Vasárnapi Új Szó, 1976. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1976-05-30 / 22. szám
Szergej Trapeznyikov:• (A tanulrjiány első részét az Űj Szó múlt vasárnapi számában közöltük) A tudományos-technikai forradalom kétségtelenül valamennyi kontinensen meggyorsítja a társadalom- átalakító folyamatokat, amelyek a szocializmus teljes és osztatlan győzelmére fognak vezetni az egész világon. A történelem azt tanítja, hogy ahol a technikai haladás nem járt együtt a társadalmi haladással, a technika torz formákban fejlődött, nem kapott elég teret, és végül is kifulladt. És viszont, ahol a technikai haladás együtt járt a társadalmi haladással, gyors ütemben fejlődött mind a tudomány, mind a társadalom. Vizsgáljuk meg most röviden a jelenkori tudományos-technikai forradalom néhány sajátosságát. nézzük meg, milyen e forradalom kapcsolata a mai társadalmi folyamatokkal. A jelenkori tudományos-technikai forradalomnak mt az egyik sajátossága, hogy a kapitalizmusból a szocializmusba való forradalmi átmenet korszakában megy végbe. Ez a forradalom megszilárdította a szocialista világrendszert. A világ minden részén kibontakoztak a demokratikus felszabadító mozgalmak. Széthullott az imperializmus gyarmatrendszere, elpusztultak a gyarmatbirodalmak. Lényegében annak vagyunk tanúi, hogy a népek gigászi harcot folytatnak azért, hogy kivívják nemzeti, társadalmi és gazdasági szabadságukat, megszabaduljanak a töke uralmától. És a dialektikus logikát követve biztosak vagyunk afelől, hogy a szocializmus győzni fog, ha szolgálatba állítja a tudományos-technikai forrada- "X lom vívmányait. További sajátosság. A tudományos-technikai forradalom bizonyos értelemben tengelye annak a harcnak, amely a két világ, a két különböző típusú rendszer, a szocialista és a kapitalista rendszer között folyik. Ilyen körülmények között a tudományos-technikai forradalom, annak eredményei és követelményei kétélű fegyverré válnak, felhasználhatják őket A HALADÁS ERŐI a civilizációnak és a további virágzásnak az érdekében, a reakció erői viszont az erőszak és a rombolás sötét céljaira. Ezért rendkívül éles harc folyik a tudományos-technikai forradalom problémái körül, s ebből is igen jól láthatjuk, hogy a technikai haladás szoros kapcsolatban van a társadalmi haladással. Napjaink tudományos-technikai' forradalma egyetemes. A múltban a tudományos-technikai változások a tudomány vagy a technika egyes területein bontakoztak ki, ma viszont a tudományos-technikai forradalom behatolt minden tudományágba, a technika minden ágába, felöleli az élet termelési-gazdasági, * társadalmi és szellemi szféráját. Ezért minden újabb felfedezés még inkább meggyorsítja a technikai haladást. Igazi tudományos-technikai haladás tehát csak társadalmi haladással együtt képzelhető el. S e kettő egységes folyamattá egyesülve megmozgatja a munkások és a parasztok milliós tömegeit, az értelmiség széles köreit valamennyi kontinensen. A lenini pártnak fontos jellegzetessége, hogy nem csupán tisztában van tudományosan azzal, amit tesz, hanem azt is teszi, amit tudományosan felismer. A párt átalakító tevékenységében következetesen és szilárdan támaszkodik a marxista—leninista elméletre, amely lehetővé teszi számára, hogy előre lássa a társadalmi folyamatokat, és az objektív törvények követelményeivel és a dolgozók érdekeivel összhangban használja fel a nép alkotó energiáját. Ezzel biztosítja a társadalmi élet minden oldalának tervszerű és harmonikus fejlődését a kommunizmus irányában. A kommunisták sohasem feledkezhetnek meg a legfontosabbról: a marxista-leninista elmélet iránytűje nélkül nem lehet eljutni a kommunizmushoz, nélküle letévedhetünk az útról, ami pedig súlyos követelményekkel jár. Pártunk ezért állandóan ■agy figyelmet fordít a marxista—leninista elmélet problémáira, a társadalomtudományok szerepének növelésére. A társadalomtudományoknak — minden sajátosságuk mellett —, akárcsak a természettudományoknak, két fő irányuk van: a kutatás és az alkalmazás, amiről fentebb volt szó. A kutatást és az alkalmazást természetesen nem szabad szembeállítanunk, de nem is azonosíthatjuk őket. Gondoljunk csak arra, mennyire fontosnak tartották az alapkutatások fejlesztését A TUDOMÁNYOS világnézet megalapítói, akik óva intettek a szűk empirizmustól és az egyoldalú prakticizmustól és voluntarizmustól. „... Aki az általános kérdések előzetes megoldása nélkül nyúl a részletkérdésekhez — írta Lenin —, az lépten-nyomon, akarva, nem akarva elkerülhetet- 1976. lenül »belebotlik« ezekbe az általános kérdésekbe. Ha viszont minden egyes esetben vakon beléjük bot- V. 30. lünk, akkor politikánkat szánalmas botorkálásra és elvtelenségre kárhoztatjuk.