Vasárnapi Új Szó, 1976. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1976-05-30 / 22. szám
3 Nagyobb intenzitással kell kihasználni a hazai természeti kincseket, főleg a • szilárd tüzelőanyagok lelőhelyeit, a vízi energiát, a hazai fémkészleteket, a faanyagot, a mezőgazdasági talajt és valamennyi másodlagos nyersanyagot. Intenzív geológiai kutatásokkal kell feltárnunk a kő- és a barnaszén-, valamint a lignitlelőhelyeket. A kőolaj- és a földgázlelőhelyek kutatását az e szempontból leggazdagabb területekre és nagyobb mélységekre kell összpontosítani. A hazai nem fémtartalmú nyersanyagkészleteket ki kell használni a magnezitipar, az üveg-, a porcelán- és a kerámiagyártás bővítésére, és keresni kell az építőanyagok nyersanyagforrásait. (A CSSZSZK 1976—1980. évi gazdasági és szociális fejlődésének irányelveiből) A TERMÉSZETI FORRÁSAI ÍS KIHASZNÁLÁSUK Á csehszlovák népgazdaság dinamikus fejlődése s ezzel összefüggésben az anyagi és kulturális élet- színvonal emelkedése együtt jár a nyersanyagok, az anyagok, a tüzelőanyagok, az energia és az élelmiszerek növekvő fogyasztásával. A nyersanyag- és ener Pia fórrá sokról, valamint az élelmiszerekről való gondoskodás éppen ezért rendkívül fontos feladat, különösen a távlati gazdasági fejlődés szempontjából. Nem véletlen tehát, hogy a csehszlovák népgazdaság nyersanyagokkal és tüzelőanyagokkal való ellátása, saiát nyersanyagalapunk fejlesztése, s a hazai természeti kincsek komplex kihasználása a természet és az életkörnyezet védelmével együtt a CSKP és az állami szervek gazdaságpolitikájának egyik legfontosabb részét képezi. Annak ellenére, hogy hazánk felhasználható természeti kincsekben aránylag gazdag, ezek a néDgaz- daság szükségleteit csunán részben fedezik, és kitermelésük nagy igényeket támaszt a geológiai kutatással. valamint a jövesztés és a feldolgozás szervezésével szemben. A szükséges nyersanyagok alapvető részét a Szovjetunióból és a többi szocialista országból, részben pedig a kanitalista országokból szerezzük be. A csehszlovák népgazdaság függősége a nyersanyagok behozatalától az utóbbi 20 év alatt jelentősen elmélyült. Ez a nyersanyagszaldó alakulásában is megmutatkozott, amelyben kifejezésre jut az egyes kiválasztott (üzelőanyagok és nyersanyagok kivitele és behozatala közötti különbség. Amíg például 1955-ben a tüzelőanyagok, az ásványi nyersanyagok és a fémek tekintetében még 687 millió korona értékű aktív szaldónk volt, 1957 óta már állandóan passzív ez a szaldó, s 1974-ben 2 milliárd 285 millió korona értéket képviselt. Az egyéb nyersanyagok a vegyipari termékek a műtrágyák a knucsuk a növényi és az állati eredetű nyersanyagok esetében ugyancsak növekvő értékű népgazdaságunk passzív szaldója. Az említett időszakban például a vegyipari termékek, a műtrágyák és a kaucsuk passzív szaldója 242 millió koronáról 1 milliárd 834 millió koronára, a növényi és az állati eredetű nyersanyagok passzív szaldója pedie 810 millió koronáról 2 milliárd 972 millió ko rónára nőtt Amint az a gazdasági elemzésekből kitűnik, a csehszlovák népgazdaság termelést szerkezete rendkívül sok nyersanyagot, tüzelőanyagot és energiát igényel, s ennek jelentős részét behozatalból fedezzük. 1974- fien például 11 milliárd 325 millió tonna vasércet, 475 ezer tonna mangánércet, 795 ezer tonna nyersvasat több mint 14 millió tonna kőolajat, 2,75 millió tonna kőszenet, 73 ezer tonna gyapotot 45 ezer tonna cellulózt. 