhes gyomra ezután egy pótkocsi telítette tartályból kapta a magot. A 140 ezer korona értékű berendezés beindításakor az újító együtt örülhetett társaival: bevált a gép. A bratislavai vállalati igazgatóság az újítók versenyében harmadik díjjal jutalmazta Bodon Zsig- mondot, aki zsebében az újítók vadonatúj igazolványával elsősorban annak örült, hogy munkaerőt szabadított fel, s évi 59 000 korona összeget takarított meg a vállalatnak. Januárban próbálják ki az általa szerkesztett csávázógépet. Ezt a teljesen automatizált gépet ö tervezte, munkatársai kivitelezik, s egyes alkatrészeinek megmunkálásában más üzemek is segítettek. A 70 ezer korona értékű gép szerelésének ideje alatt az üzemgazdász kételkedve kérdezte: — Ml lesz, ha nem fogadják el országos viszonylatban? Az időt és fáradozást nem sajnáló ember így válaszolt: — örülni fogok, hogy legalább nálunk megszűnik a kézzel végzett csá- vázás, s az ezzel járó veszély. Az üzem vezetői megbíznak benne, támogatják tevékenységében. Mivel azonban a csoportvezető munka után „újít“, segítő kézre mindig szüksége van. Főleg a SZISZ-szervezet és a szocialista munkabrigád tagjai segítenek neki szívesen. Tudja, hogy a fiatalokban több a lelkesedés az új dolgok iránt, mint az idősebbekben. Az ifjúsági szervezetben két párttag van és két tagjelölt. Egyik jótállójuk Bodon Zsigmomd, az egykori pártelnök, aki meggyőződéssel mondja, hogf hamarosan a többiek is felzárkóznak a sorba. A fiatalok többsége az ő keze alatt nőtt fel. Legszívesebben Ondrej I2dinsk?, a szocialista munkabrigád vezetője, valamint Nagy István SZISZ-el- nök dolgoznak vele, akár este ötig is. — Bodon elvtárs szerint mi annak az oka, hogy a szükségletekhez mérten aránylag még mindig kevés az újító? — Elsősorban abban, hogy számos vállalat vezetősége nincs tisztában az újítók anyagi támogatásának lehetőségeivel, ez pedig fékezi a mozgalom erőteljesebb kibontakozását. Nálunk kedvező a helyzet. Vállalatunk például segítőtársaimat is jutalmazza. Ebben az évben egy milliós értékű, központi irányítású tisztító-szárító rendszert kezdek szerkeszteni, amely körülbelül két évig tartó munkát igényel. Az elképzelésem már megvan. Az egész automatizált berendezést egy személy üzemelteti. Bodon Zsigmond agya a munka után sem pihen. Azon gondolkozik, hogy mit, s hogyan fog holnap csinálni. A közvetlenül előtte álló nagy feladat mellett újabb gondolatok foglalkoztatják. Ilyen például a cukorrépát négyzetesen vető gép terve. Egy ember, aki tele van ambícióval, elképzelésekkel. Tervez, s dolgozik. Embertársai munkáját akarja megkönnyíteni. BORZI LÁSZLŰ I SZAKMA MESTEREI A Nitra—Párovské Háje-1 Közös Szövetkezeti Keltetővállalatot a nyugat-szlovákiai kerület tojástermelő mezőgazdasági vállalatai 1969-ben alapították. Ez a közös vállalat tehát még fiatal de egyre több elismerő szó hangzik el róla. Évente 80 000 darab egynapos szaporítóállományt vásárolnak Magyarországról, ezeket 20 hetes korig a Veik? Cetín-i, Veiké Zálu2ie-i és a sládeckov- cei farmokon tartják. A szülőpárokat a jaroki és a Lukov Dvor-i farmokon tenyésztik tovább itt termelik ki a tojásokat a 43 millió koronás beruházással épített Párovské Háje-i keltetőbe. A Közös Szövetkezeti Keltetővállalat fő feladata az egynapos szexált csibék szállítása 70 tojástermelő üzembe az egész ország területén. A megrendelők részéről eddig még nem fordultak elő reklamációk. Ezzel kapcsolatban megemlíthetjük, hogy a szexált csibéket a kelés után 24 órán belül szállítják speciális gépkocsikkal rendeltetési helyükre. Egy hét alatt százezer darabot tudnak szállítani. A vállalat garantálja, hogy a felnevelt csibék 95 százalékából lesz tojó, tehát az