“ A társadalomtudományokban azért szükséges mindenekelőtt a fundamentális problémákat megoldani, mert biztosítani kell a tudomány és a gyakorlat termékeny kapcsolatát, meg kell teremteni a biztos módszertani alapokat az alkalmazott tudományok számára. Éppen a társadalomtudományi alapkutatások eredményeképpen lehet’ megtalálni nagy horderejű új eszméket, leszűrni hosszú távra érvényes következtetéseket A tudomány fejlődésének fontos törvényszerűsége, hogy a tudományos kutatásokban sikert csak a természettudományok és a társadalomtudományok egysége esetén lehet elérni. Az SZKP állandóan törődik azzal, hogy megszilárdítsa a természettudósok Lenin által szorgalmazott szövetségét. E szövetség alapja elsősorban a világnézet, a metodológia egysége, azoknak a céloknak az egysége, amelyeket a, szovjet tudomány szolgál, továbbá az az egyre sürgetőbb szükséglet, hogy komplex módon — sok tudomány képviselőinek közös erőfeszítéseivel — kutassunk tudományos alapproblémákat. A társadalom- és természettudományok szerves komplexuma a marxizmus—lenlnizmus rendíthetetlen alapján biztosítja az érett, fejlett szocializmusba és a kommunizmusba való átnövése időszerű problémáinak elméleti és gyakorlati megoldását. Amikor hangsúlyozzuk a tudomány fejlődésének ezt a törvényszerűségét, figyelembe kell vennünk, hogy a mai feladatok nagysága, perspektivikussága újabb követelményeket támaszt az elmélet kidolgozásával, a társadalomtudományok további fejlődésével szemben. A tudományos kutatások eredményessége, gyakorlati jelentősége elsősorban a tudósoknak a marxista—leninista metodológiához való hűségétől függ. Ebből érthető, milyen nagy ma a társadalom- tudományok világnézeti és metodológiai funkciójának szerepe. A tudományos metodológia bármilyen lebecsülése súlyosan árthat a kutatás eredményeinek, csökkentheti eszmei értéküket, olykor pedig előidézheti idegen nézetek és koncepciók behatolásának a veszélyét. A marxista—leniniáta társadalomtudomány, a kommunista ideológia nem spekulatív okoskodások eredménye, hanem az emberi gondolat és kultúra sok évszázados fejlődésének, a tömegek forradalmi gyakorlatának, tapasztalatainak elemzéséből és általánosításából leszűrt összegezés. A marxista—leninista társadalomtudomány és a kommunista ideológia szerves egysége erőteljesen előmozdítja a marxizmus— leninizmus mindhárom alkotórészének — a filozófiának, a politikai gazdaságtannak és a tudományos kommunizmusnak — a fejlődését. Röviden tekintsük át a társadalomtudományok mai fejlődését, hogy kiemelhessük a probléma kővetkező metodológiai vonatkozásait, amelyek fontosak ahhoz, hogy megértsük a párt elméleti tevékenységének növekvő szerepét. A társadalomtudományokban, mint általában az egész modern tudományban, két ellentétes előjelű, objektív folyamat megy végbe, mégpedig egyrészt a tudományos ismeretek differenciálódása, újabb kutatási területek elkülönülése, másrészt az ismeretek integrációja, vagyis olyan komplex problémák jelentkeznek, amelyeket csak több tudomány művelői közös erőfeszítéssel tudnak megoldani, s ebből következően e tudományok módszerei és eljárásai kölcsönösen hatnak egymásra. Arra törekszünk, hogy ez a két tendencia tudományosan irányított társadalmunkban ne spontán fejlődjön, hogy az űj kutatási területek, amelyekkel nagy tudományos kollektívák foglalkoznak, mindig céltudatosan fejlődjenek. Egyik esetben társadalomtudományi munkálatokat igényelhetnek fontos aktuális szükségletek, főleg propagan- disztikus, népszerűsítési, vagy, mint mondják, alkalmazott célokból; más esetben mélyreható, huzamos alapkutatásokra