439 ezer tonna búzát és számos egyéb anyagot hoztunk be a Szovjetunióból. A Szovjetunió bél szállítiuk továbbá a nitrogén- és a káliműtrágyák, a színes fémek és más fontos anyagok jelentős részét A többi szocialista államból importált nyersanyagok, tüzelőanyagok és energia ugyancsak jelentős szerepet játszanak a csehszlovák népgazdaság fejlesztésében. Az ötvenes évek kezdetétől végzett rendszeres geológiai kutatás részletesen kimutatta az ásványi anyagok felhasználható készleteit, valamint a jövesztés feltételeit. Ez a tevékenység tovább tökéletesedett a hatvanas évek kezdetétől, amikor megalakult a KGST Állandó Geológiai Bizottsága A kutatás részletes adatokat nyújtott az ország területén található vas- réz-, ólom- és cink-, valamint cínwolfrámtar- talmü érckészletekről s ugyanakkor azt is megerősítette hogy nálunk nem fordulnak elő egyes anorganikus alapanyagok, mint például kén, kálium és foszfor, valamint jó minőségű titánnyersanyagok. Az utóbbi évtizedekben a természeti kincsek kitermelhető készleteire vonatkozó kimutatások jelentősen megváltoztak a geológiai kutatás eredményei, a jövesztés intenzitása, valamint a jövesztés! technológia fejlődése alapján. A kitermelhetőség meghatározásánál emellett fontos szerepet játszott a jövesztés gazdaságossága, amely elsősorban a behozatal gazdasági feltételeitől függ. A kitermelhető készletek ielentős mértékben csökkentek a vasércek, a szilárd tüzelőanyagok, a mangánércek, a színesfémércek és egyes nem fémes nyersanyagok esetében. A kőszén kitermelhető készletei például harmadrészével. a barnaszéné negyedrészével, a vasérceké körülbelül négyötödével csökkentek. A kerámiai kaolin készletei a felére, a papíripari kaolin készletei több mint négyötödére, a tűzálló anyag készletei pedig a háromnegyedére csökkentek. Az utóbbi években az egyes nyersanyagok világpiaci árainak alakulása Jelentősen megváltoztatta a hazai iövesztés gazdaságosságának kritériumait. A jövesztés és az ércfeldolgozás hatékonyságának új gazdasági szempontjait a CSSZSZK kormányelnökségének 108/1975. számú határozata tartalmazza, amely a 6. ötéves tervidőszakra vonatkozóan figyelembe veszi a világpiaci árak alakulását és a behozatal ú] feltételeit. Feltételezhető azonban, hogy ásványi nyersanyagaink (övesztése egyre bonyolultabb természeti feltételek között valósul meg, s a források minősége is csökken. Ezért arra kell törekedni, hogy nyersanyagalapunk további fejlesztése során tekintetbe vegyük a társadalmi hatékonyság alapelvett, valamint természeti kincseink és életkörnyezetünk védelmének szempontjait. Ennek ellenére a CSSZSZK saját nyersanyagforrásainak feltárásában rejlő potenciális lehetőségek szakavatott feltárásából arra következtethetünk, hogy a jövesztés és a feldolgozás megfelelő feltételeinek kialakítása esetében a hazai források változatlanul, esetleg növekvő mértékben elégíthetik ki a szükségleteket. Ehhez azonban fokozni kell a geológiai kutatást, fejleszteni és tökéletesíteni a jövesztésnek, valamint a többfémes ércek és koncentrátumok feldolgozásának a technológiáját. E kérdések megoldása n<i jövőben a csehszlovák gazdaság egyik fő fejlesztési irányát fogja képezni. A nem fémes ásványi anyagok, mint például a cement- és a téglaipari nyersanyagok, a