elhullás 20 hetes korig nem haladja meg az 5 százalékot, a 20 hetes jércék elérik az 1,45 kg-os súlyt, s ehhez nem fogyasztanak el többet 9,50 kg takarmánynál. A vállalat azt is garantálja, hogy a tojók 540 napos korukig 250—270 darab tojást tojnak, s a tojás átlagsúlya eléri a 60 grammot. Ezek világszínvonalat jelentő garanciák, ami annak köszönhető, hogy a szaporításhoz a Shaver Starcross 288-as hibrideket használják. A Párov ské Háje-i Közös Szövetkezeti Keltetővállalat pontos munkája eredményeként Szlovákia az egy tojóra eső tojástermelésben európai és világviszonylatban is előkelő helyre került. A vállalat évente több mint 14 400 000 tojást termel, s a 6. ötéves terv első évében több mint 4 200 000 szexált csibét szállít a megrendelőknek. A vállalat dolgozói szakmai fel- készültségüket azzal is bizonyították, hogy az 5. ötéves terv feladatait már az elmúlt év július elsejéig teljesítették. A vállalat vezetősége az üzemi pártszervezettel és az FSZM üzemi bizottságával együttműködve értékelte az elért eredményeket és az ötéves tervfeladatok túlszárnyalásának lehetőségeit, s a vállalat munkakollektívái kötelezettséget vállaltak, hogy az év végéig terven felül 2 900 000 naposcsibét, 2 300 000 konzumtojást és 380 mázsa baromfihúst termelnek. Ez a kötelezettségvállalás értékben kifejezve 31 800 000 ko rónát jelentett, s a vállalat dói gozői maradéktalanul teljesí tették Ezek a sikerek annak köszönhetők. hogy a vállalatban széles területen kibontakozott a szocialista munkaverseny, amit öt szocialista munkabrigád kezdeményezése éltet. Különösen a Stefan Frano vezette szocialista munkabrigád érdemel elismerést. Ez a kollektíva elnyerte a vállalati igazgató és az FSZM üzemi bizottsága vándorzászlaját a tojók magas hozamáért és a keltetőtojások kiváló minőségéért. A dolgozók példás hozzáállása garancia arra, hogy a vállalat sikeresen kezdi el a hatodik ötéves tervidőszakot, s további eredményeket ér el a szlovákiai tojástermelés színvonalának emelésében, s a lakosság racionális táplálkozásának biztosításában. PAVEL MATIS Az egyik legfontosabb feladat a tojások átrakása az előkeltetőből a keltetőbe, s egyúttal az elhalt és a termékenyítetlen tojások ki- selejtezése. Ezt a műveletet képünkön Zuzana Ivánková, Mária Láteéková és Anna Fodorová végzi. A szerző felvétele J 1976. I. 18. A MUNKA SZERETETE A falu feletti dombon, a Méhi Egységes Földművesszövetkezet lénkéi gazdasági udvarán egyenes tekintetű, őszülő férfi nyűit kezet a bemutatkozáskor. — Járdánházi Elemér vagyok — mondja, aztán betessékel az irodába. — Itt ugyan nincs nagy meleg — magyarázkodik, amikor lenyomja a kilincset. — Már biztosan kihűlt a kályha. Napközben keveset vagyok itt. Kora reggeltől késő estig mindig sok a tennivaló az udvarban. Most is az egyik istállóból hívtak ki.. Járdánházi Elemér zootechnikus a társult szövetkezetben. Ötvenéves, sokat tapasztalt szakember. Akit a falu változásai érdekelnek, az Lenkén keresve sem találhatna jobb riportalanyt. Többen elmondták róla, hogy élete régen összeforrott a falu sorsával. Lenkén a felszabadulás óta szinte nem is volt olyan fontosabb esemény, amellyel kapcsolatban nem kellene megemlíteni a nevét. Az elmúlt évek folyamán nemcsak részese, hanem szervezője is volt minden közhasznú megmozdulásnak. Az egységes földművesszövetkezetek alakulása idején a közös gazdálkodás egyik legaktívabb szorgalmazójaként ismerték. Azóta több fontos tisztséget töltött be. A■ szövetkezetnek a legnehezebb időszakban volt az elnöke. Eveken át kivette részét a helyi nemzeti bizottság munkájából és a tömegszervezetek tevékenységének irányításából is. Ma sem hiányzik onnan, ahol a falu érdekében