van szükség, amelyek a hosszabb távlatokat veszik figyelembe. Ezt a munkamegosztást biztosítani kell a társadalomtudományi tevékenységben. A LEGFONTOSABB KRITÉRIUM, amely meghatározza a társadalomtudományok szerepét szocialista társadalmunkban, e tudományok elméleti megalapozottsága, a marxista—leninista világnézet tisztasága, a köntörfalazás, az ingadozás minden megnyilvánulásának elutasítása, a burzsoá ideológia, valamint a jobboldali opportunista és a baloldali kalandor ideológia iránti engedékenység elvetése. Ezért itt különösen fontos a tudósok felelőssége és igényessége. Különösen nagy felelősség ez, amelyben mindig jelen van a világnézeti, ideológiai és politikai aspektus. A marxizmus—leninizmus alapjára épülő társadalomtudományok lényegüket tekintve egzakt tudományok. A dialektikus és a történelmi materializmus megjelenésével a társadalomtudományok szilárd metodológiai alapot nyertek, és lényegében ugyanolyan egzakttá váltak, mint a természettudományok. Ugyanazok az elvek és fejlődési törvényszerűségek jellemzik őket, mint a természettudományokat. Ráadásul a kutatási eszköztáruk egyre inkább kiegészül matematikai módszerekkel, korszerű technikai eszközökkel és mindenekelőtt az elektronikus számítástechnikával. Ezért elvi szempontból értelmét veszti a tudományok felosztása egzakt és nem-egzakt tudományokra. A kommunista társadalmi-gazdasági formáció megteremtése újabb óriási problémákat vet fel az egész elméleti front előtt. A mai világban történő jelentős változások is azt igénylik, hogy osztályalapon állva mélyrehatóan megvizsgáljuk és elemezzük őket, aktivizáljuk az elméleti káderek munkáját, tovább fokozzuk az offenzív ideológiai harcot ideológiai ellenfeleink ellen. Az SZKP abból indul ki, hogy minél következetesebben érvényesítjük a tudomány pártosságának elvét, annál pontosabb, sokoldalúbb, mélyebb ismerete, két kapunk. S minél gazdagabbak, minél tökéletesebbek a tudomány által feltárt ismeretek, annál inkább egybevágnak a párt érdekeivel, a munkásosztály és minden dolgozó érdekeivel. A pártosság elve, az osztályelv mélységesen tudományos és örök érvényű. Országunk tudósai megtisztelő kötelességüknek tekintik, hogy a marxizmus—leninizmus teljes erejét és potenciálját latba vetve harcoljanak ideológiai ellenfeleik ellen, tevékenyen részt vegyenek a kommunizmus eszményeinek diadaláért, az emberek elméjéért és szívéért vívott harcban. AZ IGAZI TUDOMÁNY lényegénél fogva mélységesen forradalmi és átalakító töltetű, arra hivatott, hogy elősegítse az emberiség fejlődését, a haladást. „A tudományban Marx történelmet mozgató, forradalmi erőt látott — írta Engels. — Bármilyen nagy öröme telt is valamely elméleti tudomány új felfedezéseiben, amelynek gyakorlati alkalmazhatóságát talán még nem is lehetett előre látni — még nagyobb örömet érzett, ha olyan felfedezésről volt szó, amely azonnal forradalmast- tóan hatott az iparra, a történelmi fejlődésre egyáltalában.“ Korunkban minden földrészen megfogalmazódik a társadalmi haladás igénye. Munkások, parasztok milliói, az elnyomott nép minden rétegének képviselői társadalmi haladásra vágynak. Ez egyrészt azt jelenti, hogy a sokmilliós tömegek számára elfogadhatatlan a burzsoá rend, amelynek gazdasági és politikai rendszere hitelét vesztette, nem elégítik ki őket a burzsoá demokratizmus hazug, képmutató ígéretei, másrészt pedig az, hogy keresik az igazságosabb társadalmi rendhez, a szocializmushoz vezető utakat. Ezért a haladó társadalomtudománynak igen fontos feladata, hogy segítsen a forradalmi erőknek jól megoldani azt a korunk által feltett kérdést, hogy merre haladva, milyen eszközökkel és módszerekkel lehet elérni a legbiztosabban a hőn áhított célt — a szocializmus győzelmét az egész világon. A kapitalista termelési mód, amely szakadatlanul forradalmasítja és egyben társadalmasítja a termelési folyamatot, már megteremtette a szocializmus anyagi-technikai feltételeit. Világtörténelmi értelemben a termelőerők — s maga a tudományos-technikai forradalom — messze túlnőttek a kapitalizmus keretein, és arról tanúskodnak, hogy a társadalom teljesen megérett a szocializmusra. A