dolomit, az azbeszt, agyag, az üvegipart és az öntödei homok, a kaolin, a kő, a szilikátok. a kavics, a mészkő, a magnezit, a perlit a fluorit stb. a csehszlovák ásványi kincsek ielentős részét képezik. Alapul szolgálnak számos ipari ágazat, például az üvegipar és n kerámiaipar, a porcelángyártás és az építőanyagok gyártása számára. Emellett további ágazatokban is fontos szerepet játszanak, például a vegyiparban, a kohászatban, a papíriparban, a mezőgazdaságban stb. A kivitel szempontjából is fontosak. E készletek kitermeléséhez aránylag jók a feltételek, jövesztésük azonban jelentős mértékben befolyásolja a természeti és az életkörnyezetet, főleg a talajvíz-gazdálkodást, csökkenti a mezőgazdasági és az erdősített területeket.------■—-- - - — _i i*i i A másodlagos nyersanyagforrások a csehszlovák nyersanyagalap különleges részét képezik. Nagy Jelentőségük nemcsak a felhasználás gazdasági előnyeiből adódik, hanem a nyersanyagokkal való észszerű gazdálkodás, valamint az életkörnyezet védelmének szempontjából is. A másodlagos nyersanyag, források rendkívüli jelentőségét az acélgyártás és az acélfogyasztás magas foka, valamint a színes fémek nagyarányú fogyasztása Is meghatározza. A másodlagos fémforrások nagyságáról bizonyos tájékoztatást ad a CSSZSZK vas- és acélalapjának alakulása, amely 1970-ben 61,8 millió, 1975-ben pedig 76,5 millió tonnát ért el. Ha figyelembe vesszük a fémek több mint 24 évig tartó körforgását, valamint a korrózió és a kopások okozta elhasználódást, ki. számíthatjuk, hogy a fogyasztási fémhulladék 1970- ben 1,7 millió tonnát, 1975-ben pedig több mint 2,0 millió tonnát tett ki. A gyártási vas- és acélhulladék mennyisége 1970. ben 3,5 millió tonnát ért el, s az 1975-ös mennyiség 4,2 millió tonnára tehető. Végül pedig a feldolgozás folyamán 1970-ben 0,995 millió tonna fémhulladék keletkezett, ami 7,320 millió tonna feldolgozott kohá. szati terméknek több mint 13,5 százalékát jelenti, 1975-ben 9,237 millió tonna kohászati termék került feldolgozásra, melynek csaknem 13 százaléka, körülbelül 1,2 millió tonna volt a hulladék. A termelés ésszerűsítése és korszerűsítése követ- keztében a gyártási és feldolgozási hulladék aránya állandóan csökkenni fog, s ugyancsak csökkenés várható a fogyasztási fémhulladékok esetében. A színesfémek közül körülbelül a réz 35, az ólom 34, a cink 18, a cin 7 és az alumínium 15 százaléka kerül vissza hulladék formájában a termelésbe. Más, hasonlóan fejlett iparú országok példájából kiindulva megállapíthatjuk, hogy ez az arány nagyobb is lehetne. A színesfémek másodlagos nyersanyagforrásainak kihasználását a következő években növelni lehet a begyűjtés szervezésének és irányításának, valamint a feldolgozás technológiai berendezéseinek tökéletesítésével. A hatékonyság mulatói szerint a másodlagos nyersanyagforrások kihasználása sokkal előnyösebb, mint az elsődleges nyersanyagforrásoké, ami elsősorban a kisebb beruházási és energetikai igényeknek és az alacsonyabb termelési költségeknek köszönhető. Az említett másodlagos nyersanyagokon kívül egész sor további hulladékanyag jöhet számításba, amelyek a termelés vagy a felhasználás folyamán keletkeznek. Megemlíthetjük például a kitermelésnél és a feldolgozásnál keletkező fahulladékokat, továbbá a vegyipari, közszükségleti ipari és élelmiszeripari hulladékok széles skáláját, valamint a bányászati melléktermékeket. jelentős megtakarítás érhető el például a papír- gyűjtéssel is, melyből 1 tonna 2,51 köbméter fát helyettesít. 