történik valami. Munkaszeretetét és mindenkori kommunista helytállását Lénkén és a környéken egyaránt sokan nagyra becsülik. — Kevés ilyen fáradhatatlan, lelkes embert ismerek — bizonygatta egy régebbi beszélgetésünk alkalmával Korda István, a szövetkezet egyik fiatal gépjavítója. — Nálunk már megszokott, és mindig biztosra vehető, hogy sikerül az, amit Járdánházi elvtárs szervez a faluban. Bármilyen akcióról, községfejlesztési brigádmunkáról lehet szó Lenkén, az ő szavára szívesen eljönnek az itteniek. Bíznak benne, hallgatnak rá a faluban. Ügy hiszem, hogy mi itt valamennyien sokat köszönhetünk neki. En magam gyermekkorom óta az igazi kommunista módon gondolkodó és cselekvő embert tisztelem személyében. Példaképemnek tartom. Korda István nem az egyedüli fiatal, aki így vélekedik Járdánházi elvtársról. — Nem csináltam én semmi különöset — szabadkozik, amikor erre terelődik a szó. — Csak azt mondhatom, hogy a legjobb tudásom szerint együtt dolgoztam a többiekkel. Itt születtem, itt nevelkedtem ebben a faluban. A munkát ugyanúgy kötelességemnek tartom, mint mások. Szerintem nincs ebben semmi különös. A legnagyobb természetességgel mondja ezt. A hangjából azonban hamar kiérződik, hogy ritkán volt köny- nyű, problémáktól mentes a dolga. — Alig háromszáz lakosú kisközség a miénk. A nyolcvanas az utolsó házszám. A gondokból, a problémákból azonban itt sem volt hiány szinte sohasem. A munka nehezén persze már mi is túl vagyunk. Főleq az utóbbi években történt sok változás nálunk. Nagyot fejlődött, megszépült a falu. Lassan már rá sem lehet ismerni a régi utcákra. Sok az új ház, a korszerűen berendezett, kényelmes lakás. Húszegynéhány évvel ezelőtt még bizony aligha mert volna itt ilyesmire gondolni valaki. Ma már persze mindez magától értetődőnek, természetesnek számít. Nem kevés örömmel és elégedettséggel beszél erről. Valamivel később aztán így folytatja: — Az elmúlt évek folyamán azonban nemcsak családi házak épültek nálunk. Minden tekintetben sok a másféle változás, gyarapodás is. Jól haladunk a választási program teljesítésével. Hogy csak a legfontosabbakat említsem: már portalanítottuk az utakat, esténként korszerű neonlámpák világítanak a falu utcáin, a közelmúltban a mai követelményeknek megfelelő háztartási boltot, egy új vendéglőt, valamint egy óvodát építettünk. A falufejlesztési akciókból, az építkezési munkákból úgyszólván mindenki kivette a részét. Az óvodánk mintegy 270 000 koronába került. Valódi értéke azonban jóval nagyobb ennél. A munka javát ugyanis magunk végeztük el. Átlagosan negyven órai önkéntes társadalmi munkát vállaltak a község lakosai. Néhányan azonban ötszáz órát is ledolgoztak. Elsősorban Gólián István, Süttő Sándor, Korda István, Csizmadia István, Bacsko László és Fükő László segített különösen sokat az építkezés során. Jó munkát végeztek a többiek is. Ennek igazolására talán elég azt megemlíteni, hogy az alapozás kezdetétől számítva alig kilenc hónap múlott el az átadásig. Az épületet és a sokat érő berendezést karácsony előtt vették birtokukba a gyerekek. Az óvoda építése Járdánházi elvtárs számára sem jelentett kevés többlet- munkát. A brigádakciók megszervezése és a szokásos hétköznapi tennivalók végzésén kívül rengeteget utazgatott a szükséges építőanyagok beszerzése érdekében és szakembereket keresve a munka mielőbbi befejezéséhez. Az ilyen elfoglaltság magában sem könnyű feladat. Járdánházi elvtárs azonban huszonkét éve, amióta tagja Csehszlovákia Kommunista Pártjának, természetesnek tartja, hogy többet tesz annál, amit a kötelesség diktál. Akaratlanul is erre kell gondolnom, amikor — leérve a főútra — elköszön egy kézszirítással. LALO KAROLT