monopolkapitalizmus összenövése az államhatalommal a népek szemében végleg lejáratta a burzsoá rendnek mind a gazdasági alapját, mind a politikai felépítményét. Más szóval, a kapitalizmus mint társadalmi-gazdasági rendszer történelmileg kimerült, kifulladt. Figyelembe kell vennünk azonban azt is, hogy a szocializmus objektív anyagi előfeltételeinek megléte még önmagában nem elég ahhoz, hogy a kapitalizmus szocializmussá váljon. A kapitalizmus nem pusztul el automatikusan, a szocializmus nem jön el magától. Lenin megállapította, hogy az imperializmus korában kétségtelenül érettek a szocializmus anyagi előfeltételei, de egyszersmind hangsúlyozta, hogy a szubjektív tényező nélkül, a marxista párt által vezetett munkásosztály és a dolgozó tömegek forradalmi harca nélkül a kapitalizmus magától nem pusztul el — a rothadás elhúzódhat. Csakis a munkásosztály — a nagy dolgozó tömegek aktív támogatásával, valóban forradalmi párt vezetésével — döntheti el, juttathatja diadalra a szocializmust. A TUDOMÁNYOS-TECHNIKAI • FORRADALOM nemhogy nem gyógyította be, hanem még inkább elmérgesítette az imperializmus fekélyeit, kiélezte an- tagonisztikus ellentéteit. Az imperializmus társadalmi lényegének és történelmi helyének lenini elemzése, amely „Az imperializmus mint a kapitalizmus legfelsőbb foka" c. művében olvasható, napjainkban is teljesen helytálló és érvényes, lehetővé teszi, hogy megértsük az imperializmus mai új jelenségeit és sajátosságait. A kapitalizmus általános válsága, amely a Nagy Októberi Szocialista Forradalommal kezdődött, tovább mélyül és súlyosbodik. Egyetemessé, és mindent átfogóvá vált. Az imperializmus az egyik vereségét a másik után szenvedi el, és szemtől szemben áll a szocialista világrendszer hatalmas erejével. Miközben éleződnek az imperializmus antagoniszti- kus ellentétei, a világ gondolkozó, haladó emberei mindent elkövetnek a nemzetközi feszültség csökkentéséért, a béke megszilárdításáért. A történelem tanulságai, a mai események újra meg újra visszavezetnek ahhoz a lenini gondolathoz, hogy a békéért folytatott harc csak akkor járhat tartós sikerrel, ha alátámasztják a néptömegek szervezett akciói, amelyekkel megfékezik az imperializmus militarista és szélsőséges erőit, más szóval, ha a béke sorsa a népek erős kezében lesz. Minél magasabb fokú a néptömegek forradalmi öntudata, minél inkább készek a kitartó, következetes osztályharcra, annál nehezebben leküzdhető akadály állja útját a kizsákmányoló erők azon törekvésének, hogy nekik tetszőén szabják ki a világ térképét. Ez a háborús veszély elhárításáért, a világ népeinek biztonságáért folyó harc dialektikája. Korunkban senki se számítson arra, hogy az ideológiai fronton elül az osztályharc, amint a jobboldali reformisták meg a burzsoá ideológusok bizonygatják. Ez a harc nem enyhül, h'ánem erősödik, és ebben a helyzetben mi azt tekintjük feladatunknak, hogy egy. részt emeljük a jelenkori társadalmi-gazdasági világfolyamat problémáit tisztázni hivatott kutatások elméleti színvonalát, másrészt pedig tudományos, offenzív bírálatban részesítsük az antimarxísta koncepciókat, amelyek szépíteni szeretnék a kapitalizmust, és hamis megvilágításba próbálják helyezni a szocialista rendszert. ( A mai forradalmárokra, a marxistákra—leninistákra az a nagy feladat vár, hogy még magasabb színvonalra emeljék a forradalmi elméletet, szembehelyezzék a revizionizmus elcsépelt koncepcióival és dogmáival, előmozdítsák, hogy az emberiség megszabaduljon mindenfajta elnyomástól és kizsákmányolástól. • A marxista-leninista elmélet nagy jelentősége az, hogy kulcsot ad kezünkbe a világ megváltoztatásához, átalakításához, jó irányban hajtja a történelem forradalmi mozdonyát. A kommunizmus anyagitechnikai bázisának megteremtéséért kibontakozó harc, a kommunista építés mind újabb feladatainak kitűzése és megoldása szemléletesen mutatja a tudomány átalakító erejét a szovjet társadalom életében. Tudományos alapokon fejlődő társadalmunk jól tudja, hogy képes felépíteni a kommunizmust, és zászlajára felírta: „Mindenki képességei szerintt mindenkinek szükségletei szertntl" TUDDMANV as KMMUHZHOS