1974-ben a csehszlovák papíripar 283 ezer tonna papírhulladékot dolgozott fel. Az üveghulladék gyűjtése főleg energiamegtakarítást eredményez. 1974-ben 32 050 tonna üveghulladékot dolgoztak fel, ami 1780 000 kWó megtakarítását eredményezte. További fontos másodlagos nyersanyag a textilipari és a háztartási hulladék. Az utóbbi 40—65 százalék papírt, 8—20 százalék élelmiszer-maradékot, 10—20 százalék üveget, továbbá fémeket, textilt, bőrt, gumit és egyéb anyagot tartalmaz. Ezen a területen is vannak olyan elgondolások, amelyek e reális tartalékok felhasználására irányulnak. Az elsődleges és másodlagos nyersanyagforrások gazdaságos kihasználásához természetesen a feldolgozó iparnak is t -’zá kell járulnia. Már említettük, hogy a csehszlovák népgazdaságot a nyersanyagok, a tüzelőanyagok és az energia aránylag magas fokú fogyasztása jellemzi. Szükséges tehát, hogy a fogyasztás mértékének csökkentése a nyersanyag-gazdálkodás döntő stratégiai irányzatává váljon. E probléma megoldása nélkül a nyersanyag- és energiaellátás kérdése a jövőben komolyan fékezhetné a népgazdaság fejlődését. A megoldást nem kereshetjük csupán a természeti kincsek intenzívebb és szélesebb kihasználásában, hanem az anyaggazdálkodás területén is érvényesíteni kell a takarékosabb felhasználás követelményeit. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a nagyarányú nyersanyag- és anyagfogyasztást a hagyományos technológiákhoz való ragaszkodás is előidézi. Népgazdasági szempontból nagy jelentősége van a hulladék nélküli gyártási technológiák bevezetésének. Ezek a technológiai folyamatok nemcsak az életkörnyezet védelme szempontjából fontosak, hanem elsősorban azért, mert lehetővé teszik a rendelkezésre álló anyagokkal való racionálisabb gazdálkodást. A nyersanyagok komplex kihasználásának megoldatlan problémái közé tartoznak a hőerőművi melléktermékek, az ipari hűtővizek, továbbá az ásványi nyersanyagok feldolgozása során keletkező hulladékok, amelyek gyakran értékes nyersanyagokat tartalmaznak. A chvaleticei plritek flotálássaí történő feldolgozása után felhalmozódott hányok például mintegy 9 százalék mangánt tartalmaznak. További hasonló példákat is lehetne említeni. A nyersanyag- és energiaproblémn megoldását a népgazdaság szerkezeti szükségleteiben is keresni kell. A nyersanyag- és energiafogyasztás terejdelmé- nek meghatározása a népgazdasági tervezés egyik legfontosabb és egyben legbonyolultabb feladata. Megoldása komplex hozzáállást követel, beleértve az egyes nyersanyag- és energiaforrások felcserélhetőségének, egymással való helyettesítésének vizsgálását és megvalósítását. A szükségletek tervezésénél fokozottabb mértékben figyelembe kell venni a természeti források korlátozottságát, azok szerkezed megoszlását, valamint az optimális életkörnyezet kialakításának feltételeit. A KGST-tagállamok gazdaságának nemzetközi integrációja olyan szerkezeti változásokhoz vezet a népgazdaságban, amelyek a termelés és a társadalmi munkatermelékenység hatékonyságának növelését eredményezik. A szerkezeti átépítés koncepciójából ugyanakkor nem maradhat ki a nyersanyag- és energiaforrások maximálisan hatékony kihasználásának a követelménye. 4 1976. V. 30.